Világszerte hatalmas mennyiségű csirkét fogyasztanak az emberek, 2022-ben például globálisan több mint 100 millió tonna csirkehúst termelt ki a baromfiipar és evett meg az emberiség – írja a telex.hu.

A csirke csak az elmúlt száz évben lett ennyire népszerű – száz éve a baromfiipar egyik úttörője csak egy adminisztrációs hiba miatt kezdte el ipari méretekben a húsukért tenyészteni a csirkéket.

A tyúkok háziasítása

A régészek többsége úgy véli, hogy a manapság a húsukért vagy tojásaikért tenyésztett állatokat a kakasviadalok miatt háziasíthatták 3500 évvel ezelőtt, és a mai Thaiföld területéről jutottak el a következő évszázadokban a világ számos pontjára; a nyugati világba az i. e. 8. században.

Az ókori Rómában a csirkéket gyakran használták jóslásra, áldozatok bemutatására, fogyasztották a húsukat és a tojásaikat is, és fűtött keltetőik voltak a tenyésztésükhöz. Voltak, akik különféle takarmányokkal próbálták minél jobban felhizlalni a csirkéket, de ezeket a praktikákat i. e. 162-ben betiltották, így ezt követően elkezdtek herélt kakasokat, azaz kappanokat nevelni, melyek nagyobbra nőttek, és kezelni is könnyebb volt őket.

csirke

Egy adminisztrációs hiba miatt kezdték el ipari méretekben a húsukért tenyészteni a csirkéket – fotó: Pixabay

A kappanhús a középkorban is népszerű étel volt, azonban az évszázadok során a jómódú családok asztalára csirke helyett inkább fogoly vagy kacsa került, a rómaiak csirkefarmjai időközben eltűntek. A tyúkokat inkább a tojásaikért tartották, és csak azokat vágták le, amik már túl öregek voltak ahhoz, hogy tojjanak.

Amerikában pedig a pulyka élvezett előnyt a csirkével szemben, de a disznó és a marha a szárnyasoknál is népszerűbb volt világszerte. Az ipari forradalom után a disznót és a marhát már gépesített vágóhidakon dolgozták fel, míg a csirkéket továbbra is csak háztáji állatokként tartották, és továbbra sem a húsukért.


A modern baromfiipar megszületése

A Delaware államban élő Cecile Steele farmjánál azonban 1923-ban egyszer csak megjelent egy fuvaros ötszáz csibével a megrendelt ötven helyett, adminisztrációs hiba következtében. Steele nem tudott mit tenni, át kellett vennie az állatokat. Ötszáz csibét ekkoriban még a legnagyobb farmokon sem tartottak, Steele azonban feltalálta magát: elkezdte egy fűtött fészerben felnevelni a csibéket, és ő itatta, etette őket.

A következő négy és fél hónapban több mint száz csirke ennek ellenére elpusztult, de a többinek a húsát fontonként 62 centért el tudta adni, ami rendkívül jó ár volt, és nagyon szép profitot hozott. Ezért Steele a következő évben ezer csibét rendelt, 1928-ban pedig már 28 ezret. Férje felmondott a munkahelyén, és átvette az üzlet irányítását, sikerüket látva pedig a környéken több százan vágtak bele a baromfitenyésztésbe azért, hogy eladják a húst.

A sikerhez hozzásegítette őket többek között az is, hogy az 1920-as évek rohamos gazdasági fejlődésének köszönhetően egyre többen tudtak rendszeresen húst enni, és mivel egyre több áruházlánc született, eladni is könnyebb lett a húsokat.

Steele baromfibirodalma a helyi mezőgazdaságra is jelentős hatást gyakorolt, ugyanis kiderült, hogy a csirketrágya nagyon jót tesz a földnek, így növelhető lett a földek termőképessége.

Steele 1940-ben vesztette életét férjével együtt egy jachtbalesetben.