A különféle tényezők hatásai
A gyümölcsök szüret utáni minőségére ható tényezőket két csoportba sorolhatjuk be:
- a technológiai elemek és
- a környezeti tényezők.
A különféle technológiai és környezeti hatások sokrétű hatásmechanizmusa tekintetében két dolgot kell szem előtt tartani:
- A gyümölcsök szüretidei ásványi összetételét,
- Az alma érettségi állapotát.
Tápanyag ellátottság
Fontos a kiegyensúlyozott, a növény fenológiai fázisához igazodó tápanyag ellátottsági szint biztosítása. A többlet éppúgy lehet káros hatással, mint a hiány. A nitrogén túladagolás hatására a növény egyensúlya megbomlik, azaz túlzott mértékű növekedéssel reagál. A növekvő hajtások tömege közvetlen hatásként már a sejtosztódási gyümölcsfejlődés fázisában elvonja a kalciumot a gyümölcsöktől. Ez azért is kritikus, mert éppen ekkor történne a terméskezdemények kalcium-felhalmozása a sejtfalakban.
A sejtnagyobbodás fázisában a felvett kalcium mennyisége hígul. A túlzott nitrogénkijuttatás közvetett hatása a korona beárnyékolódásában mutatkozik meg, amely éppúgy gátolja az alma színeződését, mint a rügydifferenciálódást. A nitrogénnel felfújt nagyméretű gyümölcsök szöveti állománya lazább, színeződésében meghatározó a le nem bomlott klorofil zöld színe, ásványi anyag tartalma hígabb, tárolása nem biztonságos.
Az alma érettsége
Az érés előre haladtával a gyümölcs minősége változik. Az optimális szüreti idő után a gyümölcs színei kialakulnak, héja esetenként viaszosodik, húsa puhul, savtartalma és aromái csökkennek, cukortartalma növekszik. Az optimális szüreti érettséget követő megfigyelések szerint egy nap szüreti késedelem egy héttel csökkenti a tárolhatóság időtartamát.
A túl korán leszedett alma esetében jelentkezhet magházbarnulás, héjbarnulás, keserűfoltosodás, és fonnyadás.
A túl későn leszedett alma esetében pedig: üvegesedés, öregségi húsbarnulás, Jonathan foltosodás, oxigén hiánybetegség, rothadás fordulhat elő.
A technológiai elemek hatásai
A következőkben ismertetésre kerülő néhány technológiai elem vagy a gyümölcsök ásványi anyag tartalmának vagy a gyümölcsök érésidejének megváltoztatásával fejtik ki hatásukat a minőségre.
Az ásványi elemek közül a kalcium kiemelkedő helyen szerepel a gyümölcsminőség vonatkozásában. Fiziológiai szerepei között igen fontos tulajdonsága, hogy hídképzőként részt vesz a sejtfalak felépítésében.
A kalciummal ellentétes hatásúnak tekinthető a kálium, mely többek között a sejtfalbontó enzimek aktiválásában is lényeges szerepet vállal. E két elem aránya nagyban meghatározza az alma tárolhatóságát. Arányuk fajta-specifikus értékeinek meghatározása várhatóan nagy szerepet fog kapni a tárolás szaktanácsi javaslataiban, amint az már Dél-Tirolban is gyakorlattá vált.
A technológiai elemek gyümölcsminőségre gyakorolt hatása tekintetében két alapvető folyamatot kell szem előtt tartanunk:
- Minden termesztéstechnológiai beavatkozás, mely fokozza a vegetatív növekedést negatívan befolyásolja a gyümölcsminőséget, mivel kalciumot von el a gyümölcsöktől.
- Minden olyan beavatkozás, mely a gyümölcsméret növekedését serkenti negatívan befolyásolja a gyümölcsminőséget, ugyanis a kalcium felhígulását eredményezi.
A talajművelés, öntözés
A folyamatos tápanyag utánpótlás szempontjából szem előtt tartandó, hogy a fáknak a szükséges tápanyagokat optimális arányban tartalmazó talajoldatra van szükségük. A tápanyag, víz és levegő együttes jelenléte szükséges, azaz a talajvízben megfelelő koncentrációban kell lennie az ásványi anyagoknak, de a talajrögök között szükség van a levegő jelenlétére is, hogy a gyökérzet megfelelően működhessen. Ez utóbbit hívjuk a talaj levegőzöttségének.
Gyepes sorközművelés esetén a gyepalkotók jelentős mennyiségű vizet és nitrogént vonnak el a fáktól. Ennek eredményeként megfigyelések szerint relatíve javul a gyümölcsminőség, és kedvezőbbé válik a fák kalciumfelvétele. Ne feledjük el azonban, hogy a zöldfelület által elpárologtatott vízmennyiséget pótolni kell, különben vízhiány lép fel.
Az öntözés túlzott mértéke növeli a gyümölcsméretet, de mivel ezáltal a kalcium felhígul az almában, előnytelenül befolyásolja a szüret utáni gyümölcsminőséget.
Az alma átmérőjét rendszeresen mérve a kis dió mérettől az optimális fajtára jellemző szüreti méretig húzhatunk egy egyenest. Ehhez viszonyítva mindig figyelemmel kísérhető a gyümölcsök egyenletes növekedése. Az almák növekedésbeli lemaradása esetén végezhetünk vízutánpótlást. Ezzel egyidejűleg egyes tápanyagok csepegtetéses kijuttatása is kivitelezhető.
A nyári meleg éjszakákon (hőségnappalok után) az állományhűtő, klímatizáló öntözés pozitív hatással van a gyümölcsszíneződésre. Ez permetezőgéppel vagy korona fölötti szórófejes kijuttatással is elvégezhető.
A gyümölcsszíneződést segítő technológiai elemek
A gyümölcsök szüretidei színeződése csökkenhet akkor, ha párás, hetekig tartó borongós idő alakul ki a betakarítás idejére. Ilyen esetben fokozott figyelmet kell fordítani az érésvizsgálatokra, mert a gyümölcshús keményítőtartalmának eltűnése és az optimális húskeménység kialakulása sajnos megelőzheti a gyümölcsszíneződést.
Másik eset, ha túlzott hajtásnövekedés alakul ki, amely elrejti a gyümölcsöket a napfény elől. Ilyen helyzetben a szüretet legalább három héttel megelőzően, a hajtások csúcsrügyben való záródását követően elvégzett nyári metszés nagymértékben fokozza a gyümölcs színeződést. A hajtások 40-50 cm-es növekedése és július végi záródása az ültetvények jó kondícióját és kiegyensúlyozottságát tükrözi. Az optimális mértékű hajtásnövekedés vegyszeres növekedésszabályozók nélkül is kialakítható.
Az elégtelen gyümölcsszíneződés harmadik és legrosszabb esete lehet a fák túlterheltsége folytán előálló minőségi csökkenés. Ilyenkor a gyümölcsök elaprósodnak, a hajtásnövekedés minimálisra csökken, és természetesen a jövő évi termőrügyek differenciálódása is kárt szenved. Ilyen helyzetben még segíthet az éjszakai színező öntözés, de a túlzott gyümölcsterhelés negatív hatásait ez sem orvosolja.
A termésritkítás fontossága
A gyümölcstermesztés célja: minőségi gyümölcsök és fejlett termőrügyek kinevelése.
Minél több almát hagyunk egy fán egy bizonyos határig, annál kisebb lesz a gyümölcsméret, gyengébb lesz a gyümölcsök színeződése, keményebb lesz a gyümölcshús, és magasabb lesz az alma kalciumtartalma. Ezzel együtt a színeződés és a húskeménység alapján szélsőséges esetben hiába várjuk a kedvező szín kialakulását. Előfordul, hogy az még normális szüretidőt követően egy hónappal sem alakul ki, holott jódoldatos festéssel keményítő már nem mutatható ki a gyümölcshúsban. Az ilyen túlterhelt fák elaprósodott gyümölcseinek kinevelésére, színezésére nem érdemes pénzt és energiát fordítani. A legcélszerűbb, ha azt léalmaként értékesítjük.
Minőségi almát, okosan
Igen lényeges az intenzív művelésű almafák optimális gyümölcsterhelésének kialakítása. A gyümölcstermesztés technológiai elemei közül fontosságuk tekintetében a termésritkítást soroljuk az első helyre. Kritikus fontosságú lehet szem előtt taratani, hogy egy 4 x 1 méteres térállású ültetvényben 100 db almánál többet semmi szín alatt ne hagyjunk a fákon. Ez 50 tonnás hozamot jelent hektáronként. A ritkítatlanul hagyott fák ilyen technológiában nemritkán akár 200-250 almát is hordozhatnak.
A fák optimális gyümölcsterhelése legjobban a vegyszeres és az azt követő kézi ritkítás kombinációjával állítható be legkedvezőbben, amely mind gyümölcsminőségi, mind költségmegtakarítási szempontok tekintetében egyaránt javasolható.
Rakonczás Nándor
tudományos segédmunkatárs
Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum
Kertészettudományi és Növényi Biotechnológiai Tanszék
