Az agrárágazatban egyre nagyobb szükség van olyan fiatal munkaerőre, aki a mezőgazdasági gépek közelmúltban lezajlott és a jövőben várható fejlődését követni tudja. A gazdaságokban már jelen lévő technikai szintet elérő gépeket biztonsággal tudják kezelni, megfelelően beállítani és üzemeltetni. Felkészültek a jövőre, képesek lesznek a digitalizációval és a robotizációval együtt megjelenő és elterjedő géppark felelős működtetésére. Hogy ezt hogyan tudják teljesíteni, azt nem lehet még látni.
Mi a helyzet az iskolákban?
A magyar oktatás nagy bajban van, ezt mindenki érzi, tudja. Sok helyen elhangzik, hogy tanárhiány van. Különösen igaz ez a megállapítás a reál tárgyak tanáraira és a szakmai oktatókra. Emellett a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsültsége alacsony.
Sajnos Magyarországon a szakképzésben részt vevő iskolák (közép- és felsőfokú oktatást nyújtó intézmények) nagy részére nem jellemző, hogy fel lennének szerelve a legkorszerűbb technológiát képviselő eszközökkel. Pedig ezeknek ismerete már csak a múlt lesz, mire a tanulók elhagyják az iskolapadot.
Bajban van a szakképzés is, az állami iskoláknak nincs anyagi forrásuk az eszközök fejlesztésére, a szaktanárok képzésére. Pedig ez kiemelkedően fontos lenne.
Ma már a 10 éves eszközök is elavultnak tekinthetők – fotó: Shutterstock
A technikai fejlődés töretlen, ma már a 10 éves eszközök is elavultnak tekinthetők. A mezőgazdasághoz kapcsolódó képzést folytató iskolák eszközállománya pedig az 50 évvel ezelőtti időszakot idézi, jórészt muzeális értékű.
"Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája."
(Szent-Györgyi Albert)
Az új szakképzési törvény
Megalkották és tavaly életbe is lépett az új szakképzési törvény és a hozzá tartozó végrehajtási rendelet. Eddig nem sok hatását éreztük. Egyrészt a vírushelyzet miatt bevezetett online oktatás miatt, másrészt a felmenő rendszerben történő bevezetés miatt. De most az átalakítás után már a második tanítási évüket kezdték meg a szakképzésben az új szabályok szerint részt vevő diákok. Ennélfogva már szeptemberben is felbukkantak a rendszer hiányosságai.
A szakmai képzés gyakorlati oktatásában eddig részt vevő vállalkozások sorra visszakoznak a feladattól. Remélem, ezek csak átmeneti nehézségek, és a szakképzés jó irányba fog haladni.
A duális képzés
Nagyot lépett előre a törvényhozó, amikor az új szakképzési törvényt megalkotta. A sok apróság mellett előtérbe került a gyakorlati képzés. Eddig tanulószerződéssel kerülhetett gazdálkodó szervezethez a gyakorlati képzés folytatására a tanulók egy csekély hányada. Most az új jogszabály szerint alaphelyzetnek tekinthető, hogy a tanuló gazdasági szervezetnél, termelő üzemnél töltse az iskolai képzéshez tartozó gyakorlatot.
Az elgondolás nagyszerű, hiszen az országban nagyon sok olyan vállalkozás működik, amelynek felszereltsége, technikai, technológiai szintje a kor követelményeinek megfelel. Így tehát a sok iskolára jellemző „kissé elmaradott" tanműhelyből, tangazdaságból modern felszereltséggel bíró környezetbe helyezhető át a képzés gyakorlati része. Tehát az iskolai körülményektől eltérően a termelést végző vállalatoknál, cégeknél a napjainkban korszerűnek számító technikákkal találkozhat a kíváncsi, tanulni vágyó ifjú.
A termelők, a szolgáltatók és a képzési intézmények megfelelő együttműködése meghozhatja az eredményt, a generációváltást sikerrel végre lehet hajtani – fotó: Shutterstock
A feltételezhető előnyök
Az új szakképzési törvény szerint a szakmát tanuló fiataloknak ösztöndíj vagy munkabér jár. Ez helyes is, hiszen ezzel a szakképesítés megszerzése sokkal kívánatosabbá válik azoknak a fiataloknak, akik a munka világában képzelik el a jövőjüket. Egyszerre megtanulhatják a szakmát, annak mesterfogásait, és megtanulhatják az elvégzett munka értékét is. Érezhetik a megbecsülést, ami egy nagy tudású, jó szakembernek kijár a társadalom részéről.
A duális képzésben eltöltött gyakorlat munkaviszony, tehát beleszámít a szolgálati időbe, a kifizetett bér pedig a nyugdíjalapba. Az elgondolás kedvező a leendő munkáltatóknak, mert a gyakorlati képzést folytató gazda megismerheti a jelölteket. Felmérheti, hogy kivel érdemes együtt dolgozni. Ki az, aki képes gyorsan elsajátítani az új ismereteket. Ki az, aki beilleszkedik a csapatba. Sok gazdaságban eddig is ezért vállalták fel a tanulókat.
Jó a tanulónak is, mert valódi gyakorlatra tesz szert az iskola elvégzéséig, ami kedvező megítélést jelent a munkába álláskor. Megismerkedhet a korszerű technikákkal, megtanulhatja a kezelést, ismertté válnak előtte a legkorszerűbb gépek. Ez szintén előnyt jelent a számára.
Azonban néhány kérdés felmerült bennem a kivitelezéssel kapcsolatban.
A jogszabály értelmében a tanulót gyakorlati képzésben kell részesíteni. Ennek része az irányított, felügyelt munkavégzés is, de mégis csak jelentős időt kell tanulással töltenie. A szakmai elméleti képzés (néhány esetet kivéve) jelenleg ugyanúgy iskolai keretek között zajlik, tehát a tanuló idejének nagy részét a padban ülve tölti. Ez nagyon hasznos tevékenység, de a gyakorlati képzőhelynek semmilyen anyagi hasznot nem hoz.
A duális képző helynek (gazdaságnak) rendelkeznie kell olyan kvalifikált személyzettel, aki ismeri a szakma elméleti alapjait, tisztában van a gyakorlati alapokkal. Ezenfelül olyan személyiséggel, képességekkel rendelkezik, hogy a felhalmozott tudását át tudja adni a figyelmes tanulónak.
A gazdaságban az oktatással megbízott személy(ek)nek meg kell osztania figyelmüket a fő tevékenységük és a képzés között. Ez külön terhelést jelenthet az egyes embernek és a vállalkozás egészének is. Ahol a képzésre eddig nem készültek fel, ott nehézkessé válik a gyakorlati oktatás.
A gyakorlati oktatást vállaló gazdaságnak rendelkeznie kell olyan felszereltséggel, eszközparkkal, amely alkalmas a gyakorlati oktatás végrehajtására. Ezt a jogszabály szerint az illetékes kamara ellenőrzi, és vezeti az „alkalmas"-nak minősített képzési helyek nyilvántartását.
A szükséges tárgyi feltételek között nemcsak az erő- és munkagépekre terjed ki, hanem például olyan műhelyre, ahol egyszerűbb javítások végrehajthatók. Nyilván az udvar tisztán tartása vagy az alkatrészek elmosása, a gépek tisztántartása is elengedhetetlen része az üzemeltetésnek, így a gyakorlati képzésnek is. De a tanulót a gyakorlati idő túlnyomó részében a képzési követelményeknek megfelelő tevékenységgel kell megbízni, ami a tanulást szolgálja.
Ami gátat szab az eddigi gyakorlatnak megfelelő kivitelezésnek, az a kötelező díjazás!
A duális szakképzésben részt vevő fogadó cégnek munkaszerződést kell kötnie a tanulóval. A szerződés alapján munkabért kell fizetnie a tanulónak, amelynek minimális összege a tárgyévi minimálbér 60%-a. Ugyan a törvény alapján az adóból levonható a jogszabályban előírt többféle szorzóval módosított képzési önköltség szakmai képzésben töltött napokra eső arányosított költsége, de ez az összeg a gyakorlati napokra számítva általában nem fedezi a kifizetett bért sem.
Ha egy-egy kisebb gazdaság önállóan vállalja a duális képzéshez kapcsolódó gyakorlati képzést, és a szakmai elméletet nem tudja felvállalni, akkor pénzügyi szempontból ráfizetéses lesz a tevékenysége. Mindezeken túlmenően a tanulónak kifizetett összeg a tényleges munkanapokra lebontva a vállalkozáson belül könnyen bérfeszültséget teremthet.
Ebben a formában tehát önállóan csak azok a nagyvállalatok képesek gazdaságosan duális képzőhelyként működni, amelyek a saját munkaerő képzésük érdekében a teljes szakmai képzést (elmélet és gyakorlat) képesek lebonyolítani.
A jelenlegi lehetőségek az eddigi gyakorlati képzést folytató, az iskolától független vállalkozásokat elriasztják a további folytatástól. Nem fogadják hát a diákot a termelő gazdaságokban.
A piaci igényeknek megfelelő korszerű és hatékony oktatási rendszert lehet kialakítani – fotó: Pixabay
Hogyan lehet mégis fejleszteni a szakképzést?
Megoldást jelent az Ágazati Képzőközpont létrehozása. Ez a duális képzőhelyi követelményeknek megfelelő olyan nonprofit gazdasági társaság, amelyet vállalkozások hoznak létre. A megfelelő működés érdekében a szakképző intézményt is szükséges a képzőközpont tulajdonosai közé bevonni. Ezzel létrehozható az a duális képzést megvalósító szervezet, amely a szakmai oktatás elméleti és gyakorlati részét is megfelelő minőségben biztosítani tudja.
A képzőközpont pedig leveszi a gyakorlati oktatást végző vállalkozásokról a kapcsolódó adminisztrációs terhet, valamint teljes mértékben hozzáférhet a szakmai oktatás megfelelő végrehajtásához szükséges anyagi forrásokhoz (amelyből a tanuló munkaszerződéséhez kapcsolódóan a munkabére is kifizethető).
A képzőközpont a gyakorlati oktatás megfelelő végrehajtása érdekében a koordinációs és adminisztrációs feladatokat ellátó szervezet. A tényleges elméleti és gyakorlati képzés az alapító tulajdonosoknál és a szerződött partnereknél történik. Szezonálisan megoszthatják egymás között a szakképzés elméleti és gyakorlati idejét.
Megfelelő szervezéssel elérhető, hogy a tanuló akkor töltse a gazdaságban a gyakorlati időt, amikor ténylegesen szükség van a közreműködésére, és ezzel ténylegesen gyakorlati oktatásban részesül.
A képzőközponton keresztül a gyakorlati helyet biztosító gazdaság a feltételeknek megfelelő képzettségű oktatót is „bérelhet", ezzel részben vagy egészében tehermentesítheti saját magát vagy saját munkavállalóit.
Összefoglalva
Az új szakképzési törvény életbe lépett. Véleményem szerint a kezdeti nehézségek leküzdése után a rendszer alkalmas lehet a képzés valódi megújítására. A piaci igényeknek megfelelő korszerű és hatékony oktatási rendszert lehet kialakítani. Azonban ehhez a mezőgazdaság szereplőinek önzetlen és teljes összefogására van szükség.
A termelők, a szolgáltatók és a képzési intézmények megfelelő együttműködése meghozhatja az eredményt, a generációváltást sikerrel végre lehet hajtani. Keressük egymást, keressük a megoldást, használjuk ki a lehetőségeket!
Elkötelezett, fejlődni tudó tanulókat és munkavállalókat kívánok!
Fecsó Gábor
