Az agrárminiszter a Közös Agrárpolitikából és a nemzeti költségvetésből biztosított agrártámogatások felhasználásának rendjéről 54/2023. (IX. 13.) AM rendelete 62. §-a többek között részletezi, hogy a KAP I rendelet 13. cikke alapján a mezőgazdasági terület támogathatóságának egyik esete, ha mezőgazdasági termelés nem folyik az eseti tisztító kaszálás vagy tisztító legeltetés kivételével a szántóterületen, az állandó gyepterületen vagy az állandó kultúrával fedett területen a tárgyévben, ugyanakkor kiköti, hogy a gyomok – ideértve a meghatározott veszélyes gyomnövényeket, valamint a nádat – és a hasznosítás szempontjából nemkívánatos fás szárú növények legfeljebb olyan mértékben vannak jelen, hogy nem áll fenn a szántóterület, az állandó gyepterület vagy az állandókultúrával fedett terület nagymértékű, súlyos lágyszárú vagy fás szárú gyomosodása vagy nagymértékű, súlyos, maradandó fás szárú gyomosodása.

Egy másik támogatási eset amelyet a rendelet meghatároz: a nem termelő tájképi elemekként és egyéb tájképi elemekként megjelölt bejelentett területi elemeken a mezőgazdasági termelőnek meg kell akadályoznia meghatározott veszélyes gyomnövények és a szintén rendeletileg meghatározott inváziós növények megtelepedését.

Melyek a veszélyes gyomnövények?

A 54/2023. (IX. 13.) AM rendelet 1. melléklete tételesen felsorolja, melyek a veszélyes gyomnövények:

  • aranka fajok (Cuscuta spp.)
  • parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)
  • selyemkóró (Asclepias syriaca)

Aranka fajok

Az aranka fajok (Cuscuta spp.) élősködő gyomnövények, a FVM rendelet a növényvédelmi tevékenységről 43/2010. (IV. 23.) ugyancsak kötelező feladatként szabályozza, hogy a földhasználó és a termelő köteles védekezni ellenük.

Aranka fajok (Cuscuta spp.)

Aranka – Fotó: Shutterstock

Magyarországon több fajtája is el terjedt, kultúr- és vadnövényeken is élősködnek. A földre vagy földbe hullott arankamag 11-13 °C-os talajhőmérsékleten (általában májusban) csírázik, majd "elkapja" a gazdanövényt és rácsavarodik. Hausztóriumokkal elszívja a növény tápanyagait, így a gazdanövény fejlődése visszamarad. Mivel nem fotoszintetizál, hanem élősködik, színe citrom-, narancssárga, vagy vöröses. Ha kedvezők számára a feltételek, hosszú, több méteres szárakat növeszt, amellyel újabb és újabb növényeket hálóz be, egyre nagyobb foltban jelenik meg. Júniustól szeptemberig tart a virágzási ideje, magjai csíraképességüket akár 10-12 évig is meg tudják őrizni.

Az arankafajok elleni gyomirtó szerek listáját itt találod.

Parlagfű

A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) egyéves, magról kelő, melegigényes gyomnövény. Ahhoz, hogy magjai csírázni kezdjenek a talajhőmérsékletnek tartósan 6 ºC fölé kell emelkedni. A téli, fagyos időjárásban a növények elpusztulnak, ám addigra már túl vannak a virágzáson és kifejlődött a mag. Magjait nem károsítja a hideg, tavasszal tömegesen csírázik. A kifejlett növény akár 2 méter magas, terebélyes gyomnövénnyé is válhat.

Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

Parlagfű – Fotó: Pixabay

A parlagfűre Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 17. § (4) bekezdése is kitér "a földhasználó köteles az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani".

A parlagfű elleni gyomirtó szerek listáját itt találod.


Selyemkóró

A selyemkóró (Asclepias syriaca), amelyet gyakran vaddohányként is emlegetnek agresszívan terjedő idegenhonos inváziós gyomnövény, amely miden más növényt kiszorít maga körül. Talajban nem válogatós és a szárazságot is jól tűri. Mélyre hatoló (akár 2-3 méterre eljutó) rizómái segítségével késő tavasszal újra és újra kihajt és gyorsan, nagy kiterjedésű telepeket hoz létre. Ezenkívül maggal is szaporodik. A selyemkóró júniustól augusztusig virágzik, majd szétnyíló tokból bóbitás magvait a szél nagy területre eljuttathatja.

Selyemkóró magjai

Selyemkóró magjai – Fotó: Shutterstock

A selyemkórótelepek felszámolása igen nehézkes, hosszadalmas folyamat, mivel a rizómákból évről évre képes újra kihajtani. Jelenlegi ismereteink szerint a védekezés jó módja lehet a fiatal növények és a bimbós növények kaszálása, amellyel gyéríthető, gyengíthető a telep, akárcsak a glifozátos permetezés. A magképződést és -terjedést ugyancsak fontos megakadályozni.