Dél-Zalában, ahol élünk, egy héten kábé háromszor kerülünk más és más helyre, legalábbis, ami az időjárást jelenti: egyik nap az esős-szomorkás Angliában, másnap pedig a napfényes Toszkánában érezhetjük magunkat. Ez az időjárás, a sok csapadék és a meleg párás idő, amellett, hogy a gombabetegségeknek kedvez, brutális módon hajtja a fű és a gyomok növekedését, a spanyolcsigákról nem is beszélve. Mindháromból igazi áradat van: az életem ezekben a hetekben nagy részben kaszálásból áll, ami nem egy szerethető tevékenység, valljuk be, főleg ha damilos kaszával csinálja az ember.
Vasárnap rokonlátogatóba utaztunk Szombathely mellé, amit amúgy már tavaly őszre ígértünk, de mint annyi minden, a munkák miatt akkor ez is ment a levesbe.
Délután pedig időben elindultunk hazafelé, mert tudtam, hogy vár rám az udvarkaszálás: kellemes meglepetésként ért, hogy amikor begördültünk a kocsival a kapu elé, konstatálhattuk, hogy a legidősebb lányom és a vőjelöltem elvégezte a munkát helyettem önjáró fűnyíróval – pedig nem is beszéltük meg előtte, így aztán hála nekik, kicsit fellélegezhettem.
A kert egy része. Az előtérben egy "birkalak" áll, jövőre szeretnénk két juhot ide, mert a dombos területet fárasztó kaszálni damilossal – fotó: Horváth Attila
De maradt még így is bőven a következő délutánokra: kaszálni kell a hegyen a gyümölcsösben, a fenyőben és a spárgában is, aminek a szezonja hamarosan véget ér. A szokásosnál körülbelül két héttel korábban kezdett el sípokat hozni, úgy tűnik, ezt a végén "lecsípi", azaz június közepe helyett már május végétől nem lehet szedni, pontosabban nincs mit, mert egyre kevesebbet hoz. Ilyenkor jobb már hagyni kifejlődni a növényt, hadd szedje vissza az erejét, amiben mi is segíthetünk neki egy kis nitrogén-, és azonnal oldódó kálium műtrágyával.
_fill_540x300_0.jpg)
Szépen elindultak a fenyőfák – fotó: Horváth Attila
A fenyők a sok esőnek köszönhetően erőteljesen fejlődnek, szépen kibomlottak a rügyek, gyönyörű, friss új hajtások díszítik a fákat: itt az ideje, hogy megpermetezzük felszívódó gombaölő szerrel, rovar- és atkaölővel.
Kora tavasszal glifozáttal gyomirtóztuk, de hát az körülbelül eddig tart, talán annyit nyertünk vele, hogy kicsit később és talán gyengébben sarjad a gaz. Innét kezdve kaszálni kell egészen addig, amíg újra be nem viaszosodik a fenyők levele, azaz legközelebb szeptember közepén-végén lehet újra használni a totális gyomirtó szert.
Disznóink szépen gyarapodnak, most olyan 120-140 kilósak lehetnek és van még 7 hónapjuk...
A saláta kijött a fóliasátorból, sajnos, anélkül magszárba ment, hogy befejesedett volna. Az a tapasztalatom, hogy a nagy napi hőingás és a magas napközbeni hőmérséklet miatt a szabadföldi és a fűtetlen fóliás salátatermelésnek is leáldozott a napja – a fejes saláta (na meg mi...) a klímaváltozás egyik vesztese. A helyére paprikafélék kerültek, a másik sátorba pedig padlizsánt ültettünk.
Gyönyörűek a hagymafélék, elöl az a vastag szárú a fokhagyma – fotó: Horváth Attila
Szépen elindult a csemege- és a takarmánykukorica, a burgonya és a fok-, illetve vöröshagyma is.
Cirmi cica kíváncsi természet, a disznókat viszont csak két dolog érdekli: az evés és a pihenés. Az idei év tanulsága egyébként, hogy a sertésnek nem érdemes meszelni, ahogy a példa is mutatja – fotó: Horváth Attila
Idén a petrezselyemmel nem voltam szerencsés, háromszor kellett újra vetnem – utoljára új maggal – amire kikelt. Persze, most meg rögtön rávetették magukat a spanyolcsigák, itt, a nyugati határszélen annyi van belőlük, mint égen a csillag – bár nem biztos, hogy most ez a legmegfelelőbb hasonlat. Hiába minden, csak szaporodnak és híznak. Egy ismerősünk ígért egy pár indiai futókacsát, már nagyon várjuk őket. A tapasztalatokról pedig beszámolunk...
_fill_360x200_0.jpg "Ezt tudják élesben a Väderstad gépei")
