Ha kert és főleg veteményes, akkor azt nem szoktuk megúszni ásás nélkül. Azonban egyre gyakrabban hallani az ásás nélküli talajművelésről, vagyis a no-dig/no-till rendszerről, amely a talaj minél kisebb mértékű megbolygatására, és a szerves anyagok felszínre juttatására épül. De vajon kivitelezhető ez a házikertben is? Hiszen általában a veteményesben ásunk, gyomlálunk, öntözünk. Vajon tényleg kihagyható az ásás? Igen, ráadásul még időt is nyerünk vele.
Ásás nélkül is lehet veteményesed
Az első lépés az ásás nélküli kert felé a talajtakarásban rejlik. Ez egyrészt segít, hogy ne veszítsen a talaj nedvességet és tápanyagokat, és a hőmérséklet szabályozásban is fontos szerepet játszik. A talajt tehát fedni kell, vagy különféle takarónövényekkel, vagy mulccsal.
A takarónövények és a mulcs megválasztása azért is nagyon fontos, mert ezek gondoskodnak a talajról, és akár a súlyosan tápanyaghiányos talajt is helyre lehet velük állítani.
A talaj táplálása elengedhetetlen a bőséges terméshez. Fotó: Shutterstock
Ezen kívül úgy kell megtervezni az ágyásokat, hogy azokra ne kelljen rálépni a munkák során. Éppen ezért nem érdemes túlságosan széles ágyásokat betervezni, hiszen akkor elkerülhetetlen lesz a talaj taposása. Azonban gondoskodni kell az ágyások közötti eljárásról.
A talaj számára szükséges tápanyag pótlására kiváló a mulcs, de a sokféle talajtakaró növény is segítségünkre van ebben. És természetesen ne feledkezzünk meg a komposztálásról sem, amelyik szintén óriási segítséget nyújthat ahhoz, hogy ne az ásó legyen a kezünkben a kertben a legtöbbet.
Rétegezzük, ne ássuk fel az ágyásokat
Ha egy adott területen veteményezni szeretnénk, de nem akarjuk felásni, akkor is el kell távolítani róla a különféle gyomnövényeket. Majd helyezzünk egy réteg konyhai maradékot, zöldség- és gyümölcshulladékot a talajra, amelyre rétegezzünk komposztot, szalmát, komposztot úgy, hogy a legfelső réteg a szalma legyen.
A rétegeket 10 cm vastagságban érdemes a talajra helyezni. Amikor elkészültünk, alaposan öntözzük meg a területet. Ha akarjuk, akkor azonnal vethetünk bele, de ha még várunk ezzel, akkor se álljon üresen, hanem vessünk bele takarónövényeket. Mindezt úgy, hogy körülbelül 10 centiméteres lyukakat készítünk a szalmába, és azokat komposzttal töltjük fel. Ezekbe kerüljenek a magok, vagy ezekbe ültessük el a palántákat.
Évente egyszer érdemes egy réteg komposztot szétterítenünk, ami javítja a talaj szerkezetét. Szárazabb éghajlatú területeken amúgy sem árt a felszíni talajtakarás. Erre jó választási lehetőség a szalma vagy a széna, de ahol gyakori vendégek a meztelencsigák, ott a komposzt tűnik a legjobb választásnak.
A komposzt segítségével mozgósítjuk a talaj erőforrásait, és gondoskodunk a szükséges tápanyag-utánpótlásról.
Ezért hasznos, ha nem ásunk
Ezzel a módszerrel nem csupán nagyon sok időt és energiát tudunk megspórolni, de a kertünkbe vissza tudnak térni a természetes folyamatok. A fel nem ásott talaj szerkezete ugyanis idővel levegőssé és laza szerkezetűvé fog válni, amelyben kiválóan megélnek a virágaink és a veteményesünk zöldségei.
Ezzel szemben az ásással veszít a talaj a nedvességtartalmából, és károsodnak a talajlakó organizmusok is, ráadásul a gyomok is újult erővel tudnak előre törni. Nem is beszélve a sok fáradtságról, ami az ásással együtt jár. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy melyik módszert tartja hatékonyabbnak.
A komposztálás nagyon fontos része a folyamatnak
Akár felássuk a talajt, akár nem, a komposztálás nagyon sokat tesz a talaj jó állapotáért, és vele a bőséges termésért. Ráadásul a komposztálás a háztartásunkban keletkező szerves hulladékok legtermészetesebb felhasználási módja, amivel csak nyerhetünk.
A komposztálási folyamat során a szerves anyagok elkezdenek lebomlani és oxidálódni, miközben humusz, szén-dioxid és ásványi anyagok keletkeznek. Ezáltal a talajba kerülve a komposzt javítja annak minőségét, a növények pedig dúskálni fognak a tápanyagokban.
Ahhoz, hogy nekilássunk a folyamatnak, érdemes először kicsiben elkezdeni. Beszerezni egy jól zárható edényt, és abban gyűjteni a konyhában keletkezett hulladékot. Azonban minden nem kerülhet a komposztba. Állati eredetű hulladék soha ne kerüljön a komposztba, de zöldség, gyümölcs, virág, sőt, akár teafű és kávézacc is kerülhet bele.
A jó minőségű talajhoz nagyon fontos a komposzt. Fotó: Shutterstock
A kertben keressünk egy helyet a kinti komposztálónak is. Fontos, hogy jól szellőző legyen és árnyékos, de ne legyen túl közel a házhoz, hiszen rovarokat fog vonzani.
A leggyorsabban úgy lehet megoldani, ha leverünk négy cölöpöt, és kiveszítünk köré egy dróthálót. Fontos, hogy ne hulljon ki belőle, amit beletettünk. A konyhai maradékokon kívül belekerülhet a levágott fű, a lehullott gallyak, ágak, száraz levelek, sőt, még fűrészpor is. Azonban a vastagabb ágakat érdemes apróra vágni, hiszen úgy sokkal hamarabb le fognak tudni bomlani.
Mivel a komposztnak szüksége van oxigénre, tápanyagra és nedvességre, törődni kell vele, vagyis hetente érdemes átlapátolni és nedvesen tartani, hogy gyorsabban jussunk hozzá a jó minőségű komposzthoz. Minél vegyesebb a komposztba kerülő hulladék, annál jobb minőségű lesz a keletkező humusz. Ha nem győzzük kivárni, a gazdaboltokban beszerezhetünk komposzt gyorsítókat. Ezek nem mások, mint több milliárd organizmust tartalmazó porok, granulátumok, melyek besegítenek a már a komposztban lévőknek.
A sikeres komposztálás során hő keletkezik, szag azonban nem, így így könnyen le tudjuk ellenőrizni, hogy milyen állapotban van a komposztunk. Ha kellemetlen szagok áradnak belőle, akkor valószínűleg nem kap elég oxigént, így gyakrabban kell megkeverni. Ha pedig túlságosan száraz, öntözzük meg.
A komposzt forgatásakor ügyeljünk rá, hogy mindig az érett komposzt kerüljön kívülre, a még el nem korhadt anyagok pedig belülre, a komposzttömeg közepére kerüljenek. Így egy idő múlva homogén, barna, szagtalan, humuszt tartalmazó, környezetbarát szerves trágyát szórhatunk ki a veteményes ágyásaira.
Minél nagyobb felületen érintkezik a komposzt a talajjal, annál gyorsabban készül el a humusz, hiszen a talaj nedvességet ad át a komposztban lévő anyagoknak. A komposzt érési folyamatának első szakasza három-négy hónapig tart. Ez alatt a komposztba került anyagok az oxigén jelenlétében lezajló korhadás következtében 60-70 Celsius-fokra melegednek fel, így elpusztulnak bennük a káros mikrobák, és a gyomok sem képesek rá, hogy szaporodjanak.
A sok földigiliszta a komposztban annak a jele, hogy jó munkát végeztünk. A komposzt második érlelési szakasza 6-7 hónap alatt fejeződik be. Ekkor az alsó réteg előbb érik meg, ezért ezt már jóval korábban fel lehet használni.
A felaprított szerves anyagok egy év alatt, míg a nem aprítottak körülbelül másfél év alatt válnak humusszá. Jó munkát és termésben bőséges veteményest kívánunk!
_fill_540x300_0.jpg)
