A PREGA Konferencia és Kiállítás február 7-i szakmai napján Umenhoffer Péter moderálta azt a panelbeszélgetést, amelyben gyakorlati tapasztalatokat mutattak be gazdálkodók az alábbi témákkal kapcsolatban:
- erózió elleni védekezés,
- komplett agrotechnika az új szabályok szerint 12 százalék feletti lejtésű területeken,
- szántás pro és kontra,
- forgatás nélküli talajművelés és terméshozamok.
Kardos Csaba (Kardos-Farm Kft., Hajdú-Bihar vármegye) Hajdúböszörmény környékén gazdálkodik családjával mintegy 1000 hektáron. A talajadottságok változatosak, táblán belül is jelentős különbségek vannak. Mint mondta, ismeri az egyes talajtípusokat, tudja, hogy hol vannak azok a talajfoltok, amelyeket külön kell kezelni, de ettől függetlenül fontos az objektív, adatokon nyugvó zónatérképek használata.
A térképes felmérés általában ugyanazt a talajfoltot jelzi gyengébbnek, mint amit egyébként is ismer a gazdálkodó, de nagy különbség, hogy sokkal pontosabb adatok és fontos háttérinformációk érhetőek el a területekkel kapcsolatban. Az adatok alapján tudatosabban és precízebben lehet tervezni, egzaktabb ismeretek alapján lehet például tápanyag-utánpótlást tervezni.
2007 környékén álltak át a forgatás nélküli művelésre, sok év átlagában nem látható terméskiesés, jól szerepelnek a termésversenyeken is. A talajvédelem szempontjából azt is fontosnak tartja, hogy főként a belvizes területeken gumihevederes traktorokkal, ikerkerekes munkagépekkel dolgoznak, így csökkenteni tudják a taposási kár mértékét.
A talajjavítás és szervesanyag-pótlás miatt terveik között szerepel az, hogy állattartási tevékenységbe kezdenek.
Kovács Norbert, Szűcs András, Hadászi László, Kardos Csaba és Kátai Zsolt – Fotó: Agroinform
Kovács Norbert (Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság, Békés vármegye) hozzászólását azzal kezdte, hogy véleménye szerint a "legjobb agrotechnika az öntözés", ha az a kérdés, hogyan lehet jól gazdálkodni a talajnedvességgel. Mint mondta, az a tapasztalat az elmúlt néhány év kísérletei alapján, hogy nagyon sok hátrányt is jelenthetnek a talajnedvességet kímélő, csökkentett intenzitású agrotechnikai megoldások, a pocokinvázió miatti kár például egy a következmények közül. A változó mélységű talajlazítással kapcsolatban szereztek jó tapasztalatokat. Kísérleteztek min-till technológiával és takarónövények használatával is, de meglátása szerint több ezer hektárnyi terület hatékony megművelésére ezek a rendszerek nem alkalmasak, ha a terméshozamot tartjuk szem előtt.
Felhívta a figyelmet arra, hogy éves átlagban valójában nincs csapadékhiány, az a gond, hogy egyenletlen a csapadék eloszlása, a száraz és nedves időszakok áthidalására kellene hatékony megoldást kitalálni.
Talajművelés: felhívta arra a figyelmet, hogy bár most minden a szántás ellen szól, a forgatás nélküli művelést is lehet rosszul végezni, abban is lehet súlyos hibákat elkövetni. A Ménesbirtok területein, ahol szántás történik, arra figyelnek, hogy a művelettel egy menetben megtörténjen az elmunkálás is. A Ménesbirtok számára kiemelt jelentőségű tevékenység a vetőmag-előállítás, amelyet szántás nélkül tapasztalatuk szerint nem lehet hatékonyan végezni, jelentős mértékben csökkennek a terméshozamok, ami miatt nem fenntartható gazdasági szempontból.
A talajminőség megőrzése, javítása érdekében szervestrágyáznak és a növényi melléktermékeket száz százalékban a területen hagyják.
Kátai Zsolt (Kossuth Mg. Kft., Zala vármegye) a mintegy 2000 hektáros gazdaság működésének részleteibe avatta be résztvevőket. 2010-ben kezdtek el úgy gazdálkodni, hogy figyelembe vették a kombájnok által szolgáltatott hozamadatokat. Ezek alapján döntöttek úgy, hogy egyes mélyfekvésű területeket tejesen kivonnak a termelésből azért, mert az időjárás függvényében egyre több évben fordult elő, hogy szinte semmi sem termett ezeken a területeken. A kivonással tulajdonképpen növelni tudták a hektáronkénti terméshozamot, tehát hatékonyabbá tudták tenni a termelést.
A domboldalon főként kalászost és repcét vetnek, mert ezek a kultúrák megakadályozzák a gyors lefolyást, csökkentve ezzel az erózió mértékét. Gyepes védősávokat telepítettek a vízlehordásokba, amelyek gátat szabnak annak, hogy a termőföldet lehordja a területről a csapadék. Ez sokszor nehéz, mert pont akkor esik nagyobb mennyiségű eső, amikor éppen elvetették a fűmagkeveréket, de a tapasztalat azt mutatja, így is megéri ezzel foglalkozni, hiszen így nem erodálódik tovább a talaj.
2006 óta nem szántanak, a szármaradványokat pedig a területen tartják. A száraprításra nagy hangsúlyt fektetnek, mert így még morzsalékosabb talajszerkezet alakul ki.
A penetrométert nevezte az egyik legfontosabb eszköznek, amit használ, mert ezzel folyamatosan és egyszerűen ellenőrizni tudja, hogy milyen állapotban vannak a talajok.
Szűcs András (Belvárdgyulai Zrt., Baranya vármegye) a 12 százalék feletti lejtőkön való gazdálkodással kapcsolatban szerzett tapasztalatokat osztotta meg. Mint mondta, szinte minden táblán van 12 százalékos lejtő. A táblákon belül a 12 százalék feletti lejtésű foltokat külön menedzsmentzónákba sorolták, és minden egyes munkagép "ismeri" azokat a pontokat, ahol zárul egy-egy szakasz. Ezeken a foltokon más növénykultúra van, amely megnehezíti az adminisztrációt, de precíziós eszközökkel kivitelezhetőek a szükséges műveletek.
A rossz szántást óriási hibának tartja, de a szántás technológiából való teljes kihagyását nem tartja indokoltnak. A talajminőség javítása kapcsán a szervestrágyázást, a baktériumtrágyák használatát és a meszezést emelte ki.
Hadászi László (KITE Zrt.) gazdálkodói szerepben is hozzászólt a beszélgetéshez, 65 hektáron gazdálkodik Tiszafüred mellett, rendkívül változatos talajviszonyok mellett (szikes talajfoltok, barna erdőtalaj, homok, csernozjom). A fő kihívást a belvíz jelenti.
A KITE Zrt. innovációs főigazgatója a szántás elleni érveket részletezte a hozamok csökkenése és az üzemanyag-megtakarítás szempontjából. Mint mondta, egy 1986-os összehasonlító kutatás szerint több mint 50 százalékos üzemanyag-megtakarítást lehet elérni a szántás elhagyásával a konvencionális gazdálkodáshoz képest. Ez a megtakarítás a 2010-es összehasonlítás során újfent bebizonyosodott. Ez azért fontos tény, mert jó eséllyel a megtakarított összeg egy jelentős részét olyan növényvédelmi kezelésre kell fordítani, amelyre szántás mellett valószínűleg kevésbé lenne szükség (pocok elleni védekezés, egyéb növényvédelmi problémák). Felmerül a kérdés, hogy akkor mi értelme van elhagyni a szántást, a válasz viszont egyszerű: sokkal egészségesebb lesz a talajszerkezet, amely hosszú távon előnyösebb a növénytermesztés szempontjából.
Az nem érv a szántás mellett, hogy nélküle csökkennek a terméshozamok, mindössze arról van szó, hogy az átállásnak van egy folyamata, a kalászosok esetében 2-3 év alatt, a kukorica esetében pedig 4-5 év alatt egyenlítődik ki a hozam.
