Gyakorlatilag a semmiből kezdett el 9 évvel ezelőtt húsmarhatartással foglalkozni a Zala vármegyei Várvölgy település határában Héri János és Vancsura Miklós, ma pedig már 180 egyedből álló charolais tenyészállományuk van. Rengeteget tanultak az indulás óta és tanulnak ma is; János a halászat, természetvédelem és vadgazdálkodás területéről, Miklós pedig a gyógyfürdők, kórházak-szállodaipar-rekreáció ágazatából érkezett. Előbbi a Kőorra Vadásztársaság elnöke volt, ma fővadásza, utóbbi pedig évekig a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Kht. főigazgatójaként is tevékenykedett, munkássága révén jelentős fejlesztések valósultak meg Hévízen és Sárváron is.
Vancsura Miklós és Héri János a charolais-telepen – fotó: Horváth Attila
A húsmarhatartásban eltöltött elmúlt évek munkáját és tapasztalatgyűjtését nagyban segítette a precíziós technológia, amivel egy pilot projektnek köszönhetően ismerkedhettek meg. De erről később.
– A vadgazdálkodás révén kezdtünk el foglalkozni szántó- és gyepterületekkel, s úgy alakult, hogy ezekre a területekre ki kellett találnunk valamiféle hasznosítást – mesélt a kezdetektől Héri János. – Régen a termelőszövetkezet is marhákat tartott itt, ezért mi is ebben az irányban gondolkodtunk. S hogy miért pont a charolais? Nekem gyermekkori kötődésem van ehhez a fajtához, ugyanis a nagybátyám charolais-kat tenyésztett. Így megmaradt az emlékeim között, hogy békés természetű, jó legelőkészségű, nagy testű fajta, s talán számunkra is megfelelő lenne. Miklóssal közösen döntöttünk és vágtunk bele, első körben 20 tenyészállatot vásároltunk és azzal, illetve annak szaporulatával vágtunk bele. A jó tenyészállatokat visszahagyva jutottunk el mára a mostani állapotig. Két összedőlt, beszakadt tetejű istálló volt a területen, ezeket fokozatosan hoztuk használható állapotba.
Héri János hozzátette: tevékenységüket igyekeznek a maga komplexitásában végezni, a legeltetéses állattartás mellett szántóföldi növénytermesztéssel is foglalkoznak, összesen több, mint 300 hektáron. Ez ma már nem számít nagy területnek, de soha nem is akartak nagyobb üzemméretet, s a családi gazdaság a jelenlegi szerkezetben jól prosperál, ami alapvetően a húsmarhatartásnak köszönhető. A vadgazdálkodás 4000 hektáron folyik.
A teheneket réti szénával, a növendékeket pedig lucernaszenázzsal etetik ilyenkor. Utóbbiaknak "kell a kraft" a fejlődéshez, ám a vemhes állatoknak nem szabad tápanyagdús takarmányt adni, mert nagyra nő a magzat és nehezebbé válik az ellés – fotó: Horváth Attila
– A charolais fajtának mindig van piaca, nagyon finom, jó szerkezetű húst ad – vette át a szót Vancsura Miklós. – Valamiért Magyarországon kicsit túlpozícionálják az angust, pedig a charolais is "tudja" ugyanazt a minőséget. Ráadásul kiváló a súlygyarapodása, képes napi másfél kilogrammot magára szedni, a minőségi húsért pedig jó árat fizet a piac. A charolais-kon kívül egy másik, láposabb, vizesebb területen 80 bivalyt is tartunk, szintén a húsáért, illetve hát azt kell mondjam, hogy a bivaly egyfajta szerelem, hobbi számunkra. Ugyanis teljesen másfajta szemléletet követel meg, más az állat habitusa, személyisége, vérmérséklete, elég csak ránézni és sugárzik belőle az erő. Másrészt az említett területet igazán csak ez a faj tudja rendben tartani,, ami azért fontos, mert a környéken jelentős, természetvédelmi besorolású részek is vannak.
A húsmarhákat egyrészt élőállatként adják el, másrészt külső vágóhídon vágják, húsukat csomagolják és kistermelőként értékesítik. Terveik közt szerepel, hogy a jövőben ezt saját maguk oldják meg, ehhez pályázati forrást remélnek.
Pár éve kapcsolatba kerültek az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézettel, mely bevonta őket egy, a precíziós állattartási technológiához kapcsolódó kísérletbe. Az állatokat különböző szenzorokkal látták el, az eszközök által szolgáltatott adatok lehetővé teszik, hogy az állatok biológiai igényeit szem előtt tartva optimalizálható legyen a tartástechnológia, menedzsment és a takarmányozás. Alkalmas a betegség- és állapotfelismerésre (például sántaság, ivarzás), így lehetővé teszi az egyedi megfigyelést és az egyedre szabott állatgyógyászati eljárások alkalmazását a legeltetési időszakban is.
– Ezt a technológiát elsősorban tejtermelő állományokban alkalmazzák, de azt gondolom, a mögöttünk hagyott három évben – ugyanis most zárul a kísérlet – bebizonyosodott számunkra, hogy a legeltetéses állattartásban is nagy hasznát lehet venni – hallottuk immár újra Héri Jánostól. – Eredeti célkitűzésünk az volt, hogy kipróbáljunk egy olyan rendszert, mely segítségünkre van az elléssel kapcsolatos események jelzésével, azonban végül kiderült, sokkal több cél teljesülhet. A mozgási adatokból egyedre vonatkozóan sok minden leszűrhető arról például, hogy az állatnak van-e valamilyen betegsége, baja (nyilván, a beteg állat kevesebbet mozog), illetve hogy általában a legelő mely részét használja. Utóbbi a gyepgazdálkodás szempontjából fontos, mert ha adott részre gyakran jár az állat táplálkozni, akkor képes annak a minőségét lesilányítani, ami nem szerencsés.
Precíziós szenzorok és jeladók az állatok nyakán. Az általuk szolgáltatott információtömeg nagy érték – fotó: Horváth Attila
Azonban az információk birtokában mi megfelelő terület-lehatárolásokkal meg tudjuk óvni a legelőket a túlhasználattól. Arról nem beszélve, hogy az eszközök segítségével az állatjólétet tudjuk erősíteni, ami alapvetően kihat a húsmarhák teljesítményére is. Speciálisan az állatokban is lehetnek érzékelők, mint például a bendőbólusz, amely az aktivitás mellett a bendőhőmérséklet vízivás hatására bekövetkező belső változását is megmutatja. Összegezve azt lehet mondani, hogy jelentős költséghatékonyságot tesz lehetővé az állattenyésztésben a precíziós technológia, azzal, hogy az állatok igényeit jobban ki tudjuk elégíteni, amitől gyorsabban gyarapodnak és az elhullások száma is csökkenthető azzal, hogy időben érzékeljük a problémákat. Köztudott, hogy a mezőgazdaság akut munkaerőhiánnyal küzd, ebben is segítenek a precíziós eljárások, hiszen velük egyszerre nagy állomány is "szemmel tartható", de természetesen, az ember így sem hiányozhat a rendszerből, mert valakinek figyelnie, értékelnie kell a beérkező információkat.
A folytatásról – hisz mint ahogy azt említette, a projekt most zárul – úgy véli: elképzelhető, hogy a továbbiakban is alkalmazzák a precíziós eljárásokat, azonban tudni kell, hogy ezek költségigénye elég magas, ekkora állománynál elérheti a 20-30 millió forintot. Ezért itt is abban bíznak, hogy lesznek majd ilyen beruházásokra uniós források.
Héri János végül hozzátette: a charolais fajta említett jó tulajdonságai miatt nagyon ajánlható kezdő termelőknek. S hogy megéri-e? A válasz tapasztalataik szerint egyértelműen igen, a hús ára nem változik olyan jelentős mértékben, mint a gabonáé. Ugyanakkor arra mindenkinek fel kell készülni, hogy a gazdálkodás sikerét nagy mértékben befolyásolják az olyan külső körülmények, mint a takarmányár. Ezért a tevékenység nagyfokú és gyors alkalmazkodóképességet követel, ez a titka mindennek. Ha ez rendelkezésre áll, akkor a gazdaságosság fenntartható.
PREGA 2024 – Magyarország agrárdigitalizációs fóruma
A PREGA időpontja: 2024. február 6-7-8.
A PREGA helyszíne: Budapest, Aquaworld Resort ****, Konferencia Központ
_fill_540x300_0.jpg)
