Tengeri, törökbúza, málé – a sokféle elnevezés egyetlen növényt takar. A kukorica betakarítása augusztusban megkezdődött, de vajon mennyire befolyásolják ennek a napjainkra nagy mennyiségben termesztett és fogyasztott takarmánynövénynek a terméshozamát és betakarítható mennyiségét azok a különféle kártevők és kórokozók, amik az állati szervezetbe bekerülve és az emésztőrendszeren keresztül felszívódva súlyos emésztőszervi elváltozásokat okozhatnak akár az embernek is? Miért fontos a peszticidek és mikotoxinok vizsgálata? Magyarország egyik legtapasztaltabb laboratóriuma, a növényvédő szerek vizsgálatában is élen járó WESSLING Tudásközpont szakértői válaszolnak.
A kukorica az emberiség egyik legősibb mezőgazdasági növénye, napjainkban a legnagyobb területen termesztett szántóföldi kultúra; az Európai Unióban mintegy 8,7 millió hektáron termesztik. Magassága akár három méter is lehet, általában a torzsavirágzatán lévő szemtermése miatt nevelik. Amerikában őshonos, Kolumbusz Kristóf közvetítésével került Európába. Innen spanyol, portugál kereskedők vitték magukkal a 16. század folyamán Ázsiába, Afrikába, a hollandok és az angolok pedig Ausztráliába.
A mikotoxinok között előfordulnak vese- és májkárosító, rákkeltő hatású és hormonháztartást zavaró vegyületek, valamint idegmérgek is – fotó: Shutterstock
Többféle fajtája létezik: a kemény szemű takarmánykukorica emberi fogyasztásra liszt vagy dara formájában kerül a boltok polcaira, míg az ún. lófogú kukorica egyik változata a pattogtatni való kukorica. A csemegekukorica magas cukor- és rosttartalma miatt népszerű nyári eledel, ráadásul B1, B5, B9 és C-vitamin-, valamint ásványi anyag (vas, foszfor, magnézium) tartalma is magas.
A kukorica esetében különféle kártevőkkel és gombafajokkal kell számolniuk a gazdáknak, amelyek a termesztés során megtámadhatják a növény bizonyos részeit. A kukorica térfoglalása és monokultúrában történő termesztése kedvezően befolyásolta több kórokozó elterjedését és elszaporodását, például a fuzáriumokét, a különböző üszög-típusokét, a levéltetvekét. A kukoricatermesztés során éppen ezért célszerű figyelembe venni a növény tápanyag igényét és gondoskodni kell annak utánpótlásáról. A talajba juttatott trágya például mérsékli a talajban megtalálható kártevők károsító tevékenységét.
A meleg, száraz időjárás és a kedvezőtlen tárolási körülmények elősegítik a kukorica, búza fertőződését – fotó: Shutterstock
A talajban lévő kártevők ellen olyan talajfertőtlenítők alkalmazhatók sikerrel, mint a forát, a karbofurán, a karboszulfán vagy éppen a bendiokarb. Felületi kezelés esetén gondoskodni kell ezek azonnali talajba dolgozásáról. A csírafertőző kórokozók ellen többek között kaptán-, benomil-, TMTD- és karboxin hatóanyag-tartalmú készítményekkel lehet védekezni, de ahol az elvetett magot fácán vagy varjú dézsmálhatja, ott riasztó hatású készítményeket (ziram, Daphne-olaj) célszerű használni.
A meleg, száraz időjárás és a kedvezőtlen tárolási körülmények elősegítik a kukorica, búza fertőződését. A gombák által termelt toxinok közül legjelentősebbek az aszpargillusz gombák által termelt aflatoxinok (a klímaváltozás eredményeképpen), valamint a fuzárium gombák által termelt mikotoxinok (Deoxinivalenol, Fumonizin, Zearalenon, T2 és HT2 toxin). A 19. század során az aflatoxinok elsősorban a mediterrán éghajlatú országokban voltak jelen, napjainkban azonban már Közép-Európában és Magyarországon is veszélyforrásként tekintenek rájuk a mezőgazdasági szakemberek.
A mikotoxinok olyan vegyületek, amelyeket a különböző penészgombák termelnek, amelyek természetes és mesterséges környezetben egyaránt előfordulhatnak. Életben maradásukhoz olyan vegyületeket állítanak elő, amelyek egy része hasznos (pl. antibiotikum), más részük azonban az emberekre, állatokra nézve kifejezetten egészségkárosító hatással bír. Utóbbi csoportba tartoznak a mikotoxinok, amelyek között előfordulnak vese- és májkárosító, rákkeltő hatású és hormonháztartást zavaró vegyületek, valamint idegmérgek is – mondták el az Agroinformnak a mikotoxinvizsgálatok terén is élenjáró WESSLING Tudásközpont élelmiszervizsgáló laboratóriumának munkatársai, akik kiemelték:
a mikotoxinok nem csak a termelési időszakban képződnek, hanem – nem megfelelő körülmények esetében – a szállítás és a raktározás során is.
A WESSLING Hungary Kft-nél például a kémiai-fizikai vizsgálataik között a mikotoxinokat is elemzik. Az elválasztástechnikai módszerek lényege, hogy a mintából homogenizálást követően a szakemberek kivonják a számukra fontos vegyületet, a kivonatot megtisztítják, alkotórészeit pedig folyadék- és/vagy gázkromatográfiás eszközökön kimutatják.
A WESSLING Hungary Kft-nél például a kémiai-fizikai vizsgálataik között a mikotoxinokat is elemzik.
A talajból az élelmiszerekbe kerülő toxikus fémeket ICP-technikával mutatják ki; a vetőmagok genetikai vizsgálata molekuláris módszerekkel vagy tömegspektrometriás eljárással zajlik, a vetőmagok fajtaazonosságát és genetikai állapotát GMO-vizsgálatokkal állapítják meg.
Permetezés nélkül a kártevők és a penészgombák elszaporodnak a növényeken, beindul a mikotoxin-termelődés. Megfelelő agrotechnológiai gyakorlat mellett elfogadható szint alatt tartható a kártevők pusztítása, ám az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben megjelenhetnek a növényvédő szerek maradékai, veszélyt jelentve az ember egészségére. A kukoricából a laboratóriumok az egyes vizsgálatok során leggyakrabban az alábbi peszticid-típusokat szokták kimutatni: chlorpyrifos, cypermethrin, deltamethrin, piperonyl-butoxide, azoxystrobin, difenoconazole.
Az élelmiszerekben található maradékanyagok és szennyeződések megbízható kimutatása rendkívül magas elvárásokat támaszt az egyes vizsgálólaboratóriumokkal szemben.
A legmodernebb berendezéseknek köszönhetően a WESSLING Hungary Kft. szakértői a nyersanyagokat és a termékeket multimódszerrel és egyedi tesztekkel egyaránt megvizsgálják. Az egyik legveszélyesebb gyomirtót, a glifozátot például a HPLC-MS (nagynyomású folyadékkromatográfia-tömegspektrometria) technikát igénylő eljárással a modern laboratóriumok, így a WESSLING Hungary Kft. is könnyedén be tudja azonosítani.
