A Szabad Föld újságírói Sárbogárdon készítettek aratási, pontosabban aratás utáni riportot. Elsőként egy magtárost sikerült szóra bírniuk, aki a lapnak elmondta: a korábbi évekhez képest nem változott az azonnal eladott, illetve a betárolt mennyiséget illetően az arány.
"Úgy vélem, hogy az itteni gazdálkodóknak a legutóbbi 4-5 év jól sikerült, és a legtöbben okosak voltak, azaz képeztek elég pénzügyi tartalékot. Most tényleg nehéz évünk van: a tavalyihoz képest megfeleződött szinte minden termény ára. A legtöbben ezért kivárnak" – magyarázta a szakember.
Elmondta azt is, hogy a malmok és a takarmánykeverők azoktól a gazdáktól már megkezdték a felvásárlást, akiknek sürgősen kellett a pénz. Ezek a növénytermesztők a termés kis részét adták el, ami nem újdonság, mindig is így volt. A malmok pedig visszatértek idén a normális működéshez, azaz most 2-3 havi készletet halmoznak fel, aztán majd megint veszik a búzát.
A termelők pedig arra várnak, hogy kialakuljon egy normális ár. Ez a búzánál a tavalyi tonnánkénti 120 ezer forint helyett valószínűleg idén 70-80 ezer forint között fog beállni. A napraforgónál tavaly 300 ezer forint feletti árat is kaptak a gazdák, most úgy látszik, hogy a 180 ezer lenne a reális. A nyilatkozó szerint a mennyiséggel a környéken nincs nagy gond, de a minőség tényleg gyengébb. Azaz több a takarmánybúza, mint az étkezési minőség.
Jól jövedelmező kultúra a mustár – fotó: pixabay
Lajtos János és fia, András egy nem túl gyakori növényt, mustárt aratott. Mint azt János elmondta: évek óta termesztenek mustárt a klasszikus szántóföldi kultúrák mellett. Nagyjából 350 hektáron gazdálkodnak, ebből az idén jó 30 hektáron mustárt termesztettek.
"Korábban foglalkoztunk facéliával is. Ez mind vetőmagnak megy: e növények jó zöldtrágya-másodvetemények, és gyakorta Nyugat-Európában használják fel a magvainkat. Nos, miért mustár? Egyrészt jól kiegészíti a vetésforgót, és persze megbízhatóan terem, nem mellékesen általában jól fizet" – válaszolta János, aki azt is elárulta, hogy egy hektárról nagyjából 0,5–1,5 tonna mustárt lehet aratni, az idén az egy tonnás átlag bőven meglesz. Az ár mindig változik, a kommersz szántóföldi növények – búza, árpa, napraforgó stb. – aktuális árához alakítják. Tavaly országosan tonnánként 600 ezer forint volt az ára, de akkor a búzáé 120-130 ezerre rúgott. Most a búza 60-70 ezer között mozog: az ukrán gabona európai dömpingje is nagyban hozzájárult ehhez.
Amúgy a mustárnál is megvan az ukrán konkurencia: tavaly a franciáknál a szárazság miatt alig termett mustár, legalábbis nem elegendő. A híres dijoni mustárt pedig az Ukrajnából származó mustármag mentette meg.
_fill_540x300_0.jpg)
"Az idén még nem tudjuk, mi lesz a helyzet. Ahogy a többi gabona, napraforgó és repce esetében sem. De egy biztos: sem Európa, sem mi, magyarok nem készültünk fel tavaly az ukrán hatásra. Mára bizonyossá vált, hogy az ukrán termények valós veszélyt jelentenek termelőinkre nézve az ottani olcsóbb termelési körülmények, az enyhébb követelmények miatt" – fogalmazott.
Lajtosék nyakán nem maradt egy kiló tavalyi termény sem. Mégpedig azért, mert tavaly biztonsági és kényszerokokból ősszel eladtak mindent. Műtrágyát kellett venni, a magyar műtrágyagyártó cég egy napig akciósan 280 ezer forintos tonnánkénti árat hirdetett meg.
"Bevásároltunk. Aztán három hónap múlva levitte 130 ezerre a vételárat. Mondjuk úgy, az idei költségemelkedésünk nagyrészt ebből származik, és a vetőmag árának emelkedéséből. Közben nagyjából a felére estek a felvásárlási árak, tehát a legtöbb gazdálkodó az előbbiek miatti veszteség csökkentésén töri a fejét." – jelezte Lajtos János.
A férfi szerint az ukrán hatásra egy megoldás létezhet: a magyar termelőknek össze kellene fogniuk, és az értékesítésben a mainál meghatározott, befolyásosabb helyzetet kell elérnünk. Az összefogást viszont az irigység ellehetetleníti.
Az ukrán gabonára csak az összefogás lehet megoldás – fotó: pixabay
"Annak idején, a háború után nagyapámék a szomszédokkal adták össze a megmaradt teheneket, és így tudtak szántani, aztán közösen vettek vetőgépet, majd egyéb gazdasági eszközöket is. Most az ilyen összefogásra nem látok esélyt. Pedig az nem normális, hogy nyomott áron veszik át a terményt a termelőtől, aztán még 4-5 kereskedő kezén átmegy, egyre drágulva, mire a célhelyre, mondjuk az olasz tésztagyár malmába megérkezik." – szögezte le végül.
