Medárd tette a dolgát, meghozta az esőt, amit oly régóta vártunk. Már-már a reménytelenség süllyesztőjébe kerültünk, de az utolsó pillanatban megérkezett ez a mediterrán légtömeg, és bőséges esővel áztatta földjeinket. Érdemes a Meteorológiai Szolgálat adatait megtekinteni, mennyit kaptunk az áldásból, s hol tartunk most a talajok feltöltődésével.
A vasárnap (06. 14.) reggelt megelőző 10 napban az országban 30-60 mm eső esett, s csak a Dél-Dunántúl kapott kevesebbet (15-25 mm) a csapadékból. Az előbbi adatban ebben nincs benne a vasárnapi zápor-zivatar, ami aztán jócskán megfejelte a korábbi adatokat. Sajnos vasárnap jég is hullott az esőcseppekkel, de a szerencsésebb vidékeken apró szemcsék csapkodták a növényeket, így lombozatban, gyümölcsben jelentős kárt nem tett. Mostanra a talaj felső 20 cm-es rétege gyakorlatilag telítődött vízzel, csak Somogy, Tolna megyében mutatkozik némi hiány, illetve az Alföld közepe, a Tisza-tó környéke maradt ki az esőkből. Hirtelen annyi jött, hogy némely helyen megállt a víz, nem tudott leszivárogni. Pedig van fogadókészség, a talaj felső 50 cm-es rétegében még mindig igen sok a hasznos vízkapacitáshoz mért hiány. Az előbb említett térségekben a hasznos vízkapacitás 40%-a áll a növények rendelkezésére, s ez igen kevés. Máshol jobb a helyzet, általában 50-80% a telítettség, s egy-két szerencsésebb helyen elérte vagy közelíti a 100%-ot.
Az eső csodát tett. Minden kizöldült, az érő gyümölcsök, pl. cseresznye, meggy gyorsan gyarapodtak, sajnos egy részük a gyors növekedésben ki is repedt.
Növényvédelmi szempontból nagyon fontos a lombozat nedvességborítottsági időtartama. Most gyakran és tartósan alakult ki a nedves felszín, ami bizonyos gombabetegségeknek kimondottan kedvez. Megfigyelésem szerint előfordult, hogy a levélzet 24 órán át nem száradt fel.
A másik jellemző a relatív páratartalom emelkedése. A légtömegek maguk is magasabb nedvességtartalmúak voltak, majd az eső után kezdődő kipárolgás, felszáradás tovább növelte a levegő páratartalmát, ami szintén növelte a fertőzési nyomást.
A népi megfigyelés szerint ha Medárd napján esik, akkor 40 napig esik. Most még nem lehet igazolni ennek az állításnak az igazát, de az biztos, hogy 06. 08. óta gyakorlatilag mindennap esik. A meteorológiai előrejelzés még ennél is többet ígér, még további 7 napos esős időszakot jeleznek. Örülhetünk a kilátásnak, de az ültetvényekben szakmai tudás, elegendő kapacitás és szervezőkészség kell a növényvédelmi helyzet kezeléséhez.
A kukorica- és napraforgó-állományokba lassan betelepülnek a károsítók
A szántóföldi kultúrák közül az őszi vetésűeknél már kevés a teendő, a kapásoknál meg még csak most formálódik a veszély, így könnyebben megoldhatóak a feladatok.
Kalászosok
A kalászosok közül az őszi árpa már szőkül, a szemek érnek. Az őszi búza felső levelei a kalásszal együtt még mindig zöldek, a szemek tejesérés fázisában vannak. A most érkezett csapadékbőség miatt az érési folyamat kissé lelassul. Az előbbiek alapján az őszi árpa már nem igazán jó táptalaj a károsítóknak, s az érési folyamat ezt erősíti. A búza esetében még aktívak a kórokozók, a jelenlegi körülmények a lisztharmatnak (Erysiphe graminis) kedveznek, s a betegség újra terjed. Lassú a folyamat, s figyelembe véve az érés várható gyorsulását már komoly gondot nem okoz, beavatkozást nem igényel.
A búzának még van zöld levele.
A sárgarozsda (Puccinia striiformis) számára a csapadék fontos, a mostani esők hatására megjelent a Dunántúlon – észlelési szinten, de erre is az előbbi megállapítás érvényes. A betegségek és a kártevők is a később érő tavaszi árpát vagy a zabot célozzák meg.
A zab még általában zöld, bár itt egy koronásrozsda-fertőzés látható.
Kukorica
A kukorica megkapta a csapadékot és a meleget, amelyekre határozottan reagált, zöldebb, erősebb, gyorsan növő állományt lehet látni. Melegebb fekvésben már derékig ér, míg hűvösebb tájakon csak (5)-7-9 leveles. A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) rajzása hamarosan tömegessé válik, érdemes megfigyelni. Repül már a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) is, de ebben az időszakban még más tápnövényt keres.
A levéltetvek, pl. zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi) szinte mindenen megjelennek, a kukorica sem kivétel. Most kezdik a betelepedést, a kolónia építést.
A kukoricát is keresik a levéltetvek.
Napraforgó
A másik hálás növény a napraforgó, az állományok megerősödtek, sokat nőttek, a (6)-8-10 levéltől az 1 méteres magasságig találhatunk növényeket. Ebben sokat segített a kultivátorozás is. A kis bimbókat már megláthatjuk, s a levéltetvek (Aphis fabae) is megtalálják. Korán indult a betelepedés, s azóta a védekezéstől függően kisebb-nagyobb kolóniák fertőzik a felső leveleket a bimbóval együtt. Érdemes az állományokat szemlézni és szükség esetén kezelni a kártevő ellen, még mielőtt a bimbót szívogatja.
A levél- és szárfoltosságok általánosan még nem jelentek meg, de néhány helyen észlelték az alternáriás levélfoltosság (Alternaria helianthi) tüneteit az alsó leveleken, illetve a fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) tüneteit. Ez utóbbi betegség számára kedvező a napraforgó és a repce együttes nagy termőterülete. Az elégtelen vetésváltás is besegít a betegség terjedésébe. A jelenlegi körülmények kedvezőek a betegségek fertőzéséhez, így – ha eddig elmaradt volna – a védekezést ajánlott elvégezni.
A növények alsó levelein, ott is a fonákon takácsatkák (Tetranychus urticae) szívogatnak, s a tripszek (Thrips tabaci) is társulnak a kártevőközösséghez. A tünetek – foltszerűen kivilágosodó területek a levélen – mutatják a kártétel nagyságát és növekedését. A gyakori és heves esők valószínűleg csökkentik a kártevő-populációt, de az érkező párás melegben ismét szaporodnak. A korai megjelenés miatt nagy kárral fenyegetnek, így érdemes védekezni ellenük, a speciális atkaölő készítmények valamelyike segíthet.
Repce
A repceállományok változatos képet mutatnak, van, ahol már száraz a növény, s színeződő magvak találhatók a becőkben, míg máshol még zöld a szár és a becő, esetleg a felső levél. Utóbbi táblákban a levéltetvek, pl. káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae) újra fertőznek, de kolóniájuk mérete és a kártétel várhatóan nem éri el a veszélyességi szintet, hisz a növény hamarosan leszárad.
Az esős időjárásban terjed a fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum), s a nyugati határszélen a fómás szárfoltosság (Phoma lingam) tüneteit is megtalálták. Ezek ellen is már csak a deszikkálás, majd a betakarítás segít.
Ez egy repcetábla, de az ebszékfű és sok más gyom is helyet követelt.
Már korábban megfigyeltük, hogy a növények alacsonyak maradtak, kevés elágazást neveltek. Ez a termés mennyiségére kedvezőtlen hatást gyakorolt, s mellette utat nyitott a kései gyomosodásnak. Eddig, a száraz időjárásban kevésbé mutatkozott meg a gyomosodás, de a csapadék érkezése után bámulatos gyorsasággal a kultúrnövény fölé nőttek a gyomok. A deszikkálás ilyen szempontból is fontosságot kapott.
Burgonya
A burgonya elérte a lombzáródás állapotot. Ettől kezdve a növény lombozata olyan környezetet teremt, amiben tartósan megmarad a levélfelületi nedvesség, illetve párás belső alakul ki. Ehhez a jelenlegi időjárás is hozzáteszi a csapadékos jelleget, így a burgonyavész (Phytophtora infestans) fertőzéséhez ideális feltételek alakulnak, s várhatóan megjelenik a betegség. A védekezést megelőző jelleggel ajánlott elvégezni, felszívódó és kontakt hatóanyagok kombinációjával.
A levéltetvek (Myzus persicae, Aphis nasturtii) e kultúrában is visszatérő jelleggel károsítanak, most épp kicsit visszaesett vagy stagnál a számuk, de az újbóli felszaporodásukra számítani kell. A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) vegyes népessége táplálkozik a növényeinken. A kártevőtömeg nagyban függ a korábbi védekezések sikerétől, így a helyi szemle alapján lehet dönteni a védekezés időzítéséről és a szerrotációban következő készítményről.
A gyümölcsösökben nagy a fertőzési nyomás
Csonthéjasok
A csonthéjasok közül érik a cseresznye és a meggy. Sajnos a hirtelen jött bőséges csapadék könnyen kirepeszti a gyümölcsöt, nem beszélve a jégesőről, s ezt követően szinte megállíthatatlan a moníliás gyümölcsrothadás (Monilínia laxa, M. fructicola) terjedése. A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) rajzása továbbra is gyenge, s a gyümölcsök fertőzöttsége is elhanyagolható.
A kajszi maradék termése is zsendül. Sajnos a jég megverte a gyümölcsöt, s ott is elindul a rothadás.
A szilva még a gyümölcsét neveli, de a moníliás gyümölcsrothadás (Monilínia laxa, M. fructicola) azt is megtámadja. Itt még van idő az érésig, vagyis lehet még kezelni ellene. A tiofanat-metil hatóanyagú készítmény 14 napos élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával alkalmazható, a fluopiram+tebukonazol és a fludioxonil+ciprodinil kombinációk 7 nap, míg a fenhexamid 3 napos várakozást követel. A készítményeket általában csonthéjasokban használhatjuk monília ellen.
A szilvát már támadja a moníliás gyümölcsrothadás.
Kajszibarackban és főképpen őszibarackban az esők után erősödött a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) fertőzése. A korai lombvesztés megelőzésére érdemes már most kezelni a betegség ellen. A levéltetű (Aphididae) fertőzés a védekezések hatására átmenetileg csökkent a csonthéjas fákon, de az ültetvények vizsgálata folyamatos feladat.
Terjed a sztigminás levéllyukacsosodás.
Málna
Érik a málna, egyelőre egészségesek a gyümölcsök. E kultúrában a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) fenyeget. A szedés és esők által teremtett helyzetben nehéz a védekezés.
Érik a málna.
Alma
Az almásokban továbbra is intenzív a hajtásnövekedés, és a gyümölcs is növekszik. A magas fertőzési nyomás ellenére a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzés az üzemi ültetvényekben nem erősödött, gyenge fertőzöttségnél sikerült megállítani. Sajnos házi kertekben ez nem mondható el (30-50% gyakoriság). Ebben a fenofázisban mind a hajtás, mind a gyümölcs érzékeny a kórokozó támadására, s a tünetek a gyümölcsön is megjelentek, szerencsére itt is gyenge a fertőzöttség. A kórokozó számára kedvező körülmények között a fertőzési nyomás továbbra is magas, a védekezéseket folytatni kell.
A varasodás (Venturia inaequalis) később indult, de mostanság felgyorsult a fertőzése. A melegedéssel a lappangási idő csökken, a gyakori esők, a nedvesség segíti a kórokozó támadását. A lombozat és a gyümölcsök egyaránt fogékonyak a kórokozó fertőzésére, így az intenzív védekezéseket felszívódó+kontakt hatóanyag-kombinációkkal folytatni kell. Itt is érvényes, hogy az üzemi ültetvényekben legfeljebb gyenge fertőzöttség alakult ki, míg a házi kertekben azt meghaladó mértékben van jelen a betegség.
A levéltetveknek (Disaphis plantaginea, Aphis pomi) nem kedvez a gyakori heves eső, a kolóniák csökkennek vagy legalább megállnak növekedésükben. Arra viszont készülni kell, hogy az esők után és a meleg visszatérésével újra támadásba lendülnek. Az ültetvények szemlézése során erre is figyeljünk.
Az almamoly (Cydia pomonella) újra emelkedő számban repül, míg az aknázómolyok most alacsony számban vannak jelen. A védekezésekkel még lehet várni.
Az almatermésűek tűzelhalás-betegsége (Erwinia amylovora) a virágzás szakaszában nem tudott fertőzni. Most viszont a körülmények kedvezőek a kórokozó támadásához, s a betegség körtehajtásokon megjelent. Ilyenkor a beteg részek lemetszése és megsemmisítése segít. Az ültetvényeket ellenőrizni kell, mert jelen időszakban minden adott a betegség terjedéséhez.
Szőlő
Eddig csekély volt a kórokozók fertőzési nyomása a szőlőskertekben. Korábban megjelent a lisztharmat (Uncinula necator), de nem igazán terjedt, míg a peronoszpóra (Plasmopara viticola) fertőzése eddig elmaradt. Most arra kell számítani, hogy ez a kedvező helyzet veszélybe kerül. A lisztharmat (Uncinula necator) terjedésére kell számítani.
A peronoszpóra (Plasmopara viticola) itt telelt oospórája a hosszan tartó tavaszi szárazságban elvesztette fertőzőképességét, így az most kevésbé fenyeget. A mediterrán térségben viszont halmozódik a kórokozó rajzóspórája, s az onnét érkező légtömegek rendszerint meghozzák azt. Most is vélhetően ez történik, a Medárd-időszak nagy részében abból az irányból kapjuk a csapadékot, s az társul a szállított spórákkal, vagyis minden összejön a fertőzéshez. Mindez azt jelenti, hogy borvidékeinken a peronoszpórafertőzés veszélye is magas. A betegségek ellen intenzív védekezés szükséges, felszívódó és kontakt kombinációk ajánlottak. A folpet hatóanyag a szürkepenész ellen is ad védelmet, így javasolt betenni a technológiába, de a pirimetanil is segíthet. A csapadékos napok után a feketerothadás (Guignardia bidwellii) is újra fertőzi az állományokat.
A szőlő virágzása már a végéhez közeledik. Ilyenkor veszélyeztet a szürkepenész (Botrytis cinerea), mert a virágsapkák egy része ott „ragad” a fürtben vagy éppen a megkötött bogyón, s az lesz a kórokozó szaporodási felülete. Csapadékos időszakban a védekezések részévé kell tenni a szürkepenész elleni hatóanyag kijuttatását is.
A fürt csúcsán még ott maradt a sapka.
A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) lárvái nem okoztak kárt a fürtökben, az imágók most is alacsony számban repülnek. Bár még alacsony szinten van jelen a szőlő nemezes gubacsatkája (Eriophyes vitis), de terjed. Még mindig kelnek az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvái. A védekezéssel még ajánlott várni, egyelőre még csak L1-L2 stádiumú a lárvák tömege.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
Medárd tette a dolgát, meghozta az esőt, amit oly régóta vártunk. Már-már a reménytelenség süllyesztőjébe kerültünk, de az utolsó pillanatban megérkezett ez a mediterrán légtömeg és bőséges esővel áztatta földjeinket. Érdemes a Meteorológia Szolgálat adatait megtekinteni, mennyit kaptunk az áldásból, s hol tartunk most a talajok feltöltődésével.
A vasárnap (06. 14.) reggelt megelőző 10 napban az országban 30-60 mm eső esett, s csak a Dél-Dunántúl kapott kevesebbet (15-25 mm) a csapadékból. Az előbbi adatban ebben nincs benne a vasárnapi zápor-zivatar, ami aztán jócskán megfejelte a korábbi adatokat. Sajnos vasárnap jég is hullott az esőcseppekkel, de a szerencsésebb vidékeken apró szemcsék csapkodták a növényeket, így lombozatban, gyümölcsben jelentős kárt nem tett.
Mostanra a talaj felső 20 cm-es rétege gyakorlatilag telítődött vízzel, csak Somogy-Tolna megyében mutatkozik némi hiány, illetve az Alföld közepe, a Tisza tó környéke maradt ki az esőkből. Hirtelen annyi jött, hogy némely helyen megállt a víz, nem tudott leszivárogni.
Pedig van fogadókészség, a talaj felső 50 cm-es rétegében még mindig igen sok a hasznos vízkapacitáshoz mért hiány. Az előbb említett térségekben a hasznos vízkapacitás 40 %-a áll a növények rendelkezésére, s ez igen kevés. Máshol jobb a helyzet, általában 50-80 % a telítettség, s egy-két szerencsésebb helyen elérte vagy közelíti a 100 %-ot.
Az eső csodát tett. Minden kizöldült, az érő gyümölcsök, pl. cseresznye, meggy gyorsan gyarapodtak, sajnos egy részük a gyors növekedésben ki is repedt.
Növényvédelmi szempontból nagyon fontos a lombozat nedvesség borítottsági időtartama. Most gyakran és tartósan alakult ki a nedves felszín, ami bizonyos gombabetegségeknek kimondottan kedvez. Megfigyelésem szerint előfordult, hogy a levélzet 24 órán át nem száradt fel.
A másik jellemző a relatív páratartalom emelkedése. A légtömegek maguk is magasabb nedvesség tartalmúak voltak, majd az eső után kezdődő kipárolgás, felszáradás tovább növelte a levegő páratartalmát, ami szintén növelte a fertőzési nyomást.
A népi megfigyelés szerint – ha Medárd napján esik, akkor 40 napig esik. Most még nem lehet igazolni ennek az állításnak az igazát, de az biztos, hogy 06.08. óta gyakorlatilag minden nap esik. A meteorológiai előrejelzés még ennél is többet ígér, még további 7 napos esős időszakot jeleznek.
Örülhetünk a kilátásnak, de az ültetvényekben szakmai tudás, elegendő kapacitás és szervező készség kell a növényvédelmi helyzet kezeléséhez. A szántóföldi kultúrák közül az őszi vetésűeknél már kevés a teendő, a kapásoknál meg még csak most formálódik a veszély, így könnyebben megoldhatóak a feladatok.
A kalászosok közül az őszi árpa már szőkül, a szemek érnek. Az őszi búza felső levelei a kalásszal együtt még mindig zöldek, a szemek tejesérés fázisában vannak. A most érkezett csapadék bőség miatt az érési folyamat kissé lelassul. Az előbbiek alapján az őszi árpa már nem igazán jó táptalaj a károsítóknak, s az érési folyamat ezt erősíti. A búza esetében még aktívak a kórokozók, a jelenlegi körülmények a lisztharmatnak (Erysiphe graminis) kedveznek, s a betegség újra terjed. Lassú a folyamat, s figyelembe véve az érés várható gyorsulását már komoly gondot nem okoz, beavatkozást nem igényel.
A sárgarozsda (Puccinia striiformis) számára a csapadék fontos, a mostani esők hatására megjelent a Dunántúlon – észlelési szinten, de erre is az előbbi megállapítás érvényes.
A betegségek és a kártevők is a később érő tavaszi árpát vagy a zabot célozzák meg.
A kukorica megkapta a csapadékot és a meleget, amelyekre határozottan reagált, zöldebb, erősebb, gyorsan nővő állományt lehet látni. Melegebb fekvésben már derékig ér, míg hűvösebb tájakon csak (5)-7-9 leveles. A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) rajzása hamarosan tömegessé válik, érdemes megfigyelni. Repül már a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) is, de ebben az időszakban még más tápnövényt keres.
A levéltetvek, pl. zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi) szinte mindenen megjelennek, a kukorica sem kivétel. Most kezdik a betelepedést, a kolónia építést.
A másik hálás növény a napraforgó, az állományok megerősödtek, sokat nőttek, a (6)-8-10 levéltől az 1 méteres magasságig találhatunk növényeket. Ebben sokat segített a kultivátorozás is. A kis bimbókat már megláthatjuk, s a levéltetvek (Aphis fabae) is megtalálják. Korán indult a betelepedés, s azóta a védekezéstől függően kisebb-nagyobb kolóniák fertőzik a felső leveleket a bimbóval együtt. Érdemes az állományokat szemlézni és szükség esetén kezelni a kártevő ellen, még mielőtt a bimbót szívogatja.
A levél és szárfoltosságok általánosan még nem jelentek meg, de néhány helyen észlelték az alternáriás levélfoltosság (Alternaria helianthi) tüneteit az alsó leveleken, illetve a fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum), tüneteit. Ez utóbbi betegség számára kedvező a napraforgó és a repce együttes nagy termőterülete. Az elégtelen vetésváltás is besegít a betegség terjedésébe. A jelenlegi körülmények kedvezőek a betegségek fertőzéséhez, így -ha eddig elmaradt volna – a védekezést ajánlott elvégezni.
A növények alsó levelein, ott is a fonákon takácsatkák (Tetranychus urticae) szívogatnak, s a tripszek (Thrips tabaci) is társulnak a kártevő közösséghez. A tünetek – foltszerűen kivilágosodó területek a levélen – mutatják a kártétel nagyságát és növekedését. A gyakori és heves esők valószínűleg csökkentik a kártevő populációt, de az érkező párás melegben ismét szaporodnak. A korai megjelenés miatt nagy kárral fenyegetnek, így érdemes védekezni ellenük, a speciális atkaölő készítmények valamelyike segíthet.
A repce állományok változatos képezt mutatnak, van, ahol már száraz a növény, s színeződő magvak találhatók a becőkben, míg máshol még zöld a szár és a becő, esetleg a felső levél. Utóbbi táblákban a levéltetvek pl. káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae) újra fertőznek, de kolóniájuk mérete és a kártétel várhatóan nem éri el a veszélyességi szintet, hisz a növény hamarosan leszárad.
Az esős időjárásban terjed a fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum), s a nyugati határszélen a fómás szárfoltosság (Phoma lingam) tüneteit is megtalálták. Ezek ellen is már csak a deszikkálás, majd a betakarítás segít.
Már korábban megfigyeltük, hogy a növények alacsonyak maradtak, kevés elágazást neveltek. Ez a termés mennyiségére kedvezőtlen hatást gyakorolt, s mellette utat nyitott a kései gyomosodásnak. Eddig, a száraz időjárásban kevésbé mutatkozott meg a gyomosodás, de a csapadék érkezése után bámulatos gyorsasággal a kultúrnövény fölé nőttek a gyomok. A deszikkálás ilyen szempontból is fontosságot kapott.
A burgonya elérte a lombzáródás állapotot. Ettől kezdve a növény lombozata olyan környezetet teremt, amiben tartósan megmarad a levélfelületi nedvesség, illetve párás belső alakul ki. Ehhez a jelenlegi időjárás is hozzáteszi a csapadékos jelleget, így a burgonyavész (Phytophtora infestans) fertőzéséhez ideális feltételek alakulnak, s várhatóan megjelenik a betegség. A védekezést megelőző jelleggel ajánlott elvégezni, felszívódó és kontakt hatóanyagok kombinációjával.
A levéltetvek (Myzus persicae, Aphis nasturtii) e kultúrában is visszatérő jelleggel károsítanak, most épp kicsit visszaesett vagy stagnál a számuk, de az újbóli felszaporodásukra számítani kell.
A burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) vegyes népessége táplálkozik a növényeinken. A kártevő tömeg nagyban függ a korábbi védekezések sikerétől, így a helyi szemle alapján lehet dönteni a védekezés időzítéséről és a szerrotációban következő készítményről.
A csonthéjasok közül érik a cseresznye és a meggy. Sajnos a hirtelen jött bőséges csapadék könnyen kirepeszti a gyümölcsöt, nem beszélve a jégesőről, s ezt követően szinte megállíthatatlan a moníliás gyümölcsrothadás (Monilínia laxa, M. fructicola) terjedése.
A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) rajzása továbbra is gyenge, s a gyümölcsök fertőzöttsége is elhanyagolható.
A kajszi maradék termése is zsendül. Sajnos a jég megverte a gyümölcsöt, s ott is elindul a rothadás.
A szilva még a gyümölcsét neveli, de a moníliás gyümölcsrothadás (Monilínia laxa, M. fructicola) azt is megtámadja. Itt még van idő az érésig, vagyis lehet még kezelni ellene. A tiofanat-metil hatóanyagú készítmény 14 napos élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával alkalmazható, a fluopiram+tebukonazol és a fludioxonil+ciprodinil kombinációk 7 nap, míg a fenhexamid 3 napos várakozást követel. A készítményeket általában csonthéjasokban használhatjuk monília ellen.
Kajszibarackban és főképpen őszibarackban az esők után erősödött a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) fertőzése. A korai lombvesztés megelőzésére érdemes már most kezelni a betegség ellen.
A levéltetű (Aphididae) fertőzés a védekezések hatására átmenetileg csökkent a csonthéjas fákon, de az ültetvények vizsgálata folyamatos feladat.
Érik a málna, egyelőre egészségesek a gyümölcsök. E kultúrában a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) fenyeget. A szedés és esők által teremtett helyzetben nehéz a védekezés.
Az almásokban továbbra is intenzív a hajtásnövekedés és a gyümölcs is növekszik. A magas fertőzési nyomás ellenére a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) fertőzés az üzemi ültetvényekben nem erősödött, gyenge fertőzöttségnél sikerült megállítani. Sajnos házikertekben ez nem mondható el (30-50 % gyakoriság). Ebben a fenofázisban mind a hajtás, mind a gyümölcs érzékeny a kórokozó támadására, s a tünetek a gyümölcsön is megjelentek, szerencsére itt is gyenge a fertőzöttség. A kórokozó számára kedvező körülmények között a fertőzési nyomás továbbra is magas, a védekezéseket folytatni kell.
A varasodás (Venturia inaequalis) később indult, de mostanság felgyorsult a fertőzése. A melegedéssel a lappangási idő csökken, a gyakori esők, a nedvesség segíti a kórokozó támadását. A lombozat és a gyümölcsök egyaránt fogékonyak a kórokozó fertőzésére, így az intenzív védekezéseket felszívódó+kontakt hatóanyag kombinációkkal folytatni kell. Itt is érvényes, hogy az üzemi ültetvényekben legfeljebb gyenge fertőzöttség alakult ki, míg a házikertekben azt meghaladó mértékben van jelen a betegség.
A levéltetveknek (Disaphis plantaginea, Aphis pomi) nem kedvez a gyakori heves eső, a kolóniák csökkennek vagy legalább megállnak növekedésükben. Arra viszont készülni kell, hogy az esők után és a meleg visszatérésével újra támadásba lendülnek. Az ültetvények szemlézése során erre is figyeljünk.
Az almamoly (Cydia pomonella) újra emelkedő számban repül, míg az aknázómolyok most alacsony számban vannak jelen. A védekezésekkel még lehet várni.
Az almatermésűek tűzelhalás betegsége (Erwinia amylovora) a virágzás szakaszában nem tudott fertőzni. Most viszont a körülmények kedvezőek a kórokozó támadásához, s a betegség körte hajtásokon megjelent. Ilyenkor a beteg részek lemetszése és megsemmisítése segít. Az ültetvényeket ellenőrizni kell, mert jelen időszakban minden adott a betegség terjedéséhez.
Eddig csekély volt a kórokozók fertőzési nyomása a szőlőskertekben. Korábban megjelent a lisztharmat (Uncinula necator), de nem igazán terjedt, míg a peronoszpóra (Plasmopara viticola) fertőzése eddig elmaradt. Most arra kell számítani, hogy ez a kedvező helyzet veszélybe kerül. A lisztharmat (Uncinula necator), terjedésére kell számítani.
A peronoszpóra (Plasmopara viticola) itt telelt oospórája a hosszan tartó tavaszi szárazságban elvesztette fertőző képességét, így az most kevésbé fenyeget. A mediterrán térségben viszont halmozódik a kórokozó rajzóspórája, s az onnét érkező légtömegek rendszerint meghozzák azt. Most is vélhetően ez történik, a Medárd időszak nagy részében abból az irányból kapjuk a csapadékot, s az társul a szállított spórákkal, vagyis minden összejön a fertőzéshez. Mindez azt jelenti, hogy borvidékeinken a peronoszpóra fertőzés veszélye is magas.
A betegségek ellen intenzív védekezés szükséges, felszívódó és kontakt kombinációk ajánlottak. A folpet hatóanyag a szürkepenész ellen is ad védelmet, így javasolt betenni a technológiába, de a pirimetanil is segíthet.
A csapadékos napok után a feketerothadás (Guignardia bidwellii) is újra fertőzi az állományokat.
A szőlő virágzása már a végéhez közeledik. Ilyenkor veszélyeztet a szürkepenész (Botrytis cinerea), mert a virágsapkák egy része ott „ragad” a fürtben vagy éppen a megkötött bogyón, s az lesz a kórokozó szaporodási felülete. Csapadékos időszakban a védekezések részévé kell tenni a szürkepenész elleni hatóanyag kijuttatását is.
A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) lárvái nem okoztak kárt a fürtökben, az imágók most is alacsony számban repülnek.
Bár még alacsony szinten van jelen a szőlő nemezes gubacsatkája (Eriophyes vitis), de terjed.
Még mindig kelnek az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvái. A védekezéssel még ajánlott várni, egyelőre még csak L1-L2 stádiumú a lárvák tömege.
