integráció

Kapcsolódó címkék: Állattartás, Állattenyésztés, talajmegmunkálás, talajművelés,

Hozzászólások

  • Aktuális agrárpolitikai dühöngő! » 2014. október 15., csütörtök 11:43 | Koresz

    Ennyire jól még senki sem szedte össze a különbséget a két rendszer között! Na meri valaki azt mondani, hogy ez nem igaz? 25 éve... . 25 éve senki sem lehetett milliárdos, de a túlnyomó többségnek elfogadható élete, biztos jelene és kiszámítható jövője volt. Ma bizonytalan a jelened, kiszámíthatatlan a jövőd. . 25 éve az ország pénzét úgy osztották el a parlamentben, hogy jusson oktatásra, egészségügyre, a Te és a mi jólétünkre. Ma a gazdagok, a milliárdosok kapják az ország kenyerének javát. . 25 éve megbecsülték a tisztességes munkát, ma az ügyeskedőknek, a csalóknak áll a világ. . 25 éve a munkásembernek becsülete volt, ma másodosztályú polgár saját hazájában. . 25 éve mindenki dolgozhatott, aki akart. Ma hivatalosan 400 ezer embernek nincs munkája, nem hivatalosan egy milliónak. . 25 év alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de egyet se pótoltak. . 25 éve a mezőgazdaság egymillió embernek adott munkát. Ma alig százezren dolgoznak itt. . Húsz éve a pályakezdőket tárt karokkal várták a munkáltatók. Ma körülbelül 80 ezer pályakezdő fiatal indítja életét munkanélküliként. . 25éve napi 8 óra munkából elfogadhatóan meg lehetett élni. Ma sokszor 13-15 óra is kevés. . 25 éve miénk volt Magyarország, ma külföldiek szolgái vagyunk saját hazánkban. (Vásárhelyiek figyelmébe: Hódgép, Metripond, Hódiköt, Alföldi Porcelángyár, Majolikagyár... A termékekre az volt ráírva, hogy: Made in Hungary -pedig el voltunk nyomva...!) . 25 éve a gyárak, az üzemek, a bankok, minden-minden magyar volt. A magyar gyárakat bezárták vagy privatizálták, jellemzően a külföldi tőke számára. A legtöbb gyárat azért vették meg, hogy a konkurenciát felszámolják, így a hazai gyárak többségét szétzúzták, bezárták, dolgozóit az utcára tették. Ma az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások nagy része külföldiek kezében van. . 25 évvel ezelőtt volt nemzeti ipar, ma multik vannak. Húsz éve volt önálló nemzeti termelés, önálló tudományos háttérrel. Ma a külföldi cégek összeszerelő üzemei jelentik az ipart. . 25 éve volt magyar műszeripar, olyan nagyüzemekkel, mint a MOM. Volt önálló hadiparunk, olyan üzemekkel, mint a Diósgyőri Gépgyár, a Rába. . 25 éve volt magyar ruházati ipar olyan óriásokkal, mint a Május 1, a Vörös Október, a Zalaegerszeg. Mára a ruházati ipar gyakorlatilag megszűnt. Húsz éve volt magyar cipőipar, ma gyakorlatilag nem gyártunk magyar cipőt. . 25 éve a magyar Ikarus évente 13 ezer autóbuszt gyártott, és a világ élvonalában volt. Mára felszámol­ták, hogy helyébe a német, svéd és más buszok jöjjenek. Húsz éve a Ganz-MÁVAG vonatokat gyártott a világ számos országának, ma kínai piac van a helyén. A Csepel Művek 60 ezer embernek adott munkát, ma kis kft-k vannak a helyén. . 25 éve az ország vezetése a magyar gazdaságot támogatta. Ma a multikat, a külföldi tőkét szolgálja ki. Magyarországon - bármivel foglalkozik is - a multi támogatást és adókedvezményt kap. Mára ez utóbbi összege eléri a százmilliárd forintot. A kis- és középvállalkozó, az őstermelő nem kap semmit, sőt: olyan adókkal sújtják, hogy ne érje meg Magyarországon termelnie, dolgoznia. . 25 éve az energiaszektor az állam kezében volt, nem kellett félni attól, hogy lekapcsolják a villanyt vagy nem tudunk fűteni, mert nem tudjuk kifizetni. Mára a privatizált energiaszektor egekig emelt árai miatt az emberek nem tudják kifizetni a rezsit: csak idén 700 000 embertől vonnak 30%-ot a fizetésükből köztartozás miatt. . A multik környezetében a magyar kis- és középvállalkozások teljesen ellehetetlenednek, hiszen őket adók sújtják, a multit pedig adókedvezménnyel támogatják. 2007-ben 100 ezer magyar vállalkozás ment tönkre. . 25 éve olyan világhírű üzemek jelentették a magyar mezőgazdaságot, mint Bábolna, Mezőhegyes, Nádud­var. Mára ez a múlté. . 25 éve hazánkban 8,7 millió sertést tenyésztettek. Ma ebből csak 4,1 millió maradt. . A 25 évvel ezelőtti mezőgazdasági termelésnek ma csak egyharmadát termeljük. . 25 éve szövetkezetek, állami gazdaságok művelték meg a földet az ott élők érdekében. Ma magánvállalatok dolgoztatnak idegen bérmunkásokkal. . 25 évvel ezelőtt nem tudtuk, hogy mi az a parlagfű. Ma annyi a parlagon heverő, megműveletlen föld, hogy parlagfűből és allergiás betegekből nagyhatalom vagyunk. . 25 éve mi láttuk el gabonával, almával, borral, csirkével a szocialista országokat. Mostani szövetségeseinknek, a németeknek, a franciáknak, olaszoknak nem kell a magyar mezőgazdaság terméke. . 25 évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. És nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá. Ma drága a hús, egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű húst eszünk. . 25 éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak. Ma mintegy 130 milliárddal tartozunk. . 25 éve tudtad, hogy hol a pénz! Fedezetül ott állt a magyar gazdaság. A Ganz MÁVAG, a Csepel Művek, a MOM, az Ikarusz, Bábolna, Nádudvar, Mezőhegyes. Százezer számra épültek lakótelepi lakások. Itt volt a pénz, tudtuk, hogy hol van. Mi kaptuk, mi használtuk, és kérdezzük: hova lett ez a pénz? Hol vannak a magyar üzemek? Hol építenek szociális bérlakást? Hol adják olcsón a kenyeret? . 25 éve, a Kádár-rendszerben gazdálkodtak a hitelekből, a mostani rendszerben ellopják. . 25 éve még kórházakat, iskolákat építettek, hogy az egészségügy és az oktatás mindenki számára elérhető legyen. Mára bezártak több mint 300 iskolát, bezártak több száz rendelőt és kórházat. Sokaknak negyven kilométert kell utazni a "központi" kórházig. Nem csoda, hogy a halálozási arányban és várható élettartamban is az EU-20-ak közül a legrosszabb ötben vagyunk. . 25 éve a kórházban az számított, hogy mi a bajod, mid fáj? Ma egyre inkább az számít, hogy mennyi pénzed van. . Régen a beteg minden körülmények között kapott ellátást. Mára ingatlanspekuláció miatt bezárták a "Lipótmezőt", azt az országos pszichiátriai intézményt, ahol olyan betegek is éltek, akik nem tudtak gondoskodni magukról, s esetleg ön- vagy közveszélyessé válhattak volna gyógyszeres kezelés nélkül. Ma több százan bukkannak fel hajléktalan szállókon, s legalább ennyien nem igénylik gyógyszereiket - védelem és kezelés nélkül mi lesz velük? . 25 éve sem voltunk gazdagok, de sok mindent megengedhettünk magunknak: üdülést, éttermet, szórakozást. Ma vagy az egyik, vagy a másik, de gyakrabban egyik se. . 25 éve nem kellett adót fizetnünk. Ma - ha csak egy kicsit is jobban keresünk az átlagnál - a fizetés felét elviszi az állam. Mit kapunk cserébe? Bezárt kórházakat, lezüllesztett oktatási rendszert, bezárt vasútvonalakat, megfizethetetlen közlekedési díjakat. . 25 éve senki nem éhezett Magyarországon. Ma az ENSZ óvatos becslései szerint is legalább 200 ezer ember, ebből mintegy 20 ezer gyerek éhezik hazánkban. További 100 ezer gyerek pedig jó esetben krumplihoz és zsíros kenyérhez jut. . 25 éve az emberek többsége nyaralni ment. Ma a családok 59 százaléka nem megy nyaralni. . 25 éve a nyugalomba vonulás tisztes nyugdíjat és megbecsülést jelentett. Ma éhezést, társadalmi kitaszítottságot. Mit lehet megvenni az öregségi nyugdíj minimális összegéből, 28500 Ft-ból? Ételt keveset, rezsit fizetni lehetetlen, gyógyszert meg szedjenek a gazdagok. . 25 éve gyakorlatilag minden magyar állampolgár részesült a társadalombiztosításban. Ma ezrek esnek ki a társadalombiztosításból, így megfosztják őket az egészségügyi ellátástól. . 25 éve nem voltak hajléktalanok, s a biztos megélhetés miatt senkit nem fenyegetett az a veszély, hogy az utcára kerül. Ma Magyarországon 85-90 ezer hajléktalan él, s évente több, mint 2000 lakást árvereznek el. A felmérések szerint magánemberek esetében gyakorta árvereznek a kifizetetlen villany-, gáz- és más rezsiszámlák következtében, de magas az illetéktartozások miatt elindított végrehajtások száma is. . 25 éve a ....nak nem kellett szociális segélyért sorba állnia, nem kellett megaláznia magát. Húsz éve a ....is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett! Cserébe nem "lenézett idegen" volt, hanem egyenjogú polgár. . 25 éve a bölcsődei és óvodai elhelyezés mindenkinek járt. Mára annyi helyet megszüntettek, hogy a gyerek születése előtt kérelmezni kell a felvételt. Ha nem, marad a magánóvoda, gyermekenként 60 ezer Ft-tól havonta. . 25 éve a fiatalok mertek családot alapítani, mert tudták, hogy lesz munkájuk, lakásuk. Ma gyakran azt sem tudják, holnap miből vesznek kenyeret, s lesz-e tető a fejük felett. A tendenciát jól mutatja: az átlagos életkor az első házasságkor 1990-ben még 22 év volt, 2007-re már 27 évre emelkedett. . 25 éve a gyerekedre biztos jövő várt. Tanulhatott, munkát kapott, családot alapíthatott. Ma nagyon sokak számára egy lehetőség marad: külföldre menni. . 25 éve sem volt könnyű lakáshoz jutni, de a fiatalok többsége belátható időn belül az állam segítségével megoldotta. Az állam hosszú lejáratú, kedvezményes hitelekkel támogatta a lakáshoz jutást. Ezáltal nőtt a lakások száma és a lakáson belül a szobaszám, ugyanakkor csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Az új lakások jelentős része panellakás volt, amit "kiutaltak". Ma nem épülnek állami lakások, a fiatalok fizetésük felét albérletre költik, s saját lakás vásárlásakor évtizedekre eladósodnak. . 25 éve mindenki tanulhatott, aki tanulni akart. Tandíj nem volt, az oktatás költségei megfizethetőek voltak, és az állam is támogatta. Ma sok helyütt tandíj van, egyre drágább a tankönyv, a diákok albérlete és utazása. . 25 éve a gyerekek nagy része sportolt. Ma minden tíz gyerekből hat nem sportol. Húsz éve volt iskolai sport, olcsó tömegsport, és ennek következtében jó eredményeket értünk el a világversenyeken. Ma nincs iskolai sport, alig van megfizethető tömegsport. 1988-ban, a szöuli olimpián hazánk 11 aranyérmet szerzett, 2008-ban Pekingben már csak hármat. . 25 éve a szocialista országok integrációjának voltunk tagjai. A cél nem egymás kizsákmányolása volt, hanem a gondok közös megoldása. A KGST-ben egyenlők voltunk. Az EU-ban Németország, Fran­ci­aország és a többi nagy diktál. . 25 éve minden ország azt adta a közösbe, amiben a legjobb volt. Ma az EU-tagjai vagyunk, amelyben Magyarország a szegény rokon. . 25 éve a KGST azt segítette, hogy az emberek jobban éljenek. Az EU a gazdag európai nagytőke szövetsége az emberek, a tömegek kizsákmányolására. . 25 éve csak vízummal utazhattunk a legtöbb EU-országba. Ma nem kell vízum, de csak azt látják szívesen, akinek pénze van. Neked van pénzed utazni? . 25 évvel ezelőtt rend volt. Tudtad, hogy mi a jó és mi a rossz. A rendőr melletted állt, a rendőr mögött meg ott állt az állam. Ma rosszak a törvények, lopnak a politikusok, a korrupció felfalja az országot. A rendőr nem áll melletted, és a rendőrt se védi meg saját állama!!! . 25 éve voltak korrupt politikusok, a hatalmukkal visszaélő állami emberek, de maga a rendszer nem volt korrupt. Ma az állami vagyon privatizációja, a pályáztatás és sok minden más maga szüli a korrupció lehetőségét. Ma Magyarország Európa legkorruptabb országai közé tartozik. . 25 éve a munkatörvénykönyv a munkást, a dolgozót védte. Ma a tőkést védi. . 25 éve a szakszervezeteknek tényleges jogaik és lehetőségeik voltak az érdekvédelemben, szociális kérdések eldöntésében. Ma a szakszervezetek jogai korlátozottak. . 25 éve senki se beszélt arról, hogy ki a .... Mára a kapitalizmus annyira kiélezte a társadalmi különbségeket, annyira elmélyítette egyes rétegekben a nyomort, hogy az antiszemitizmus tömegjelenséggé vált. . 25 éve nem voltak szélsőjobboldali, újfasiszta tendenciák és szervezetek, mert nem volt rájuk igény, nem volt társadalmi bázisuk. Mára sok ember kerül olyan kilátástalan helyzetbe, hogy a szélsőséges jobboldaliságba menekül. . 25 éve demokráciát ígértek mindenkinek. Ma van parlament, de a nép nem ellenőrizheti azt, és nem hívhatja vissza a képviselőket. Megszüntették a társadalmi vita intézményét, minden eszközzel akadályozzák, és le akarják járatni a népszavazásokat. Szólásszabadság van, de a televízió, a sajtó nyilvánosságához csak azok juthatnak hozzá, akiknek hatalmuk vagy pénzük van. . 25 éve több mint százezres hadseregünk volt tüzérséggel, páncélosokkal, műszaki csapatokkal, honi légvédelemmel. Ma kevesebb, mint húszezer katonánk van, az önálló működés feltételei nélkül. A magyar hadsereg ma kisebb, mint a trianoni rablóbéke után. . 25 éve nem tudtuk, hogy mi a háború. Ma Jugoszlávia és Irak után Afganisztánban már a harmadik háború részesei vagyunk. . 25 éve a magyar katonának nem kellett külföldre mennie. Sőt, az azt megelőző negyven év alatt is csak egyszer, 1968-ban Csehszlovákiába. Ma magyar katonák mindenütt ott vannak, ahol a NATO-nak emberanyag kell, Koszovótól Afganisztánig. Hmmm! Na ezt küldd tovább, ha mered!!!! (Merthogy 25 éve politikai elnyomás alatt állt, aki másként gondolkodott. Nem lehetett értelmiségi, de kötelező volt kenyerét megkeresnie! Ma a szólásszabadság jegyében, ha nem úgy gondolkodsz, ahogy elvárják tőled, holnaptól nem lesz kenyered!!!) Moderálta: (3932) 2013-10-25 15:42:07 Moderálta: (3932) 2013-10-28 12:01:56

  • Bér sertéstartás » 2014. október 15., csütörtök 11:43 | dárk

    A jelenleg a cégcsoport tagvállalatai - a dalmandi cégen kívül a Bóly Zrt. és a Fiorács Kft. - által előállított évi 350 ezer sertés mintegy 60 százalékát, azaz 200 ezer darabot hizlalnak a 115-120 kilogrammos vágósúlyra a Bonafarm-tagvállalatokkal szerződött bérhizlalók. A tervek között szerepel ugyanakkor a sertéskibocsátás megduplázása, ezzel együtt pedig a 60 százalékos arány megtartása. Ehhez további sertéstartókat szükséges bevonni az integrációba - szögezte le Ádám János. Erre meglátása szerint minden esély megvan, ugyanis a termelők "sorban állnak", hogy bekerülhessenek a Bonafarm partnerei közé. Az ország legnagyobb sertésintegrációját működtető vállalkozásnál - amelynek a hízókat előállító vállalkozásokon kívül része a takarmány-előállító Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft., illetve a már a Herz-termékeket is gyártó Pick Szeged Zrt. is - a bérhizlalásba 25 kilós súllyal kihelyezett malacokat a Bonafarm saját telepein állítják elő. Az integrált termeltetés keretében a Bonafarm biztosítja a takarmányt, illetve az állatorvosi felügyeletet is. A termeltetési rendszer jó működését jelzi, hogy az elmúlt 10-12 évben a bérhízlaló partnereknél az egy kiló súlygyarapodáshoz felhasznált takarmány 3,7 kilogrammról 3,2 kilóra csökkent, saját telepeken ez az érték 3 kg alatti - ismertette a statisztikai adatokat Olajos Róbert, a Fiorács Kft. ügyvezetője. Új partnerrel kötendő szerződés előtt egy úgynevezett telephely-auditot végeznek a termelőknél, amelyen felmérik a tartási körülményeket, az állategészségügyi követelmények betartásának feltételeit - például az esetleges szomszéd telepek közelségéből adódó kockázatokat -, a minimum-elvárásként előírt önetető, és a vízellátás meglétét, minőségét, illetve a szellőzést. Ádám János szerint a felmérést végző kollégáinak nagy tapasztalata van abban, hogy megállapítsák: az adott telepen el lehet-e érni a 3,2 kilogrammos fajlagos takarmány-hasznosítási értéket. A Fiorács Kft. az 1990-es évek eleje óta építi az integrációt, amelynek keretében most évente 40 ezer férőhelyen hizlaltat sertést mintegy 100-120 partnerénél, akik többségében természetes személyek. "Kifejezetten szívesen vesszük, ha valaki saját kezével, alkalmazottak nélkül a saját tulajdonában lévő istállókban végzi a hizlalást" - mondta Olajos Róbert. A szerződés szerint a bérhizlalók számára a vállalkozói díjat a súlygyarapodás után határozzák meg, amit azzal kombinálnak, hogy az egyes minősítési kategóriákra különböző a díjtétel. A Fiorácsnál a sertések színhús-kihozatala az első három hónap átlagában 61,1 százalék, és a leadott állatok 95 százaléka az első két minőségi kategóriába sorolt volt, amire súlygyarapodás-kilogrammonként 32-33 forintot fizetnek. Adott esetben büntető tételeket is felszámol az integrátor: így például minden második elhullott disznót ki kell fizetnie a hizlalónak, illetve a kényszervágásra elküldött állatok súlygyarapodására elszámolják a felhasznált takarmányt, de vállalkozói díjat nem fizetnek. A 3,2 kilogrammos fajlagos takarmány-felhasználási normától való eltérést büntetik, illetve jutalmazzák, így ha a termelő kevesebb takarmány felhasználásával hizlalja vágósúlyra a kihelyezett állományt, akkor a megtakarítás értékének a felét kifizetik. A Fiorács ügyvezetőjének tapasztalatai szerint a sertésenkénti kifizetés 2-3 ezer forint, de a jó technológiával dolgozó, nagy megtakarítást elérő hizlalók ennél többet is elérhetnek. Erre jön rá az állatonként 2000 forintos állatjóléti támogatás, amivel együtt - ahogyan Olajos Róbert fogalmazott - az integrált termelők az elmúlt évek átlagában nagyobb jövedelmet könyvelhettek el, mint az átlagos hazai sertéstenyésztők többsége. Ennek köszönhetően a cégcsoport integrált termelői között többen fejleszteni is tudtak: akad olyan partnerük, amelyik 150 sertéssel kezdte, most pedig már 1000 fölött jár. Ebben a rendszerben a termelők érdekeltek abban, hogy olyan minőségű sertést adjanak a vágóhídra, amivel az a leghatékonyabban tud dolgozni. A már hosszú ideje hektikus sertéspiacon biztonságot jelent a termelőknek, hogy a súlygyarapodásért felajánlott árat akkor is megkapják, ha az ágazat eredményessége negatív - állítja Ádám János. A bérhizlalás ekkor is nyereséges lehet, a termelőknek ugyanis a takarmány-költséggel nem kell számolniuk, mivel a tápot a Bonafarmtól kapják. Ez abból a szempontból is egyszerűsíti az életüket, hogy például a tápokban a mikroelemek adagolása a Bonafarmon belüli premix-technológiának köszönhetően az adott sertésfajtákra kialakított. Ez, illetve a Bonafarm által biztosított gyógyszerezés és állatorvosi felügyelet szintén jól működik, mivel az elsősorban a Pick exportpiacai miatt rendkívül szigorú előírásokat úgy tudja betartani a cég, hogy az uniós követelményeknél egy nagyságrenddel alacsonyabb értékeket biztosítunk a különböző szermaradványok tekintetében - mondja Ádám János. A cégcsoport számára is költségmegtakarítást jelent a jól működő integráció, nem kell ugyanis több ember munkaidejét arra áldozni, hogy hétről-hétre felhajtsa a vágóhidi alapanyagot - állítja Éder Tamás, a Bonafarm Zrt. vállalati kapcsolatok és PR-igazgatója. A termelők sokszor panaszkodnak arra, hogy hiába termelik meg az árut kiváló minőségben, arra nincs megfelelő felkészültségük és idejük, hogy piacot is találjanak, az integrációban azonban erre nincs gondjuk, mert a sertés végig a Bonafarm tulajdonában marad. Éder Tamás szerint az agrárkormányzat prioritásai között szereplő állattenyésztés fejlesztésére az integrációs rendszer jó lehetőséget nyújt, amit a támogatási szabályokban is érvényesíteni lehetne. Például úgy, hogy a hasonló, hosszú távú megállapodással rendelkező termelők és integrátorok számára biztosítsák a fejlesztési támogatási forrásokat. Ebben a modellben pedig arra is van lehetőség, hogy az egyébként egy-egy családnak megélhetést nem nyújtó 50-60 hektáros területen gazdálkodókat takarmány-alapanyag előállítóként vonják be az integrációba. Ebben az esetben az ilyen méretű földön gazdálkodók a biztos piac meglétének tudatában a bátrabban vághatnának bele akár többszáz sertés hizlalására alkalmas telep működtetésébe is, a többlábon-állás nagyobb biztonságot jelenthetne számukra.

  • Szója termesztése » 2014. október 15., csütörtök 11:40 | kukaccsosz

    Válasz #172 hozzászólásra A 3-4 levél a valódi összetett levelet jelenti. Egyébként egy kicsit lehet később is kitenni. Mivel a szója közel sem nő olyan gyorsan mint a kukorica addigra simán kijönnek a gyomok. Mi sosem használunk alapgyomirtót. Bőven odaérünk postban még ha esős periódus is van, mert nem nő ugy mint a kuki. Az imis napra árvakelés viszont kemény ellenfél! Valaki kérdezte a Kutas elérhetőségét, integrációval Szabó Zolit kell keresni: 30/995-3068

  • Aktuális agrárpolitikai dühöngő! » 2014. október 15., csütörtök 11:39 | otis

    Ezzel csak az a baj, hogy mindezt egy már leszerepelt párt tagja mondja... Csak egy szikra kell 2012. december 07. Forrás: nol.hu A fiatal Harangozó Gábor, aki 2004 és 2009 között az Európai Parlament mezőgazdasággal és vidékfejlesztéssel foglalkozó tagja volt, Kunágotán, Zsíros Géza falujában járt. Zsírosnak oroszlánrésze volt a világszínvonalú magyar mezőgazdaság szétverésében. A falubeliek elszomorító állapotokról számoltak be a képviselő fórumán. – Az emberek vödörben visznek szenet, zsákban tűzifát, mert egyszerre többre nem telik nekik – mondta Tóth Mátyás agrármérnök. – Sokuknak a rezsi többe kerül, mint az összes jövedelmük, miközben néhány háznyira tőlük olyan ember él, akinek a terepjárója húszmillió forintot ér, a vadászfelszerelése legalább másfél milliót. Ezek a vagyonok nem munkából származnak, hanem abból, hogy a többi ember alól kihúzták a földet. Ne mondja senki, hogy a szabad piac önmagában ésszerű és hatékony gazdaságot teremt! Ebben a faluban 220 gázolajfaló MTZ van; amelyik a legtöbbet dolgozik közülük, az sincs húsz százaléknál jobban kihasználva. Hat hídmérleg van, öt nagy teljesítményű szárító – mind magántulajdonban, és mind rossz hatásfokkal működik. – Az sem feltétlenül igaz, hogy a kevés embert foglalkoztató nagybirtok hatékonyan működik – folytatta a nyugdíjas agrármérnök. – Senki sem kéri számon, mire költötte a földhasználó az uniós földalapú támogatást. Az én földemen aszály idején is 75 mázsa kukorica termett hektáronként, tőlem 50 méterre meg 28 mázsa. Ezt a különbséget nem az időjárás okozza, hanem az, hogy alkalmatlan vetőmagot, elégtelen technológiát alkalmaznak: nem az a cél, hogy a 40 aranykoronás föld kihozza magából, amire képes, hanem, hogy minél több hektárra lehessen fölvenni az uniós agrártámogatást. Közben a faluban már nincs jószág, százmilliós nagyságrendű gazdasági épület megy tönkre a portákon. Tóth Mátyás fölemlítette az egyik ismert nagybirtokost, egykori politikust, aki kijelentette: a több ezer hektáros birtokára nem kell több tíz embernél. Amikor megkérdezték tőle, mi legyen a többi emberrel, azt felelte: ez nem az ő gondja, hanem az államé! Honnan szerezzen ehhez az állam jövedelmet? Még voltak az integrációnak szigetszerű maradványai – Kunágotán például a téesz-utód részvénytársaság lehetővé tette, hogy a három-négy hektáros kisbirtokosok, akik nem mérették ki a területüket, egy táblában termeljenek dinnyét. A nagyüzem szakszerűen biztosította a talajművelést, a növényvédelmet – a családok pedig elvégezték a kézi munkát. Így még három-négy hektárnyi földről is jelentős jövedelemhez lehetett jutni. Most megtiltották, hogy a nagyüzem közös vetésforgót alkalmazzon. Rá akarják kényszeríteni a kistermelőket, hogy adják el a maradék földjüket. – Nem gondolt-e az MSZP arra, hogy visszacsinálja a földosztást? Ha ugyanis ez így megy tovább, akkor pár tőkeerős nagybirtokos tulajdonába kerül minden, a többi ember meg éhen hal vagy megfagy a télen – kérdezte Tóth Mátyás. Egy medgyesegyházi gazda a kereskedelmi árrésekre panaszkodott: akár a közeli felvásárlóknak adja tovább a termést, akár maga keres piacot neki, háromszorosába kerül a fogyasztónak a dinnye vagy bármi más zöldség. Nem igaz, hogy a verseny a fogyasztói árakat nyomja le – a termelői árakat igen, de a kereskedői hasznot nem. Nem gondolt-e az állam arra, hogy ne 300, hanem csak 30 százalék profitja lehessen a kereskedelemnek? Akkor megélne a termelő is, a fogyasztó is, de a kereskedelem sem menne tönkre. Damu Sándor emlékeztetett rá: a Kádár-rendszerben 200-300 ezer .... ember dolgozott – mert volt munkahely. Most is dolgoznának – de senki nem teremt állást, ehelyett „rájuk hozzák a fekete ruhásokat”. Ott a sok állami föld: miért annak adják, akinek úgyis sok van? Miért nem hoznak létre a roma családoknak szövetkezeteket, amelyeket szakemberrel, tőkével támogatna az állam, segítené a termelést és a piacra jutást? – A jogszerűen magántulajdonba került földet nem lehet elvenni. A megmaradt nagy állattenyésztő telepeket, mint a mezőgazdaság alapját, meg kell óvni. Bármit akarunk csinálni, a költségvetésen belül mozgásteret kell teremteni rá – válaszolta Harangozó Gábor. – Ha hatalomra kerülünk, megszüntetjük az egykulcsos jövedelemadót. Visszaállítjuk a jogállamot, mert a növekedés csak akkor indulhat meg, ha a befektetők és a hitelezők bizalma helyreáll Magyarország iránt. Nem térhetünk vissza oda, ahogyan a bankok a szerződéses feltételeket megváltoztatva önkényesen viselkedtek a hitelfelvevőkkel – a jelenlegi bankadó csökkentése fejében korrekt magatartást követelünk meg tőlük. A szocialista képviselő a legfontosabbnak az integrációt tartja. Hollandiában, ahol a második diplomáját szerezte, dunántúlnyi területen tízmillió tejelő szarvasmarhát tartanak, a zömét családi gazdaságokban. De a tejesautó hátuljában ott a minilabor, minden gazda áruját azonnal megvizsgálja, a minőségi adatokat egy számítógépes rendszerbe továbbítja. Úgy meg lehet élni a családi gazdaságból, mert működik az integráció. Magyarországon is ennek újraélesztése a cél: ha a szabad piac nem képes integrálni a termelést, akkor állami beavatkozással kell ezt megoldani. Ez száz százalékban támogatható európai uniós forrásokból, és volna is rá fedezet, hiszen a jelenlegi kormány kétezermilliárd forintnyi támogatást még nem tudott kihelyezni. A fórum végén Tóth Mátyás arra figyelmeztette a fiatal képviselőt: ha kormányra kerül az MSZP, nagyon figyeljen oda, kit választ maga mellé! És figyeljen oda a szocialista párt a morális problémákra is: a gazdasági vállalkozók többsége énközpontú és akarnok. Lassan törölni lehet a szótárból azt a szót, hogy becsület: a seft, a lenyúlás, az adócsalás kiszorítja. – Ennyi csalódott, elfásult, a keserűségét befelé nyelő szegény embert sohasem láttam még Kunágotán, mint manapság. Csak egy szikra kell hozzá, hogy kitörjön valami robbanás. Ahhoz, hogy ezt a válságot békésen megoldjuk, óvatosan, de gyorsan fel kell számolni azokat a problémákat, amelyek szükségszerűen vezettek idáig – mondta Harangozó. Moderálta: (3932) 2013-10-28 12:58:26

  • Új földtörvény » 2014. október 15., csütörtök 11:27 | Valodi

    Magyar Narancs - Ángyán interjú: A maffia nem veszíthet/Csak a retorika más Távozása óta keményen bírálja pártja vidékpolitikáját, amelynek „kottáját” éppen ő írta. Tavaly januárban államtitkári kinevezését adta vissza, idén június végén a földforgalmi törvény végszavazásának napján pedig kilépett a Fidesz frakcióból. Ángyán József, a gödöllői Szent István Egyetem tanára, a vidék egyik legnépszerűbb politikusa, aki júliustól a függetlenek között folytatja parlamenti munkáját. - Hogy van? - Műtétem után a nyári szünet egy részét otthon, lábadozással töltöttem, de már jól vagyok. - Hol ül most a Parlamentben? - Előttem a Jobbik, tőlem jobbra az LMP volt-, balra a mostani képviselői, én függetlenként közéjük beékelve. - Tudós emberként, hogyan került közel a politikához és Orbán Viktorhoz? - Már korábban is sokat jártam falusi, vidéki és gazdaközösségekbe, majd 2004-ben lettem a MAGOSZ szakértője. 2005 januárjában jelen voltam és magam is hozzászóltam azon az országos gazda-nagygyűlésen, amely végül a budapesti traktoros gazdatüntetést elhatározta, és felkért, hogy segítsek a tárgyalásokon. Három hét után sikerült elérni, hogy Gyurcsány miniszterelnök kénytelen volt elfogadni és aláírni a 38 pontban rögzített követeléseinket. Erre senki nem számított, ezért a sikert a mai napig sokan nekem is tulajdonítják. A 2006-os választások előtt ezt a Fidesz nyilván beárazta, és a szövetséges MAGOSZ vezetésén keresztül ezért kereshettek meg. Az ellenzékben eltöltött négy év parlamenti munka után kerültem 2010-ben ismét az Országgyűlésbe, majd a Kormányba. - Önt Orbán Viktor személyesen kérte fel erre a szerepre. Hogyan zajlott a felcsúti találkozó? - Hatszemközt vele és Fazekas Sándorral folyt a jó kétórás beszélgetés, amely – nyitott, jóhiszemű alkat lévén – elhitette velem, hogy ha nyer a Fidesz a választásokon, akkor az általam kidolgozott program lesz az új kormány vidékfejlesztési programja. - De nem így történt. - Nem. Pedig én ott átadtam neki elképzeléseim vázlatát, és világossá tettem, hogy ez az én „kottám”, én az emberekkel ebben állapodtam meg, és ha nem ez a „műsor”, akkor ahhoz másvalakire van szükség. Akkor úgy láttam, ő is komolyan gondolja, hogy a Fidesz kormányra kerülve valódi „nép-párti” vidékstratégiát valósít meg. Visszavesszük a közösségek államát, és a tőkeérdekek helyett ismét a közjó szolgálatába állítjuk. A földet a helyi gazdálkodó családokhoz, a helyi közösségekhez és a fiatalokhoz juttatjuk, minden rendelkezésre álló eszközzel a helyi gazdaságot és társadalmat erősítjük, a várost a vidékével pedig ismét összekötjük. - Ennek épp az ellenkezője történik. - Ma sem tudom, hogy vajon menet közben változott-e meg Orbán Viktor álláspontja, vagy eleve nem gondolta komolyan. Egyre inkább azt kell feltételeznem, hogy csupán a biztos 2/3-hoz kellhettem. Sokat jártam a vidéket, az emberek elfogadtak, hiszen őszinte voltam velük, soha nem csaptam be őket. Úgy mérlegelhettek a „nagyfiúk”, hogy a gazdák közül - bár viszolyognak ettől, de – a szavamra hallgatva mégis sokan a Fideszre fognak szavazni. És én őszinte hittel arra bíztattam őket, hogy szavazzanak bátran erre a pártra, mert annak a programnak a megvalósítására, amiben megállapodtunk, nem akárki, nem a portás adott nekem garanciákat. Álmomban meg nem fordult a fejemben, hogy nem ez fog történni. - Tavaly januárban lemondott az államtitkárságról. Mi volt az oka, hogy rászánta magát erre a lépésre? - Nem hirtelen döntés, hanem egy hosszú folyamat lezárása volt. Olyan jelek és események sora előzte meg, amelyek egyre inkább arra mutattak, hogy a kormány és a törvényhozás a meghirdetett iránnyal fokozatosan szembefordul. Ezeket eleinte elhessegettem magamtól, bíztam az adott szó becsületében. Amikor azonban 2011 nyarán kezembe kaptam az állami földbérletei pályázati kiírás első szövegtervezetét, nem akartam hinni a szememnek. Mintha az előző, Gyurcsány-Bajnai korszak itt maradt irománya került volna elő a fiókból. Ekkor fogtam föl igazán, hogy a kormányzati föld- és birtokpolitika – az előző korszakkal teljesen azonos módon – egyáltalán nem a családokat, a helyi közösségeket és a fiatalokat, hanem a nagybirtokot, a politika-közeli nagytőkés érdekeltségeket kívánja helyzetbe hozni. Ezután, még fél éven keresztül harcoltam azért, hogy a szekér az eredeti irányba visszaforduljon, és bár néhány korlátozó szempont bekerült a pályázati rendszerbe, ám teljesen világossá vált, hogy már rég nem az én néppárti kottám alapján játszik a zenekar. A Nemzeti Vidékstratégiát még nagy nehézségek árán sikerült tető alá hozni, ám a munkámat fokozatosan ellehetetlenítették azok a háttérben meghúzódó oligarchák, akik a politikát ma ténylegesen irányítják. Távozásommal kellett a bennem bízó embereknek jeleznem ezt a durva irányváltást. - Mondana a földbérleti pályázatokkal kapcsolatos konkrét példákat is? - A rendszer maga olyan, hogy annak juttatható az állami föld, akinek a politika akarja. A pályázat bírálati pontjainak 40%-a pl. a szakmai és gazdasági megalapozottságra adható, de hogy mitől lesz megalapozott, arról egy sor sincs. Megítélése tehát teljesen szubjektív, így ez korlátlan lehetőséget biztosít a nyertesek „bediktálására”. A pályázatok nyilvános szakmai értékelése pedig nem lehetséges, hiszen az egész folyamat titkos. A háttérmegegyezés megtörténtét számos jel bizonyítja is. Egyes bennfentes „pályázók” láthatóan biztosra menve pl. már akkor elkezdték művelni a földeket és beruházásokat indítottak, amikor a pályázatokat még ki sem írták. Fejér megyében pl. Mészáros Lőrinc Felcsút polgármestere, építési vállalkozó már 2011! elején, jóval a pályázati kiírás előtt mezőgazdasági céget alapított, nagy beruházásokba fogott, és elkezdte művelni a korábban a Csákvári Mg. Zrt. által bérelt földeket. Ilyesmit az ember csak akkor tesz, ha tudja, hogy ki melyik területet kapja, és a pályáztatás csupán formalitás. Nem lehet véletlen tehát, hogy a Csákvári Mg. Zrt. négy tulajdonosa és családtagjaik, valamint Mészáros Lőrinc cége és családja vitte el a Fejér megyében bérbe adott földek 60 %-át úgy, hogy mind az 55 beadott pályázatuk nyert. Ezt épp az Önök lapja nagyon szépen összeszedte. - Hangot adott nemtetszésének a Parlamentben? - Természetesen. Ám amikor pl. egy bizottsági ülésen nyilvánosan támadtam ezek miatt a kormányzatot, a VM egyik vezető „földügyi korifeusa” félrehívott és azt mondta, hogy ne őt zaklassam. Értsem meg, a „főnök” neki azt mondta: „te ne foglalkozz Fejér megyével, az az én dolgom.” Amikor pedig egy 2011 végi, egészen szűk körű beszélgetésen elhangzott, hogy ezekből a földügyekből probléma lesz, a „főnök” azt válaszolta, „mi probléma lehetne, megegyeztem a parasztjaimmal”. Ennyi. - Mindezek ellenére valahogy mégsem sorakoznak traktorok a Parlament előtt. Hol a MAGOSZ? - A gazdáknak ma már nincs tényleges érdekképviselete. A MAGOSZ országos vezetése integrálódott a kormánypárti politikába. Jakab István elnök az Országgyűlés egyik alelnöke, Győrffy Balázs alelnök országgyűlési képviselő, agrárkamarai elnök, Budai Gyula szövetségi igazgató országgyűlési képviselő, elszámoltatási kormánybiztos majd államtitkár lett. De fideszes országgyűlési képviselő Obreczán Ferenc főtitkár és Örvendi László Hajdú-Bihar megyei elnök is. Hogy fordulhatnának szembe a Kormánnyal, ha az a gazdatársadalom és a vidék érdekeivel, a nekik tett ígéretekkel ellentétes intézkedéseket hoz? Inkább a gazdák között a hangadóknak itt-ott-amott löknek valamit, adnak pl. valamennyi állami földet, így vezetés híján a többiek elégedetlensége könnyen leszerelhető. - Menjünk még vissza a földforgalmi törvényhez! - Amikor láttam, hogy a kormányban nem tudom visszafordítani a folyamatokat, lemondtam, és elkezdtem elemezni az állami földbérleti helyzetet. Az eredményeket valamennyi frakciótársamnak – köztük természetesen a „nagyfiúknak” is – elküldtem. Még csak válaszra sem méltatták. Viszont a miniszterelnöki és miniszteri megnyilatkozások azt ígérték, hogy a földforgalmi törvény majd rendbe tesz mindent. Ezzel szemben a most már 2/3-os törvény még inkább a tőkeerős érdekeltségeket és nem a helyi családokat hozza helyzetbe. - Az Ön családi gazdaságokra épülő programját egyes szakmai körök egyenesen versenyképtelen „skanzennek” tartják. - Ha ez valóban így lenne, akkor Európában már régen meg is szűnt volna a mezőgazdaság. Ám ez annyira nem így van, hogy pl. a kisparaszti gazdálkodást soha fel nem adó és ugyanahhoz az Európai Közösséghez velünk együtt csatlakozott Lengyelország állattenyésztése még saját hazai piacainkról is kiszorította az állítólag versenyképesebb, nagy, szakosított, iparszerű állattartó telepekre visszaszorult magyar állattenyésztés termékeit. És akkor Franciaország, Németország vagy Dánia „versenyképtelen skanzen-mezőgazdaságáról”, vagy falvainak, vidékének állapotáról már ne is beszéljünk. - Mondana az európai birtokméretekre néhány konkrét adatot? - Az átlagos méret pl. Lengyelországban 6 ha, Franciaországban 52 ha, Dániában 60 ha. De az ország mezőgazdasági területének felső 20 %-át használó „nagygazdaságok”, legnagyobb birtokok átlagmérete is pl. Lengyelországban csupán 250 ha, Franciaországban 274 ha, és Dániában is csak 426 ha. Ezeknek az országoknak a mezőgazdasága – azt hiszem, ebben egyetérthetünk – versenyképtelennek egyáltalán nem nevezhető. Európa versenyképességét – szemben Dél-Amerikával – nem az egyes gazdaságok méreteinek növelésével, hanem e kisebb mozaikok önkéntes társulásával, közös beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési szövetkezeteik létrehozásával biztosítja. - Ez valóban más lépték, mint ami a magyar elképzelésekben és pl. a magyar földforgalmi törvény 1.800 hektáros birtokmaximumában megjelenik. - Ráadásul a most elfogadott 2/3-os földforgalmi törvényből eltűnt a családon, érdekeltségen belüli összeszámítási kötelezettség és együttes birtokmaximum. Így a család szétírhatja a földjeit, mindenki - a feleség, a testvér, a gyerek, a sógor – „földműves” lesz, és elmehet 1800 ha-ig. De azt sem korlátozza a törvény, hogy egy település külterületének hány százalékát szerezheti meg egy azon család vagy érdekcsoport, egy-egy érdekeltség kezében tehát könnyen hatalmas birtok összpontosulhat. - Vajon miért nem a tőkés integráció, hanem a szövetkezés az általánosan elterjedt európai forma? - Az alulról szerveződő szövetkezet – szemben a felülről rátelepülő, profitcentrumként működő, nagytőkés integrátorral - a teljes feldolgozási és kereskedelmi tevékenységi kör hasznát visszaosztja a létrehozó termelői, fogyasztói közösségeknek, családoknak, így az helyben marad, a helyi gazdaságot és társadalmat erősíti. Nálunk is ezért volt olyan hatékony és sikeres a - háború utáni kommunista hatalomátvétellel szétvert - „Hangya”szövetkezeti rendszer. - Ön szerint ennek a családi gazdasági és szövetkezeti modellnek a társadalmi teljesítményei is jobbak, közös költségei pedig alacsonyabbak, mint a dél-amerikai típusú tőkés nagybirtokrendszeréi. - Vegyük például a foglalkoztatást. Ugyanakkora – mintegy 3,4-3,4 millió ha - termőterületen gazdálkodva a tőkés nagybirtokok 85 ezer bérmunkást foglalkoztatnak, míg a kis, közepes egyéni gazdaságok – az önfoglalkoztatást és a bérmunkát is figyelembe véve - mintegy 358 ezer fő munkalehetőségét biztosítják. Ráadásul a tőkés nagybirtok általában csupán néhány termék tömegtermelésére - pl. a bioetanol gyártás számára alapanyagot előállító kukoricatermesztésre - rendezkedik be, amelyben átlagosan 174! ha földterület tart el egy munkaerőt. Ugyanehhez egy mai átlagos hazai kis, közepes egyéni gazdaságnál mindössze 9,5 ha területre van szükség. - Miért jobb ön szerint a családi gazdálkodó, mint a tőkebefektető? - Csak így biztosítható a generációk közti felelős viszony és folytonosság. A „jó gazda gondossága” megőrzi a talajok termőképességét, mert utódainak is megélhetést biztosító birtokot akar átadni. Emellett így örökíthető át az a helyi tudás is, amely egy fenntartható, a táj adottságaihoz alkalmazkodó gazdálkodásnak alapfeltétele. A tőkés nagybirtok ezzel szemben kizárólag a befektetett tőke gyors és minél nagyobb mértékű megtérülésében érdekelt. Az ebből származó társadalmi – egészségügyi, környezeti, foglalkoztatási, szociális, stb. – károk elhárításának költségei viszont a közös kasszákat terhelik. A haszon tehát a tőkebefektetőé, a károk elhárításának költségeit pedig a közösség kénytelen viselni. - Hogyan illik ebbe a képbe Kishantos ügye? Ellenfelei azt mondják, Ön a kis gazdaságokra esküszik, mégis a kishantosi nagygazdaság érdekeiért száll síkra. - Egy botrányos disznóságról akarják a figyelmet úgy elterelni, hogy összekeverik a szezont a fazonnal. Kishantos nem egy termelő nagyüzem, hanem egy olyan helyi civil kezdeményezésű és fenntartású, modell értékű, a Nemzeti Vidékstratégiában is megsokszorozni tervezett, nonprofit tájközpont, amelyben immár 20 éve ökológiai gazdálkodást folytató, 452 hektáros mintagazdaság és egy általa finanszírozott népfőiskola működik. Egy olyan – a fenntartható gazdálkodást bemutató, tanító, a helyi gazdaságot és a helyi közösséget erősítő, fejlesztő – tájközpont, amely fontos, hagyományosan kincstári birtokfunkciókat, közfeladatot lát el, ezért eddig e közhasznú tevékenységéhez az állam földet biztosított. Bérleti szerződése azonban október 31-én lejár, és ki hinné, de a magát nép- és vidékpártinak mondó állam kihúzza alóla a létalapját jelentő földet. Már a földbérleti szerződése lejárta előtt szét is osztották a területeit nyolc érdekeltség között. Mondanom sem kell, nem helyiek kapják. A központ bűne az lehet, hogy működteti a „Kié legyen a föld?” honlapot, amely az állami földbérleti pályázatokról szóló jelentéseimet közzétette, a kormányt folyamatosan saját programjával, a vidéknek és a gazdatársadalomnak tett ígéreteivel szembesítette, a föld- és birtokpolitikai pálfordulás nyilvános kritikájának pedig fórumot teremtett. Ehhez képest mit sem számít a központ, népfőiskolájának és mintagazdaságának közhaszna, több évtizedes, európai rangú, példa értékű tevékenysége. - Lesz következő Ángyán-jelentés? - Feltett szándékom, hogy erőmhöz mérten teljes körűen feldolgozom az állami földbérleti pályázatokat, és annak eredményeit, tanulságait tényszerűen a nyilvánosság elé tárom. Csak az igazság és a nyilvánosság hozhat megújulást. V. jelentésem a 2013. szeptember 1-ei időkeresztmetszetre készül, és egyik indító gondolata nem véletlenül így szól: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket!” ( Jn. 8,32) - Mi volt valójában a „piszkos 12” ügye, amit gyakorta emlegetnek? - Ez egy régi, ám a mához mégis szorosan kapcsolódó történet. A nemzeti vagyon széthordásában az MSZP és a FIDESZ mögött álló, egyazon emlőn nevelkedett és ma is azonos gazdasági érdekű rablóprivatizásiós hálózat aktív szerepet vállalt. Korábban a szocialista zöldbárók az egykori állami gazdaságok túlnyomó többségét maguk között már szétprivatizálták, ám az első Orbán-kormány alatt, 2001 nyarán „gazdára lelt” a maradék 12 is. A népnyelv ezeket hívja „piszkos 12”-nek. Ezek között szerepelt pl. a Mezőfalvai Állami Gazdaság is, amely gyakorlatilag ingyen és tartós állami földbérlettel négy tulajdonoshoz került. Egyikük, Zászlós Tibor, a baracskai rabgazdaság volt MSZMP titkára, ma a Fejér megyei agrárkamara elnöke, az Országos Agrárkamara mezőgazdaságért felelő alelnöke és az azóta már német tulajdonba került, kilencezer hektár állami földet bérlő Rt. vezérigazgatója. A másik három: egy fideszes volt államtitkár, ma európai parlamenti képviselő nagybátyja, a gödöllői egyetem volt MSZMP szervező titkára és még egy fideszes kötődésű privatizátor. Az eredmény tehát 2:2: két szocialista és két fideszes káder. Közös tehát a gazdasági érdekhálózat, csak a népnek szóló politikai beszéd más. - Mondana még néhány példát, amire ezt alapozza? - Hogyne. Tavaly decemberben pl. az Alaptörvény harmadik módosítása során elrendelt név szerinti szavazáson Orbán Viktor és Mesterházy Attila vezetésével az úgynevezett jobb- és baloldal egyként tett hitvallást a nagybirtokokra épülő integrátori rendszer mellett, és utasította el a családi gazdaságokat és azok szövetkezését. Arra az egyszerű kérdésre, hogy a családokat és összefogásukat vagy a nagy tőkeérdekeltségeket akarják e kétharmados törvénnyel helyzetbe hozni, Orbán és Mesterházi nagy egyetértésben a tőkeérdekeltségeket választotta, és nemet mondott a családokra, helyi közösségekre. A média persze néma maradt, ami önmagában is az emberek háta mögötti összekacsintásra utal. Az sem lehet véletlen, hogy az agrárkasszából a legnagyobbat merítő, FIDESZ közeli tőkeérdekeltség, a Bonafarm csoport főtanácsadója az a Benedek Fülöp, aki az MSZP vezette kormányzatok – egyébként köztörvényes bűncselekményért jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt – állandó, meghatározó figurája. De ugyanígy említhető a számonkérés, az elszámoltatás ígérése majd elmaradása is – mindkét oldalon. Vagy pl. a földtörvény júniusi elfogadásának körülményei, amikor is a szocialisták közül csak néhányan lézengtek a teremben, pedig ha valamennyi ellenzéki képviselő jelen van és nemet mond, akkor csupán négy kormánypárti szavazaton múlik a sorsa. A törvény azonban – az MSZP számára láthatóan elfogadható tartalommal, ezért azután szintén összekacsintó, hallgatólagos támogatásával - megszületett. - De hiszen a két oldal a nyilvánosság előtt éles politikai csatát vív egymással? - A látszat gyakran csal. A retorikájában eltérő két külön politikai formáció hátterében közös gazdasági érdekű csoportok egységes irányító hálózata áll. Kik kapták pl. az elmúlt években a legnagyobb agrártámogatásokat? A fidesz közeli Csányi és Nyerges után az MSZP közeli Leisztinger következik. Ők hárman a közös kasszából egyetlen év alatt több mint 10-szer annyi támogatást (10,4! milliárd Ft-ot) kaptak, mint amennyi - nagy küzdelmek árán - a tanyán élő 300 ezer honfitársunknak, a tanyás területek fejlesztésére jutott. De az őket követő Dorogik, Delityek, Harsányik, Kárpátik, Hujberek, Szaxonok vagy épen Raskók és társaik is bőven merítenek a közös kasszákból. Ebben a rendszerben az egyes politikai pártok ugyan elbukhatják a választásokat, de a nagy tőkeérdekeltségek összefüggő hálózata, a maffia nem veszíthet. Ha nem sikerül a politikáról, az államról leválasztani vagy legalábbis alkura kényszeríteni ezt a mohó, zsákmányszerző háttérhálózatot, akkor elkerülhetetlen a dél-amerikanizálódás. Megtisztulás, erkölcsi megújulás nélkül a magyarságnak nincs jövője! - Most már viszont törvény garantálja, hogy nem kerül a magyar föld külföldi kézbe. - Először is az elfogadott földforgalmi törvény az EU tagállamainak és társult tagjainak polgárait, több mint 500 millió embert nem tekint külföldinek, vagyis azonos feltételekkel – persze összehasonlíthatatlanul nagyobb tőkeerővel – juthat földhöz Magyarországon. Másrészt viszont annak, aki majd zsellérként műveli a földet, mindegy lesz, hogy Csányinak, Nyergesnek, Leisztingernek, Doroginak vagy éppen Helmut Gsuknak, netán Franz Josef Straussnak hívják az uraságot. - A Transparency International térségünkre vonatkozó elemzése a korrupció újabb szintjéről beszél. - A „sikerdíjas” vagy a „Nokiás dobozos” módszert valóban felváltani látszik az a „fejlettebb” megoldás, hogy az adott gazdasági érdekkör saját emberét döntéshozó pozícióba teszi. Ahol nagyobb pénzek vannak, oda összekötő is kerül, akit az egyszerűség kedvéért „tartótisztnek” nevezhetünk. Nem állítom, hogy ezt a helyzetet jelzi, ám Fazekas Sándor pl. nekem úgy mutatta be az egyik fidesz közeli agrároligarcha, a szolnoki ügyvéd Nyerges Zsolt öccsét, Nyerges Attila állatorvost, hogy „a segítőm”, bár hivatalosan soha sem volt a VM alkalmazottja. Ugyanez a fiatalember lett a politikai főtanácsadója később Németh Lászlónénak, amikor Fellegi Tamás helyére került az NFM élére. Némethné egyébként korábban köztudottan Simicska Lajos közvetlen munkatársa volt. - Csányi Sándornál hogy sikerült elérnie, hogy a bankvezér sertéstelepen ajánlott Önnek állást? - Bizonyára akkor loptam be magamat leginkább a szívébe, amikor a dioxin-botrány kirobbanását követően a Miniszterelnök Úr utasítására összeállíttattam a részben vagy egészben külföldi alapanyagból dolgozó húsipari cégek listáját. Meglepő módon ugyanis nem a németek, hanem a hazai nagy agrárérdekeltségek tiltakoztak a német hús behozatalára elrendelt tilalom ellen. (Orbán meg is jegyezte, hogy ha már a „nemzeti tőke” hazai cégei is külföldi alapanyagot használnak az úgynevezett „ hungarikumaikhoz”, akkor hogyan is lehetne a magyar állattenyésztést talpra állítani?) Ezen a listán a Bonafarm-csoport húsipari cégei igen előkelő helyen szerepelnek. Maga Csányi Sándor mondta el a „Csípőtelek – csodafarm” átadó ünnepségén, hogy a Miniszterelnök ezt neki szóvá is tette. Ő azonban ennek okát elmagyarázta, és szavai szerint „Orbán Viktor már érti, csak Ángyán nem akarja megérteni”. Azért ajánl nekem munkát, hogy végre megismerjem a sertéstenyésztés rejtelmeit. - Mik a jövőre vonatkozó tervei? - Jelenleg független képviselőként igyekszem „tenni, amit lehet, ott, ahol lehet és úgy, ahogy lehet”. Ennek kereteit egy - a már kormányzati pozícióban volt „pártpolitikai elittől” független - új mozgalom teremtheti meg. Ezért kezdeményeztem a Tisztességes Emberek Szövetségének létrehozását. Szervezése az Élőlánc Magyarországért, a Váralja Szövetség és a Gazdálkodó Családok Egyesülete körül, különböző civil szervezetek, közösségek és egyének aktív bekapcsolódásával megkezdődött. Ez reményeim szerint azok terebélyesedő mozgalma lehet, akik ragaszkodnak az örök értékeinkhez, és nem akarják elfogadni, hogy törvényes lehet az, ami erkölcstelen. Azok, akik szűk gazdasági érdekcsoportoktól, rabló tőkeérdekeltségektől meg akarják szabadítani és ismét a közjó, a családok, a helyi közösségek szolgálatába akarják állítani a közösségek államát. - A törvény szerint azonban ilyen formáció nem, csak párt indulhat a választásokon. - Nem is a választásokról, hanem sokkal többről: az abszolút többségben lévő tisztességes emberek alkupozíciójának megteremtéséről, tényleges rendszerváltó összefogásáról van szó. Csak így lehet kikényszeríteni a változást. Ha a mozgalom kellőképpen megerősödik, akkor akár már 2014-ben választható alternatívaként is felkínálható, és bizonyíthatja, hogy nem csak a maffiahálózatot kiszolgáló rossz vagy még rosszabb közül lehet választani. Van, kell, hogy legyen más, tisztességes út és kínálat is. Az egyik alapító szervezetet, az Élőlánc Magyarországért mozgalmat egyébként már 2005-ban pártként is bejegyezték, így a ma érvényes pártokrata választási törvényi szabályoknak is meg tud felelni. Fölkínálhatja ezt a keretet, a listáját a helyi közösségeknek, hogy valóban az ő érdekeiket képviselő, hiteles embereket és ne pártkatonákat juttassanak a törvényhozásba. De ez még nem a mai nap kérdése. Matkovich Ilona

Hírek

További híreink

Könyvek

[bezárás x]