Éppen az elmúlt évben tapasztaltuk, hogy ha a kukorica kikel áprilisban, túléli a májust, „ihat is-ehet is” júniusban-júliusban, nem hal szomjan, nem szenved hőhalált augusztusban és szeptemberben, meg lehet szakítani! A „megszakítás” módjairól sok szó esikk az „Online Kukorica Határszemle” csoportban, most azonban maradjunk a fent nem említett hónapoknál – írja a Magyar Kukorica Klub szakmai hírlevele.
Esős, sáros ősszel összetapossuk a talajt, s ez a tömörödött talajmennyiség és közvetlen környezete kiesik a következő évi termesztésből – be sem veszi, vagy ha igen, nem adja vissza a vizet, tápanyagot, üregeket képez a talajban, elősegítve a száradást, csökkentve a talajéletet.
A tél, ha fagyos, segít, szétfeszíti a rögöket. Az így finomított talaj ugyan kedvezőbb, mint a rögös, azonban a létrejött szerkezetet nem a biológiai aprómorzsaképzés hozta létre, nincs benne a „biológiai ragasztó”. Száraz tavaszi időjárásban gyorsabban szárad, nedvesben cserepesedik. Mindkettő kelési gondokhoz vezethet. (Ezek a dolgok nem csak a szántott, hanem a lazított, vagy egyáltalán nem művelt talajokra is igazak!)
Enyhe téli időjárásban jól bomlanak a növényi maradványok, hidegben megmaradnak.
Akkor lássuk, milyen időjárással számolhatunk!
Az Időképtől kölcsönzött hosszabb távú előrejelzés jót ígér.
Január közepén erős lehűlés következik, majd tartósak lesznek a hajnali fagyok – fotó: Idokep.hu
A mínusz tíz alatti hőmérsékletek, különösen a hosszabb távon is fagyos reggelekre tekintettel, a felső talajréteget „rendbe tehetik”. A talajok mindenütt feltöltődtek, s még az 50-100 cm közötti réteg is átnedvesedett. (lásd a talajtelítettségi térképeket!). Ennek azért van nagy jelentősége, mert a megfelelő szerkezetességű, a felsőbb talajrétegben vízzáró réteg mentes talajokon kapilláris vízemeléssel, száraz időszakokban, utánpótlást érkezhet.
Kedvező azért is, mert a kukorica mélyreható gyökerei életmentő nedvességhez juthatnak ínséges időkben.
Kedvezőtlen jelenség, hogy a csapadékos ősz késleltette a kukorica betakarítását, jelentős talajtaposás alakult ki – különösen ott, ahol még nem rendezkedtek be kis talajnyomású járószerkezetek használatára. A szántást – ahol erre alapozzák a talajművelést – az optimálisnál nedvesebb talajon végezték, s ahol egyáltalán lehetett, a lazítókkal nem lazították, hanem kenték a talajt. Jellemző, hogy a november 4-i statisztikai jelentés a tavasziak alá végzett talajmunkákra (őszi mélyszántás) még csak 33 %-os készültséget jelzett! Ez nagyjából megfelel a nyáron letakarodott növények után végzett munkáknak, s azt is jelenti, hogy szinte a teljes őszi talajmunka az optimálisnál nedvesebb talajon történt!
A talajtelítettségi térképek alapján jelentős tápanyag-kimosódás is feltételezhető. Az azonban bizonyos, hogy a szervesen le nem kötött nitrogén a felső talajrétegből mélyebbre mosódott.
Az elmúlt 90 napban bőséges csapadék hullott az ország egész területén
A felső 50 cm-es talajréteg telített
A felső 100 cm szinte mindenütt telített
A dunántúli Mezőföldön és környékén még némi csapadék „elfér” a mélyebb talajrétegekben
