Az invazív atkák mintegy 50-60 éve kezdődő támadásai óta – az atkafertőzéstől egyelőre mentes Ausztrália és Antarktisz kivételével – gyakorlatilag új korszák kezdődött a háziméhek tartásában.

Különböző amerikai és angol egyetemek kutatói húsz éve dolgoznak a mézelő méhek varroa atka elleni védekezési lehetőségeit keresve. Ennek keretében, az Exeter Egyetem professzora, Thomas O'Shea-Wheller egy nagyszabású beporzási művelet során az atkával szembeni rezisztenciára tenyésztett, Ázsiából származó "Pol-line" méheket egy standard fajtával együtt tesztelte – írja a sciencedailycom.

Kutatók évtizedek óta dolgoznak a mézelő méhek varroa atka elleni védekezési lehetőségeit keresve

Kutatók évtizedek óta dolgoznak a mézelő méhek varroa atka elleni védekezési lehetőségeit keresve – Fotó: Pxfuel

Az úgynevezett varroa-érzékeny higiéniai (VSH) kezelés segítségével a varroa atkával szemben részben rezisztens, illetve toleráns méheket sikerült előállítani, amelyek biztató eredményeket produkáltak, és a kolóniák téli elhullása jelentősen lecsökkent.

Az így kezelt méhek azonban időnként úgy reagálnak az atkák támadására (amelyek a méhlárvák sejtjeiben szaporodnak), hogy az  atkákkal együtt a fertőzött lárvákat is elpusztítják.


A rezisztenciára szelektált méhek távolról észlelik az atkákat, és eltávolítják azokat a kolóniáktól, aminek alapján a vizsgálatok az atkák számának jelentős csökkenését és a méhek kétszeres túlélési arányát mutatták. A varroa atka ugyanis Ázsiából származik, így az ottani méhek természetes rezisztenciát hordoznak vele szemben. A nagyobb védettség biztosításához azonban további kísérletekre van szükség.