A gyümölcsültetvényekben a fák metszése az egyik legmunkaigényesebb és legnagyobb szakértelmet igénylő munkafolyamat. Az ültetvény eredményessége nagymértékben múlik azon, hogy ezt a műveletet hogyan végzik el, de nem kevésbé fontos az is, hogy mikor.

Ahány gyümölcs, annyiféle metszési technika – szokták mondani, és ezt még a gyümölcsfák kora szerinti eltérések tovább finomítják, nem is említve a fiatalító metszési eljárásokat.

Kezdjük a bogyósokkal! A málna metszését még tavaly ősszel kellett volna megejteni, hiszen a letermett vesszőket célszerű már a szüret után eltávolítani, de ha nem tettük meg, még nem késő pótolni, akárcsak a piros vagy fekete ribiszke esetében sem.

Gyümölcsfák esetében a legtöbb figyelmet a csonthéjasok, pontosabban a moníliára érzékeny gyümölcsfák igénylik. Ide sorolhatjuk az őszibarackot és a kajszibarackot a klasszikus meggy mellé, amelyeket általában a vegetáció megindulása és a virágzás közötti időszakban lehet a legkisebb kockázattal metszeni, dehát javasolt

kora tavasszal, közvetlenül virágzás előtt elvégezni a metszést.

Az ennél korábbi időpontban nagy az ágbetegségekért felelős kórokozók fertőzésének kockázata, míg a metszés „kitolása” a termés csökkenésével és a fa kondíciójának romlásával jár.

Igazi különbséget az almatermésűek esetében láthatunk, de itt is számtalan eljárást jegyez a szakma a koronaalakító metszéstől a sövényformáig. A napi gyakorlatban kedvelt a téli hidegben történő metszés, talán azért is, mert ilyenkor a fagyott talajon könnyebb haladni a szőlősorok s gyümölcsfák között, mint sárban toporogni körülöttük. És igen jól hangzik a szakmai indoklás is hozzá: mélynyugalomban jobban viselik a növények az ilyen beavatkozásokat.

metszés

Mélynyugalomban jobban viselik az almatermésűek a metszést – fotó: Shutterstock

Általános aranyszabály, hogy a tavaszi lemosó permetezést előzze meg a metszés, így a takarításra szánt permetlével történő ágmosdatás is segít egy kicsit a vágási sebek kezelésében. Általános jó tanács, hogy a nagyobb metszlapokat, felületeket mindenkor igyekezzünk valamilyen fasebkezelővel bekenni.

Nézzük meg részletesebben a metszés lehetséges időpontjait

A metszés történhet a fák nyugalmi időszakában, lombtalan állapotban, vagy a vegetációs időszakban, nyáron. Ezen belül is különböző időpontokat választhatunk, ami aztán hatással van a gyümölcsfák további fejlődésére, élettevékenységeire.

Kezdjük az elején, a facsemeték ültetésekor. Akár ősszel, akár tavasszal telepítjük az oltványokat, ne nyúljunk hozzájuk addig, míg tavasszal a nedvkeringés meg nem kezdődik szöveteikben, és a rügyek duzzadni nem kezdenek. A koronaalakító metszés első lépéseit ekkor végezzük el. Ez általában a március közepe és április közepe közötti időszakra esik.

facsemete

A koronaalakító metszéssel várjuk meg a nedvkeringés beindulását – fotó: Shutterstock

Termőre fordulásig minden nyáron több alkalommal is célszerű hajtásválogatást végezni. Túl erős hajtásnövekedés és gyenge elágazási hajlam esetén hasznos a hajtások visszacsípése, visszavágása. A zöldmunkák módja és erőssége függ az adott fajtól és a kialakítandó faalaktól. A korona kialakításának éveiben általában szükség van lombtalan állapotban végzett fás metszésre is, de ezt semmiképpen ne télen végezzük, hanem tavasszal, közvetlenül a rügyfakadás előtt.

Termőre fordulás után, a fenntartó metszés időpontjának megválasztásánál határozottan különbséget kell tennünk az almatermésű és a csonthéjas gyümölcsfajok között.

Először nézzük a csonthéjasokat. Ebbe a csoportba tartozik a kajszi, az őszibarack, a szilva, a cseresznye, a meggy és a mandula. Télen ezeknél a gyümölcsfajoknál semmilyen metszési műveletet ne végezzünk. Ennek elsősorban növényvédelmi okai vannak. Télen, a sebeken át fertőznek ugyanis azok a kórokozók, amelyek a csonthéjasok gutaütéses, ágrákosodásos pusztulásáért leginkább felelősek. Közülük is elsősorban a Pseudomonas syringae baktériumot és a Leucostoma (cytospora) cincta gombát kell megemlíteni. Ha ezek bejutottak a fák szöveteibe, onnan nem tudjuk őket kiirtani, és a fák lassú halálra vannak ítélve.

Eltérő mértékben, de valamennyi csonthéjas faj veszélyeztetett, a legérzékenyebb a kajszi és az őszibarack. A téli metszésnél nem tudjuk megakadályozni a fertőzést. Az említett kórokozók egyaránt fertőzik az idősebb fás részeket és a fiatal vesszőket.

barack

A csonthéjasokat virágzás előtt vagy akár a virágzáshoz közel is metszhetjük, lényeg, hogy ne télen – fotó: Shutterstock

Mikor metszhetjük ezeket a fákat? Két időpont lehetséges. Az egyik tavasszal virágzás előtt van. Akár virágzás közben is metszhetünk, a lényeg az, hogy minél közelebb legyünk a virágzáshoz, és ne kezdjük el a munkát március 10. előtt. Ekkor a gutaütés kórokozói már nem fertőzőképesek. A másik alkalmas időpont nyáron van, közvetlenül a szüret után.

A legkorszerűbb csonthéjas ültetvényekben termőkorban csak évente egyszer, szüret után metszik a fákat. Az ősz beköszöntével újból erősödik a fertőzés veszélye, ezért legkésőbb szeptember 10.-ig fejezzük be a metszést. A nyári metszés egyébként a vesszők beérését is segíti és javítja a téltűrő képességüket.

Bonyolítja a helyzetet, hogy ebben a csoportban nagyon fagyérzékeny fajták is vannak. Ezeknél az a legjobb megoldás, ha szüret után egy előmetszést végzünk, és tavasszal, a virágzáskor végezzük el a végleges vesszőszám beállítását, a téli rügyfagykár figyelembe vételével.

Mi a helyzet az almatermésűekkel, az almával, a körtével, a birssel és a naspolyával? Mai ismereteink szerint ezeket a fajokat a gutaütés kórokozói nem veszélyeztetik, így a termőre fordult fák kevésbé érzékenyek a metszési időpont megválasztására, mint a csonthéjasok. Az almatermésűeket tehát télen is metszhetjük, azokon a napokon, amikor fagypont felett van a hőmérséklet. Fagypont alatt ugyanis kezünkkel megfogva a fákat kárt okozunk azzal, hogy a szövetekben lévő nedvesség lokálisan felmelegszik, majd újból lehűlik.

Bármelyik időpontban metszünk is, ne feledkezzünk meg a sebek gondos kezeléséről valamilyen sebzáró anyaggal.

A növénybetegségek és a kártevők károsításának megelőzése

Almatermésűeknél a lisztharmat állnandó, visszatérő betegség. A kórokozó a vesszők felszínén és a rügypikkelyek alatt egyaránt áttelel. A vesszők felszínén a telelő micélium könnyebben károsodik, a kemény fagy elpusztítja – de hol van már a kemény, téli fagy. Tavasszal a fakadással egy időben elindul az első – primer – fertőzés.

Tavaly nyáron talán a legnagyobb gondot a moníliás gyümölcsrothadás okozta. Elsősorban a csonthéjasok gyümölcsét vitte el a betegség, de az almatermésűeket is károsította az ősz elejétől. A megtámadott gyümölcsök egy része lehullott, másik része a rothadás után megfonnyadt és ottmaradt a fán, ezt nevezzük múmiának. Mindkettő veszélyes a jövőre nézve, mindkettő fertőzési forrás lesz.
monília

Moníliás gyümölcsrothadás almán.

múmia

Monílliás gyümölcsrothadás következtében kialakult gyümölcsmúmia őszibarackon.

Problémát okozhat még a moníliás virág- és hajtásszáradás és az őszibarack tafrinás levélfodrosodása is. Ezek számára az idei enyhe tél és a csapadékos március kifejezetten kedvező lehet.

A csonthéjasoknál tavaly korán megjelent, és tartósan fertőzte a fáinkat a csonthéjasok levéllyukasztó betegsége. E betegségnek nemcsak ez a tünete, megbetegíti a hajtásokat is, s azokon lilás színű, gyakran besüllyedő foltokat okoz. Amennyiben a folt egy rügyet (rügycsoportot) körbeölel, akkor az a rügy nem hajt ki.

Nézzük, hogyan védekezhetünk a károsítók ellen!

Először is keressük meg a letörött, lehasadt, sérült vesszőket, gallyakat, s azokat az egészséges résznél távolítsuk el. Következő lépésként mindenképpen távolítsuk el a múmiákat. Az eltávolítás szó szerint értendő, nem elég a vesszőkről leszedni azokat, s ledobni a földre. Össze kell gyűjteni a gyümölcsmaradványokat, majd el kell szállítani a kertből vagy elásni, s földdel takarni. Ne legyen ott tavasszal, ne adjunk lehetőséget a fertőzésnek!

Meggyen, kajszin keressük a moníliás hajtásszáradás tüneteit. (Nagyon nem kell keresni, már messziről láthatóak!) Ezeket már a tünetek megjelenése időszakában le kellett volna vágni, de sajnos sok tulajdonos elmulasztja megtenni, így a tavaszi metszés időszakára marad a feladat. A sérült, kihasadt, levél-, virág-, gyümölcsmaradványokat tartó vesszőket, gallyakat le kell vágni.

kép

Moníliás fertőzés kései tünete meggyen. Termés, rügy, vessző károsodott.

kép

Totális moníliafertőzés meggyen. Látszik, hogy küzd a fa, sok új hajtást hozott, ami kedvez a moníliának, még teljes pusztulás is lehet a vége.

Érdemes a metszés során a beteg részeket egy kisebb (10-15 cm-es) egészséges résszel együtt levágni, mert a betegség az elmúlt év során terjedt a fás részben, s a külső kép alapján nem tudjuk pontosan, hogy hol tart belül. Nagyon fontos az itt levágott vesszők, gallyak összeszedése, eltávolítása a fák környezetéből.

Őszibarackon keressük a csonthéjasok levéllyukacsosodás-betegségének vesszőtüneteit. Amennyiben a vesszőn besüppedő foltok vannak, akkor érdemes azt levágni. Ha nélkülözhetetlen ott a korona alakjához, akkor legalább a beteg rügyeket tartalmazó részt vágjuk le.

kép

Csonthéjasok levéllyukacsosodás-betegségének tünete őszibarackvesszőn.

Az őszibarack melegigényes, ezért különösen kedvező számára a katlankorona, a nap besüt a korona belsejébe. Ez növényvédelmi szempontból is kedvező, tehát alakítsunk ilyen koronát, tartsuk tisztán és szellősen a belsejét, ez sokat segít a betegségek megelőzésében.

Másik oldalról a tenyészidőszakban végzett permetezések sokkal hatékonyabbak lesznek azáltal, hogy a korona minden részére el tudjuk juttatni a permetlevet.

Van, aki a metszéskor végez termésszabályozást, s van, aki kötődés után. Bármelyik módszert választjuk, fontos, hogy a termések ne érjenek össze, a moníliás termésrothadás fertőzött gyümölcsről könnyen és gyorsan átterjed a vele érintkező egészségesre. Így lesz a végén a legtöbb termést ígérő fán a legtöbb megbetegedett, tönkrement gyümölcs.

Az almánál a lisztharmat az a kórokozó, amelyet már a metszés során megpróbálunk eltávolítani. Ennek módszere, hogy a fán – tipikusan a Jonatán fajta, illetve a fajtacsoportba tartozó fákon – keressük a gyertyás vesszőket, s azok fertőzött, bevonatos részét levágjuk. Ezt a megoldást kötik Nagy Sándor nevéhez is, így Nagy Sándor-féle vagy szabolcsi metszésnek is mondják.

alma

Almafa gyertyás vesszeje.

Hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, így a legtöbb esetben a fa összes vesszőjét visszavágták, attól függetlenül, hogy fertőzött volt vagy nem, s ezt az alma nem igazán szereti. Az almánál korábban a termőkaros orsó volt az elterjedt koronaforma, ma már inkább a karcsú orsót alakítják ki. Maga a koronaforma és a korona mérete is biztosítja a szellősséget, a bepermetezhetőséget. Aki hagyományos koronát nevel almafájának, az törekedjen a szellős, laza korona kialakítására, fenntartására, mert az alma betegségei számára kimondottan előnyös a nedves, párás környezet a korona belsejében, s az ilyen korona bepermetezése sem lesz tökéletes.

Korábban a kórokozókat emlegettük, most a kártevőkről kell pár szót ejteni.

A gyümölcsöt károsító molyok sok faja telel a fa törzsén, kéregrepedésekben, hajlatokban, pl. almamoly, almailonca, barackmoly, keleti gyümölcsmoly, szilvamoly, amerikai medvelepke. Ezek általában szövedéket, gubót készítenek, s annak védelmében telelnek. A pajzstetvek a vastagabb ágakon telelnek, sokszor egész vastag telepet alkotnak.

A kéregkaparás az előbb említett kártevőket megsemmisíti, illetve eltávolítja azokat a rejtekhelyükről, ami aztán pusztulásukhoz vezet. Amennyiben a fa kérge fiatal, gyenge, akkor egy drótkefével helyettesíthetjük a kaparó szerszámot. Az élő kérget lehetőleg ne sértsük meg, ne idézzünk elő egy fás részeket érintő betegséget.

Nincs vita a metszés szükségességének megítélésében, de el kell ismerni, hogy a munka során rengeteg sebzést ejtünk. Ezek a felületek a fa sebgyógyító képességétől és az időjárástól függően rövidebb-hosszabb ideig behatolási kaput mutatnak a károsítóknak. Éppen ezért

kiemelt fontosságú a metszési sebek kezelése.

Erre ma már sebkezelő pasztákat lehet kapni, s jó lenne minden vágott felületet bekenni azokkal. A gyakorlati munka során el kell ismerni, hogy ez egy kicsit túlzó kérés, inkább azt javasolják, hogy az 1 cm átmérőt elérő vagy meghaladó vágott felületeket kenjük be.
sebkezelés

Sebkezelés metszés után.

Sokan a metszést úgy időzítik, hogy a befejezésekor időszerű legyen a rezes lemosó permetezés. A lemosó jelleg a bőséges lémennyiséget is jelenti, vagyis a fa minden részét, így a metszési felületeket is bevonja a permetlé, s az is ad egy védelmet a kórokozók támadása ellen. Kiskertekben, kevesebb fa kezelése során ezt talán még jobban lehet időzíteni.

Befejezésül idézzük fel, hogyan foglalta össze Uwe Jakubik „Gyümölcsfák metszése” című munkájában a gyümölcsfametszés tíz legfontosabb szabályát:

1. Metszés előtt mindenképpen vizsgáljuk át a fát, mérlegeljük a megjelenése alapján az egészségi állapotát és az életerejét.
2. Mielőtt metszeni kezdünk, állapítsuk meg, melyik a korona három-négy vázága.
3. A vázágakat úgy irányítsuk, hogy körülbelül 45°-os (legfeljebb kicsit nagyobb) szöget zárjanak be a törzzsel. Szükség esetén fel- vagy lekötözéssel változtassunk az ágak helyzetén.
4. Az általános szabály szerint az almatermésűek vesszőit egyharmaddal, a csonthéjasokét kétharmaddal vágjuk vissza.
5. A leggyengébben növekvő vázágon kezdjük a metszést, és figyeljünk, hogy egymással egy vízszintes síkban maradjanak a vázágak csúcsai.
6. Engedjünk minél több fényt a koronába! Távolítsuk el a függőlegesen fölfelé növő, illetve a lefelé irányuló ágakat.
7. A sudárral versengő ágakat mindig távolítsuk el.
8. A vázágakat és a vezérvessző csúcsát összekötő háromszög csúcs felőli szöge mindig 120°-os legyen.
9. Ha a vázágakat leváltjuk, a fa magasságából is mindig vegyünk vissza.
10. A nagyobb metszési sebeket mindig kenjük be sebkezelő szerrel!

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre és szakcikkre kíváncsi, látogasson el az Agroinform Növényvédelem rovatára.

Az Agroinform ingyenes Növényvédőszer-adatbázisa pedig elérhető ide kattintva.