Ilyen előzmények után nézzük, hogyan telelnek növényeink, lesz-e jobb termés, ami lefelé nyomja majd az árakat.

A vizsgálódásunk során vissza kell menni egészen az őszi vetés időszakáig. Akik 2020 őszén a talaj-előkészítéssel és az őszi búza vetésével foglalkoztak, bizonyára emlékeznek arra, hogy az optimális vetésidő elején alig tudtak megindulni a gépek, majd a vetésidő közepe felé felgyorsult a folyamat. Aztán újabb esős ciklus érkezett, megállt a munka. Pár nap szikkadás után – főleg lazább talajokon – újra elindultak a gépek, de október végéig a tervezett terület jelentős hányada vetetlen maradt. Nem ritkaság a novemberi vetés, most is ez történt – már ahol tudtak vetni.

őszi búza

Korai vetésű őszi búza (09. 15.), bokrosodott, szép állomány – fotó: Dr. Nagy Viktor

A csapadékos időjárás ezt is megzavarta gyakran. Volt olyan gazdaság, ahol műtrágyaszóróval juttatták ki a vetőmagot (ennek nincs csoroszlyája, ami beragad). Összességében azt lehet mondani, hogy az időbeni vetés nem igazán sikerült, s a tervezett területből néhány ezer hektár vetőmagja zsákban maradt.

A november közepi állapot még nem tekinthető véglegesnek, de addig a tervezett terület 85%-a került elvetésre, s tegyük hozzá, ezt követően jelentősen nem változott a helyzet.

Az őszi időjárás sokat segített a kelésnek, majd a megerősödésnek. Igazából most sem érkezett (mint ahogy 2019  őszén sem) fagyos, havas tél december végéig. (Újabb „csúcsmeleg” novembert könyvelhettünk el.) A novemberi vetések, sőt még a december elején vetett táblák is kikeltek, megerősödtek.

búza

November 9-én vetették, zöld, de gyengén fejlett – fotó: Dr. Nagy Viktor

Januárban sokkal változatosabb időjárást kaptunk, mintha hullámvasúton ültünk volna. Lehűlés, majd gyors felmelegedés váltogatta egymást. Jellemző erre az időszakra, hogy január 17-19. között -10 oC alatti hőmérséklet uralkodott, de gyors felmelegedés után, január 22-én már megdőlt a sokéves nappali maximum-hőmérsékleti rekord (16,5 oC, Nagyatád).

Havazás is csak néhány alkalommal próbálkozott, s akkor is csak kis mennyiségben, amit aztán a következő felmelegedés gyorsan „eltüntetett”. A hóolvadás nyomán, főleg az ország északkeleti térségében, belvíz alakult ki. Nem jelentős a terület, egyelőre súlyos kárt nem okoz, de mégis jelzi, hogy így február elején telítettek a talajok.

A mostani kép szerint az őszi árpa jól bokrosodott, általában erős állomány várja a tavaszt. Az őszi búza esetében nem beszélhetünk ilyen egységes fejlettségről. A korai vetések már bokrosodás állapotában járnak, erősek, zöldek, jól telelnek. A november eleji vetések is megerősödtek, többségében a bokrosodás kezdete képet mutatják. A még későbbi vetések is kikeltek, zöldek, de a fejlettségük nem kevés kétséget szül. A kora tavasszal adott fejtrágya és a tavaszi napsütés csodákat tesz, ezt várjuk most is. Mindezek ellenére ez utóbbi csoporttól csak átlag alatti termés várható.

november eleji búza vetés

November eleji vetés, a bokrosodás kezdetén jár – fotó: Tóth Miklós

Egy-két gondolat a növényvédelmi helyzetről is. Az őszi árpán – és az őszi búzán is – a kedvező időjárásban gyorsan szaporodtak a levéltetvek (Aphididae), s tartósan a növényeken maradtak. A kártevő szívogatását is megszenvedte a kis növény, de vírusterjesztés hatása várhatóan a tavaszi időszakban mutatkozik meg az árpa sárgulásos tünetegyüttese keretében. A csapadékos időjárás több helyen elősegítette a pirenofórás levélfoltosság (Pyrenophorateres) megjelenését. Egyelőre csekély a fertőzöttség, de a kórokozó jelen van az állományo ktöbbségében.

Szerencsére az őszi búza ennél kedvezőbb képet mutat. Az őszi levéltetű-fertőzés nagy kárt nem okozott, betegségek egyelőre nem jelentek meg a növényeken. Aggasztó viszont a mezei pocok (Microtus arvalis) telelése, aktivitása. Már az őszön megfigyelhető volt a megnövekedett népesség s a betelepedésük az őszi vetésekbe, így őszi árpába és őszi búzába is. Általában a csapadékos időjárás és az átázott talaj nem kedvező a kártevőnek, ilyenkor betegségek tizedelik az állományt, s ezt vártuk most is.

Sajnos meg kell állapítani, hogy ennek a kis állatnak igazán hatásos túlélési stratégiája van. Nedves körülmények között járatait magasabb részeken, árokparton építi meg, így átvészeli a kedvezőtlen időszakot. Most is ez figyelhető meg: a lakott járatok sokasága és az eddig okozott kár arra mutat, hogy népes család jó kondícióban várja a tavaszt.

A területi elterjedtség azt mutatja, hogy a régóta közismert pockos területen (Békés – Csongrád – Jász-Nagykun-Szolnok megyék) általánosan megtalálható a kártevő, állománya meghaladja a veszélyességiküszöb-értéket. Emellett figyelemre méltó, hogy az előbbi elterjedési területen túl is – Dunántúlon, Pest megye, Borsodi mezőség – egyre inkább szaporodik a kártevő.

A mezei pocok átvezet bennünket a repce telelésére, mert az eddig ismertetett kár is súlyos, de a repcében talán még ennél is jelentősebb a pusztítása. Több helyen készített fotó is bizonyítja, hogy egyszerűen letarolták a repce lombozatát, csak a gyökérnyak maradt meg, amiből termés már nem jön. Egy-egy család „étkezési területe” 8-10-(15) m2 területet fed le, s ott növény nem marad. Ráadásul még csak február eleje van, várhatóan még 2 hónapig a kultúrnövényből élnek.

repce

Repce Komárom-Esztergom megyéből. Lakott járatok, táplálkozik a család – fotó: Dr. Nagy Viktor

A repceállományokban a fómás levélfoltosság és szárrák jelent meg (Leptosphaeria maculans). Az őszi csapadékos időszak kedvező körülményeket teremtett a kórokozó fertőzéséhez. A repceterület növekedése, a rövid vetésforgó szintén a betegség fellépését segíti. Jelenleg nem súlyos a kártétel, az alsó levelek úgyis leszáradnak, de a kórokozó szaporító képletei ott vannak a táblákon.

növény

Fómás levélfoltosság, a folton piknidiumokkal. Itt közepes fertőzöttség alakult ki. – fotó: Tóth Miklós

Egyéb tekintetben jól teleltek a repceállományok, az alsó levelek már megsárgultak, lassan elszáradnak, de a növény tenyészőcsúcsa élénk zöld, erős, alig várja a tavaszt.

kép

A tőlevélrózsa közepe, zöld, erős, jöhet a tavasz – fotó: Tóth Miklós

A megszokottól melegebb, csapadékos ősz további „ajándéka” a termelők számára, hogy az ideális vetési időben talajba került kalászosokban kedvező körülmények adódtak a kora tavaszi áttelelő egyéves gyomok csírázásának, melyek az enyhe téli napokon tovább folytatták fejlődésüket. Sajnos az őszi gyomszabályozásra a kedvezőtlen időjárás miatt nem volt esély, így a tavaszi munkálatok tervezésekor számítanunk kell arra, hogy a gyomirtással nem várhatunk az áprilisi szeles napokra.

Korai lenne a tél további szakaszára vagy a tavaszra vonatkozóan bármit is jósolni. Volt már februári mandulavirágzás, s volt már márciusi hóvihar is. Mindenesetre a mostani felmelegedések becsapják a gyümölcsfákat. A viszonylag korai kajszifámon a felsőrügypikkely már megnyílt, s a pirosas rügybelső mutatja magát. Remélhetőleg ez a korai folyamat nem megy tovább, mert emlékszünk arra, hogy tavaly tavasszal is mi lett a vége.

kajszi gyümölcsfa

A kajszi már a tavaszt várja – fotó: Tóth Miklós