Hogyan lehetséges az, hogy a nagyszülők udvarában a rendkívül ízletes terméssel bíró gyümölcsfák hatalmasra nőttek és mindenféle vegyszeres kezelés nélkül termettek több tíz /de akár száz/ kiló gyümölcsöt, miközben a mostanság ültetettek fák többnyire csak vegetálnak, alig teremnek és kiterjedt, rendszeres növényvédelemre szorulnak? – teszi fel a kérdést a Klímapolitikai Intézet.
Új kártevőfajokkal kell megküzdeni
Az elmúlt években új kártevőfajok és betegségek jelentek meg hazánkban. A behurcolt vagy megtelepedett kártevők ellen pedig védekezni kell. Ezzel párhuzamosan a klímaváltozás, a szélsőségeket (aszályt, zivatarokat, forróságot, tavaszi hidegbetörést) gyakran tartogató időjárás gyengíti a fák ellenállóképességét.
A régi almafajtáknak fontos szerep juthat a jövőben – Fotó: pixabay.com
Őshonos gyümölcsfák eltűnése
Átalakultak a kiskertekben és a gyümölcsösökben termeszett gyümölcsfajták. A Kárpát-medence tájainak éghajlati és talajviszonyaihoz edződött őshonos és tájfajták kiszorultak, sok esetben eltűntek.
Ez az igen kedvezőtlen folyamat nem kizárólag a gyümölcsfajtákat érinti. Becslések szerint a huszadik században a termesztett növényfajták (ún. agrobiodiverzitás) 75 százaléka eltűnt a palettáról. Ez a szám a hazai tájegységek hagyományos gyümölcsfajtáinál, még óvatos becslések szerint is, elérheti a 90 százalékot.
Ebből a szempontból még inkább ritkaságnak számít Kovács Gyula pórszombati gyümölcsöskertje, amelyben a 2015-ös összeírás szerint közel 3500 régi magyar gyümölcsfafajtát és változatot nevel. Az alma-, körte-, kajszi-, cseresznye-, birs-, őszibarack-, szilva-, naspolya- és meggyfák között
százra tehető azoknak a fajtáknak a száma, amelyek már csak ebben a kertben lelhetők fel.
Kovács úgy gondolja, hogy régen a gyümölcsösöket nagyon tudatosan alakították ki, gondosan válogatták ki azt a sok fát, amit a kertbe ültettek. Fotnos szempont volt, hogy mindig legyen érésben lévő fajta, például almát június közepétől decemberig lehetett szedni, és azt is tudták, melyik fajtát lehet jól eltárolni télen és melyikből lesz a legjobb aszalvány. Természetesen pálinkát és ecetet is készítettek a gyümölcsökből.
Régi gyümölcsfák mai kertekben
A régi gyümölcsfajták – a Mézvackor, a Piros pogácsaalma, a Mosolygó batult vagy a Kékalma – Magyarország kultúrtörténetének részei, bár nem szerepelnek a nemzeti fajtajegyzékben. Ugyanakkor a genetiai változatossosság lehetővé tenné, hogy a klímaváltozás kihívásaira reagálva tovább lehetne válogatni és keresztezni a fajákat, hogy ellenállóbbak legyenek a kórokozókkal, meleggel vagy szárazsággal szemben. Nagyüzemi termelésre ezek a régi fajták nem igazán alkalmasak, azonban a kiskertekben fontos és indokolt szerepet kaphatnak.
