A vidéki turizmus közös jellemzőit a fogalmat meghatározni szándékozó számos szerző több oldalról közelítve a vidéki környezetben, a családok erőforrásainak hasznosításában, a hagyományos gyakorlatban, a hagyományos társadalomban, a vidéki területekre jellemző tevékenységekben stb. látják. Szükség van tehát gyűjtőkategória, a vidéki (rurális) turizmus használatára, de ezen belül nélkülözhetetlen további megkülönböztetéseket tenni, diverzifikálni a turizmusfajtákat, hogy alkalmasak legyenek a vidéki turisztikai szolgáltatások piaci fejlesztésére. A legfrissebb publikációkban már felismerhető a vidéki kistérség turizmusát árnyaltan, vízi-, öko-, vadász-, kulturális- és falusi turizmusfajták megkülönböztetése, jelezve, hogy a vidéki turizmusnak nem kizárólagos képviselője a régebben szintén gyűjtőkategóriaként használt falusi turizmus.


A tágabban, általánosan értelmezett falusi turizmus kategória használata nem vált be, sőt korlátot jelenthet az értékesítésben is, mert nem lehet minden, a falvakban megjelenő, a falusias környezethez kapcsolódó turizmusfajtát, vagy éppen a falusi jelleget nélkülöző, de faluban épült panziók kínálatát is falusi turizmusnak nevezni. A szűkebb értelmezés pontosan körbehatárolja a klasszikus falusi turizmust a méretével, a vendég és a vendégfogadó közötti kapcsolat meghatározásával. A falusi turizmus fogalma így az eredeti tartalmát, a falun, tanyán családoknál folytatott üdülést jelenti, célszerű lenne csak ilyen értelemben használni.

A probléma gyökere mégsem a marketingkommunikációban, hanem az azt megelőző a termékfejlesztésben ered. A vidék turisztikai kínálatának diverzifikálásával megteremthető az alapja annak, hogy egy-egy markáns vonzást biztosító szolgáltatást a középpontba állítva, a többi szolgáltatással kiegészítve alakítsanak ki turisztikai termékeket a kistérségekben.

Ebben az esetben az elnevezésből is érthetővé válik a vendég számára, hogy a természet vagy a falusi életmód és gazdaság megismerésére, vagy lovaglásra, vagy a kézműves mesterségek és termékek bemutatásán való részvételre szánja-e magát egy-egy vidéki ajánlat elfogadása esetén. Így nem fog csalódni a vendég és a vendégfogadó számára is egyértelmű, hogy milyen szolgáltatásmixet kell nyújtania számára.

A kutatásaink eredménye a fenti problémákból kiindulva mutatja be a vidéki turizmus diverzifikációs lehetőségeit általában, majd néhány kiragadott példán keresztül ismerteti a piaci diverzifikáció megvalósítás lehetőségeit.

A vidéki turizmusba tartozó turizmusfajták


Vizsgálataink alapján a vidéki turizmus tehát nem egy konkrét turizmusfajta, hanem turizmusfajták és csoportok egyfajta halmazának tekinthető, amely a vidéki élmény teljességét nyújtja, általános és egyedi elemek kellően strukturált, a természetességen és a tradíciókon alapuló diverzifikált kínálatát jelenti. A részben, vagy egészben benne szereplő turizmusfajták és csoportok vidéki környezetben, vidéki jellegű fogadókapacitással, vidékre jellemző szolgáltatásokat kínálnak komplex termékként, vagy termékelemként. Ezek: üdülő- pihenő-, gasztro-, farm-, agro-, lovas-, vadász-, vizi-, kulturális-, természetjáró -, kaland-, kerékpár-, bor-, golf-, sí-, örökség-, atelier-, attrakció-, tanulmányi -, kastély-, gazdasági-, öko-, bio-, wellness--, termál-, vallási -, gyógy-, falusi -, élmény-, bevásárló-, horgász-, sport- és vallási turizmus stb.

A vidéki turizmus iránti kereslet jellemzői

A vidéki turizmusban résztvevők motivációs tényezői között található a pihenés, a szabadidő élvezete, kaland és romantika-keresés. A kulturális tényezőcsoportból szerepet játszik a döntésben a más kultúrák, emberek, hobbik, életmódok megismerése, különleges helyek és események meglátogatása. Az etnikai motiváció-csoportba a szülőföldre visszatérés, az ismerősök által látott helyek felkeresése és az egyes népcsoportok szokásainak megismerése tartozik.

A vidéki turizmus maradéktalanul képes nyújtani a pihenést, a természet megtapasztalásának élményét, bizonyos szegmenseknek a hétköznapitól eltérő életritmust és tevékenységet, más szokások, hagyományok megismerését. Általában alkalmas egyes sportok kipróbálására, a vidámságra, mulatozásra. Jól megválasztva a desztinációt a művészeti, kulturális, vallási, szórakozási és élmény-motivációk által alapozott szükségletek is kielégíthetőek.

A vidéki turizmus kínálata

A turisztikai szükségletek kielégítése a turisztikai kínálat rendszere által ajánlott önálló elemekkel, illetve az egész tartózkodást, vagy annak egy részét felölelő turisztikai termékekkel történik. A turisztikai termék jellemzője, hogy az utazás végén ölt végleges formát, benne a szolgáltatáselemek helyettesíthetőek, felcserélhetőek, alkalmanként fel is cserélődnek.

A kistérségek vagy a termékelemek kellően széles választékát nyújtják, de nem rendezik termékbe, vagy megismerve a keresletet annak megfelelő speciális kombinációkban kínálják a termékelemeket, vagyis turisztikai termékfejlesztés folyik. A diverzifikáció szempontjából az előbbit szolgáltatásdiverzifikációnak, az utóbbit termékdiverzifikációnak lehet nevezni.

A vidéki turizmus fejlesztése – a diverzifikálás szükségessége

A vidéki turizmus fejlesztése négy szakaszra osztható. Először néhány helyi lakos felfedezi a lehetőségeket, majd a formális és informális közösségek együtt készítenek terveket, egyre bővülő közösségi kapcsolatok alakulnak ki, végül létrejön egy teljesen központosított, koordinált hosszú távú tervezés. A diverzifikálás alapelvei között szerepel az élményközpontú fejlesztés, a helyi értékek újjáélesztése, a káros környezeti és társadalmi folyamatok visszaszorítása, a párhuzamos vonzerő és szolgáltatásfejlesztés.

A turisztikai termékfejlesztés a térség meglévő, vagy kialakítható vonzerőitől függ. A vidéki turizmus jelenlegi piacának jellemzője a szétaprózottság. Az ilyen piacokon a termékfejlesztésnél a szabványterméket az átlagos turistára kell alakítani, majd emellett tartalékelemek sokaságát nyújtani, ami a diverzifikáció egyfajta megjelenése.

A vidéki turizmus termékfejlesztésénél elsődleges szempont a vidéki jelleg figyelembe vétele, a vidéki sajátosságokat várja el a vendég. A vidék fejlesztése és így a vidéki turizmus fejlesztése is speciális módszerekkel lehetséges, amely a vidékiségből következik. Tapasztalataink szerint a helyi kezdeményezésekre alapozott fejlesztések akkor életképesek, ha a lakosság saját akaratából, saját erőforrásainak mozgósításával éli azt meg.

A vidéki turisztikai kínálat diverzifikálása

A vidéki turisztikai kínálat diverzifikálásának bemutatására a jellemzően vidéki turizmusfajták közül hét – a termál-, a kastély-, a gasztronómiai-, a kézműves-, a lovas-, öko- és a vadászturizmust – választottuk, fő törekvésünk volt hogy összefoglalóan jellemezzük és vizsgáljuk a lehetőségeket, valamint, hogyan valósítható meg ezen szolgáltatások diverzifikációja a turizmusfajtákon belül.

A vidéki termálturizmus piaci jellemzői

A termálturizmus magában foglalja a klasszikus gyógyturizmust, az élményfürdőzést és a wellness-turizmust is. A termálturizmus célpiacának differenciált igényekkel bíró szegmensei: az egészségmegőrző középkorúak (rendszerint gyermek nélkül érkező, csendes, nyugodt környezetben pihenésre, regenerálódásra vágyók) és az egészségtudatos idősek (55 év feletti jó egészségi állapotnak örvendő, szép környezetben, tartalmas pihenésre vágyó idősek).

Nagy arányban jelentkeznek differenciálatlan igények is. A termálszolgáltatások diverzifikálásának korlátja a termáladottság és a hozzá kapcsolódó kapacitások, ezért a kiegészítő szolgáltatások, a környezet kialakítása, a kényelem bővítik csak a választási lehetőséget

A termáladottságnak kisebb a szerepe a vidéki termálturizmusban, mint az üdülőkörzetek, üdülővárosok, vagyis a nem vidéki térségek termálturizmusában. A vidéki kistérségek termálturizmusában összetettebb a turista által összeállított termék, kevésbé összetett a kiajánlott termék a nem vidéki és nem klasszikus üdülőterületekhez viszonyítva. Ennek okát a vendégkör összetettebb motivációiban tapasztaltuk, A termálturizmus választéka nem diverzifikált, szinte csak a termálvízhez kapcsolódó szolgáltatásokat kínálják, hasonlóakat az egyes termálfürdőkben. Kevés az egyéb szabadidős szolgáltatá mind a szálláshelyeken, mind a kistérségi kínálatban, nem játszanak szerepet az utazási döntésnél, azt csak az adott termálvíz hatása, a termálszolgáltatások és a település hírneve befolyásolja.

A vidéki lovasturizmus piaci jellemzői

A lovasturizmusba, a szabadidős lovaglásba tartozik „a lovaglás és hajtás minden olyan ága, amelyet az ember a szabadidejében, kedvtelésből, vagy egészsége érdekében, saját költségén, alkalomszerűen, vagy rendszeresen űz”. Rendszertani elhelyezkedése többdimenziósan határozható meg. A lovasturizmus önmagában is gyűjtőkategória, kis része hivatásturizmus, jellemzőbben azonban a szabadidős turizmuson belül a hobbi turizmusok közé sorolható. A tevékenységek nagy része az egészségmegőrzést is szolgálja, valamint az aktív turizmus egyik alkotója is, bár nem minden esetben jár aktivitással a lovasturizmusban való részvétel. Bizonyos ágai a sportturizmushoz sorolhatók, a verseny- és hobbisportolók és a nézők utazását foglalja magában.

A lovasturizmus szegmensei: A: tenyésztéssel foglalkozók; B: a lovassport szervezői; C: a hobbilovasok kisérői; D: állatsimogatók, nézelődők, kocsikázók; E: lovassport kisegítő személyzete; F: lovassportot űzők; G: hobbilovasok; H: túlélőtúrán, kalandtúrán résztvevők; I: gyógylovaglás oktatói; J: lovastorna edzői; K: rendszeresen lovaglók; L: fogatozók és aktív lovastáborban résztvevők; M: gyógylovaglás résztvevői; N: lovastorna résztvevői; O: wellness lovasprogram résztvevői; P: nomád túrán vagy lovas életmódtáborban résztvevők

A sokszegmensűség széles választékot, diverzifikált kínálatot követel meg. Ez a választék szélessége és mélysége, az elemek jellege alapján összetett rendszert alkot, amit egy másik dimenzióban fog át a minőségi kategorizálás.

Az aktív lovasturisztikai szolgáltatások közé tartoznak pl.: lovagoltatás, lovasoktatás (kezdők lovasoktatása, futószárazás, osztálylovaglás, tereplovaglás), kocsikázás, lovastúra (vándor-, kör-, hétvégi túra, csillagtúra, hetes túra, fogattúrák, utazás cigánykocsival, túrák piknikkel), vadászlovaglás, fogathajtás, lovas-íjászat, westernlovaglás, lovasportok szakágainak elsajátítása (díjlovaglás, díjugratás, fogathajtás, lovastorna, távlovaglás, military, galopp, lovas tájékozódási verseny), lovaspóló, gyógy- és terápiás lovagoltatás, lovas solymászat, lovas agarászat, lovas tábor, tanfolyamok.

Passzív lovasturisztikai szolgáltatások pl.: lovasbemutatók (csikós bemutató, lovastorna, lófektetés, ostorbemutató díjugratás, puszta-ötös bemutató, fajtabemutató, kaszkadőrshow, lovasakrobatika, lovasjátékok (papírszakítás ostorral, asszonyverés kendőtépés, székfoglaló, borhordás) harcművészeti bemutató, népies fogatok versengése, trükklovaglás, bajvívás. Kapcsolódó szolgáltatások: pl.: kiképzés belovaglás, pónilovaglás, pónifogat, állatsimogatás fényképezés, folklórprogram, bértartás, a lovakhoz kapcsolódó mesterségek bemutatkozása (patkoló-kovács, lószerszám-készítő). Kiegészítő szolgáltatások pl.: a nézők, továbbá a sportolók kísérői számára látnivalók: természet, állatvilág, erdők-hegyek, völgyek, folyópartok, füves és homokos puszták, várak, romok, kastélyok, falvak., borvidékek, népművészeti bolt, kulturális programok, horgászat, vadászat, kerékpározás, túrázás, madár-megfigyelés, szabadtéri sütés-főzés.

A változatosságot, diverzifikáltságot bizonyítja, hogy lovashelyekből is igen széles a választék, az elnevezések kavalkádja jól árnyalja és sugallja a szolgáltatástartalmat: farm, kastély, kúria, major, lovarda, lovastanya, lovasiskola, lovaspanzió, lovasudvar, lovasklub, lovasbirtok, istálló, lovasfogadó, lovascsárda, lovaspark.

A minősítési szempontok is egyfajta diverzifikációt jelentenek a választék kialakítás során között megjelennek a környezeti követelmények (természeti adottságok, parkosítás, a környezet rendje, az épületek stílusossága, a terület alkalmassága a lovasszolgáltatásra, higiénés feltételek), a lovak tartásával kapcsolatos követelmények (a tartástechnológiára, a szerszámok állapotára, számára, tisztaságára, biztonságára és kényelmére vonatkozóan), a lovak szakmai alkalmasságára vonatkozó követelmények (szolgáltatásra alkalmasságuk, kezelhetőségük, kiképzettségi fokuk), a lovasszolgáltatásokkal kapcsolatos követelmények (köre, színvonala, marketingje, ár-érték aránya, balesetmegőrzés és biztonság, egyéb programok), valamint a szakmai-személyi tényezőkre (a vezető és a személyzet alkalmassága és nyelvismerete). Eszerint 1-5 patkós helyeket, kiemelt és normál bemutatóhelyeket és ménest, nomád lovashelyeket, oktatóbázist és falusi vendégfogadókat lehet minőségileg elkülöníteni.

A lovasszolgáltatások előfordulásának gyakorisági rangsora három részre osztható. Gyakran nyújtott szolgáltatások a lovaglás, a terep- és túralovaglás, a lovasoktatás, a bértartás, a fogatozás, a gyermektáborok szervezése, a szállásadás és az étkezés. Többször, de nem általánosan kínált szolgáltatás a díjugratás, a díjlovaglás, a versenyeken részvétel, a fogathajtás, a bemutatók szervezése és a vadászlovaglás. Ritkán kínálnak méneslátogatást a tenyésztés koncentráltsága miatt, gyógylovagoltatást, voltizsálást a különleges felkészültség szükségessége miatt, military lovaglást összetettsége miatt. Kevés a fedeles lovarda, ennek ellenére sem jellemző a szezonális kínálat.

Kategóriánként csoportosítva a 21 szolgáltatás közül tizennyolc félét nyújtanak az ötpatkós, tizenhetet a négypatkós, tizenhatot a hárompatkós, tizennyolcat a kétpatkós, tizenkilenc félét az egypatkós helyeken. Még a falusi vendégfogadás kategóriában is 12 féle alkotja a kínálatot. Ezek részesedési aránya, amely ugyan csökkenő a patkószám csökkenésével, de diverzifikáltsága megmarad. újabb megállapítások tehetők az összefüggésekre.

Megállapítható tehát, hogy nem markánsak a különbségek a fokozatok között, nem elérhetetlen a magasabb patkószám. Valószínű a lovasok is törekednek a lovak minél sokoldalúbb felkészítésére. Annak érdekében, hogy gazdag lovasélményt nyújthassanak, megpróbálják vidéken és alacsonyabb kategóriákban is a lehetőségeket kihasználni, így versenyképesek a nem vidéki jellegű (városkörnyéki, üdülőhelyi) lovaskínálattal.

A lovaspotenciál, a rendkívül diverzifikált kínálat ellenére a turisztikai teljesítményben korlátozottan jelenik meg, önálló vonzerőként még nem eléggé csábító a lovasturizmus, komplettírozni kell a tartózkodáshoz kapcsolódó szolgáltatásokkal. A lovasattrakciók jellemzően nem önálló termékként kerülnek a kínálatba, csak néhány vendégfogadó tud komplex terméket kiajánlani. A fejlesztések célja nem új lovardák létesítése, hanem a meglévő kínálat diverzifikálása és minőségének javítása. Ezt megvalósíthatják komplex lovasturisztikai bázisok, ahol magas színvonalon egyidejűleg, egy helyen képesek kiszolgálni a vendégeket lovas és szállásszolgáltatással, étkezéssel, széles körű kapcsolódó és kiegészítő programokkal.

Meg kell őrizni az intim, családias lovas létesítményeket is, ahol nem fordulnak meg tömegek, ahol romantika, csend és nyugalom várja a betérőt. Ezt lehetne kiegészíteni a hagyományos tanyák mintájára épült, tehát teljesen a tájba illő, a vándortúrákhoz felhasználható létesítményekkel. Különösen igaz ez az alföld tanyás térségeire, ahol bizonyos nagyságrend felett egy komplex bázis már tájidegen is lehet, ezzel szemben az elszórtan elhelyezkedő tanyák képe a tájban különleges értéket képvisel

A vidéki kastélyturizmus piaci jellemzői

A vidéki turizmus vonzerőtényezőjeként és egyben fogadókapacitásául szolgálnak a vidéki kastélyok, sajátos összekötőkapcsot jelentenek a műemlékvédelem és a vendégforgalom között. A kastélyturizmus a kulturális turizmus örökségturizmus csoportjába illeszkedik. A kastélyszállók a szolgáltatásdiverzifikáció széles lehetőségét kínálják az épület jellegétől és az elhelyezkedéstől függően.

A termál, illetve gyógyvízzel rendelkező települések kastélyai a gyógyturizmust, a borvidékek kastélyai a gasztronómiai turizmust szolgálhatnák, míg a hegységekben, vadászatra alkalmas területeken lévő épületek szintén a természeti környezetet előnyben részesítő szegmentumokra koncentrálhatnának.

A megfelelő infrastruktúrával rendelkező, könnyen megközelíthető településeken található kastélyok kitűnő helyszínt biztosíthatnak konferenciák, tréningek számára. A diverzifikált kínálat piacra vitelének egyik módja lehetne a kastélyutak kialakítása. Célszerű lenne a kastélyokat egy láncba kapcsolni, ha lenne kb. húsz olyan kastély, amelyekben az eredeti elrendezésnek és berendezésnek megfelelően helyreállítanák a reprezentatív tereket, és az így kialakított múzeum köré szerveznék a szállodai és más turisztikai funkciókat. A legértékesebb kastélyok esetében a kastélymúzeumnak és a hozzá kapcsolódó rendezvényhelyszínnek kellene dominálnia, a szállodai funkció elsősorban a melléképületekbe, vagy újonnan kialakítandó épületrészekbe kerülne.

A kastélyszállók szolgáltatásainak három csoportja különíthető el. Az egyik csoportba a modern szállodai szolgáltatások (wellness, internet, konferencia, business, beauty, klíma, széf, minibár, szobaszervíz, mosoda, garázs, autókölcsönző, animáció, vendéglátás, sport stb.) tartoznak, amelyek nélkül ma már nem képzelhető el négycsillagos kínálat.

A második csoport a vidékiségből adódik, a vidék életéhez, gazdálkodásához kapcsolódó eseményekkel, termékekkel kapcsolatos lehetőségek kihasználásával, pl. természetjárás, kirándulás, gyalogtúra, tereplovaglás, kocsikázás, lovaglás, kerékpárkölcsönzés, kerékpártúra, háziállat fogadása, horgászat, vadászat, szüret, borkóstoló, hajókirándulás, lovasbemutatók gulyásparty-val, disznótor, sárkányrepülés.

A harmadik az igazi „kastély-élményt” nyújtó kínálati csoport: sétakocsikázás hintóval, lovasszán, vadászlovaglás, golf, lövészet, jelmezes és kerti rendezvények.

Más jelentős adottság nélkül valóban fő vonzerőt jelenthetnek a kastélyok, ennek megfelelően szerepet kell kapniuk a termékfejlesztésnél. Általában azonban a kastélyok nem önálló termékként kerülnek a kínálatba, csak néhány kastélyszálló tud komplex terméket kiajánlani, a kistérségek inkább csak termékelemként szerepeltethetik választékukban kastélyaikat.

A vidéki gasztroturizmus piaci jellemzői

A gasztronómia az egyik meghatározó része a „magyar élménynek”. A gasztroturizmus célcsoportja korosztálytól is független, szegmentumait adják a városokban élők, esetükben a vidéki környezet iránti igény szerves része a motivációnak. Ezen túlmenően a vidéki környezetben élők, mint a hagyományok őrzői is kíváncsiak a vidéki gasztroattrakciókra.

A nemzeti gasztronómia piacképességének növelését célzó eszközei közé tartoznak a gasztronómiai rendezvények, mint a legjellemzőbb turisztikai termékek. A gasztronómiai termékelemek a folklórral és a vidékiség sokszínűségével összekapcsolva egyedi termékekké válhatnak. A diverzifikáció a terméken belül valósul meg, a turizmusfajta kereteit átlépve.

A gasztroturisztikai választék a gasztronómiai rendezvényekre, a gasztronómiai múzeumok és a tematikus utak (Tormaút, Szilvaút stb) látnivalóira csoportosítható. A gasztroturisztikai rendezvények csoportosítása a diverzifikációt jól mutatja:
ˇ magyaros ételekhez kapcsolódó rendezvények
- egy étel több változatban elkészítését célozva
- egy alapanyagon alapulva, több technológiával
- egy technológiát több alapanyagon alkalmazva
Legjellemzőbbek a bográcsételek, a disznóvágás rendezvényei, a gabonák és tészták, a tejtermékek, a zöldségek és gyümölcsök fesztiváljai.
ˇ jeles napokhoz kapcsolódó rendezvények
ˇ a népi, tájjellegű gasztronómia rendezvényei
ˇ a magyarság múltjához kapcsolódó rendezvények
ˇ szakmai jellegű rendezvények

Régiónként azonos és eltérő hagyományok adják a gasztroturisztikai kínálat sokszínűségét. A gasztroturizmus az a turizmusfajta, amelyben legközelebb kerülnek a vendégek és a lakosok egymáshoz. A rendezvények nem csupán gasztronómiai bemutatók. Természetes környezetben folynak, a főzőhelyek, eszközök és berendezési tárgyak a múltat idézik. Olyan egy-egy rendezvény, mint egy élő múzeum, ahol a régi kiállítási tárgyak használat közben kerülnek bemutatásra és közben a funkciójuk az érdeklődők előtt világossá válik.

A gasztronómiai rendezvényeken a hagyományápolást a népművészetek, a népszokások, a népi mesterségek felelevenítése kísérheti, a kistérség hagyományőrző csoportjai is bemutatkozhatnak. A gasztroturizmus a vidéki turizmus diverzifikációjának egyik legnagyobb lehetőségét hordozza magában. Érzékeltetésére néhány példát felsorolunk a gasztronómiai fesztiválok közül: Csabai Kolbászfesztivál, Sárgarépa fesztivál – Domaszék, Sajt és Túrófesztivál – Gyomaendrőd, Tarhonyafesztivál – Gyula, Dinnyefesztivál – Hajdúbagos, Slambucfőző verseny – Hajdúböszörmény, Kukoricafesztivál – Hajdúnánás, Pörkölttortakészítő verseny - Jászfényszaru, Birkafőző verseny - Karcag, Vőfélyverseny – Kartal, Ehető virágok fesztiválja – Kecel, Tojásfesztivál – Kerekegyháza, Libafesztivál – Kiskunfélegyháza, Hagymafesztivál – Makó, Uborkafesztivál –Méhkerék, Rétessütő fesztivál – Mesztegnyő, Diófesztivál – Milota, Babfőző fesztivál – Mohács, Sütőtökfesztivál – Nagydobos, Dödöllefesztivál – Nagykanizsa, Gombócfőző verseny – Nagykőrös, Cseresznyefesztivál – Nagykörű, Spárgafesztivál – Öttömös, - Szilvalekvárfőző verseny – Penyige, Töltöttkáposztafőző verseny – Pusztamérges, Szilvanapok – Szarvas, Cinkefőző verseny - Szatmárcseke, Krumplifesztivál – Szécsény, Cseresznyefesztivál – Szomolya, Juhászfesztivál – Túrkeve, Gesztenyeünnep – Velem.

A vidéki kézművesturizmus piaci jellemzői

A nemzeti hagyományok őrzésének egyik módja a kézműves kultúra ápolása. A turistát a természetes kíváncsiság is hajtja, hogy megfogjon egy-egy edényt, tapintson szövést, kipróbálja a vesszőfonást, az agyagformázást. Található olyan szegmens is, amelynek meghatározó motivációja a népi kézműves kultúra megismerése, az eredeti hagyományok megtapasztalása.

A kézműves hagyományok piacra vitelének eszközei közé tartoznak a kézműves rendezvények, a bemutatóhelyek, az élő műhelyek, a műhelymúzeumok, a termékgyűjtemények, tájházak, mint legjellemzőbb turisztikai termékelemek. A turisták egyedi, különleges élményekre vágynak. A kézműves termékelemek a folklórral és a vidékiség sokszínűségével összekapcsolva igazi kuriózumot jelentenek. Diverzifikált, magas színvonalú komplex turisztikai termékkínálat – amelynek egyik eleme a kézműves program – feltétele a magas fajlagos költésű szegmens megszerzésének.

Az attrakció a megtapasztalás élményével lesz teljesebb. Nem tudja felvenni a versenyt bármely magával ragadó kiállítás vagy bemutató annak a „sárdarabnak” a varázsával, alakításának érzésével, amit a vendég - részesévé válva a vidéknek, a hagyományoknak - saját maga próbál megformálni.

A kézművesműhelyek látogatói számára az élményszerűség biztosítása több módszerrel történhet, ami szintén a kínálat diverzifikálását jelenti., ezek: a látogatók fényképezhetnek korlátozás nélkül, bármikor kérdezhetnek, kipróbálhatják a tevékenységet, folyamatos a magyarázat a bemutató közben, videózhatnak, a bemutatót körbenállva tekinthetik meg, termékeket vásárolhatnak, hazavihetik a készített terméket, a szakmai látogatóknak a bemutató után tapasztalatcserére van lehetőségük, a látogatók a bemutató napján hosszú ideig (2-3 óra) is végezhetik a tevékenységet, bemutató folyhat körbevezetéssel, vagy ültetve tekinthetik meg, több helyszínen folyhat a bemutató, a látogatók prospektust, szórólapot, ajándékot kapnak.

Számos helyen tanfolyamra jelentkezhetnek, alapanyagot is vásárolhatnak, a bemutató végén kérdezhetnek, részletes készítési útmutatót vásárolhatnak, idegen nyelven is tudják kommentálni a bemutatót (angol, vagy német), a bemutatóhoz a szöveget idegen nyelven nyomtatva is megkaphatja a látogató, a látogatókról fénykép készül, a bemutatóhoz magnóval biztosítanak idegen nyelvű magyarázatot, a látogatók a tevékenységet és terméket bemutató prospektust vásárolhatnak,

A diverzifikáció az egyes szakmák turisztikai megjelenítésének minél szélesebb választékát is jelenti. Ilyen mesterségek: fazekas, pipacsináló, tálas, kályhás, üvegkészítő, üvegcsiszoló, tükörcsiszoló, palackkészítő, gyertyamártó, gyertyaöntő, kárpitos, paplanos, tollkikészítő, órás, hurka-kolbászkészítő, húsfüstölő, pék, ostyasütő, mézeskalácsos, rétessűtő, pereces, sajtkészítő, kőfaragó, nyereggyártó, szíjgyártó, szűcs, irhakészítő, tímár, cserzővarga, lábbelivarga, csizmadia, papucskészítő, övkészítő, pergamenkészítő, bőrfestő, táskakészítő, kovács (szerszám, pénzverő, fegyver, patkoló, sarkantyús, kés) lakatos, reszelővágó, tűkészítő, öntő, puskakészítő, faragó, teknővájó, esztergályos, puskaműves, kádár, csutorás, tálas, asztalos, deszkametsző, favágó, kosárfonó, fényező, aranyozó, kaptafakészítő, ötvös, pecsétmetsző, gyűrűműves, ékszerész, aranyverő, fésűs, kefekötő, pipaszárkészítő, pipakupakkészítő, óratokkészítő, kerékgyártó, kocsigyártó, evezőkészítő, nyomtató, papírkészítő, kártyakészítő, könyvkötő, dobozkészítő, íjműves, ceruzakészítő, húrcsináló, gipszöntő, tintakészítő, tollkészítő, hangszerműves, posztócsináló, paszományos, takács, szőnyegszövő, gombkötő, kötélverő, szitaszövő, pamut,- selyemtakács, pokróclészítő, harisnyakészítő, textilfestő, gyapjúkészítő, fonó, csipkeverő, hímvarró, hálókészítő, tarisznyakészítő, vattakészítő, aranyhímző, fűszerszámos, patikus, szappanos, olajütő, szűrszabó, vastagszabó, vékonyszabó, szabó, süveggyáró, csatkészítő, kalapos, parókakészítő, álarckészítő, kesztyűs, erszénygyártó, ernyőkészítő, legyezőkészítő, sörfőző, pálinkafőző, dohányvágó, molnár.

A széles választék ellenére még nem jelent önálló vonzerőt a kézműves turisztikai kínálat, azt ki kell egészíteni a tartózkodáshoz kapcsolódó szolgáltatásokkal, tehát szélesebb szolgáltatásdiverzifikációt igényel.

Az ökoturizmus piaci jellemzői


A vidéki ember mindennapjainak része a természet. Az ökoturizmus a fejlődés kezdeti szakaszában van, a fő motivációja a természet iránti érdeklődés.

Az ökoturizmus fogalmai a környezet megértésére törekvést tartalmazzák, akár szűken, akár bővebben értelmezik. Praktikus ismereteket nyújthat, mint népi természet- és tájismeret, környezetkímélő haszonvétel, tájvédő termelőtevékenység, természetes alapanyagra épülő felhasználás, környezeti ártalmat nem okozó feldolgozás, energiakímélő életmód, energiatakarékos közlekedés, lokális identitás, azonosság és másság elviselése, helyi szokások és folklór.

Az ökoturizmus olyan természetalapú turizmus, amelyben „az utazó a természetet, a természethez kapcsolódó kultúrákat szeretné megfigyelni és megtapasztalni”. Általában szervezett az egész tartózkodás, vagy a tartózkodás alatt kínálnak, amely szervezett ökoprogramot oktatási és interpretációs elemeket is tartalmaz. Az ökoturista az úttól a természeten és az élővilág megfigyelésén túl más élményeket is vár, gazdag elemválasztékot kell nyújtani.

Az ökoturizmus jól körülhatárolható motiváción alapul. A természet csak egy keret, a tudatos megismerés az ökoturisztikai utazás célja. Az egyéni program kevésbé jellemző, a kiscsoportos túrák az alkalmasak a megismerésre, ilyenek pl. az arborétumi séta, a madarásztúra, a botanikai túra, a barlangtúra, az erdei iskolák, a terepgyakorlatok. A térség meglátogatása során kerüli a környezet zavarását, inkább a javításra törekszik a tájdiverzitás és a fajgazdagság megőrzése érdekében. Kártétel nélküli huzamosabb természetben tartózkodással (erdei iskolák, túlélőtáborok, tree top tábor) vagy rövid idejű bemutatással jár, színterei a nemzeti parkok, a bemutatóhelyek, látogatóközpontok, tanösvények, madárvárták, természetvédelmi területek.

Az ökotúrák a tartózkodás időtartamának csak egy részét fedik le. A ökotermékelemek a folklórral, a gasztronómiával, a kézművességgel és a vidékiség sokszínűségével összekapcsolva igazi kuriózummá válhatnak. A tisztán ökoturisztikai motivációval érkező turisták réspiaci jellegű szegmense számára önálló, gazdag ökotartalmú termékeket kell kínálni. A vegyes motivációjú szegmensek számára is vonzó lehet az ökoprogram termékelemként, a turisták rendkívül nyitottak a természeti látványosságok iránt. Korosztálytól és tájékozottságtól függően más-más jellegű és tartalmú terméket várnak el. Az ökoturizmus keresleti feltételei tehát adottak.

A természeti és kulturális örökség együttes felkínálásával a gazdasági motivációk mellett, a társadalmi és kulturális hatás szerepe is növekszik – kifejezésre juttatva ezáltal a helyi és a nemzeti értékek fokozottabb megbecsülését.

A vadászturizmus piaci jellemzői

A turisztikai kínálatban nem jelenik meg a vadászat, mint tevékenység teljes köre. A potenciális szegmensek számára (vadászvendég, kísérők, érdeklődők) a vadászturizmus az elejtésen kívül a vaddal való találkozást, a vad jelenlétének sejtését, a vadászat izgalmát kínálja. A vadászturizmus kínálata és a kereslet is speciális, igénybevétele sok feltételhez kötött, szűk befogadóképességű, szezonális, „rögtön” nem igénybe vehető, nem tömegturisztikai kategória. A vadászatexkluzív turizmus, ennek megfelelően a magas diszkrecionális jövedelemmel rendelkező turisták fajlagos költése átlagon felüli. Résztvevői általában 2-4 napot töltenek el attól függően, hogy nagy- vagy apróvadra vadásznak.

Az eladásra szánt fő termékelem a vad, elsődlegesen a trófea, másodlagosan a vadhús. Jellemzője, hogy egyedi, a piacon nem állítható elő hasonló áru, vagyis nincs helyettesítő terméke. A rendelkezésre álló kínálat felülről korlátozott, hisz nem lehet káros ökológiai hatások nélkül nagy mennyiségű vadat kilőni.

A vadászati turizmus diverzifikált kínálatával (állat- és természet megfigyelés, vadászati múzeumok, vadaskertek felkeresése, tan-vadászatok, vadászlőterek igénybevétele és a hagyományos vadászat) sokféle szegmens igényeinek kielégítésére nyílik lehetőség. A szolgáltatásdiverzifikációra különösen alkalmas egy-egy vadászrendezvény programsorozata, ami kezdődhet a vadászok felvonulásával, majd lövészverseny, vadteríték elkészítése, vadételek kóstolója, solymász-, íjász-, vadászgörény- és vadászkutya bemutatók követhetik egymást. A vadászvendégeket a helyi vadászok kísérik a vadászaton, ők mérik fel a kívánt vad méreteit, és adják meg az engedélyt a kilövésre. A kialakuló közvetlen kapcsolat alkalmat adhat a vidék többi értékének megismertetésére is.

A kínálat diverzifikálásának másik lehetőségét a vadászházak és a szolgáltatásaik adják. A vadászházak kategorizálásánál figyelembe vett főbb minősítési szempontok az elhelyezkedés, a környezet, a megközelíthetőség, az épület stílusa, a személyzet elérhetősége és nyelvismerete, az étkezés, a fűtés, a közműellátás, a felszereltség, a kényelmi és a kiegészítő szolgáltatások. A minősített vadászházak között kevés a kereskedelmi szálláshely, a magánszálláshely kategóriába tartoznak, ahol nemcsak a szabadidős, de a vendéglátó szolgáltatások is korlátozottak. A kettős minősítési rendszer csak kevés többletinformációt jelent a vendég számára, különösen a kiegészítő szolgáltatások ajánlására van szükség. A diverzifikáció a fogadókapacitás esetében tehát nem valósul meg.

A vadászturizmus exkluzivitását bizonyítja a jobb minőségű vadászházak, a magasabb kategóriák túlsúlya a piaci kínálatban. Az elhelyezés sem tömegjellegű, a kétágyas szobák jellemzőek szinte minden kategóriában. A turizmusfajta jövedelmezőségét valószínűsíti, hogy a korlátozott vadászszezonon kívüli alacsonyabb kihasználtság is eredményez olyan mennyiségű jövedelmet, ami finanszírozza a szolgáltatások rendelkezésre tartását.

A vadászturizmus szálláshelyein kínált szolgáltatások előfordulásának gyakoriságát vizsgálva megállapítható, hogy minimális a különbség a luxus és a másodosztályú vadászházak átlagos szolgáltatáskínálata között. Egyedi szélsőségek találhatók, amelyek olyan színvonalkülönbséget jelentenek, ami megrendítheti a vendég bizalmát a minősítésben, annak garanciát nyújtó funkciójában.

A vadászházak által kínált szolgáltatások gyakorisági rangsorában a természeti adottságok által meghatározott horgászat és a termálfürdőzés, a vidékiségből következő lovaglás és pincelátogatás, borkóstoló szolgáltatások helyezkednek el az első helyeken. A teniszezés, más játéklehetőség (biliárd), a magasabb, az egyéb sportlehetőség (labdajátékok) az alacsonyabb kategóriákban fordul elő gyakrabban. A medence kialakítás gyakorisága ellentmondásos, mert az alacsonyabb kategóriák jellemzője. Kiegyenlített a szaunázás kínálata. A differenciálást tehát nem a kényelmi szolgáltatások, hanem valószínű a vadászati lehetőségek jelentik, amik nem jelennek meg a kiajánlásban, hallomásból értesülnek róla a vendégek.

Fehér István – Kóródi Márta