Kicsi, szőrös és nagyon bosszantó. Azután szárnyakat növeszt, és még nagyobb területen képes óriási károkat okozni. Igen, sajnos megint itt van a gyapjaslepke. A gyapjaslepkék nincsenek minden évben jelen. Időnként elszaporodnak, néhány évig fokozódó károkat okoznak a tölgy- és bükkerdőkben, de a kertjeinkben is, hiszen a díszfáinkat és a gyümölcsfáinkat sem hagyják figyelmen kívül. Sőt, még a szőlő sincs tőlük biztonságban. Olyan óriási tömegben képesek megtámadni a fákat, hogy még a rágásukat is hallani lehet.
Fiatal korukban még csak a levelek széleit rágják meg, a hajtásokat azonban épségben hagyják, de az idősebb példányok már nincsenek tekintettel semmire, így igazán jelentős károkat képesek okozni. A fáink a rágcsálásaik hatására legyengülnek, így sajnos fogékonyabbá válnak a különféle megbetegedésekre.
Azonban ha tudjuk a módját, már idejében fel tudjuk mérni, hogy mikor várható a támadásuk, és fel tudunk lépni ellenük. Éppen ezért fontos tisztában lennünk azzal, hogyan tudunk felkészülni a gyapjaslepkék támadására, és végül sikeresen kikeveredni a velük folytatott harcból.
A gyapjaslepke hernyója is óriási károkat képes okozni. Fotó: 123rf.com
Ismerd meg a gyapjaslepkét
A gyapjaslepkék évekig nem támadnak, de amikor tömegesen megjelennek, lecsupaszítják a fákat, bokrokat. A hernyók testét szőr borítja, amely az emberi bőrrel érintkezve allergiás reakciót válthat ki. Éppen ezért bánjuk velük kesztyűs kézzel, és ne érintsük meg őket puszta kézzel, hiszen viszkető bőrpírt és hólyagokat okozhat a találkozás.
A gyapjaslepkét a 19. század elején szándékosan szállították el Amerikába, hogy ott keresztezzék a selyemhernyóval, így a gyapjaslepke állományt több, mint egy millió példányra szaporították fel. Azonban a gyapjaslepkék valószínűleg nem lettek felvilágosítva arról, hogy miért vitték őket oda, így pár lelkes példány kiszabadult, és rögtön neki is estek a közeli fák lombjainak. Innentől kezdve a gyapjaslepke a legjelentősebb erdei kártevő lett az Egyesült Államokban és Virginiában, továbbá a Csendes-óceán partvidékén is óriási erdőterületeket károsított.
A gyapjaslepke 18–35 mm hosszú, a nőstény tora és első szárnya fehéres, barnásszürke harántsávos rajzolattal, potrohvégi szőrzete barna, csápja fekete. A nősténynek hiába vannak szárnyai, nem tud repülni. A hím első szárnya sötét szürkés, a nőstényénél erőteljesebb, harántsávos fűrészfogas rajzolattal. Csápja nagy, barna, fésűsen elágazó.
Mivel csak a hímek tudnak repülni, így nekik kell rátalálni a nőstényekre, ha párosodni akarnak. Ebben segítségükre vannak csápjaik, amelyekkel könnyedén ki tudják szagolni, merre van a nőstény. A nőstény petéit 50-150 darabos csoportokban rakja le, és sárgásbarna kitinszőrökkel fedi be, védve azokat az időjárás viszontagságaitól és a kártevőktől. A váladékával szinte bárhova képes odaragasztani a tojásokat, legyen szó fákról, sziklákról, vagy akár egy épület faláról. A gyapjaslepke pete alakban telel, a lárvák pedig áprilisban kelnek ki. A kikelést követően selyemszálat bocsátanak ki, amelynek segítségével egészen nagy területeket képesek bejárni.
A hernyó bábozódása előtti hossza 50–60 mm. Az imágók július-augusztusban kelnek ki, amikor is egyből párzási időszakukat élik. A hernyók többnyire éjjel táplálkoznak, mely nagyon fura zajt kelt. Sokszor esnek rá a fák alatt sétáló emberekre is, így érdemes velük vigyázni.
A lepkének évente egy nemzedéke fejlődik ki, a rajzása pedig júniusban kezdődik és hosszan elhúzódik a nyár folyamán. Nagyon kedvelik az ideihez hasonló nagyon meleg, nagyon száraz időjárást, mely nagyban kedvez a szaporodásuknak. A legjobban a tölgy-, nyár- és a különböző gyümölcsfákat kedvelik.
A gyapjaslepke óriási károkat képes okozni a a gyümölcsfákban. Fotó: 123rf.com
Hogy időben értesülhessünk arról, hogy milyen mértékű támadás várható a gyapjaslepkék által, fény- és feromoncsapdákat érdemes használni. Ha a csapda által begyűjtött lepkék száma több, mint 30, akkor számíthatunk a tömeges elszaporodásukra.
Így védekezz a gyapjaslepke támadásával szemben
A gyapjaslepkék által megrágott fák általában túlélik a támadást, és idővel újra kihajtanak. Azonban amikor tömegével szálnak meg egy fát, az képes olyan sérüléseket szenvedni, amelyet nem képesek átvészelni. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen gyorsan tudjuk elvenni a kedvüket a rágástól.
A gyapjaslepke természetes ellenségei az aranyos bábrabló, és a fürkészdarázs, fürkészlégy fajok. A legjobb védekezés ellenük, ha figyeljük, mikor és hova rakják le tojáscsomóikat, és azokat lekaparjuk onnan. Nem elég lekaparni, meg is kell semmisíteni, a fáról leesett darabokkal együtt. Érdemes ásványi olajos szereket vásárolni, és azzal bekenni a felületet, de a permetezés is kiválóan bevethető ellenük.
Bár a kiskertekben kiváló megoldás a tojáscsomók lekaparása, az erdőkben sajnos ezt nem lehet elvégezni. Itt a fiatal lárvák elleni növényvédő szeres kezelés jelentheti a megoldást. A legjobb védekezés a támadás, így érdemes a megelőző permetezést már áprilisban vagy májusban elvégezni, de a tél végi lemosó permetezés is rengeteget segít abban, hogy ne tudjanak támadásba lendülni.
