Magyar kutatók 2,5 millió eurós európai uniós támogatást nyertek a mezőgazdasági célú ivermektin-alkalmazás környezeti hatásainak csökkentését célzó vizsgálatokra – közölte az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat.

Az ivermektin a makrociklikus laktonok közé tartozik, és széles spektrumú parazitaellenes hatással rendelkezik. Hatékony a fonálférgekkel (pl. gyomorbélférgek, szívférgek, tüdőférgek) és számos ízeltlábúval (pl. tetvek, bagócsok, rühatkák) szemben. Hatásmechanizmusának lényege, hogy a férgek és ízeltlábúak idegrendszerében gátolja az ingerület-átvitelt, ami a célszervezetek bénulásához, majd pusztulásához vezet (Nébih).

A modern állattartás ma már elképzelhetetlen az ivermektin-tartalmú parazitaellenes szerek nélkül. Ez a gyógyszer azonban nemcsak az állatokban élősködő parazitákat, hanem a területen élő ízeltlábúakat is elpusztítja, ezzel ökológiai és egyben gazdasági kárt is okoz.


Ennek a problémának a kiküszöbölésére keresik a megoldást az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK), a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Debreceni Egyetem és a Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány kutatói.

A projektben résztvevők több mint 2,5 millió eurós - több mint 900 millió forintos - támogatást nyertek el az ökológiai szemléletű legeltetési módszerek vizsgálatára az Európai Unió LIFE Nature and Biodiversity (Természet és biodiverzitás) programja keretében. A szakemberek szerint a szer körültekintőbb alkalmazásával csökkenthető a természet ivermektin-terhelése.

Miért okoz gondot az invermektin?

Az ivermektin-családba tartozó féreghajtó és más parazitaellenes szerek Magyarországon a kilencvenes években terjedtek el, és mára már szinte mindenhol használják őket. Az állattartók szempontjából előnyös tulajdonságuk, hogy széles spektrumúak, tehát sokféle parazitával végeznek, éppen ez okozza ökológiai kártételüket is.

Lengyel Szabolcs, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének tudományos tanácsadója a következőképpen írja körül a problémát:

  • Az a gond a parazitairtó szerekkel, hogy a trágyával kijutva a legelőre, elpusztítják az ott élő rovarokat.
  • Az ivermektinek lassan bomlanak le, és a koncentrációjuk 30-40 napig olyan magas marad, hogy a trágyába rakott rovarpetéket és -lárvákat is elpusztíthatják.

Betiltani nem lehet, más megoldás kell

Az ökológusok elismerik, hogy az ivermektin fontos szerepet játszik az állattartásban, és ezért nem is érvelnek a betiltása mellett. Ugyanakkor úgy gondolják, hogy körültekintőbb módszerek bevezetésével úgy lehetne alkalmazni, hogy sokkal kevésbé károsítsa a természetes élővilágot.

"Olyan legeltetési rendszert próbálunk kifejleszteni, amelyben nem használunk féreghajtó szereket, vagy legalábbis korábban használjuk őket, hogy a legelőre hajtáskor már ne legyenek jelen az állatban" - magyarázza Lengyel Szabolcs.

legelő szarvasmarhák

A legelő állatok féreghajtó kezelése miatt lassabban bomlik le a trágya, ami csökkenti a fűhozamot – Fotó: pixabay

Az összegzés szerint számos rovarfaj életben maradásához elengedhetetlen a haszonállatok trágyája. Magyarországon ez több mint hetven fajt jelent, közéjük tartoznak például a ganajtúrók és a trágyalegyek. Ahol a legelő haszonállatok trágyájában megjelenik az ivermektin, onnan egész rovarfajok tűnhetnek el.

Lengyel Szabolcs szerint a megoldás a szerhasználat idejének szabályozása lehet: ha például az állatok februárban kapnák a féregirtót, a legelőre már lényegesen kisebb koncentrációban jutna tavasszal (24.hu).

Az iivermektin miatt lassabban bomlik le a trágya, ami csökkenti a főhozamot

A jelenlegi gyakorlat szerint az állatok éppen tavasszal, a legelőre hajtás előtt kapják meg a féreghajtó kezelést, így trágyájukban éppen a vadon élő rovarok fő szaporodási időszakában a legmagasabb az ivermektin koncentrációja.

Minthogy a rovarok fontos szerepet játszanak a trágya lebontásában, az ivermektines trágya sokkal lassabban bomlik le. A le nem bomló trágya csökkentheti a fűhozamot, így a gazdálkodók érdeke is az, hogy a rovarok életben maradjanak.

Összehasonlító kutatás

A szer környezeti hatásainak csökkentése érdekében a szakemberek szerint azt kell elérni, hogy a legelés közben lerakott trágyában már ne legyen ivermektin. Az ökológusok a kutatási projekt során a Kiskunsági Nemzeti Park területén található Miklapuszta olyan legelőin dolgoznak, ahol régóta nem folyt állattartás, így a terület állati élősködőktől mentes.

A kutatók ezen a területen fognak ivermektinnel különböző mértékben kezelt juhokat és szarvasmarhákat legeltetni, melyek között lesznek teljesen féreghajtómentes állatok és féreghajtóval minimális mértékben kezelt egyedek is.

Juh és bárány a legelőn.

Ivermektinnel különböző mértékben kezelt juhokkal is kísérleteznek a kutatók – Fotó: pixabay

Vizsgálják majd a helyi rovarfaunát, a flórát, a rovarevő madarakat, illetve a haszonállatok egészségi állapotát is. Várakozásaik szerint a visszatérő rovarok hatására az őket fogyasztó madarak, többek között a fokozottan védett széki lile és az ugartyúk is újra megjelenhetnek a területen.

A vizsgált területek egy másik részén állatokat tartanak. A kutatás keretében a szakemberek a gazdálkodókkal is együttműködnek a féreghajtó-terhelés csökkentése érdekében.

Mire költik a kutatók az elnyert támogatást?

A támogatásként elnyert forrásokból olyan természetvédelmi kompenzációs rendszert alakítanak ki, amelyben lehetőség nyílik a gazdák kártalanítására, ha esetleg a gyógyszer korábbi beadása miatt romlana az állataik egészsége. A kutatók szerint, ha e kompenzációs rendszer sikeresnek bizonyul, az modellként szolgálhat más térségekben is, ahol a természetvédelem és a gazdálkodás érdekei konfliktusba kerülhetnek egymással.

A projekt teljes költségvetése az Agrárminisztérium 15 százalékos társfinanszírozásával és a partnerintézmények (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, Debreceni Egyetem és Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvány) 10 százalékos önrészével együtt 3,4 millió euró lesz.