A történet a '70-es évekre nyúlik vissza, amikor Magyarországon is nagy felületen megindult a zöldséghajtatás a fóliasátrakban. A termesztés sajátossága, amit a technikai lehetőségek is diktáltak, magával hozta a monokultúrás termesztést: évről évre ugyanott ugyanazokat a növényeket kellett termeszteni. A negyedik-hatodik év után a leggondosabb kertészeknél is jelentkeztek a talajban felhalmozódó kórokozók és állati kártevők miatt a termesztési gondok.
.jpg)
1. kép A talaj nélküli, vegyszermentes termesztés otthon is megoldható
Az ilyenkor tanácsként hangoztatott vetésforgóra a kevés termesztett faj, a növények közös betegségei és kártevői miatt nem lehetett gondolni. Maradt a talajfertőtlenítés, és ha a vegyszerek nem bizonyultak elég hatásosnak, még nagyobb töménységben használtuk őket, még hatásosabb készítményeket vetettünk be, mire rájöttünk, hogy a kártevők és kórokozók egy része megszokja ezeket, a mi egészségünk pedig egyre inkább megsínyli. Elő a régi kutatási eredményeket és termesztési tapasztalatokat!
A II. világháborúban a német, de főként az amerikai katonaság által is alkalmazott módszerekkel nekifogtunk a talaj nélküli, mesterséges közegen történő hajtatásnak, aminek eredményeként elmondhatjuk, hogy az egész világon, de Magyarországon is rohamosan növekszik az innen származó primőrök mennyisége,
a garantáltan tiszta, ellenőrizhető minőségű termékek előállítása.
A „kézben tartható” technológiának, a szabályozhatóságnak, a magas technikai színvonalnak köszönhetően sikerül a környezeti tényezőket (hőmérséklet, levegő összetétele, páratartalom, fényviszonyok, tápanyag és vízellátás) olyan szinten szabályozni, hogy azok a növénynek kedvező életfeltételeket biztosítanak, de a kórokozóknak és kártevőknek a szaporodásához, fennmaradásukhoz már hátrányosak. Napjainkban egyre több primőrtermékről mondható el, hogy talaj nélküli és vegyszermentes technológiák eredménye.
Mit kell tudni ahhoz, hogy valaki otthon, különösebb kertészeti szakismeret nélkül primőrt termesszen?
Az elkövetkezőkben ismertetett tanácsainkkal ebben szeretnénk az olvasóinknak segíteni.
2. kép Minél kisebb az edény, annál nehezebb benne a növényt életben tartani.
A konténert (vödör, fóliatömlő, láda stb.) nevezzük a továbbiakban egységesen tenyészedénynek, ami lényegében nem más, mint a mindenki által is használatos virágcserép óriás változata. Azaz olyan élettér a gyökereknek, ahol megtalálják a szükséges tápanyagokat, vizet és levegőt. Ha ennyire egyszerű, akkor miért nem sikerül sokaknak? – vetődik fel a kérdés.
A zöldségfélék – fajtától függően – normális körülmények között, természetes talajon 1-2 m3 talajt is átszőnek (pl. görögdinnye). Az edény térfogata töredéke ennek, mindössze néhány liter. Minél kisebb az edény, annál nehezebb benne a növényt életben tartani, annál nagyobb figyelmet, szaktudást igényel, annál gyakrabban szorul a növény táplálásra, vízutánpótlásra.
Elvileg néhány milliliter (pálinkás pohárnyi) közeg is elegendő lenne, ha folyamatosan, éjjel-nappal tudnánk a vizet és a tápanyagokat a gyökerekhez juttatni. (Ezen alapszik az úgynevezett aeropónika vagy ködkultúra, ahol a termesztéshez nem használnak semmiféle talajt, közeget, folyamatosan fújják a gyökerekre a tápoldatot.) Könnyű elképzelni, hogy egy ilyen rendszer mennyire érzékeny, törékeny, nyáron nagy melegben elég csak néhány perces technikai zavar, amikor a vízszolgáltatás megszűnik, a növények azonnal elpusztulnak. A fentiekből következik egy fontos szabály, amit minden erre vállalkozónak tudnia kell:
minél kisebb edényt választunk, annál gyakrabban kell öntözni és tápoldatozni, annál nagyobb figyelmet és több szakértelmet igényel a termesztés!
Mekkora edényt használjunk?
Hányszor látni, hogy a muskátlit az ablakokban vagy balkonon keskeny, szűk ládákba bekényszerítik, amelyek nemcsak gyorsan kiszáradnak, de még a napsütésben gyorsan át is forrósodnak, alkalmatlanná válnak növénynevelésre. Zöldségek számára (paradicsom, uborka, padlizsán) a 8-10 liter térfogat az a méret, amelyben – megfelelő odafigyelés mellett – a növények megnevelhetők. Elvileg a paprika ennél kisebb térfogatú edényben is termeszthető, ennek ellenére azt javasoljuk, hogy az edény térfogata legyen nagyobb (8-10 liter), és inkább 2-2 db növényt ültessünk.
Itt kell megjegyezni, hogy a talaj nélküli termesztés csak ott lehetséges, ahol napi, állandó felügyelet van, a hétvégi kertekben, hobbitelkeken teljesen felesleges a próbálkozás, eleve kudarcra van ítélve az igyekezet.
Milyen legyen a jó edény alakja?
Az edény alakját kevésbé a növény, sokkal inkább stabilitása, használhatósága határozza meg. Ideálisak a párhuzamos falú, nem túl magas, súlypontjukkal alul bírók (pl. vödrök, rövidebb zsák, műanyag konténerek). Kerülni kell a túl vékony, a kis átmérőjű, nagy felületű tenyészedényeket, amelyek gyorsan átmelegednek. Alaktartás szempontjából vannak kemény anyagból készült, stabil edények (vödrök, műanyag ládák, óriás cserepek stb.) és lágy fóliából gyártott tömlők (zacskók, zsákok).
Leggyakrabban az árutermelő gazdaságok a fekvő zsákos vagy, ahogy nevezik, táblás konténereket használják (3. kép.), hosszúságuk 80-200 cm, az ültetőlyukakat az oldalukon vágják, ezekbe folyóméterenként 3-5 db növényt is ültetnek. Az ilyen megoldás tökéletesen megfelel a növény igényének is, de tömegükből adódóan a ki- és beszállításuk, mozgatásuk jelenthet gondot.
3. kép Fekvő tenyészedények (zsákok).
Az úgynevezett zacskó megoldású edényeket nevezik konténereknek is, polietilén fóliából készülnek, egyszer használatosak, fektetett (összehajtott) szélességük 20-25 cm, magasságuk 30-35 cm. Felső szélüket 3-4 cm-re visszahajtják, ezáltal a peremük stabilabb lesz, mozgatásuk könnyebb, nem szakadnak (4. kép).
4. kép Ültetés lágy falú műanyag tenyészedényekbe (zacskókba).
Egyszerűségük és alacsony áruk miatt nagyon kedveltek. A lágy falú, polietilén konténerek többféle méretben készülnek (8-15 liter), színük általában fekete – a nap UV-sugarainak az ilyen szín jobban ellenáll –, kevésbé szakadnak, de hátrányuk, hogy nyáron erősen átmelegszenek, szemben a fehér színű fóliákkal (5. kép).
5. kép A világos színű fóliából készült tenyészedények nyáron kevésbé melegszenek fel.
Míg az álló (függőleges helyzetű), kisebb térfogatú konténerzacskókat a saját célra termelő hobbigazdaságok használják, addig a kemény falú edények, így a műanyag vödrök is elsősorban az árutermelő kertészetek tenyészedényei. Ugyan lényegesen drágábbak a fóliából készült konténereknél, de stabilabbak, egységesebbek, ezáltal tápoldatozásuk és öntözésük központilag, műszeres vezérléssel jobban irányítható (6. kép).
6. kép Beváltak a nagyüzemi termesztésben is a műanyag vödrök.
A vödör színe lehetőleg világos legyen, a sötétszürke és fekete vödrök nyáron gyorsan túlmelegszenek. Térfogatuk 10-12 liter.
Meg kell említeni mint lehetőséget a különféle balkonládákat, bár nem igazán használatosak zöldséghajtatásban, többnyire a dísznövénytermesztésben kerülnek alkalmazásra. Újabban kifejezetten zöldségtermesztés céljára is gyártanak 10-30 literes, polisztírol, kemény falú műanyag edényeket. Ezek keresztmetszetüket illetően lehetnek kör és négyzetesek, előre lyuggatottak, fénynek ellenállnak, erősen szigetelő jellegű anyagukból adódóan kevésbé melegszenek át. Költség szempontjából a vödrök előnyösebbek.
Úgy a lágy falú fóliazacskók, mint a szilárd falú edények és vödrök esetében gondoskodni kell a drénvíz elvezetéséről. Több (5-6 db) 5-6 mm-es lyukat az edény alján úgy kell kialakítani, hogy a gyökérrögzítő közeg (pl. tőzeg) ne tömítse el. Ezért a lyukak szintjén sódert, perlitet vagy gyöngykavicsot célszerű elhelyezni, ami a víz és a tápoldat szabad elszivárgását mindig biztosítja.
Míg korábban a kertészetek az ágyáskonténereket (deszkával, műanyaggal, fémkerettel és betonnal körbekerített gyökérközeg) alkalmazták, napjainkra ennek a műanyagvályús változata maradt a termesztési gyakorlatban (5. kép).
A fejes salátát ún. műanyag ágykonténerben nevelik.
Több növény elhelyezésére is alkalmasak, könnyen tisztíthatók, tartósak, csepegtetőrendszerrel is öntözhetők. Eredményes üzemeltetésükhöz szükséges a pontos, vízszintes beállításuk, szintezésük.
