A zeller nem csak finom, de erős illatával képes távoltartani a levéltetveket, nagy segítséget nyújtva ezzel a babnak és a káposztának. És persze az összes többi növénynek, amelyből szintén szeretettel lakmároznak a levéltetvek. De nem csak ezért érdemes ültetni belőle.

Mind a gumós zeller, mind a szárzeller igazán különleges ízt ad az ételeknek, és nagyon jó hatással van az egészségünkre is. Ha pedig tudod, hogy mire van szüksége, akkor csodásan nagy gumókat fogsz tudni nevelni a kertedben.

Ismerd meg a zellert

A zeller gyógy- és fűszernövény. Kínában az 5. században jelent meg, azóta pedig az egész világon elterjedt. Létezik gumós-, szár- és metélő zeller is. Magyarországon leginkább a gumós zellert termesztik. A gumós zeller neve arra utal, hogy egyedül ez a változat növeszt szárgumót. A szárzeller gumója ezzel szemben kicsi és tele van gyökérrel, ezért étkezésre nem alkalmas. Viszont levelei annál inkább. A szárzeller levelei 30–40 cm hosszúak, és leginkább salátaként, vagy turmixként fogyasztjuk, illetve a híres Bloody Mary koktél is elképzelhetetlen nélküle.

zeller szára

A zellerszárból rengeteg finomságot készíthetünk. Fotó: Pixabay

A 9. században kezdték nemesíteni, ekkor termesztették külön a szárzellert és a gumós zellert. Ekkor még nem használták fűszerként, hanem inkább a gyógyhatása miatt fogyasztották. A 17. század végén azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy kissé csökkentik a vad zeller erős ízért, így áttértek a magok késő őszi vetésére, mely sokban segített az ízének finomításában.

Ezért hasznos a zeller

A gumós zeller zöldjében sok a C-vitamin, a foszfor, a szárzellerben pedig a B1- és B2-vitamin. A benne lévő antioxidánsok még párolás után is megmaradnak. Ezen kívül rengeteg a zellerben a K-vitamin, és a rost. Fogyasztása csökkenti a vércukorszintet.

A gumós zeller levelében és gumójában sok az illat- és ízanyag, emiatt nagyon kedvelt fűszer. Fogyasztása idegerősítő és a nemi hormon képződést is serkenti. Mész- és foszfortartalma is jelentős, és kiváló a fogyókúrázók részére is. A zellermagban rengeteg olaj van, melynek különleges hatást tulajdonítanak, ezért gyakran alkalmazzák ízületi bántalmak esetén, megfázásra, vízhajtónak, emésztéssegítőnek és májgyógyszernek is.


A zeller kiváló salátalapanyag, de remek főzeléket is készíthetünk belőle, a húsleves pedig nem igazi zeller nélkül. A levél szárított, őrölt állapotában nagyon jól tárolható, és remek ízt és illatot kölcsönöz az ételeinknek. Remek a belőle készült zellerkrémleves, de mártogatóst is lehet készíteni belőle. Az igazi Waldorf saláta is szárzellerből készül.

A zeller titkai

1. A zellert a görögök a győzelem és az erő szimbólumának tartották, így a lovagi játékok győztesei zellerből font koszorút kaptak. Az ókorban a zeller a halál jelképe is volt, egyiptomi hagyomány volt, hogy zellerből készültek például Tutanhamon fáraó koszorúi is.

Ha a görögök vagy a rómaiak azt mondták valakire, hogy már csak zellerre van szüksége, annak nem egy Bloody Mary koktélhoz akartak segítséget nyújtani. Ez a mondat semmi jót sem jelentett az illetőre nézve, hiszen úgy vélték, hogy az illető hamarosan meg fog halni. Éppen ezért nem járt szerencsével, ha valaki reggel zellert látott.

2. A görögök és az egyiptomiak is gyógynövényként használták. A rómaiak ellenben leginkább fűszernövényként tekintettek rá. A középkorban egyszerre tartották potencianövelőnek és fogamzásgátlónak. Trisztán és Izolda is a zeller hatására változtatta meg az esti programot, és a vacsora hatására egymás karjaiba omlottak. De Madame de Pompadour és Giacomo Casanova is gyakran fogyasztották.

3. A hagyomány szerint azonban a zeller nem csak gyógynövény, hanem a zellergumó távol tartja a szellemeket is. Spanyolországban szemmel verés ellen használták, míg Görögországban a fokhagyma mellé lógatták, hogy szerencsét hozzon. Sőt, még a gyerekek nyakába is akasztottak belőle, hogy szerencséjük legyen.

4. Poroszországban érdekes módon a malacokat, és a friss házasokat is védték vele. A disznóólba azért tették, hogy nehogy megátkozza valaki a disznókat, míg az ifjú házasok egyik cipőjébe téve állítólag szerencsét hoz a párnak.

5. Angliában igazi luxuscikk volt, olyannyira, hogy a lakomák során zellervázában szolgálták fel a  zellerszárakat, hogy azzal frissüljenek fel a vendégek.

zeller

A gumós zellert akár ágyásban, akár magaságyásban is termeszthetjük. Fotó: Pixabay

A gumós zeller ültetése

A zeller hidegre érzékeny növény, ezért május végén, június elején szabad csak kiültetni, akár az ágyásba, akár magaságyásba. Mivel a zeller nagyon fényigényes, ezért a kert napos részét válasszuk ki számára. Olyan helyre ültessük, ahol tavasszal trágyázás történt. Fontos tápanyagok a zeller számára a kálium, a foszfor és a nitrogén.

A zeller palántákat 40 cm-es tő- és sortávolságra ültessük el egymástól. A palántákat nem szabad túl mélyre ültetni, mert akkor nem lesz szép nagy a gumójuk. Az ültetés után alaposan öntözzük meg a palántákat. A zeller vízigénye jóval magasabb, mint a többi gyökérzöldségé, ezért érdemes mulcsozni. Fontos, hogy a gyomlálásról se feledkezzünk meg.

A leggyakoribb betegségei a szeptóriás levélfoltosság, a fómás gumóvarasodás és a zellermozaik.

Így palántázzuk a zellert

Ha nem készen vásároljuk a palántákat, akkor már februárban el kell kezdeni a palántanevelést. Ehhez tegyünk laza szerkezetű földet az ültetőedénybe, és szúrjuk rá a magokat, amelyeket csak nagyon vékony földréteggel fedjünk le. Ezután öntözzük meg, és fedjük le üveglappal. A csírázáshoz körülbelül 20 Celsius-fokos hőmérsékletre, párára és a csírázás elején sötétre van szükség. Naponta kell öntözni, majd amikor előbújnak a palánták, már levehetjük róluk az üveglapot, és világos helyre tehetjük őket.

A gumós zeller a homokos, de tápanyagokban gazdag talajt kedveli és nagyon oda kell figyelni, hogy kellő mennyiségű vizet kapjon. Úgy lesz igazán szép a gumó, ha a tövét kétszer kibontjuk és az oldalgyökereit levágjuk. Ha túl sok levelet szedünk róla, akkor nem fejlődik a gumó. Az őszi fagyok előtt kell a zellergumót felszedni.

A szárzeller nevelése

A szárzeller termesztése történhet magvetéssel, vagy palántáról. A magokat márciusban érdemes elvetni, a palántákat pedig májusban és júniusban kell kiültetni. A szárzeller és a metélőzeller is a laza, jó vízáteresztő képességű talajt kedveli. A növekedéshez rengeteg napfényre és vízre van szükségük.

A szárzeller esetén a belső leveleket a zeller szívének hívjuk, és ezek a legfinomabbak. Azért, hogy ne legyen olyan erős íze, halványítást alkalmaznak, amely azt jelenti, hogy a növekvő zellerszárat földdel eltakarják vagy mély árokba vetik, így kevesebb napfény éri, és mivel veszít színéből, az íze is jóval kellemesebb lesz.