TALAJERő VISSZAPÓTLÁS – BIOHUMUSSZAL
2006. június 23., péntek 13:35:21 / Agroinform Kiadó
A biogiliszta rossz emlékeket ébreszt a 90-es évek elején történt visszaélések nyomán, amelyhez sok ember tetemes anyagi kára, sőt emberi tragédiák is tapadnak. Ettől természetesen a tápanyaglánc tápanyaglánc marad, a benne rejlő lehetőségeket pedig jó lenne végre kihasználtabbá tenni. Annál inkább is, mert a biotrágya előállítás az egyébként terhet jelentő szerves anyagok lebontásával képez a kertészetben jól hasznosítható tiszta humuszt, de maga a termelés szempontjából feleslegessé váló giliszta tömeg feldolgozva egyéb célokra kiválóan használható. Itt egy lehetőség a mezőgazdaság fejlesztésében, élni kellene vele.
A 80-as évek végén főként japán példák nyomán a nemzetközi figyelemmel együtt fordult a hazai is a trágyagiliszta (Eisenia foetida) szaporításával elérhető gazdasági haszon lehetősége felé. A Gödöllői Kisállattenyésztő Intézetben kis kutatócsoport kezdett foglakozni a trágyagiliszta részletesebb megismerésével, szaporításával, hasznosításának kidolgozásával. Nyugodt, kiegyensúlyozott munkával „lege artis” haladtak, és igen figyelemre méltó eredményeket értek el, amelyeket át is adtak a gyakorlati szakembereknek. Először az intézet száraz nyúltrágyájának a feldolgozását oldották meg. A keletkezett soktonna nyúltrágyát szalagszerűen kiképzett, kellő magasságú trapézokban helyezték el betonalapon, majd erre telepítették a trágyagilisztákat. Mint az a kísérletek jellemzője, különböző egyedszámot, eltérő nedvességeket alkalmaztak. Több sorozat után megtalálták a legkedvezőbb népesítést és keresztmetszet méretet, továbbá sikerült kidolgozni a biogiliszták „visszanyerési” módszerét is. Eredményeiket a gyakorlat számára is hozzáférhető módon publikálták.
A munkát hamarosan más szerves anyag lebontására is kiterjesztették. Így szarvasmarha-, sertéstrágya, sőt később növénytermesztési hulladékok is feldolgozhatókká váltak az általuk kidolgozott módszerrel. Ekkor már tekintélyes trágyagiliszta mennyiséggel is rendelkeztek, amit kiszállítottak azon nagyobb gazdaságokba, amelyek vállalták az együttműködést. Értéktelen, rothadó, csak gondot jelentő hulladékok is feldolgozásra kerültek ezzel a módszerrel. Meghatározott idő után a betonágyon morzsalékos szerkezetű, szinte teljesen homogén komposzt keletkezett, amit felhasználhattak a növénytermesztésben, pontosabban a jelentőségében nagyobb zöldségtermesztésben, üvegházi kultúrákban. A biotrágya alkalmazhatóságát sokszorosan bizonyították a kertészetben, palántanevelésben, a tömegtermelő fólia sátrakban. Megindultak a giliszta feldolgozását célzó munkák is, mivel látni való volt, hogy egy bizonyos mennyiség felett már nem vesz fel gilisztát a további trágyalebontás. Eljutottak odáig, hogy a kivonatokat palackozták.
A nagy sikerekkel kecsegtető munka hatalmas kudarccal zárult. Olyan mély nyomokat hagyott a botrány, hogy napjainkig nem lehet a giliszta humusz témával foglalkozni. A baj azzal kezdődött, hogy gomba módra szaporodtak el az új „szakosodott” cégek, amelyek a szakmai kérdések helyett a pilóta-játék előnyeit igyekeztek hasznosítani. Adták-vették szállították a gilisztákat, mindenkinek megígérték a „nagy üzlet”-et, de a valóságban csak ők jártak jól. Akadt olyan „vállalkozó”, aki a teljes intézetet meg akarta vásárolni. A szerződést kötő termelők pedig hiteleket, kölcsönöket vettek fel, gyakran saját lakóingatlanukat téve le garanciaként. A lényeg már nem is a humusztermelésen, hanem a giliszta visszavásárláson volt, így hamar elérkezett a piac „telítődése”, és a kölcsönt felvevők nyakán maradt a sok giliszta. Költség volt, bevétel pedig nem származott. A semmiből kinőtt cégek a keletkezésüknél is gyorsabban oszlottak fel. A beszervezett kisemberek pedig hatalmas vagyonokat veszítettek, sok ház került árverezésre a hitel visszafizetési képtelenség miatt. Természetesen ez intő példaként is szolgálhat azoknak, akik szeretnek nagyon jól járni.
A botrány hatására az intézet is pilótajátékos gyanúba keveredett, aminek az lett a következménye, hogy leálltak a témáról, pedig a nagygazdaságok igényelték volna a továbbfolytatást. Később a nagygazdaságok is felhagytak ezzel a tevékenységgel.
Jelenleg semmiféle formában nem végeznek kísérleteket a giliszták segítségével történő biohumusz előállítására. A kérdés, hogy kinek jó ez a félbeszakadt állapot? A válasz, hogy senkinek, de a mezőgazdasági termelésnek bizonyosan rossz. A biohumusszal végzett kutatómunka egyértelműen bebizonyította, hogy a trágyagilisztával végzett trágyafeldolgozás igen jó minőségű biohumusz előállítását teszi lehetővé. A tevékenységnek mind a gazdasági, mind a környezetgazdálkodási haszna vitathatatlan, sőt jelentős.
Célszerű lenne addig felújítani a biohumusz termelési munkálatokat, ameddig meg vannak a szakemberek, fellelhetők az írásos anyagok, aktualizálhatók a külföldi kapcsolatok. A hibákból tanulva, azokat kijavítva, nagyobb állami ellenőrzéssel, a fondorlatos nyerészkedés helyett a vállalkozó kapitalista módszer tisztasága felett őrködve kellene munkálkodni a mezőgazdasági termelés eredményesebbé tételén.
Dr. Holdas Sándor
nyúl
kap
árutőzsde kukorica
Ajánlott cikkek
Híg lett a lecsó? Itt a megoldás!
Ha ezt tudod, a szaft is megmarad, mégsem lesz túlságosan híg a lecsó!
Traktorok pályázatokhoz készletről!
A FARMTRAC erőgépeket akár díjmentes lízing ügyintézéssel együtt kapod most a ROYAL...
Gyümölcsfáid vannak? Akkor erről tilos elfeledkezned júliusban!
Ezekről a júliusi feladatokról ne feledkezz meg, ha gyümölcsfa van a kertedben.