A GYÜMÖLCSÖSÖK ZÖLDMUNKÁJA ÉS GYÜMÖLCSRITKÍTÁSA Gyümölcstermesztésünk megújulása a minőség-centrikusság jegyében történik. A 100%-ot közelítő kiváló minőségű áruhányad kizárólag intenzív ültetvényekben, és intenzív termesztéstechnológia alkalmazásával érhető el. Az ilyen típusú ültetvényekben egyre nagyobb szerepet kap a zöldmetszés és a gyümölcsritkítás, melyek központi szerepet játszanak a kiegyenlítetten magas, jó minőségű termés elérésében. Zöldmetszés A hajtásválogatás során a fák koronájából kizárólag a kedvezőtlen helyzetű és -állású folyó évi növedékeket távolítjuk el. A hajtások különböző mértékű visszametszése, valamint a hajtáscsúcs (vitorla) eltávolítása kisebb-nagyobb mértékben elősegíti az oldalrügyek kihajtását, elágazódást, azaz a termőfelület növelését. Ezt a beavatkozást jellemzően fiatal fákon, a koronaalakítás időszakában célszerű elvégezni, de egyes években termőkorú fákon is kedvező hatású. Ennek optimális időszaka május végétől-június végéig tart. A későbbi időpontban (július) végzett zöldmunka kedvező hatásai jelentősen csökkennek. A szüret utáni metszés a csonthéjas gyümölcsfajok egy részénél (cseresznye, meggy, kajszi, korai szilvafajták) alkalmazott, közvetlenül a szüreti időszak után végzett, a téli metszéshez hasonló erősségű beavatkozás. A fákon a perifériális részek elsűrűsödése miatt nyár közepére a belső részek árnyékoltak. A szüret utáni metszéssel még néhány hónapig a fa egészének kedvezőbb megvilágítottságát teremtjük meg. A szüret utáni metszés kedvező hatású a virágképződésre, valamint a belső koronarészek generatív aktivitásának növelésére. Célszerű a metszést a szüret utáni két héten belül elvégezni, mivel későbbi időszakban a metszésnek már a negatív hatásai (asszimiláló lombfelület csökkenés) érvényesülnek. A nyári, nyárvégi metszés elsősorban az almatermésűeknél (alma, körte) alkalmazott eljárás, a jól színeződött gyümölcs arányának növelését, valamint a következő évi téli-, télvégi metszés mértékének csökkentését szolgálja. Ennek során a folyó évi hajtásokon kívül a két éves korú részek kerülhetnek még eltávolításra. A metszés időszaka gyümölcsfajtól, és –fajtától függően augusztus közepe és szeptember közepe között határozható meg úgy, hogy az 3-, esetleg 4 héttel előzze meg a tervezett szüret idejét. Ennyi időre van szükség, hogy az addig kevésbé, vagy nem színeződött gyümölcsök megfelelő fedőszíne kialakuljon. A metszést akkor lehet megkezdeni, amikor a hajtások zöme már csúcsrügyben záródott. A nyári metszés azért nem lehet túl korai és túl nagy mértékű, mert ez a vegetatív növekedés elhúzódását eredményezheti, aminek következtében nem lesz megfelelő a termőrügy-differenciálódás. Kézi gyümölcsritkítás Az intenzív ültetvények új, nagy termőképességű fajtáinak az évek többségében a kívántnál nagyobb számban kötődnek a gyümölcsök, így ritkítással kell biztosítani a folyó évi termés megfelelő méretét, színét, beltartalmát, és a következő évi termés alapját jelentő termőrügyképződést. A ritkítás elhagyása esetén nagy termésű évet, alacsony terméshozamú, illetve kihagyó év követ (szakaszos terméshozás). Alma, körte, kajszi és őszibarack fajoknál szükséges elvégezni a gyümölcsritkítást a kívántnál nagyobb kötődés esetén. A különböző fajták alternanciára és elaprózódásra való hajlamában jelentős eltérések vannak, ezért a ritkítást fajtára specializáltan kell kivitelezni. A ritkítás lehet kézi és vegyszeres. A ritkítás időpontjának meghatározásánál ki kell emelni, hogy minél korábbi, annál jobban segíti a virágrügyképződést. A gyümölcsritkítást azonban csak a természetes gyümölcshullás befejeződése után célszerű elkezdeni. Almánál a június második felében, míg őszibaracknál a teljes virágzás utáni 5 héten kell megkezdeni a ritkítást. Kajszi esetén korábban, a sziromhullást követő 3-4 hetes időszakban célszerű elvégezni a műveletet. A ritkítás kivitelezése során először az apró, deformált, sérült gyümölcsöket kell eltávolítani. Fontos feladat a különböző alma és őszibarack fajtáknál a csokrosan kötődött gyümölcsök ritkítása, mert az összeérő termések növényvédelmi problémát eredményeznek, illetve gyakran még érés előtt lehullnak, mert lefeszítik egymást a gallyakról. A gyümölcsritkítást ideális esetben fára és ágakra, gallyakra is differenciáltan kell végezni. A gyengébb hajtásnövekedésű fákon kevesebb gyümölcsöt kell hagyni, mint az erős növekedésűeken. A gallyak terhelésénél pedig, azok teherbírását és stabilitását kell figyelembe venni. Nyilvánvaló, hogy a vastagabb gallyakon több gyümölcsöt lehet hagyni. A legpontosabb a gyümölcsritkítás, ha a felesleges termést kézzel szedik le a fákról. A ritkítás során a legkedvezőbb lomb/gyümölcs arányt kell kialakítani. A jó minőségű gyümölcs kialakulásához almánál például 30-40 db, míg őszibaracknál 20 db, kajszinál pedig 30 db levél jut egy gyümölcsre. A gyakorlatban az alakult ki, hogy a sorok elején néhány mintafán beállítják az optimális terhelést (a fán hagyott gyümölcs megszámolásával) és ennek a látványa alapján ritkítják a többit. Dr Gonda István – Szentpéteri Tamás DE-ATC