Egy új elemzés szerint, ami az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és a Világélelmezési Program (WFP) gondozásában jelent meg, 27 országot fenyeget egy – a COVID-19 generálta – élelmezési válság, miután a járvány felerősíti az éhezés mögött álló folyamatokat.

Szinte minden kontinens érintett: Afganisztán és Banglades Ázsiában, Haiti, Venezuela Közép-Amerikában, Irak, Libanon, Szudán és Szíria a Közel-Keleten, továbbá Burkina Faso, Kamerun, Liberia, Mali, Niger, Nigéria, Mozambik, Sierra Lione és Zimbabwe Afrikában.

Az FAO-WFP-elemzés figyelmeztet, hogy ezek a gócpontországok ki vannak téve annak a veszélynek – aminek néhol már mutatkoznak is jelei –, hogy az élelmezési helyzet tovább romoljon a következő hónapokban, és ezzel egyre többen kerüljenek bele a krónikus éhezők táborába. Ezen országok már a járvány előtt is küzdöttek az éhezéssel különböző stresszorok miatt, mint a gazdasági válság, instabilitás, szélsőséges időjárás, növényi és állati betegségek, jegyezte meg a FAO főigazgatója, Csü Tongjü.

kép

Dél-Szudánban több száz háztartás jutott vetőmaghoz és egyéb eszközökhöz a FAO jóvoltából – fotó: FAO/Mayak Akout

A vírus hatása az éhezésre

A FAO és a WFP szerint négy főbb módon hathat a koronavírus az éhezésre:

• Rontva a foglalkoztatást és a bérszintet, kevesebb pénzhez jutnak az emberek, amiből kevesebbet tudnak költeni élelmiszerre, továbbá a külföldön élő rokonok hazautalásai is csökkennek. Miközben sok érintett országban drágultak az élelmiszerek, nehezítve az élelmiszer elérhetőségét.

• Számos, a járvánnyal összefüggő korlátozás (járvány- és egészségügyi intézkedések) jelentős – és egyre jelentősebb – hatással bír az élelmiszer-termelésre és -kínálatra.

• A zsugorodó állami költségvetésekkel kéz a kézben jár a szociális védőháló és intézkedések, illetve az iskolai étkeztetési programok leépítése, pedig a szükség egyre nagyobb.

• A járvány hozzájárulhat a politikai instabilitáshoz és a konfliktusok kialakulásához, például helyi közösségek vitába keveredhetnek a természeti erőforrások (pl. víz, legelők) kapcsán, megakasztva a mezőgazdasági termelést és piacokat.

A megkérdezett gazdák számos kihívással küzdenek, ilyen a vetőmaghiány, ami a megművelt területek csökkenését hozta magával. Haitin a válaszadók 90%-a csökkenést vár a gabonatermelésben. Kolumbiában a megkérdezett állattartók több mint fele nehezen jut takarmányhoz, Dél-Szudánban kétharmaduk küzd az állategészségügyi támogatás hiányával.

A helyzet könnyen egy ördögi kört indíthat be, ahol a szűkös mezőgazdasági munkalehetőségekre és a növekvő élelmiszerárakra negatív megküzdési stratégiával válaszolnak sokan, tovább rontva az élelmezési és táplálkozási helyzetet.

Felkészülés az utólagos reagálás helyett

Hogy a negatív kimenetelt megelőzze, a FAO 428,5 millió dollár finanszírozási igényt jelentett be az ENSZ globális humanitárius COVID-19 választervén belül, hogy az élelmezés és a mezőgazdaság egyre növekvő szükségleteit fedezze, fókuszálva a sürgős segítségre a megélhetések megóvásáért, az élelmiszer-ellátási láncok fenntartásáért, és hogy a leginkább rászorulók hozzáférjenek a szükséges tápláló élelemhez, továbbá az adatgyűjtésre és elemzések készítésére a beavatkozásokat megalapozandó.

A kihívásokra való reakció azonnali jelentős választ kíván – hangsúlyozza az ENSZ szervezet. A mezőgazdasági termelés, az állatok vándorlása legelőért és vízért, a betakarítás és a tárolás nem felfüggeszthető tevékenységek.

A növekvő élelmezési és mezőgazdasági humanitárius igényekkel párhuzamosan a FAO Tanács múlt héten elfogadta a főigazgató javaslatát egy új belső egység létrehozásáról az ellenálló-képesség és a vészhelyzetek kapcsán, ami jelentősen megnövelheti a szervezet humanitárius kapacitásait, ezáltal védve az emberek létbiztonságát és életét.