Kutatást-fejlesztést végző nemesítő bázisainkon nagy számban dolgoznak a nemesítőink azon, hogy mindig a leginkább szükséges és aktuális, a környezeti körülményekre legjobban reagáló fajtákat és hibrideket fejlesszék ki és bocsássák termelőink rendelkezésére. Ezeknek a fajtáknak és hibrideknek azon túl, hogy nagy terméspotenciállal kell bírniuk, állniuk kell a sarat a természet minden szeszélyével szemben: aszályban, késő tavaszi fagyban, fokozott kórokozó- és kártevőnyomás alatt is.
Ma már a genetikai fejlesztés olyan mértékű, hogy egy rendkívül széles fajtaszortiment közül lehet kiválasztani az általunk legszimpatikusabbat, melyek között akadnak extenzív és intenzív egyedek is.
Ugyanakkor tudnunk kell, hogy intenzív termesztési technológia esetében a fajta vagy hibrid genetikai potenciáljának termésmennyiségre gyakorolt hatása 5%-ról 20%-ra, a tápanyagellátás jelentősége 10%-ról 30%-ra, a növényvédelem hatása pedig 5%-ról 15%-ra nő az extenzív termesztési viszonyokhoz képest.
Egyúttal a környezeti tényezők szerepe a termés alakulására csökken úgy, hogy az időjárás hatása 20%-ról 15%-ra, a talaj hatása pedig 40%-ról 10%-ra mérséklődik.* (*Forrás: Dr. Pepó Péter Debreceni Egyetem, MÉK, Növénytudományi Intézet kísérleti eredményei.) Ebből következik tehát, hogy őszi kalászosainknak a legnagyobb „löketet” a tápanyagellátással tudjuk adni, amivel nem csak a potenciális termésmennyiség elérését tudjuk elősegíteni, de a környezeti hatások által okozott növényi stresszt is mérsékelni tudjuk.
Az elmúlt időkben egyre nagyobb figyelem fordul a fenntartható mezőgazdálkodási gyakorlatok alkalmazására és a hektikus inputanyagárak alakulása is arra ösztönzi a gazdálkodókat, hogy az eddig megszokásból kiszórt műtrágyamennyiséget és -féleséget összhangba hozza az adott termesztési terület talaj- és tápanyagszolgáltató tulajdonságaival, az adott fajta/hibrid igényeivel, tápanyaghasznosító képességével.
A talajban meglévő tápanyagmennyiséget egy egyszerű talajvizsgálattal meg tudjuk állapítani, a talajszerkezet ismeretében pedig meg tudjuk választani az ideális agrotechnikát, mely nagyban hozzájárul, hogy növényünk a leghatékonyabban tudja hasznosítani a meglévő tápanyagokat. Ne feledkezzünk meg az ideális elővetemények tápanyag-visszapótlásra gyakorolt hatásáról sem, így a kalászosok esetében a hüvelyesekről, pillangós takarmánynövényekről, rostnövényekről, melyek jelentősen befolyásolhatják a későbbi termésszinteket és a termesztés gazdaságosságát a talajban hagyott „lábnyomuk” okán.
1. kép: Hibridárpa gyökérzete – fotó: Syngenta Kft.
A kalászosokról köztudott, hogy közepes szintű tápanyagigénnyel rendelkeznek, de ezeket leginkább a könnyen felvehető formában preferálják. Meghatározó jelentőségű a tápanyagok kijuttatásának ideje is a növény fejlettségi állapotához rendelve, így a fejtrágyázások időbeni elvégzése a kora-tavaszi, majd később a minőség javítása érdekében a kalászhányási időszakban. Az őszi búza talajigénye inkább a lazább szerkezetű és tápanyagban jól ellátott talaj felé húz.
Fajlagos tápanyagigénye 100 kg szem- és a hozzátartozó szalmatermés biztosításához 2,7 kg N, 1,1 kg P2O5, 1,8 kg K2O.
A nitrogén harmadát az őszi munkálatok során juttassuk ki, a pontos mennyiséget befolyásolja azonban az elővetemény, a talaj humusztartalma, az esetleges szármaradványok a talajfelszínen, de a vetésidő is. A foszfor a gyökérképződésben, a jó bokrosodásban, a virág- és szemképzésben játszik fontos szerepet, ugyanakkor feltáródása lassan megy végbe, így az állomány meghálálja a frissen kijuttatott foszfortrágyát. A kálium a télállóság eredményességében és az aszály okozta stresszben segíti a növényt, s bár az agyagos talajok kálium tartalma nagyobb, feltárásuk viszont nehezebb, így a növény számára felvehető kálium a talaj agyagtartalmával csökken.
A legújabb kutatások szerint nagy szerepe van a mezoelemek közül a kénnek, mert a nitrogén feltáródásához, majd a fehérjék beépüléséhez nélkülözhetetlen. Növeli a növény biotikus és abiotikus stressreakcióját, ezáltal növeli a termésbiztonságot. Mindenképpen szerencsés a kéntartalmú műtrágyák használata.
A Hyvido™ hibrid árpák esetében valamelyest eltér a tápanyag-utánpótlási protokoll a konvencionális árpákéval szemben, és kicsit ellene is megyünk az ún. “régi iskolának”, miszerint az őszi árpa extenzívebb megoldás lehet az őszi búzához viszonyítva. A legújabb fejlesztési irányvonalak és generációk már igénylik az árpa intenzívebb tápanyagellátását, hogy a genetikai potenciál (őszi árpa esetében már ez bőven 10 tonna feletti, 2022-ben Angliában a 16,2 t/ha-ral Tim Lamyman Guiness rekordot állított be) megmutatkozhasson.
2. kép: Konvencionális árpa és SY Dakoota hibridárpa gyökérzete – fotó: Syngenta Kft.
Mint ahogy arra már a korábbiakban utaltam, a hibridspecifikus termesztéstechnológia egyik alappillére a tavaszi többlépcsős N-hatóanyag kijuttatása az őszi árpa esetében is. Egy tonna terméshez 22 kg nitrogén szükséges, illetve 10 kg foszfor és 16 kg kálium is rendelkezésre kell hogy álljon a növény számára.
A Syngenta javaslata alapján a hibridárpáknak az az ideális, ha 140 kg N hatóanyagot juttatunk ki a növényállományra, könnyen felvehető műtrágyák formájában, optimális esetben tavasszal, három fejtrágyázás alkalmával.
A karbamid 46 N% kijuttatása kerülendő! Természetesen egy jól fejlett állomány esetén, ahol hét vagy annál több mellékhajtással rendelkeznek a növényegyedek, csökkentsük a kijuttatandó mennyiséget és eltolhatjuk, vagy el is hagyhatjuk az első fejtrágyázást. Gyenge növényállomány, vagy kései vetés esetén (3-5 mellékhajtás) az első fejtrágyázással ne késlekedjünk, majd a másodikat, akár rá egy hétre végezzük is el.
A nitrogén mellett kiemelkedő fontossággal bírnak a kén, mangán, réz, cink és bór mikroelemek a kalászos termesztésben. Közülük is a mangán, melyet bokrosodástól egészen virágzásig igényel a növény, így annak kijuttatását lombtrágya formájában javasoljuk, míg a cink és réz elsősorban kalászérés/virágzás idején elengedhetetlen a növény számára.
Az alábbi ábrákon szemléltetném, hogy mikor érdemes és milyen arányban kijuttatni a tavaszi fejtrágyázással a nitrogén-hatóanyagot, háromszori illetve kétszeri kijuttatási móddal.
Háromszori kijuttatás esetén:
1.ábra: Nitrogén kijuttatása tavaszi fejtrágyázással, háromszori kijuttatási móddal – forrás: Syngenta Kft.
-
30% - bokrosodás kezdete (BBCH 21-25)
-
50% - első nódusz megjelenésekor (BBCH 30-31)
-
20% - szárbaszökkenéstől zászlóslevél megjelenéséig (BBCH 32-37)
Kétszeri kijuttatás abban az esetben javasolt, ha a termelési körülményünk inkább száraznak mondható, mint átlagosnak, vagy hosszabb száraz periódust jeleznek előre.
2.ábra: Nitrogén kijuttatása tavaszi fejtrágyázással, kétszeri kijuttatási móddal – forrás: Syngenta Kft.
-
30% - bokrosodás kezdete (BBCH 21-25)
-
70% - szárba szökkenéskor (BBCH 31-32)
Az időzítésnek fontos szerepe van, mivel a bokrosodás és a zászlóslevél megjelenése között differenciálódik a termés. Ha ebben az időszakban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű felvehető nitrogén, akkor nem számíthatunk maximális termésre, még akkor sem, ha minden egyéb más elemet szigorúan biztosítottunk.
A Syngenta portfóliójában megtalálható őszi búzákról és hibrid árpákról elmondható, hogy kifejezetten jó a természetes tápanyaghasznosító képességük, egyúttal jól reagálnak a kijuttatott szervetlen tápanyagra is. Itt jegyezném meg ugyanakkor, hogy a tápanyag-hasznosítás feltétele a talajban meglévő nedvesség, illetve műtrágya esetén a bemosó csapadék megléte, melynek hiányában a hasznosulás csökkenhet.
Hyvido™ hibrid árpáink egyik előnye, hogy kiemelten jól reagálnak a szárazság okozta stresszre, laboratóriumi és szántóföldi kísérletek bizonyítják, hogy a BBCH 30 és BBCH 65 fejlettségi stádiumban, amikor a növény számára legkritikusabb a víz- és tápanyagfelvétel, közel 30%-os előnyre tehetnek szert termésszintben a konvencionális árpákhoz viszonyítva.
További információkért vegye fel a kapcsolatot területi képviselőinkkel!
Kiss Nikolett
Fejlesztőmérnök
Syngenta Kft.
_fill_540x300_0.jpg)
