Ettől lesz eladhatatlan a gabona – hogyan védekezhetünk a fuzárium ellen?

2020. január 14-én egy híradás tudósított bennünket, fogyasztókat arról, hogy a lisztáruk és kenyérféleségek árát hamarosan megemelik akár 10%-kal is. Az áremelkedés okaként a 2019. évi fuzáriumfertőzést jelölték meg. Így került szakmánk az általános figyelem középpontjába, ami arra is int bennünket, hogy foglalkozzunk a témával.

Egy károsító fellépését, károsításának mértékét igen sok tényező együttes hatása határozza meg. Ezek között fontos szerepet kap a termesztett fajta és az igényeinek megfelelő termesztési környezet. A másik befolyásoló a károsító jelenléte, s nem feledkezhetünk meg az időjárás hatásairól sem. Még hozzátehetjük az emberi tevékenységet is, az odafigyelést, a korai felismerést és időben végzett kezelést vagy éppen ezek hiányát.

Ebben az áttekintésben legkönnyebb a kórokozóval végezni. Tekintettel a kalászosok meghatározó termelési területére s a kórokozó tűrőképességére, nem lehet kétséges, hogy mindig megtalálható a kórokozó szaporítóképlete, s így volt ez 2019-ben is.

A szemeket nézve jól elkülöníthető a fertőzött és az egészséges rész.

Az időjárás kicsit hosszabb elemzést kíván. Emlékezetes, hogy 2018-2019 tele a szárazabb telek közé tartozott. Ezt fokozta a tavasz, amikor is márciusban és áprilisban alig hullott csapadék. Az előbbieket az OMSZ közléseire hivatkozva mutatjuk be.

2019. februárban a sokéves átlag (1981-2010) 41%-a hullott, 2019. márciusban ez az érték már 27%-ra esett vissza, s ezzel ez a hónap lett a 10. legszárazabb 1901 óta, 2019. áprilisában a sokéves átlag 90%-a hullott, vagyis az időjárás kezdett normalizálódni, 2019. májusban viszont a sokéves átlag 213%-át mérték, vagyis átbillentünk a ló másik oldalára, 2019 júniusában a sokéves átlag 97%-a hullott, de igen szeszélyes eloszlásban.

A fenti időszak időjárása jelentős hatást gyakorolt a kalászosok termesztésére és ezen belül a növényvédelmi helyzetére. Egyik ilyen megfigyelés a kalászosok gyenge bokrosodása, kevés lett a kalászt hozó szár. A ritka állományban erős gyomosodás indult meg. A szokásos lombfertőző betegségek sokáig nem jelentek meg, ami egy kicsit elaltatta a szakemberek éberségét.

Májusban, amikor a búza kalászhányása következett, már csapadékosra váltott az időjárás, ami kedvező körülményeket teremtett a kórokozók fertőzéséhez. Ráadásul a csapadékos napok szinte egymást érték, így a virágzás időszakában is, sőt még azt követően is nedves, párás körülmények alakultak ki a búzatáblákon belül. Több helyen megdőltek az állományok, illetve a betakarítás is csúszott időben, s ezek a korábbi fertőzések terjedését segítették, a kezdeti fertőzöttség gyorsan emelkedett.

Visszatérve a fajtakérdésre, joggal gondolunk a rezisztencianemesítésre. Sajnos a kutatók erőfeszítései eddig nem hoztak átütő sikert, rezisztens fajta nem ismert.

Azért mégis van egy kis mozgástér, vannak olyan fajták, amelyek az átlagnál kevésbé fogékonyak a fuzárium fertőzésére.

A nemesítési munka másik területe, amelynek ide is van hatása, a szárszilárdság. Napjainkban már erős szárszilárdsággal rendelkező fajták vannak forgalomban, ha mégis valamelyik fajta gyengébb, e tekintetben a növényvédelem megfelelő segítséget tud nyújtani.

Azt el kell ismerni, hogy a nagyon szélsőséges helyzetekre – mint az történt 2019-ben, száraz tavasz után, amikor már korai aszály fenyegetett, hirtelen rendkívül csapadékos időszak köszöntött be – sem a növények, sem a növényvédő szakemberek nem tudtak felkészülni. A növények szövetei lazultak, s maga a szár sem tartott ki végig. A védekezéseket nem vagy alig lehetett elvégezni a felázott talaj, gyakori eső, szinte állandó nedvességborítottság miatt. E folyamatnak meglett az eredménye.

A Nébih már évtizedek óta vizsgálja a betakarításkori fuzáriumfertőzöttséget – pontosabban fuzárium belső fertőzöttséget – a kombájntiszta szemtermésből.

Az elmúlt 21 év fuzáriumfertőzöttsége.

A 2019. évi eredmények nem kedvezőek, de ha a szélsőségeket nézzük, akkor egyenesen aggasztóak.

Őszibúzamag-tételek belső fuzáriumfertőzöttsége.

Ezek után érthető az a társadalmi elvárás, hogy a búza, a belőle készült liszt, a belőle készült kenyér egészséges legyen, s ne fenyegesse a fogyasztókat sem egészségkárosodás, sem ennek a veszélye miatti közvetett áremelés.

Több Fusarium faj ismert a gabonatermesztésben, de közülük csak 2 faj, a F. gramineárum és a F. culmorum azok, amelyek nagyobb mérvű gazdasági kárt okoznak. A kórokozók a kalászos növényt minden fejlődési állapotában megtámadják. A csírapusztulás, szárkorhadás mellett a kalászfertőzés ismert, s ez utóbbi okozza a legnagyobb kárt, illetve veszélyt jelent a termés fogyasztóinak is.

A veszélyt elsősorban az emésztőrendszerben és a szaporodásbiológiai szervekben kialakuló károsodások jelentik, amelyeket a gomba toxinjai okoznak, s az megjelenik mind az állatok takarmányozása, mind az emberi fogyasztás során.

A fertőzéshez csapadékos időjárás, nedves környezet, páradús levegő kell a kalászhányás és virágzás időszakában. Amennyiben a virágzást – és fertőzést – követően továbbra is csapadékos időjárás uralkodik, akkor a betegség gyorsan terjed. Amennyiben a növényállomány megdől, közelebb kerül a nedves környezethez (talajhoz), nincs esélye a kiszáradásnak, s ezt még megfejeli egy késői betakarítás, úgy súlyos fertőzöttség lesz a végeredmény.

A kalászfertőzés tüneteit először egy-egy kalászkán, annak fehér színéről vesszük észre. Csapadékos időjárásban, nedves körülmények között a kalászkát rózsaszín penész (micéliumtömeg) fedi, illetve a kalász mind nagyobb része mutatja az előbbi tünetet. A pelyvaleveleken fekete pontok, peritéciumok is megjelenhetnek. A kalászka vagy kiterjedtebb fertőzés esetén az egész kalász steril lehet, leggyakrabban töppedt, könnyű, léha szemeket nevel. (Ez lesz a későbbi, termésmentő intézkedések alapja.)

A kalász vagy kalászkák már érés előtt kifehérednek.

Itt már (a felső kalászkánál) a rózsaszínes penészt is észrevehetjük.

A védekezést nem lehet egyetlen módszerre korlátozni, komplex szemlélettel kell megközelíteni, s az ebben szereplő elemek együttes hatása lesz a megoldás. Egyetemi tanárok, kutatók s sokan mások próbálták összeszedni az ide tartozó eszközöket s azok alkalmazási módját. Mi most a Nébih által kiadott „Gabonaalapú élelmiszerek fuzárium toxin szennyezettségének csökkentési lehetőségei” című kiadványban található eszközöket tekintjük át.

Vetésváltás

Tekintettel arra, hogy a szántóföldi területeink meghatározó részét a kalászosok és a kukorica foglalják el, ennek megoldása nem is olyan könnyű feladat. Szerencsére az olajos növények növekvő területe segít a vetésváltásban, de a pillangósokat és egyéb takarmánynövényeket is bevonhatjuk a forgóba.

Talajművelés

Több szempontból is kedvező hatású a forgatás nélküli talajművelés, de a fuzárium túlélését kimondottan segíti, vagyis fertőzési forrást biztosít a következő tenyészidőszakra. A forgatásos talajművelés viszont eredményesen csökkenti a fertőzőtömeget, vagyis támogatja a védekezést.

Fajtaválasztás, vetés

Jó lenne a betegségre rezisztens fajtát javasolni, de teljes rezisztenciával rendelkező fajtát még nem ismerünk. Vannak viszont olyan fajták, amelyek kevésbé fogékonyak a kórokozó támadására, ezek vetése segítségünkre lehet. Megfontolandó az is, hogy a helyi körülményekhez alkalmazkodott fajták általános vigora jó, s ez is segít a betegség elkerülésében. A vetőmag rendelkezzen kiváló csírázóképességgel, s kapjon kezdeti védettséget csávázással. A túl sűrű vetés kerülése megelőzi a túl sűrű állományt, s így csökken a fertőzéshez kedvező mikroklíma kialakulása.

Sűrű állomány, sok fuzáriumos kalász.

Agrotechnikai műveletek, tápanyagutánpótlás, növényvédelem

Minden műveletnek az egészséges növényállomány elérését kell segíteni, így a vetés időzítésének, hengerezésnek, a tápanyag-utánpótlásnak is. Kerüljük a N-túladagolást, a vegetatív túlsúly fogékonnyá teszi a növényeket a kórokozók támadására. A kalászosok öntözése eléggé ritkaság országunkban, ha mégis valahol ezt is biztosítják a búzának, akkor azt ne kalászolás, virágzás időszakában tegyék. A növényvédelmet kicsit kibontjuk külön.

Betakarítás, szárítás, tárolás

Az optimális időben történő betakarítás csökkenti a fertőzés terjedését és toxintermelést. A megdőlt, fekvő állományt semmiképp ne hagyjuk utoljára. A minél gyorsabb megtakarítás a fertőzés gyors terjedését és a toxintermelést akadályozza meg. A szárítás megállítja a fertőzési folyamatot, s biztosítja a tárolhatóságot. A tisztítás során kivehetők a léha, töppedt, fertőzött magvak. A tárolási előírások betartása biztosítja azt, hogy ne fülledjen be a tétel. Az előírt mérések elvégzése és naplózása segít észlelni a változásokat, ha szükséges, a beavatkozásokat.

A tanulmány összeállítói értékelték azt is, hogy az egyes tényezők milyen hatást gyakorolnak a későbbi eredményre. Szerintük igazából nagymértékű hatást a vetésváltás és a növényi maradványok mennyisége (talajművelés) gyakorol a fuzárium elleni védekezés sikerére. Közepes hatással van a fajtaválasztás, a növekedésszabályzó, szárszilárdító szerek használata, a növényvédelmi kezelések elvégzése, a betakarítás és tárolás időzítése és a kezelési munkák. A többi tényező csak gyenge hatást gyakorol a fuzáriumgomba megfékezésében.

Mi, büszke növényvédősök felkapjuk a fejünket ilyen állítás hangoztatása esetén, mármint hogy a növényvédelmi kezelés csak közepes hatással járul hozzá a sikerhez. Való igaz, a múltban a növényvédelmi kezelések messze nem adtak olyan hatást, mint azt egyéb kultúrák egyéb károsítóinál elértünk.

A betakarítás időzítése és a helyes tárolás is fontos, de nagymértékű hatást a vetésváltás és a növényi maradványok bedolgozása eredményezhet.

Az utóbbi időszakban, s itt nagyságrendileg 10-15 évet kell gondolni, több minden megváltozott a fuzárium elleni védekezés területén.

• Megjelent a komplex szemlélet a védekezési stratégia kidolgozásában.
• Komolyabban vették az előrejelzés adatait. Nem konkrét fuzárium-előrejelzésre kell gondolni, sokkal inkább a környezeti tényezők alakulásának követésére és értelmezésére. Ha kalászolás kezdetétől virágzás végéig bármikor esős napok jönnek, akkor nem halasztható a védekezés. A folytatásban a virágzást követő időszak időjárásának megfigyelése.
• Újabb készítmények jelentek meg a kínálatban.
• Újabb kijuttatástechnológiai megoldás bevezetésre került.

A komplex szemléletről már szóltunk. Az előrejelzést is ennek szellemében kell végezni. Nem elég az esőt figyelni, mérni. A fajta figyelembevételével értékeljük a növényállományt, mennyire sűrű, mennyire buja lombozatú, fel tud-e száradni az esők vagy a reggeli harmat után.

Szó volt arról, hogy ha csapadék hullik a kalászolás vagy a virágzás szakaszában, védekezni kell. Egy erős harmat is kiválthat felületi nedvességet, erre is figyeljünk.

Ha a virágzást követően, a szemnevelés időszakában is csapadékos napok érkeznek, akkor erre legyünk figyelemmel a betakarítás szervezésekor, illetve a tárolás előtti műveletek tervezésénél.

Korábban kontakt hatású szerekkel permeteztük az állományt, ide tartoztak a klórtalonil hatóanyagú szerek. Ezek elfogadható hatást biztosítottak. Majd megjelentek a szisztémikus hatású SBI vagy más néven azol típusú készítmények. Joggal lehetett arra gondolni, hogy a felszívódó jelleg jobb eloszlást s ezen keresztül jobb hatást eredményez. Sajnos a gyakorlat nem igazolta ezt a várakozást, a szerek ebben az esetben szinte kontaktként viselkednek. Marad a követelmény,

a kalászt és annak minden részletét a lehető legteljesebben be kell vonni a permetlével.

A felszívódásnak akkor van jelentősége, amikor már a szemkezdemény megjelent s fel tudja venni a hatóanyago(ka)t. Ezzel azt is megállapíthatjuk, hogy az optimális időzítés a teljes virágzás lenne. Az ekkor végzett kezelés megfelelő hatóanyaggal biztosítja a betegség megfékezését, s ami szintén nagyon fontos, ilyen időzítés mellett lesz a legalacsonyabb a szemek toxintartalma. Ennek ellenére érthető az a megközelítés is, mely szerint csapadékos időszakban a kalászhányás fenológiai állapotban lévő búzát permetezni kell, hogy megelőzzük a kórokozó felszaporodását.

A hatóanyagok tekintetében újabb kutatási eredmények születtek, s azok új termékeket is hoztak a piacra. Ezeket a hatóanyagokat szokták 2. generációs azoloknak is nevezni (protiokonazol, metkonazol). A fokozott és megbízható hatás érdekében a termék kialakítása során rendszerint gyári kombinációt alakítanak ki. Ezeknek számtalan variánsa létezik, kombinációs partnerként gyakran – a teljesség igénye nélkül – a tebukonazol, a strobilurinok egyike, a klórtalonil, a tiofonat-metil, az epoxikonazol, a fluopiram valamelyike kerül a készítménybe.

Téves az az elgondolás, hogy a hatásos készítmény és a megfelelő időzítés együttese elegendő a jó eredményhez. Nagyon fontos a kijuttatás módja is.

Korábban már beszéltünk arról, hogy a kalászt a legteljesebben be kell vonni a permettel. Erre új szórófejeket fejlesztettek ki, s ezek lényege a haladási irányhoz képest előre és elhaladva visszafelé történő permetezés (duplaréses, légbeszívásos, Y-elosztású dupla szórófej).

Zárásként legalább két gondolatot el kell mondani. Az egyik annak a felismerése, hogy a fuzáriumfertőzés kezdeti időpontja, a fertőzése erőssége, a tünetek mennyisége és a termelt toxin mennyisége között nincs direkt és egyenes arányos kapcsolat, vagyis egy kevésbé súlyosnak tűnő fertőzést követően mérhetünk magas toxinszintet, illetve a fordítottja is igaz, egy láthatóan erős fertőzés sem jár egyértelműen magas toxintermeléssel.

A másik gondolat kapcsán vissza kell térnünk a „büszke növényvédőshöz”. Fejlődött a fuzárium elleni védekezési technológia, bővültek ismereteink, javult a technikai feltétel. Mindezek ellenére a (70)-75 %-os hatékonyság már jónak tekinthető, s mindazok, akik ezt meghaladó eredményt tudnak elérni, valóban büszkék lehetnek munkájukra.(Ebben a témakörben kellene szót ejteni a kukorica fuzáriumos betegségéről is, de terjedelmi okokból azt később tesszük meg.)