A Busa Bt. tíz éve fejleszti és finomítja a VE-4 típusnévre keresztelt nehéz szántóföldi kultivátorát, avagy grubberét, amely 2014 elején került gyártásba. Az első eladott gép immáron két éve komolyabb probléma nélkül dolgozik, így megérett egy szántóföldi nyúzópróba sorozatra az ország több pontján, különböző talajviszonyok között.
A géppróbák során is bebizonyosodott, hogy a gazdák a tarlóhántás és az ez alá történő mélyítő művelés, valamint a mulcsművelés munkafolyamataira tudják a legeredményesebben használni a Busa grubbert.
A Busa nehéz szántóföldi kultivátorát az őszi talajmunkák alkalmával egy abai gazdálkodó területein kísértük végig a kameráinkkal.
A nehéz szántóföldi kultivátor rugós biztosítású művelőelemei az alsóbb talajrétegekből hoznak fel tiszta talajt a felszínre. A négy sorba elrendezett elemek nem dugulnak el szecskázás nélküli kukoricatarlón sem.
fotó: Agroinform.hu
A pontos mélységtartás érdekében a munkagép határoló kerekekkel van felszerelve. A művelőelemek után tárcsás behúzóelem és nagy átmérőjű talajhenger szerelhető a tarlóhántás lezárására.
Az idei nyáron több alkalommal is tesztelte a társaság a Busa nehéz szántóföldi kultivátort az ország különböző pontjain, eltérő talajviszonyok között.
Első helyszín: "Claas"-páros
A terület egyszer már tárcsázott mustár tarló volt, gyomokkal és mustár árvakeléssel. A géppróbához egy Claas Axion szolgáltatta a lóerőt.
Busa géppróba Mezőörsön – fotó: Busa Bt.
A géppróba előtti héten esett az eső. A talaj kötött, kissé tömörödött állapotú volt. Először 18 cm körüli beállítással került beüzemelésre a munkagép, majd több lépésben, fokozatosan a munkamélységet 32 cm-ig mélyítették – az első mélységhatároló kerék csapos, illetve a hátsó törőhengerek hézagoló lemezes állítása segítségével.
Nagyobb munkamélység esetén az erősen kötött részeken látszott, hogy a művelőelemek kiemelkednek a rugós biztosítás ellenében, jelentősen növekedett a rögök mérete, továbbá a 320 Le-s erőgép már csak 6-7 km/h-s sebességre volt képes. Ezt követően két munkamenetes művelést próbáltak alkalmazni a Busa szakemberei.
Első menetben 20 cm-es mélységben, majd második műveléskor 35 cm-ig leengedett kapákkal folyt a munka. Ezzel az eljárással jelentősen csökkent a rögfrakció, csökkent az erőgép terhelése és egyenletes maradt a munkamélység is, így a tesztelésre szánt területet ezzel a beállítással művelték meg, annyi változtatással, hogy a második menetben csak 30 cm-re lett beállítva a munkamélység, mivel a gép így is átszakította az eketalpat.
A sűrű, 220 mm-es művelőelem osztás és a kapákra felszerelt szárnyak révén a művelési mélység a teljes munkaszélességben egyenletes volt, így sekély tarlóhántásra is alkalmas a munkagép. Mélyebb művelés esetén a szárnyak elhagyhatóak, amivel kismértékű vonóerő megtakarítás érhető el. A gyomos területen sem fordult elő eltömődés, köszönhetően a kapák 4+1 soros elrendezésének. A gyomokat jól kivágta a munkagép, az alátakarás a munkamélység növelésével javult. Az eszközzel a maradék 40 ha területet megművelték.
A második helyszínen egy frissen felújított Rába Steiger- Busa gépkapcsolat dolgozott
Kötött, száradt talaj és 50cm-es mustár árvakelés szolgált helyszínként.
Első körben 19 cm mélységben próbálták ki a gépet, ami a kötött talaj ellenére jó rögfrakciót és egyenletes munkát eredményezett. A munkamélységet egy menetben nem lehetett tovább növelni, mert sem az erőgép nem bírta, – és a szerszám biztosítás sem tartotta már a talajban a késeket.
Rába Steiger és Busa nehézkultivátor: színben is harmonikus páros – fotó: Busa Bt.
Egy kisebb darab megművelése után növelték a munkamélységet 26 cm-re a második menetben. Mivel a két művelés iránya eltérő, megfigyelhető volt, hogy a műveletlenben fogást vevő erőgépet mennyire megfogta a gép, majd ahogy a munkagép utolsó kapája is a művelt területbe ért, látványosan meggyorsult.
A géppróbára vállalkozó gazda eredetileg nem tervezte továbbiakban használni a Busa nehéz szántóföldi kultivátort, – viszont a kötött területen nem tudtak tárcsával boldogulni, ezért a következő napokban mégis a Busa grubber használata mellett döntöttek.
A harmadik helyszín egy jó termőképességű, közepesen kötött kukoricatarló volt.
A munkagépet két erőgéppel, egy 190 és egy 270 lóerős John Deer-rel is kipróbálhatták a résztvevők.
Mielőtt a tesztelő gépészek a helyszínre értek, műtrágya bedolgozáshoz sekély beállításon már használta a gazda a Busa grubbert repce tarlón.
Meglepő tapasztalat volt, hogy a kisebbik erőgéppel is lehetséges volt a 15-18 cm-es munkavégzés.
Szemet gyönyörködtető gépkapcsolat – fotó: Busa Bt.
A terület kissé nedves volt, de tömörödöttséget csak 35 cm-nél, az eketalpnál lehetett tapasztalni.
A nedves talaj nagyon szépen jött föl a gerinclemezeken, így a sekélyebb munka mellett is jó volt a keverési funkció. A nagyobb erőgéppel 22 cm-ig lehetett növelni a munkamélységet, – mivel nem volt igény nagyobb mélységre.
Érdekes észrevétel volt, hogy a mélység és a sebesség növelésével észrevehetően növekedett a terhelés is.
Ugyan a kukoricaszárat lehordták a területről, a 150 q-s termés jelentős maradványokat hagyott. A művelet végén forgókapás magágykészítőt alkalmaztak a szármaradványok további alátakarására. A forgókapák a jelentős mennyiségű gyökérmaradvány ellenére sem dugultak el, de a sekélynek mondható tarlóhántásnak betudhatóan maradtak a felszínen növényi maradványok. A munkamélység növelésével – korábbi tapasztalatok alapján elmondható –, hogy a kultivátor mélyebben keveri le a maradványokat, így ez esetben indokolt lehetett volna a munkamélység további növelése.
Mivel a területet a gazda később szántani szerette volna, ezért a Busa szakemberei nem kísérleteztek tovább a munkamélység növelésével.
A géppróbák további fotóihoz kattintson a Busa Bt. Facebook oldalára.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
