Mi alakítja a gabonaárakat és hogyan úszhatod meg a válságot?

Van-e jó stratégia egy olyan gazdasági helyzetben, amibe belekényszerültek a magyar termelők?

Az interjúban szóba kerül, hogy:

• hogyan lehet csökkenteni a kockázatokat a terménykereskedelemben,
• milyen kilátások várhatóak a gépkereskedelmi ágazatban 2023-ban,
• hogyan érdemes gazdálkodni a támogatásokkal,
• és mi az, amit mindképpen be kellene vállalni az új támogatási rendszerben a termelőknek.

Sok magyar termelő abban bízott 2022-ben, hogy mivel kevés kukorica termett itthon, magasabb lesz az ára. A kukorica azonban tőzsdei termék, ezért inkább a világpiaci helyzet a döntő az árak alakulásában. Hogyan függ össze például a kukorica hazai ára a tőzsde alakulásával?

Az utóbbi 30-40 évben az agrártermékek kereskedelme előtt álló akadályokat világszinten szinte teljesen felszámolták, egyre kevesebb vám és más korlátozás alá esnek a mezőgazdasági termékek. Harminc év alatt több mint megháromszorozódott a külkereskedelmi forgalomba kerülő kukorica mennyisége. A világon megtermelt kukoricából minden hatodik szem „utazik", külföldön talál vevőt. Másrészt lehetővé tették a tőzsdei kereskedést a főbb mezőgazdasági terményekkel, így a kukoricával is. Ezek a termények azért különösen alkalmasak tőzsdei kereskedelemre, mert viszonylag hosszú távon eltarthatóak, sok más termékhez képest a tárolásuk logisztikai szempontból nem jelent különösebb kihívást, éppen ezért értékmegtartó, értékképző funkciójuk van. Innentől kezdve a magyarországi árakat döntő mértékben a nemzetközi tőzsdei árak határozzák meg.

Mezei Dávid, az MKB Bank és a Takarékbank egyesülésével létrejött MBH Bank Agrárkapcsolatok és Agrártámogatások Központjának vezetője – Fotó: MBH Bank

A párizsi vagy a chicagói tőzsdei árak változása mennyi idő alatt csapódik le itthon?

Szinte azonnal, a mai világban bárki, a gabonakereskedők is, egyetlen kattintással látják az árak alakulását, és ahhoz alakítják a hazai árszinteket is. De a tőzsdei árak alakulásán kívül az árfolyam is jelentős ármeghatározó kockázati tényező, hiszen a magyarországi árakat befolyásolja a mindenkori forint-euró árfolyam is. Tehát a mostani árzuhanásban a forint erősödése is szerepet játszik, a forint erősödése egybeesett a nemzetközi gabonapiaci árak esésével.

A világpiaci árak változásával kapcsolatban az utóbbi időszakban általában – érthetően, hiszen rettentően közel van – az orosz-ukrán helyzetre koncentrálunk, Ukrajna ugyanis a világ egyik vezető gabonaexportőr országa. De önmagában még Ukrajna sem képes befolyásolni az árakat ilyen szinten. A tőzsdei árakat több száz információ és tényező határozza meg, ezek közül 4-5 olyan tényezőt szoktak kiemelni a profi tőzsdei elemzők, amelyek egy adott pillanatban meghatározó módon áremelő vagy árcsökkentő hatással bírnak. Ilyen tényező többek között az olajár vagy az, hogy milyenek az időjárási körülmények egy-egy meghatározó termelő régióban, például van-e aszály az amerikai kontinensen. Ukrajna esetében egyes hírek szerint jelentős hiány van műtrágyából. Kérdés, hogy megfelelő mennyiségű és a korábbi években megszokottnál esetleg jóval drágább műtrágya mellett, háborús viszonyok közepette mennyire lesznek képesek fenntartani az ukrán gazdák a termésmennyiséget. Egyre fontosabb odafigyelni arra, hogy mi történik Kínában.

Kína ugyanis idén – meglepetésre – a világ legnagyobb búzaimportőrévé vált, holott hosszú idők óta önellátásra törekedett, néhány évvel ezelőtt még abszolút az önellátásra volt berendezkedve. Az, hogy hatalmas mennyiségű búzát vásárol fel Kína, hosszabb távon az áremelkedés irányába hathat. Jelenleg Kínában van a világ gabonakészleteinek a fele, egy évre elegendő stratégiai készletet halmoztak fel. Összehasonlításképpen: 2-3 hónapra való mennyiségnél többet általában egyik állam sem halmoz fel, mert a tárolásnak is vannak költségei. Bár a stratégiai készletet nem szokták piacra dobni, de a hatalmas készletben bekövetkező kisebb változás ténye önmagában is képes lehet befolyásolni a piacot.

Az ehhez hasonló több száz információnak az eredője fogja kiadni a pillanatnyi árat, tehát ez egy nagyon volatilis és alapvetően kiszámíthatatlan piac.

Sok termelő már jó ideje nem tudja értékesíteni a terményét, talán azok jártak jobban, akiknek nem volt lehetőségük például tárolni, és kénytelenek voltak eladni. Gondolom, nincs mindenkire érvényes recept, de mégis mi a jó stratégia?

Ismerve a gabonaárak alakulásának hátterét,

a stratégia legfontosabb eleme a kockázatcsökkentés. A kockázat csökkentésében pedig a kulcsszó a diverzifikáció. "Sose tartsd az összes tojásodat egy kosárban."

Viszont a mezőgazdaságban meglehetősen nehéz értelmezni a diverzifikációt, mivel összesen 3-4 növényt tudunk kombinálni, ráadásul a vetés ideje időben távol esik az értékesítéstől. Akkor, amikor el kell döntenünk, hogy mit vessünk, még nem tudjuk, mi fogja megérni leginkább.

Amire viszont mégis van lehetőség: az időbeli diverzifikáció. Azaz nem egy időpontban adjuk el a terményt, hanem időben széthúzva, több részletben. A mezőgazdasági termelőknek gyakorlatilag ez a lehetőségük van a kockázatok a csökkentésére. És itt hangsúlyozom, hogy nem a kockázatoknak teljes kizárásáról van szó, hanem kockázatcsökkentésről.

Képzeletben szétosztjuk a terményünket, és 2-3-4-5 időpontban adjuk el. Nyilván itt már lehet abból a szempontból kockáztatni, úgymond spekulálni, hogy a rendelkezésre álló információk alapján azt mondjuk, hogy például aratás után többet adunk el vagy kevesebbet, és többet adunk el ősszel. A tárolókapacitások is határt szabnak a lehetőségeknek, de mindenképpen az van biztonságban, aki hatékonyan, megfelelő minőség megőrzése mellett tudja tárolni a megtermelt mennyiséget. Viszont nem érdemes a teljes mennyiséget betárolni, érdemes több különböző időpontban értékesíteni a piacon, és így porlasztani a kockázatot.

A terménykereskedelmi kockázat csökkentésében a kulcsszó a diverzifikáció – Fotó: Shutterstock

A folyamatos értékesítés a működés fenntartása szempontjából sem mindegy...

Igen, éppen ezért a bankoknak kedvező forgóeszköz-finanszírozási termékeik vannak, az Agrár Széchenyi Kártya termékek például a piacihoz képest jóval kedvezőbb finanszírozást tudnak biztosítani.

Felmerül az a kérdés is, hogy a megborult piaci helyzetben lehet-e esetleg valamilyen élelmiszer-, vagy takarmányhiányra készülni. A termelők jó része csalódott, és azt mondja, kukoricát nem fog vetni, közben pedig az ukrán import lehetőségét a magyar termelők érdekeit szem előtt tartva betiltották. Lehet hiány?

A magyar gabonatermelés, akár a búzát vesszük, akár a kukoricát, egy normális piaci évben bőven fedezi a hazai szükségleteket, sőt, jóval meg is haladja azt. Ha a tavalyihoz hasonló extrém időjárási helyzet nem fordul elő, akkor azt mondhatjuk, hogy jelentős vetésterület-csökkenés mellett sem lesz hiány semmiből, ráadásul az importtilalom június 30-ig tart, és csak Ukrajnára vonatkozik.

Milyen kilátások vannak 2023-ra, hogyan alakul majd a gépértékesítés, milyen negatív és pozitív tényezők befolyásolják ezt?

Kimagasló évet zárt tavaly a gépértékesítési ágazat, tehát rekordmennyiségben és rekordösszegben vásároltak a gazdák új gépeket. Ezt valószínűleg idén nem lehet majd megismételni.

Ennek több oka is van, egyrészt jelenleg nincs új pályázati lehetőség, és nem is várható 2023-ban új gépvásárlási támogatás. A korábbi felhívások, például precíziós pályázat vagy a kertészeti beruházásokat támogató pályázatok megvalósítási időszaka pedig lassan kifut. Természetesen még azért jelentős támogatási összeg lehet elszámolás alatt amiatt, hogy például már megrendelték a gépet, de még nem érkezett meg, és nem tudtak vele elszámolni. Legyen szó akár lízingkonstrukcióról vagy eszközvásárlásról, tisztán piaci alapon nagyon magas kamatokkal lehet most gépvásárlást finanszírozni.

A tavalyi aszály következtében nagyon sok termelőnél elsősorban a forgóeszköz-finanszírozásra mennek el a források, így vannak olyanok, akik a kötelező önerőrész hiányában akár egy időszerűvé vált gépcseréről is kénytelenek pillanatnyilag lemondani.

Ami miatt mégis mozgást várunk a géppiacon, hogy azért vannak kedvezményes finanszírozási lehetőségek, például a Széchenyi Kártya, illetve új agrártámogatási időszak indult el, és az új agro-ökológiai program esetében elképzelhető, hogy egyik-másik vállalás, környezetvédelmi vállalás teljesítéséhez, adott esetben egy gép beszerzése is szükséges, ilyen például gyepgazdálkodás esetében az alternáló kasza.

Új gépigényeket tehát – mérsékelt arányban, de – akár az első pilléres, közvetlen támogatási programok is közvetetten generálhatnak.

Az új támogatási rendszer ön szerint hogyan fogja átalakítani a magyar mezőgazdaságot? Lehet hatékonyabb az alapanyag-termelés és az élelmiszeripar?

A közvetlen támogatások (területalapú, állatlétszámalapú) közvetetten tudnak hozzájárulni a hatékonyság növekedéséhez, hiszen ezeknek a forrásoknak a felhasználása nem kötött, azt a gazda saját belátása szerint használja fel a gazdaságában.

Mi bankként mindenképpen azt szoktuk javasolni az ügyfeleinknek, hogy a támogatásokra mindig tekintsenek úgy mint plusz fejlesztési forrásra, és nem mint jövedelemkiegészítésre. Alapvetően úgy érdemes gazdálkodni, hogy maga a gazdálkodás a támogatás nélkül is nyereséges legyen.

A közvetlen támogatásokra fejlesztési alapként érdemes tekinteni – Fotó: Shutterstock

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a területalapú támogatások egyre kevésbé képesek a biztonsági háló, fejlesztési alap funkciójukat betölteni, hiszen ezeknek az értéke nem tudja követni az inflációt. Ha minden lehetőséget igénybe vesz a gazda, belép az AÖP-be és esetleg jogosult redisztributív támogatásra is az üzemméret miatt, akkor el lehet érni azt, hogy nominálisan ne csökkenjen a támogatás, viszont az infláció miatt folyamatosan veszít az értékéből.

Míg 5-6 évvel ezelőtt a művelési költségeknek akár az egyötödét, egynegyedét is elérhette átlagosan a területalapú támogatás összege, ez ma már jellemzően inkább egynyolcad, de egy-két éven belül akár egytizedre is csökkenhet.

Alapvetően erre úgy kell tekinteni, mint egy fejlesztési tartalékra, amit mindenképpen érdemes beruházásra, és nem az adott évben a gazdálkodásban keletkező veszteség fedezésére fordítani. Tehát ha a gazdálkodás önmagában, támogatás nélkül hosszú távon veszteséges, akkor az azt jelenti, hogy ott baj van, ott változtatni kell.

A támogatások értékének csökkenése egyébként elég nagy gond, mivel ezeknek a támogatásoknak azért van egy olyan funkciójuk, hogy ellensúlyozzák azt a többletköltséget, amit az európai gazdáknak a jóval szigorúbb, magasabb szintű környezetvédelmi, állatjóléti, klímavédelmi követelményeknek való megfelelés érdekében kell vállalniuk.

Miközben a szabályok szigorodnak, egyre könnyebben jutnak be az európai piacra unión kívül megtermelt termékek, és az emiatt fellépő versenyhátrány kiküszöbölésében volna nagy szerepük a támogatásoknak.

A támogatás reálértékének csökkenése kikényszeríthet egy, a hatékonyságnövelés irányába történő elmozdulást?

Van rá esély, csak az a kérdés, hogy a hatékonyságnövelés nem megy-e más, európai uniós és hazai agrárpolitikai célok elérésének rovására, mint amilyen például a birtokkoncentráció megakadályozása vagy legalább lassítása, hiszen az európai mezőgazdasági modell alapvetően a családi gazdaságokra épül, és ennek fenntartása célként is megjelenik az agrárpolitikai stratégiákban.

A mezőgazdaság szempontjából az élelmiszeripar, azaz a mezőgazdasági termékek egyik legfontosabb felvevőpiacának hatékonyság-növelése is rendkívül fontos. A 2023-ban induló új támogatási ciklusnak a fejlesztési forrásainál kiemelt hangsúlyt kap az élelmiszeripar. Már 2019-2020-ban elindult egy fejlesztési hullám, bízunk abban, hogy ez a program tovább fog folytatódni, és a korábbi évekhez képest összehasonlíthatatlanul nagyobb támogatást kap az élelmiszeripar.

A jelenlegi magas kamatkörnyezetben kiemelt jelentősége van a támogatott kamatozású kormányzati hitelprogramoknak. A Baross Gábor Újraiparosítási Program iránt különösen nagy volt az érdeklődés az élelmiszeripar részéről.

Ha egyetlen javaslatot tehetne a gazdák számára az új támogatási programmal kapcsolatban, mi lenne az?

Az, hogy az agro-ökológiai programban vegyenek részt. Próbálják ki, mert az ilyen típusú, környezetvédelmi és klímavédelmi célú támogatásnak az aránya a következő időszakban, ami 2028-ban fog indulni, még tovább fog növekedni. Az AÖP-vel nincs vesztenivalójuk a termelőknek. A támogatási összeg 60,5 és 105 euró között alakul majd hektáronként, attól függően, hogy mekkora területtel vesznek részt összesen a termelők a programban. Nagyon rugalmas konstrukcióról van szó, évente választani lehet, hogy bent marad-e a termelő, és hogy milyen gyakorlatot vállal be. Kevés dolgot tudunk biztosan, de az kétségen felül áll, hogy a fenntarthatósági elem súlya tovább fog nőni a jövőben az agrártámogatási rendszerben, jobb minél előbb belevágni és gyakorlatot szerezni.