Ezt pedig tökéletesen kielégíti a repce – járják is a területeket rendesen a vadfajok, szarvastól, őztől kezdve, a ludakon és hattyúkon át a nyúlig és a mezei pocokig. Az Agrofil SZMI munkatársai e témával foglalkoznak a cég honlapján legfrissebb írásában.
Fitos-Bedő Veronika és Babrik Zsolt írásában rámutat: ugyan ezeknek az állatoknak az emésztőrendszere nem a káposztafélékre specializálódott, de még mindig több fehérjéhez, egyéb tápanyagokhoz jutnak hozzá télen a repcéből, mint a száraz rétek, kaszálók vagy az ugyan zöld, de még igen kicsi, őszi vetésű gabonák legeléséből. Így aztán ha a repcetábla közel esik a szarvasok, őzek búvóhelyéhez, akkor jó esély van rá, hogy taposásukkal, legelésükkel súlyos tőszámhiányt okoznak. A nagyvad inkább a nagy, külső leveleket rágja és általában nem bántja a tenyészőcsúcsot, tevékenységük gyengíti a növényeket. Ellenük villanypásztorral, vadriasztóval tudunk védekezni.
A vadmadarak közül leggyakrabban a hattyúk látogatják és károsítják a repcét. Gyakran egészen nagy, 30-50 egyedet számláló csapatok verődnek össze a repcetáblák közepén, ahonnét aztán emberi erővel szinte lehetetlen őket kitessékelni. Védett madarak, s ezt mintha csak tudnák, nem félnek az embertől. Azonban nagytestű kutyákkal sikeresen el lehet őket üldözni. Ha megjelennek a repcében, érdemes őket mihamarabb távozásra bírni, mert a hattyúk viszont elsősorban a repce tenyészőcsúcsát károsítják.
A nutria a hódra emlékeztető emlősállat, zöld növényi részekkel táplálkozik. Főleg télen okoz nagyobb károkat a repcében (nyáron inkább a kukoricában károsít), de mindig csak a patakok, csatornák partjának nagyjából 50 méteres körzetében. Tehát ha a területünk ilyen helyen van, érdemes készülni a nutria "látogatására".
_fill_100x75_0.jpg)
