Magyarország energiaforrás tekintetében az indokoltnál is nagyobb mértékben vált kiszolgáltatottá a fosszilis energiahordozók külföldi szállítóitól. A világ figyelme mindinkább az alternatív források irányába, köztük a mezőgazdaságban megtermelhető energiaforrások hasznosítása felé fordul. Az olajárak hírtelen emelkedése ismételten felteteti velünk a kérdést: lesz-e biodízel program Magyarországon? Az EU célkitűzésekhez való alkalmazkodási kényszer is kényszerítőleg hat a hazai kormányzati szervekre, így a bioüzemanyag előállítással mindenképpen foglalkozni kell. A kérdés csupán, hogy ki szervezi meg a folyamatot. Ettől függ ugyanis az alapanyag termelők helyzete, jövedelmi kilátása. A logisztika fontos része magának a folyamatnak, ezért érdemes kitérni annak sajátosságaira is. A biodízel növényolajokból történő előállítása EU-szinten jegyzett program, olyan célkitűzéssel, hogy a dízel hajtóanyagigény több mint 5%-át a biodiesel fedezze 2012-re. Ez igen jelentős mennyiség. Szerencsénkre az ország adottságai lehetővé teszik az EU 5%-os célkitűzésének 6- 8 % - ra emelését is.

A biodízel használatának lehetőségei, előnyei

A hazai biodízel előállítás megszervezése azzal az előnnyel is párosul, hogy hozzájárul a mezőgazdasági termelés stabilabb szerkezetének kialakításához. Mind valószínűbbé válik, hogy a fosszilis energiahordozók ára felfelé megy, egyre közelebb hozva a biohajtóanyagok előállításának gazdaságossá válását, ami egyenlőre csak komplex gazdaságossági számítások alapján feltételezhető, figyelembe véve, hogy szinergikus hatástényezőket generálva (stabilabb mezőgazdasági termelés, munkahelyteremtés, környezetterhelés csökkentése stb.) és ösztönző jogszabályi háttérrel párosulva hosszú távon a bevitt (befektetett) érték többszörösét fogja visszaadni. A biodízel motorhajtóanyag előállítása és kereskedelmi jelentőségű termékként való felhasználása sokoldalú logisztikai munkálatok eredményeként érhető el. Annak érdekében, hogy megalapozzuk a hazai biodízel gyártás és értékesítés logisztikai hátterének hazai kiépítését, tanulmányozni kell a fejlett nyugati országokban már működő ilyen rendszereket, és az adaptálható megoldásokat felhasználva tudunk legegyszerűbben sikeres megoldáshoz jutni. Wilie Nelson country énekes Mercedese biodízellel üzemel Dallasban A biodízel előállításához elvben bármely növényi olaj (napraforgó, repce, szója, stb.) alkalmas, a biodízel-iparág legvalószínűbb nyersanyagforrása azonban Európában a repce és a napraforgó, az USA-ban a szója és a napraforgó, Kanadában a repce és a fenyőpulp-gyanta (tall oil) preferált. A növényi olajokat dízelmotorok működtetésére csak tisztított, gyantamentes állapotban lehet használni. A hagyományos finomítással kapott biodízel („zöld dízel”) mellett metanollal észteresített változatát (napraforgónál: NME, repceolaj esetében: RME, szójaolajnál: SME) is előállítják. 250 kg repce vagy 500 kg szójamagból 100 kg olaj nyerhető és 100 kg tisztított növényi olajból 11 kg metanollal észteresítve 100 kg biodízelhez és 11 kg glicerinhez lehet jutni. Emellett még fehérjedús extrahálási maradék is keletkezik. A „zöld dízel” olcsóbban állítható elő, mint az észteresített, de ekkor glicerin nem keletkezik. A „zöld dízel” nagy cetánszáma miatt alkalmas hozzákeveréssel a dízelolaj cetánszámának emelésére és annak hatékonyságát javító nitrátalapú adalékok helyettesítésére. A biodízel gyártásához többféle nagy- és kisüzemi technológiát alkalmaznak. A biodízel üzemanyagnak és a bio-kenőolajnak számos előnye van a dízelolajjal és a kőolajalapú kenőanyagokkal szemben. A biodízel kipufogó-gáz összetétele kedvezőbb, mint a dízelolaj-emisszióé: kevesebb szénmonoxidot, 80%-kal kevesebb széndioxidot, kevesebb szénhidrogént és kormot tartalmaz, kéndioxidot (a savas eső egyik forrása!) gyakorlatilag nem, csupán nitrogénoxid-tartalma nagyobb. Utóbbi összetevőt azonban – a többivel együtt lényegesen csökkenteni lehet késleltetett befecskendezéssel és oxidáló katalizátorral (dízelolajjal működő motorokhoz nem lehet katalizátort használni, mert a dízelolaj kéntartalma a katalizátort „mérgezi”). A biodízel nemcsak kevésbé környezetszennyező hajtóanyag, hanem – a bio-kenőolajjal együtt – biológiailag lebontható, tehát fáradtolaj-problémát sem okoz. Az RME és a napraforgóból nyert hajtóanyag energiamérlege pozitív: 1,9:l,0, illetve a melléktermékeket (olajpogácsa, glicerin) is figyelembe véve 2,6:l,0 hasonló a szója-biodízel energiamérlege is: 2,5:l,1; de javított technológiával gyártva és észteresítve tovább is növelhető. Az energiamérleg még tovább javítható termőképesebb fajták termesztésével, takarékosabb termesztéstechnológiával. A biodízellel üzemelő motorok teljesítménye általában nem marad el a dízelolajos motorokétól, de tapasztaltak 5-10%-os teljesítménycsökkenést is (ennyivel nagyobb a specifikus repceolaj fogyasztás is). Ezt a különbséget mindazonáltal turbófeltöltéssel és a töltőlevegő hűtésével ki lehet egyenlíteni. A teljesítménycsökkenéssel és a hidegindítással kapcsolatos problémák biodízel-dízelolaj keverék (10-30% biodízel-részarány) alkalmazásakor szintén nem jelentkeznek. A realitás is a keverék használata mellet szól, mivel az összes dízelmotoros szárazföldi és vízi jármű biodízellel történő üzemeltetéséhez sehol nem áll elegendő nyersanyag rendelkezésre.

A biodízel előállítás és forgalmazás logisztikai problémái

A biodízel program logisztikai rendszerének tervezése során a következő folyamatelemekhez kapcsolható logisztikai feladatok jelennek meg:

Fő folyamatelemek: a) alapanyag előállítás (az olajtartalmú magvak termelése), b) A „nyers olaj előállítása (préselés) c) biodízel gyártás, d) biodízel forgalmazás. Az egyes fő folyamatelemeknél jelentkező logisztikai problémák: a) Alapanyag termelésnél a betakarítást követő logisztikai feladatok: - Tárolás, - Anyagmozgatás, - Szállítás. b) „Nyers olaj előállítása: - olajos magvak tárolása, - „nyers” olaj tárolása, - melléktermékek tárolása, - többszöri anyagmozgatás, - szállítás. c) Biodízel gyártás: - technológiai anyagok beszerzése, tárolása, - anyagmozgatás, - végtermékek tárolása, - végtermékek szállítása. d) Biodízel forgalmazás - szállítás a forgalmazási helyre, - tárolás, - vevőkiszolgálás (a gépjárművek feltöltése). A logisztikai rendszerek általában infrastruktúrából (tároló-anyagkezelő terek, utak, különféle rendeltetésű épületek), anyagellátó (beszerzési) forrásokból, valamint szállító- belső- és külső szállító, anyagmozgató), továbbá informatikai támogató eszközökből állnak. A biodízel előállítás logisztikai rendszerének (nem tartozik bele a gyártási folyamat és az ahhoz tartozó berendezés) legnagyobb költséghányadú eleme az alapanyag tároló kapacitás. A Magyarországon prognosztizált 300-350 ezer hektáros repceterület átlagosan 2,5 t/ha hozammal számolva mintegy 700-800 ezer tonna alapanyag kezelésének logisztikai rendszerét szükségelteti. A raktárkapacitást illetően elsősorban a meglévő és a közeljövőben megépülő tárolókapacitások igénybevételével célszerű számolni, nem pedig a külön biodízel program keretében új, nagy befogadó képességű tárolóterek építésével. A tárolótereket két alapvető csoportba sorolhatjuk: - síktárolók, - siló-jellegű építmények. A biodízel program logisztikája is sok összetevőt foglal magába. Ezeket az összetevőket kell egységes logisztikai folyamattá szervezni. Logisztikai folyamat-elemek: § Olajos magvak (repce, napraforgó, szója) betakarítást követő átmeneti tárolása, amely történhet: Univerzális tárolóbázis - a termelőnél, ezzel megjelenik egy tároló létesítmény igénye – a termelt volumennek megfelelően; - az olajütőnél, ezzel együtt jár egy tároló létesítmény létrehozása olyan számvetéssel, hogy a szerződött termelők és az olajütő együttes tároló kapacitása feleljen meg az olajütő éves kapacitásának. A megosztott tárolás a beruházási költségek-terhek megoszlása miatt indokolt. A termelők tároló kapacitása növeli mozgásterüket a kedvező szerződések, illetve áralku terén. Az olajütőnél létrehozott tároló kapacitás pedig a folyamatos üzemet szolgálja. A tároló kapacitásokat a mezőgazdasági termelők esetében a termőterület, az átlagos terméshozam és az olajütőtől való távolság határozza meg. Célszerű ezek figyelembevételével az éves terméshozam ~30%-ra tárolóteret kialakítani. Például 100 ha esetében a várható terméshozam napraforgóból 200-300 t, a középérték 33%-a ? 80 t száraz, szellőztetett tárolóteret jelent. Az olajütő magtároló kapacitását a végtermékből visszaszámolva lehet meghatározni azzal a számvetéssel, hogy hideg sajtolással 3 kg magból állítható elő 1 kg átészterezésre alkalmas olaj. Egy 3000 t kapacitású üzem, 9000 t olajos magot „dolgoz fel”, ennek a ~60%-ára 5-6000 t célszerű magtároló teret kialakítani. - Melléktermékek tárolótere Az olajütés mellékterméke a 7-9% olajtartalmú fehérjét, vitaminokat is tartalmazó, takarmányozásra kiválóan alkalmas olajpogácsa. 3 t olajos magból 1,8-1,9 t olajpogácsa keletkezik, amelynek az átmeneti tárolását biztosítani kell. Megfelelő szervezéssel (pl. a takarmány értékesítő hálózattal szerződve) elérhető, hogy folyamatos legyen az elszállítás, így a magtároló feldolgozás közben felszabaduló kapacitása elegendő lehet az olajpogácsa tárolására. - Olajtároló a „nyers” olaj átmeneti tárolására Bármely technológia, még az olajsajtolással összekapcsolt, egybefüggő folyamatként végzett átészterezés is megköveteli, hogy szükség esetén az első fázis – az olajsajtolás önállóan is működhessen. Erre az esetre szükség van az alapanyagul szolgáló olaj átmeneti tárolására. De előfordulhat karbantartási probléma és meghibásodás is egyik vagy másik részlegnél, a tárolt olaj lehetővé teszi a folyamatos üzemet. A mennyiséget az olajütő néhány napos kapacitásnak megfelelően célszerű meghatározni.

Biodízel (végtermék) tároló

Mind a folyamatos üzem fenntartása, mind a folyamatos elszállítás biztosítása érdekében szükség van a végtermék, a biodízel átmeneti tárolására is. A tároló kapacitást néhány (3-5) napi termékmennyiség figyelembe vételével célszerű meghatározni. (Pl. egy 3000 t/év kapacitású biodízel üzem esetében – figyelembe véve a karbantartási időszakot 150 termelő munkanappal számolhatunk, a napi teljesítmény így 20 t-t tesz ki) a tároló kapacitás 60-100 t mennyiségben határozható meg. - A szállítási rendszer A szállítási problémát a következő alapkövetelmények szerint oldják meg: - a szállításigényesség csökkentése, amely úgy érhető el, hogy (1) a technológiai folyamatokat összekapcsolják (olajsajtolás – átészterezés); (2) a köztes vagy végterméket szállítják, amelyek kisebb volumenűek, mint az alapanyag; - visszfuvar lehetőség kihasználása (pl. az alapanyag beszállítása – az olajpogácsa visszaszállítása); - multifunkcionális szállító eszközök alkalmazása. A szállítási rendszerben alkalmazott eszközök három alapvető csoportban sorolhatók: - a mezőgazdasági termelők szállító eszközei; - a biodízel előállító üzemek szállító eszközei; - fuvarvállalatok eszközei (közúti és vasúti szállítás jellemző). A vasúti szállítás elsősorban a centralizált, azaz nagyüzemek, valamint az ásványolaj termékek keverőtelepei viszonylatában alkalmazható. A fő elemek mellett még a következőkre is szükség van: - A technológiai folyamathoz szükséges anyagok tárolói - metanol (CH3OH), - káliumhidroxid (KOH) - nátriumhidroxid (NaOH) - kénsav (H2 SO4) - foszforsav (HPO4) - hidrogénklorid (HCl) Termelési segédanyagok: - ipari víz, - széndioxid, - nitrogén, Az energiaszolgáltatás létesítményei - áramszolgáltatás (380 V) - gázszolgáltatás. - Kommunális és irányító létesítmények Raktárkapacitások biztosítása Az olajos magvak tárolása szempontjából figyelembe veendő nagykapacitású tárolóterek néhány nagy társaság kezében összpontosulnak, ugyanakkor növekszik a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó gazdasági társaságok tároló kapacitása is. Nagy volumenű tároló kapacitással a következő társaságok rendelkeznek: - Concordia Közraktár Kereskedelmi Rt (állami tulajdonú) összesen 24 telephelyen 380 ezer tonna tárolótérrel rendelekzik, amelyből 250 ezer tonna siló, 130 ezer tonna síktároló. - Tartalékgazdálkodási Kht (TIG Kht) összesen 200 ezer tonna síktárolóval rendelkezik, - ÁTI DEPO Rt (magántársaság) 12 telephelyen mintegy 300 ezer tonna siló és sík tárolótérrel rendelkezik A megyei földművelésügyi hivatalok felmérték a jelenleg rendelkezésre álló raktárkapacitást, melynek alapján elmondható, hogy 2005 júniusában országosan mintegy 13,5 millió tonna kapacitású, jó-, vagy elfogadható műszaki feltételekkel rendelkező tárolóteret regisztráltak. Ebből a kapacitásból az 500 tonna feletti befogadóképességű sík tároló 10,2 millió tonna, gabonasiló 2,8 millió tonna. Mintegy 500 ezer tonnára tehető azon raktárkapacitás, ami 500 tonna alatti befogadóképességű raktárakból áll. Az FVM közigazgatási államtitkára közlése szerint 2005-ben további 2,5 millió tonna kapacitású új raktárkapacitás készült el. 2006-ban a TIG Rt 11 telepen 27 tárolóteret épít ki összesen 160 ezer tonna kapacitással. Abból kiindulva, hogy az EU agrárpolitikájának sarkalatos pontja a mezőgazdasági túltermelés elkerülése, árufeleslegek kialakulásának megelőzése, ez a raktárkapacitás képes kiszolgálni a biodízel gyártást. A búzából, kukoricából raktárra termelő jelenlegi gyakorlatnak előre lehet látni a végét, amit az EU minden bizonnyal a támogatási gyakorlat megváltoztatásával kényszerít ki. Akkor viszont kifejezetten szükség lesz a tárolói kapacitások kihasználására, amit a biodízel-program tud biztosítani. A hazai biodízel előállítás további logisztikai aspektusai A hazai biodízel program legfontosabb befolyásoló tényezője a hosszú távú nemzeti érdeken alapuló szabályozási (jogszabályi) háttér, amely lehet ösztönző, lehet fiskális szemléletű, pillanatnyi pénzügyi helyzetet visszatükröző, tehát korlátozó. Alapkérdés a mezőgazdasági termelők szempontjából a kiszámíthatóság, a gyártó üzemek szempontjából pedig az ösztönzött értékesítés. A jogszabályi háttér határozza meg az üzemméreteket és telepítésük megválasztását, amely a logisztikai támogató rendszernek az alapja is. Amennyiben az ún. zártkörű felhasználás (csak a mezőgazdaságon belüli) lenne hatályos, akkor az ún. decentralizált (kisebb 3.000 - 10.000 t/év) kapacitásokat célszerű fejleszteni, regionális telepítéssel, amely végeredményben korlátozott termék mennyiséget és mesterségesen beszűkített felhasználást (felhasználói kört) von maga után. Akkor viszont, ha a termelést és felhasználást hosszú távon ösztönző szabályozás lát napvilágot, amely a dízel hajtóanyag felhasználás 6-8%-át tűzi ki célul biodízellel kiváltani, célszerű lesz – az olajos magvak termőterületei figyelembevételével nagy kapacitású (60-150 ezer t/év) biodízel üzemek létrehozása is. Ezek a nagyüzemek a cukorgyárakhoz hasonlóan működnek, az alapanyagot nagyobb termőterületekről, illetve importból származtatják. A nagyüzemben előállított biodízelt célszerű az ásványolajtermék-forgalmazó társaságok közreműködésével – a hagyományos dízel olajjal keverve vagy tisztán forgalmazni.

A nagyüzemi biodízel gyártás logisztikai sajátosságai

A „nagyüzem” fogalma a nyugati, elsősorban az osztrák üzemméretek alapján a 60 ezer és 150 ezer t/év kapacitás között értelmezhető. Ha egy 60 ezer t/év kapacitást veszünk alapul, 3 x 60 ezer = 180 ezer tonna olajos magra van szükség, 2,5 t/ha termésátlaggal számolva 70-80 ezer hektárnyi termőterület képezi az üzem alapanyag termelő bázisát. Működő nagyüzem A nagyüzem esetében célszerű a beszállított „nyers” olajon alapuló technológiát alkalmazni, mert ezzel 1/3-ra csökkenthető a szállításigényesség és a szállítással járó környezetterhelés. Előnye az is, hogy az olajsajtolás melléktermékei (olajpogácsa) a felhasználók közelében marad. A nagyüzemek telepítésénél a hazai olajos mag termelés mellett import alapanyaggal is számolhatunk – elsősorban Lengyelország , Ukrajna és Észak-Erdély irányából. A hazai termőterület, illetve termékmennyiség elemzése alapján három nagyüzem létrehozása látszik célszerűnek. - a Dunántúlon; - a Duna-Tisza közén; - Észak-kelet Magyarországon – itt számolva az import alapanyag feldolgozásával is. Az import - alapanyag feldolgozó nagyüzem természetesen integrált technológiát is alkalmazhat, hogy fogadhassa az olajos mag szállítmányokat a beszállítóktól, olyan területekről, amelyeken nincs elegendő olajsajtoló kapacitás. A nagyüzemekhez célszerű vasúti iparvágányt építeni a nagy szállítási volumen miatt. A nagyüzemek létrehozása nagy beruházást jelent, amelyben az államnak megfelelő szerepet kell vállalnia a vidékfejlesztés, munkahely létesítés és környezetterhelés csökkentése érdekében is. Az állami szerepvállalás ugyanakkor arra is „feljogosítja” az államot, hogy az állami vállalatokat kötelezze a biodízel alkalmazására – elsősorban a városi közlekedés terén. A kisüzemi biodízel gyártás logisztikai sajátosságai A nagyüzemek mellett számolni kell kisüzemek létesítésével is, melyek esetében integrált technológia alkalmazása látszik célszerűnek. Az integrált üzemek (olajütő és átészterező együttes, egy technológiai sorba telepítése) esetén alkalmazható az ún. kondicionált technológia a „nyers” olaj kinyerésekor. Ez gyakorlatilag sajtolás előtti előhevítést jelent, ezzel növelhető az olaj aránya, amit főként a repce esetében célszerű alkalmazni, mert a repcepogácsát takarmányként az egyes állatfajtáknál csak meghatározott napi mennyiségben lehet felhasználni. (Németországban az Unnában lévő erőműben az ilyen repcepogácsát kazánokban égetik el áramtermeléshez. (Top Agrar 1995. 39) A kisüzemi technológiák infrastruktúra igénye fajlagosan kisebb, mint a nagyüzemeké. (nem kell pl. épület az üzem telepítéséhet). Példaként bemutatunk egy átészterező üzemi blokksémát, amely mutatja a különböző létesítményi elemeket és a folyamatok sorrendjét. A technológiai elemek nyílt téren telepíthetők, a tároló tartályok szintén, a technológiai segédanyagok konténerekben is tárolhatók. A kommunális létesítményeknek lehet építmény-vonzatuk. Az üzem kiszolgáló egységei: - Alapanyag tároló 200-500 m3 - kész biodízel tároló 200-500 m3 - metilalkohol tároló raktár + katalizátor előkészítő egység - kompresszor állomás - 300 KW teljesítményű kazán (90-110 oC-os ipari víz) - fejtő és töltő állomás - elektromos energia (3-400V, 50 Hz, 200 KW max.) - ipari hulladékkezelő – évi 30-40 t. foszfor és kálium tartalmú sóhoz A példaként bemutatott 3.000-10.000 t/év kapacitású kisüzem beszállított „nyers” olaj feldolgozását végzi, és moduláris felépítésű, melynek előnye, hogy az üzem szakaszosan is telepíthető, valamint az adottságoknak megfelelően bővíthető. A folyamatos üzemeltetés előnye, hogy kisebb a fajlagos teljesítményre vetített hely- és beruházási igény. Nem feltétlenül szükséges épület az üzem telepítéséhez vagy működtetéséhez, igaz a beltéri telepítés csökkenti a hőveszteséget, és növeli a berendezés élettartamát.

Egy beruházás előkészítése során a következő elemzéseket kell elvégezni:

A biodízel alapját képező olajosnövény-termelés agro-ökológiai feltételei a tervezett gyártómű térségében, ˇ A repcéből és/vagy napraforgóból előállítható hidegen sajtolt növényolajok beszerzési lehetőségei, ˇ Az előállított biodízel és a hozzá kapcsolódó fő-és melléktermékek (olajos mag-pogácsa valamint glicerin) értékesítési lehetőségei, ˇ Milyen szállítási (fuvar) kapacitások vannak a térségben, ˇ Milyen szabad tárolóterek vannak a térségben, ˇ Van e megfelelő terület a létesítmény telepítésére, ˇ A tervezett beruházás térségében -a termelési hagyományok alapján is- a szükséges olajos növények (repce, napraforgó) milyen volumenben termelhetők. ˇ Működik e térségben hidegen sajtolt olajt előállító üzem, van-e szabad kapacitása, vagy sajtoló üzemet is létesíteni kell, ˇ Van e a térségben étkezési olajhulladék begyűjtésével és tisztításával valamint előkezelésével foglalkozó szakcég, amely használt, előtisztított étkezési olajat biztosíthat a beruházó részére, biodízel előállítás céljára. Termőterület és végtermék prognózis A termőterület meghatározásakor figyelembe kell venni az önmagukkal összeférhetetlen növények – a napraforgó és a repce – termelésekor szükséges vetésforgót, amely korlátozó tényező. Olyan elemzést kell elvégezni, amely az EU szabályozási illetve támogatási rendszer figyelembevételével komplex módon vizsgálja a gabonatermékek piacát, a támogatott állattenyésztés takarmány igényét és a vetésforgó figyelembevételével az étkezési, illetve energiaforrás olajos magvak termelését. Csak így születhet egy 80-90% körüli pontosságú hosszú távú prognózis, ennek alapján a hosszú távú szabályozás. Az alapanyag termelés megszervezésére célszerű elővenni az un. „termelési rendszer” módszert, melyben a gesztor végzi (szervezi) többek között a vetőmag, a speciális eszközök, anyagok biztosítását, a termesztési technológia biztosítását, a termesztési technológia fejlesztését, koordinálja a teljes termelési-, gyártási- és értékesítési ciklust. A végtermék mennyiség prognosztizálásához egyik támpont az EU-elvárás hazánk felé, amely 2010-ig ? 2,8 %-ot tartalmaz, a másik, pedig a 6-8 % elérése. Ha ezt a termőterületek nagysága korlátozza, import alapanyagot célszerű a kevésbé fejlett országokban termeltetni. A mezőgazdasági melléktermékek – napraforgó szár, repcekóró – hasznosításának fontos aspektusa a talajerő fenntartás szervesanyag szükségletének biztosítása, a szerves anyag felhalmozódás és lebomlás dinamikus egyensúlyának fenntartása. Ezeknek a szerves anyagoknak a legjobb és leggazdaságosabb felhasználása az lehet, ha leszántásuk révén a talaj humuszvagyonát gyarapítják, hozzájárulnak a talajélet ideális fenntartásához és a növények táplálásához. Egyes vélemények szerint a növényi maradványok felhasználhatók a mezőgazdaság energia ellátásában is. A logisztikai rendszer fő összetevője – a szállítórendszer A biodízel előállítás megszervezése nem képzelhető el a szállítórendszer kiépítettsége nélkül. Nem külön, speciális rendszerről kell gondolkodni, hanem a mezőgazdasági szállítórendszer részeként kezelve megoldani. A mezőgazdaságban ma fellehető szállítóeszközök zöme alacsony műszaki színvonalon álló kis- és közepes kapacitású egyfunkciós tehergépkocsi. A szállítmányozással foglalkozók sem rendelkeznek az agrárium viszonyaihoz igazodó korszerű eszközökkel. A mezőgazdasági termelés korszerűsítése érdekében is szükséges a korszerű, multifunkciós szállítóeszközök szélesebb alkalmazása – cserélhető felépítmény, cserélhető vontatmány. Ezen túlmenően szükséges a közúti és a vasúti szállítás kombinálása, és meg kell teremteni az ezt kiszolgáló gépparkot, amelynek már neve és elfogadott gyakorlata van szerte a világban. Az ACTS (Abroll-Container-Transport Systeme), magyarul Gördülő Konténer Szállítási Rendszer Ausztriát például már teljes mértékben lefedi. A rendszer három komponensből tevődik össze: Nagyteljesítményű átrakó a vasúti és a közúti szállító között - szabvány kialakítású és teherbírású, felépítmény cserélővel ellátott közúti hordozójármű, - egyenes platós vasúti kocsi (pőrekocsi), melynek rakfelületére 3 db. elfordítható speciális sínpályát (görgőpályát) építettek, - konténer (speciálisan kialakított, görgőkkel ellátott). Ez a rendszer a mezőgazdaságban jól szolgálja mind a termelési, mind a betakarítási, anyagmozgatási, mind az értékesítési feladatok hatékony teljesítését. A másik mezőgazdasági alapjármű lehetne a nemzetgazdaságban már széles körben alkalmazott konténerszállító, amely a konténert a jármű hossztengelyében mozgatja. Harmadik gépjármű-féleség a rakodódaruval felszerelt tehergépkocsi. Tartályszállító Negyedik szállítójármű típus a tartályszállító, amely a tartálytól függően alkalmas folyékony, vagy ömlesztett áru szállítására. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a biodízel, mint végtermék szállításához speciálisan kialakított járművekre van szükség. Az olajtársaságok üzemanyag szállítóihoz képest tömítései, csaptelepei, töltőnyílásai, dómfedelei biodízel-álló anyagból kell hogy készüljenek.

Dióhéjban az informatikáról

A mezőgazdasági logisztika sem értelmezhető informatikai támogatás nélkül. Az ide vonatkozó célrendszer hármas tagoltságban értelmezhető: ˇ rövidtávú cél: a magángazdaságok informatikai eszközellátottságának megteremtése, valamint a szövetkezések információs rendszerének kiépítése, ˇ középtávú cél: regionális és a teljes biodízel programot átfogó információs rendszer működtetése, ˇ távlati cél: egységes kormányzati mezőgazdasági információs rendszer kiépítése és működtetése.

Dr. Szűcs László Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Logisztikai Tanszék