Világszerte több mint 6 milliárd ember fogyaszt tejet és tejtermékeket, fejenként átlagosan 87 kg-ot egy év alatt a 2021-es FAO adatok alapján. Hatvan év alatt az egy főre jutó évi tejfogyasztás 12 kilogrammal emelkedett, 2021-ben világszinten 940 millió tonna tejet termeltünk. Magyarországon a világátlaghoz viszonyítva sokkal több tejet és tejterméket fogyasztunk: 2021-ben az egy főre jutó éves tejfogyasztásunk 182 kilogramm volt, azaz körülbelül 177 liter. Ez napi nagyjából fél liternek felel meg átlagban egy fő esetében.
De a magyar tejtermelés sem elhanyagolható, mivel 2022-ben több mint 2 millió tonna tejet termeltünk, az egy állatra jutó éves tejhozamunk 6300 kg volt, a világon 16. legmagasabb. A Sole-Mizo, az Alföldi Tej és a Tolnatej a három legnagyobb, meghatározó cég a hazai piacon.
Az egy állatra jutó tejhozam a világban – forrás: Oeconomus
Érdekesség, hogy a gazdaságilag fejlettebb országokban magasabb az egy főre jutó tejfogyasztás, azonban jelentősen emelkedett az elmúlt évtizedekben a fejlődő országokban is: az 1960-as évek eleje óta majdnem a kétszeresére.
A fejlődő országokban a tej és tejtermékek iránti kereslet a növekvő jövedelmek, a népességnövekedés, az urbanizáció és a megváltozott étrend emelkedik folyamatosan. Ez a tendencia Kelet- és Délkelet-Ázsiában hangsúlyos, különösen az olyan nagy népsűrűségű országokban, mint Kína, India, Indonézia és Vietnam.
A környezetvédelmi aktivisták azt vetik a szarvasmarha-tartó ágazat szemére, hogy a (hús– és) tejtermelés környezeti hatásokkal is jár: növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását, a mezőgazdasági földterületet és édesvíz-felhasználást. A laktózérzékenység és a környezeti terhelés miatt egyre népszerűbbek a növényi alapú tejek, mint a szójatej, zabtej vagy mandulatej. (Ugyan a laktózérzékenység gyógyszerrel kiküszöbölhető és mindenki számára élvezhetők a normál tejes készítmények, mégis, egyre gyakoribbak a laktózmentes tejkészítmények is a boltok polcain. Dietetikus szakértő szerint nagyjából minden harmadik magyart érint valamilyen szinten a laktózérzékenység.)
Egy liter tehéntej előállításához a kimutatások szerint 628 liter vízre van szükség (a teljes előállítási folyamat során, beleértve az állati takarmány előállítását), a széndioxid-kibocsátás pedig 3,2 kg. Egy liter mandulatejhez 371 liter vízre van szükség (CO2-kibocsátás 0,7 kg), a rizstejhez 270 liter vízre (CO2-kibocsátás 1,2 kg), a zabtejhez 48 liter vízre (CO2-kibocsátás 0,9 kg), míg a szójatejhez 28 vízre (CO2-kibocsátás 1 kg). (Arról persze, már nem szól a fáma, hogy a szarvasmarhák hogyan és mennyiben járulnak hozzá a növényi élelmiszerek megtermeléséhez elengedhetetlen tápanyag-visszapótláshoz a talaj viszonylatában – a szerk.)
Tejtermelés és fogyasztás Magyarországon – forrás: Oeconomus
Egyes kutatások ugyan óva intenek a túl sok tejtermék fogyasztásától (a nagyon magas, főleg teljes zsírtartalmú tejfogyasztás kockázatot jelenthet a szív egészségére), azonban más tanulmányok a rendszeres tejfogyasztás bizonyos előnyeit mutatják. De akkor végülis mi az igazság?
Vasanti Malik, a Harvard T.H. Chan School of Public Health táplálkozáskutatója szerint „a tejtermékek nem szükségesek az étrendben az optimális egészséghez, de sok ember számára ez a legegyszerűbb módja annak, hogy hozzájussanak a kalciumhoz, a D-vitaminhoz és a fehérjéhez, amire szükségük van ahhoz, hogy szívük, izmaik és csontjaik egészségesek és megfelelően működjenek". A pozitív egészségügyi hatást látszik igazolni az is, hogy a British Journal of Nutrition című szaklapban megjelent, 2000 férfi bevonásával készült tanulmány szerint azoknál, akik sok erjesztett tejterméket, például joghurtot és sajtot fogyasztottak, kisebb volt a koszorúér-betegség kockázata.
Az egy főre jutó tejfogyasztás és az egy főre jutó átlagos GDP között erős pozitív kapcsolatot láthatunk. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságilag fejlettebb ("gazdagabb") országokban több tejet isznak fejenként az emberek.
Forrás: Oeconomus
Indexkép: Pixabay
_fill_540x300_0.jpg)
