A glifozát hatóanyaga újra, meg újra a környezetvédelem kereszttüzébe kerül, melynek legfőbb oka, hogy kimutatható az élelmiszerekben és az ökoszisztémákban, például vizekben. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy a glifozát szermaradványok nem kizárólag a mezőgazdaság számlájára írhatók. Legalábbis erre az eredményre jutott a Tübingeni Egyetem környezetkémikusa, Carolin Huhn által vezetett csapat, amely összehasonlította a peszticid és bomlásterméke, az AMPA koncentrációját az európai és amerikai folyókban. Tapasztalataikról az agrarheute számolt be.
A tanulmányhoz a kutatók 73 európai és 18 amerikai mérőállomás glifozát és AMPA méréseit vette alapul, ami nagyon eltérő mintákat eredményezett. Az Egyesült Államokban pontosan akkor találták meg a glifozátot a vízben, amikor azt egyébként is várnánk, tehát ha a mezőgazdaság használja, például éppen gyomirtóznak a területen. Ekkor jelent meg az adatokban a glifozát és bomlásterméke a mezőgazdaságban használt egyéb vegyi anyagok mellett. Európában viszont tavasztól őszig magas értékek voltak mérhetők, miközben nyilvánvalóan nem gyomirtóznak a gazdák egész szezonban.
Az európai mérések a szennyvízben találták a legtöbb szermaradványt. Hogy mi a válasz a furcsa jelenségre?
Itt jön képbe az AMPA, a glifozát bomlásterméke: az AMPA a mosószerekben is megjelenik. Az anyag nitrogéntartalmú szerves foszfonsavak, vízlágyító-adalékok lebomlása során keletkezik. A kutatás tanulsága tehát, hogy a kémiai mérések értékelésekor mindig figyelembe kell venni azok időbeli és térbeli dimenzióit is.
Indexkép: iStock
