Fórum

Válasz Gabzso #62960. hozzászólására

Soha nem illettelek efféle jelzőkkel, nem sértegettelek, távol álljon tőlem!
Nem azt várja senki, hogy úri nőként viselkedj a szó szoros értelmében. De elvárják - s ez jogos elvárás -, hogy ne nézz le senkit, ne becsüld alá senki képességét.
Ó Te, ha csak a szórendet cserelnéd fel néha.....
A szakmám valóban az, amit Tibi mondott. Az, hogy ezen a fórumon is vagyok azért van, mert egy több lábon álló családi gazdaságban egyetlen nőként kérek-adok-kapok infókat, amit továbbadok a fiúknak. Tudod, engem a munkám jórészt a számítógép mellé köt, nekik meg ott vannak a föld, a gépek, az állatok....
És tudtam, hogy nem az lesz az utolsó hsz-ed...
Jó éjt!

Válasz nagypistivagyok2 #62956. hozzászólására

Szeretem a meséidben,hogy több féle olvasatuk van.

Kedves Rilex
Igazad van.
Valóban nem látok tovább a műmelleimnél, és a fallosz hiány is gátol a gondolkodásban ami nekem hiányzik szerintetek. Megígérem neked ezentúl csak arra összpontosítok ,hogy megtanuljak tőled és a társaidtól úri nőként viselkedni.
Abban is igazad van ,hogy néha keverem a szórendet, de ha valóban az a szakmád amit nekem mondtak, már rég rá kellett volna jönnöd mi az oka.

Válasz rilex #62958. hozzászólására

"Válasz rilex #5259. hozzászólására

Nagyon tudlak sajnálni mert nem értetted amit írtam.
Utolsó hozzászólás itt.
Itt szakemberek beszélgetnek és nincs szándékomba azt a pokoli utat járni amit te."

Kedves Gabzso! Tudod, csöppet sem kell sajnálnod. Kettőnk közül Te vagy sajnálatra méltó. Értettem pontosan amit írtál, csak a szólásokkal kapcsolatos ismereteidet szerettem volna egy kicsit helyretenni. De ma is megbizonyosodtam róla, hogy gyakran vannak szövegértési problémáid. Szerettem volna segíteni, meg többször is már itteni - eddigi pályafutásod alatt melletted lenni, mert néha úgy viselkedsz, mint elefánt a porcelánboltban. De még nem adtam fel, mint ahogy mondtam már máskor is. Valóban igaz, itt szakemberek beszélgetnek. De a szakmán kívül szükségük van néha másra is. Tudod: hogy ne legyen minden barna és zöld...Ők kérték tőlem... S hogy hozzak közéjük ünnepet.. szépet... Így hát az út egyáltalán nem pokoli, amin járok. Mióta itt vagy, akárhova írok, mindenütt jössz utánam. Nincs ezzel baj. A baj azzal van, hogy nem veszed észre, hogy míg engem értenek-megértenek-várnak ( s talán szeretnek is), addig Téged néhány ember kivételével képtelenek elfogadni. Próbálkoznak ugyan, de valahogy mindig sikerül vagy beléjük rúgnod, vagy felbosszantanod őket.
Hiába kértek szép szóval, ajánlottak egy-két dolgot, hogy jól elférjél közöttük, Neked valahogy nem akaródzott.
De még nem késő.
S bár azt írtad, hogy az idézett hsz volt az utolsó Tőled, de tudom, hogy ezt nem gondoltad komolyan.

Válasz nagypistivagyok2 #62956. hozzászólására

Arra a képességre igen sok embernek szüksége lenne...

És igen...folyt.köv!

Advent második vasárnapja : Piros angyal

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Válasz nagypistivagyok2 #62950. hozzászólására

Okszi,okszi, csak egy ötlet volt. Nem akartalak megbántani.Bocs de valahogy mindig kényszerem van, kimondani amit gondolok és persze vállalni is a felelősséget érte.
Egyéniségnek lenni jó is meg rossz is.
Jó azért mert nem vagy tizenkettőből egy tucat.
Rossz azért mert a sablon emberek többen vannak.
Bízzunk bene,hogy az örült nők ketrecét nem felejtik naponta nyitva.

Válasz nagypistivagyok2 #62948. hozzászólására

"...lábába vette az utat..."

Ez annyira tetszik!!!

Válasz nagypistivagyok2 #62948. hozzászólására

Remélem összegyűjtöd a részeket.
Egy ügyes kéz aki megrajzolja, és kész a mesekönyv vagy képregény.

Válasz nagypistivagyok2 #62945. hozzászólására

Az nagyon jó ha van étvágya.
Te meg megadtad neki az esélyt.
MÁZLINAK kéne elnevezned.

Válasz nagypistivagyok2 #62943. hozzászólására
Szívesen.
Hogy van a boci?

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele. A szeretethez nem kell teli erszény."

Szent Ágoston

Hangulatos Mikulás várást kívánok!

Válasz Gabzso #62940. hozzászólására

Végre egy értelmes vidi a sokk közül

Válasz ND #62938. hozzászólására

A videos topikbejegyzésedre reagálva: persze, a módszer is fontos. Nem(csak) vagy nem mindig a méret a lényeg.

(Csak stílusosan, hogy ne ott barmoljuk szét az egész topikot. )

Kedves mindenki aki megpróbálta a videó topicot szétbarmolni.

Azt szeretem bennetek,hogy mindig megtudtok kacagtatni.
Az a sok baromság amit összetudtok hordani, még a néma embert is dalra fakasztaná.

A közös ismerősök akik engem is, meg benneteket is ismernek a hasukat fogják a röhögéstől.
Mivel a nevemen kívül semmi nem igaz az egész sztoriból.

Az a potom 129.000 ember aki a fórum tagja,olvasója, biztos felhatalmazást adott nektek, hogy a nevükben ebben a stílusban megnyilvánuljatok.

Üdvözlettel nyuszika,(Van sapka ,nincs sapka)

Ma esti szép... "Az emlékek és az elmosódott lábnyomok a szem számára láthatatlanok, a figyelmes lélek mégis képes megérezni a régen elmúlt álmok és az idővel elhaló fiatalkori vágyak rezdüléseit. Ha valaki csendben megáll és szívével hallgatja a csillagfényes éjszakát, érezni fogja a szerelmet, amelyet hajdan oly sokan, oly sokféleképpen éreztek és fejeztek ki."

Wass Albert

Válasz nagypistivagyok2 #62933. hozzászólására

Elhiszem hogy megérint,egy idő után olyan lesz mintha a fiad lenne!
Ha megnő és valamilyen módon túl akarsz majd adni rajta nem lesz könnyű!

Válasz nagypistivagyok2 #62932. hozzászólására

Nagyon találó név!
Őszintén kívánok hozzá jó szerencsét!

Válasz nagypistivagyok2 #62929. hozzászólására

Gratulálok!
Ezek szerint sokat nézted a vészhelyzetet!!!

Válasz nagypistivagyok2 #62929. hozzászólására

Tényleg áldás.
Az élni akarás szép példája.
Adja a jó Isten, hogy fel tudjon nőni, még ha "pótanyával" is!

Bögrés bogrács ragu, fórum módra.

Hozzávalók:

Végy sokféle embert bőségesen.
(A halászlé alap is akkor jó ha sokféle halból van)
Öntsd fel jó témákkal addig,hogy ellepje őket.

Tegyél bele:
3 bögre szaktudást.
1 bögre SHOW-t.
1 bögre mosolyt.
3 bögre pozitív hangulatot.
1 bögre mások véleménye iránti tiszteletet.
1 bögre bölcsességet.
És a végén fűszerezd meg: Humorral,szeretettel,bizalommal.
Jól keverd össze.
A tetejét megszórhatod egy kis iróniával, is de módjával mert van akinek nem bírja a gyomra.

Fogyaszd bőséggel.



főzöcske

Egy vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap, táblával, a következő szöveggel:

“Vak vagyok. Kérem, segítsenek!”

Arra ment egy újságíró, és látta, hogy a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot. Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van. A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit. Az újságíró így válaszolt:

“Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.”

Mosollyal az arcán távozott. A vak soha nam tudta meg, hogy a táblán ez állt:

“Tavasz van, és én nem láthatom.”

Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul!
(Popper Péter

Dibáczi Pál: Négy gyertya
Béke, Hit, Szeretet, Remény
Végtelen csöndben négy gyertyaláng lebegett,
egymás között mit beszéltek, hallani lehetett.

1. gyertya szólt csendesen: BÉKE az én nevem.
Nekem égnem már fölösleges.Hiszen nevemben hoznak értelmetlen áldozatokat,
tesznek tönkre végleg sorsokat,fehér galamb álarca alatt.Elfogyott már a türelmem, kár lenne már így léteznem. Szellő lebbent, és a Béke lángja egy utolsót rebbent.
2. gyertya szólt: SZERETET az én nevem.
Legalábbis ilyen néven ismernek még az emberek,
úgy vélem.De szeretet helyett inkább már csak szavak,semmitmondón, üresen hangzanak.
Sok hazug, áltató gondolat önzést üzen,köztük nem gondol rám szinte senki sem.Nem kellek már, nem táplál senki sem.Nem égek már, elég volt énnekem.3. gyertyán a sor:Én képviselem az emberek HITét. De ők ezt elfelejtették.
Pedig már az ősidőktől,a legeslegrégebbi őstől
mindig tudták: van Valaki, aki segít, minden bajtól megszabadít,és táplál, ellát örök Energiaként,bölcsőtől egész’ a sírig.
De ezt elfelejtették.Nem lobogok hát tovább –
ezzel kialudt a láng.Ekkor a szobába toppant egy kisgyerek,és arcán mosollyal a negyedik gyertyához tipegett.Így szól hozzá: „Látom egyedül Te maradtál meg REMÉNY.”És az égő negyedik gyertyával a másik háromhoz lépegetve
életre kel a többi fény.Az emberek szeméből a könny kicsordul,mikor látják, mire képes a Remény.Visszaadja az emberek Hitét,rájönnek, létezik még Szeretet,és élniük csak Békében lehet.

És ne feledkezzünk meg a jövendőbeli kisgazdákról sem.

miki

Válasz D-032-a #62919. hozzászólására

Azt én sem tudom kitől származik, mindenesetre találó!

Válasz apuci #62916. hozzászólására

Egy vérből valók vagyunk....

Válasz rilex #62915. hozzászólására

https://youtu.be/PgzlbyiolR0

Válasz apuci #62914. hozzászólására

Annyira szeretem ezt a verset.

Válasz rilex #62913. hozzászólására



Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Bajorerdő, 1948.

Wass Albert: Üzenet haza

Dédnagyapám emlékére
"Tisztességes és becsületes magyar ember soha nem fogja Románia nemzeti napját sem tisztelni, sem ünnepelni! Nincs miért. Sőt, ha van benne a nemzeti öntudatnak legkisebb csirája is, akkor felkavarja, de az is lehet, gyűlölettel tölti el ez a nap.
Sok dolog van az életben, ami iránt nem lehet tisztelettel lenni. Nem lehet tisztelettel gondolni egy tolvajra, aki az évek alatt keserves munkával összespórolt pénzed, amiért nap mint nap megizzadtál, ellopja. Még ha megbocsátanál is, de tisztelni egy tolvajt és tettét, normális ember képtelen. Vagy lehet-e ünnepélyesen megemlékezni arról a barbár tettről, mikor valaki a te kis hercegnődet, egyetlen lányodat megerőszakolta? Barátnak lenni vele és együtt pezsgőzni évente a bizonyos dátum évfordulóján? Ugye, hogy épelméjű ember képtelen erre, még ha nagy is az ő szíve, s évek múltával megbocsátott? De ünnepelni nem fog soha!
Vannak dolgok, amelyek egyeseknek diadal, másoknak felforgató emlék. Így van ez az országot rabló, családok sorsát megpecsételő, jövőjük sírját megásó és elnyomó, megfosztó, ígéreteket be nem tartó, elődeink akaratával szembemenő esemény dátumával is, december elsejével.
Lehet durvák a hasonlatok, amelyeket említettem a tolvajról és a megerőszakolt lányodról? Számold össze előbb, hogy a felmenőid között csak üknagyapádig hányan ontották vérüket és fizettek élettel a hazáért, Erdélyért, Székelyföldért, Erdővidékért, s míg ők távol voltak hány meg hány asszonyt és leányt becstelenítettek meg lopakodó hordák! Vagy ez már történelem?! Vérük folyt hiába és életük lett hiába zálogba adva, családok maradtak árván valamiért, ami egy bizonyos napon egycsapásra le lett seperve az asztalról, mert 1228 odacsődített félrészeg idegen eldöntötte, hogy mától mindez az övé. Ünnepeljük meg, hogy amiért őseink élettel fizettek, mindez egy nap alatt elvehető volt?
Ugye mennyire nevetségesen egyszerűen hangzik, hogy egyik napról a másikra, néhány kóborló mindezt eldönti? Pedig tény. A gyulafehérvári nagy gyűlésen nem volt ott az én dédnagyapám, a tiéd sem és egyikünké sem, de helyettük döntöttek mások. Kevesebben, mint ahányan összegyűlnek néha egy-egy kosárlabdameccsen. S ezt a mai napig dédunokáik megünnepelik. Ilyen ez a mai nap is … épp ünnepelnek.
Ezekkel a gondolatokkal emlékezek meg ma eme nemzeti ünnepről, s mivel az én dédnagyapám nem volt hivatalos erre a gyűlésre, a véleménye sem számított – pedig ha ott lett volna! – … így nekem ünnepelni annyit jelentene, mint az ő emlékét leköpni."

Reményik Sándor versével zárom soraim:

Mindent felírunk!

Mindent felírunk: a gúnyszót, a szitkot,
És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot.

Mindent felírunk: az elorzott kincset,
A szöget, tövist, a börtönt, bilincset.

Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit,
A szégyen bélyegét, mely rajt’ vereslik.

Mindent felírunk: a keservek kelyhét
És lobogóink tiprott, tépett selymét.

Mindent felírunk: a nekünk fent baltát
És álmunk megbolygatott nyugodalmát.

Mindent felírunk: a megfojtott szót
És egyenként a sok-sok bujdosót.

Mindent felírunk: féltett asszonynépünk,
Könnyünk és mindennapos rettegésünk.

Mindent felírunk: mindent, ami érték:
Gazdag aranyát és szegény fillérjét.

Egy jó szót tőlük megtanulunk végre,
S majd: “Cine mintye” – megfizetünk érte!

Veres Zsolt