Talán akad valaki, aki emlékszik arra, hogy május elején azt kívántam, ismétlődjön meg a tavalyi séma, s hozzon a május bőséges csapadékot. Azt nem lehet mondani, hogy ebből semmi nem lett, de esőt csak keveset, csak itt-ott, csepegtetve kaptunk. Maradt utolsó reményként a június és a Medárd.
A katica bízik benne, hogy lesz itt eleség.
Kicsit többet mutat az utolsó 30 nap csapadékmérése. Erre az időszakra (2020. június 7-től visszafelé 30 nap) 20-60 mm esőt mért a Meteorológiai Szolgálat. Sajnos e mennyiség nagyobb része június első napjaiban hullott. Rögtön hozzá kell tenni, hogy e mennyiség után a sokéves átlaghoz képest még mindig 20-50 mm elmaradásban vagyunk, s ez a talajok vízellátottságában is megmutatkozik. A talaj felső 50 cm-es rétegében a hasznos vízkapacitásnak még mindig csak a 30-50%-a található. Magyarán szólva, továbbra is eső és eső kell, reméljük, a következő 38 napban többször is lesz benne részünk.
Bougainvillea – a levéltetű szereti.
A másik fontos változás időjárásunkban a melegedés. Hiába közelítettünk a nyárhoz, a melegigényes növényeink fáztak, nem nőttek. Most, az utóbbi pár napban gyorsan emelkedett a hőmérséklet, így az is megfelel az időszaknak. Az esők hosszabb időre biztosították a levélfelületi nedvességet, majd a meleg hatására erősödött a párolgás, emelkedett a levegő relatív páratartalma. Ez így egyre kedvezőbb feltételeket teremt a kórokozók fertőzéséhez, ennek ellenére örüljünk az esőnek, valószínűleg az adja most a legtöbb jót. És még nincs vége.
A meteorológiai előrejelzés e hétre csapadékos, változékony időjárást ígér. A záporok, zivatarok akár 20-40 mm csapadékösszeget is adhatnak, de a legtöbb helyen elvárható a minimum 10 mm mennyiség. Reméljük, így valósul meg, s tovább javul a vízellátottság. A hűvös éjszakák lassan elmaradnak, s a nappali csúcsok – főleg a hét vége felé – megközelítik a 30 oC-ot.
Magukhoz tértek a szántóföldi növények
Őszi árpa
Az őszi árpa már szőkül. A zászlóslevél és maga a kalász tud asszimilálni, itt már csak annyit segít az eső, hogy nem szorul meg a szem. A gombabetegségek egyre kevésbé találnak megfelelő táptalajt a növényállományban, a lombozat fertőzése már nem várható.
Szőkül az őszi árpa.
A kártevők közül is csak a kalászokat támadó fajok vannak jelen. Sok helyen a kalászt károsítják a levéltetvek (Macrosiphum avenae, Shizaphis graminum), a gabonapoloskák (Aelia spp., Eurygaster spp.) már kevésbé szívogatnak, viszont megjelentek a szipolyok. Több helyen, őszi árpában és őszi búzában egyaránt a széles szipolyt (Anisoplia lata) lehet látni. Az imágó június elején szokott megjelenni, most is előjött a hónap első napjaiban. A Dél-Dunántúl egyes tábláiban 4-6(-8) imágó károsít négyzetméterenként, ami közelíti a veszélyességi küszöbértéket (10 imágó/m2).
Széles szipolyok a kalászok között.
Őszi búza
Az őszibúza-állományok még több zöld levéllel tudnak asszimilálni, így a szem kinevelése során még segít az utóbbi napokban lehullott csapadék. A lombon megjelenő betegségek fertőzése már itt sem valószínű, ha mégis elindul egy fertőzési folyamat, az már nem tud kiteljesedni.
A kalászfuzáriózis (Fusarium spp.) fertőzéséhez létrejöttek a megfelelő feltételek (csapadék, virágzó növény), ennek ellenére látványos fertőzés még nem alakult ki, illetve annak tünetei nem láthatóak. Bár a növény már elvirágzott, mégis figyelni kell az időjárás alakulását, illetve a növényállomány állapotát. A kórokozó eddigi gyenge-közepes fertőzési nyomása a körülmények számára kedvező irányú változás nyomán erősödik.
Egy tartós csapadékos időszakban, főleg, ha a búza megdől, még mindig kialakulhat egy erősebb fertőzés.
Az őszi árpánál leírtak a gabonaszipolyok (Anisoplia lata) tekintetében itt is érvényesek. Érdemes az állományokat ellenőrizni, s emelkedő kártevőnépesség esetén még egy kezeléssel csökkenteni a kárt. A védekezés során a vetésfehérítő bogár ellen használt készítményeket itt is elővehetjük. A levéltetvek (Macrosiphum avenae, Shizaphis graminum) is kedvelik a meleg, párás körülményeket, amit most megkapnak, így a kolóniák kialakulását, gyarapodását követni kell, szükség esetén megállítani.
Tavaszi árpa
Tavaszi árpával területi nagyságából kiindulva keveset foglalkoztunk eddig. Most viszont az eltérő fenológia miatt meg kell említeni, hogy jobban kitett a kórokozók fertőzésének. A hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) az eddigi alacsony fertőzöttségi szintről indul, kihasználva a kedvező körülményeket, terjed. Érzékeny fajtákon az állomány ellenőrzése fontos.
Az árpalisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) fertőzöttség szintén emelkedik, kialakulhat olyan mértékű fertőzöttség, illetve annak veszélye, ami védekezést igényel. Gyakran az előbbihez társul a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana), ami szintén jelen van a táblákon, bár alacsony fertőzöttséggel. Egy kezeléssel e betegséget is kontrollálhatjuk.
Kukorica
A kukorica eddig (majdnem) egy helyben toporgott, fázott. Most megkapta a legszükségesebbeket – csapadékot és meleget –, s gyorsan reagált erre. Egyre szebb az állományok színe és a növény egész habitusa, általában 5-7 leveles, jobb termőhelyen 7-9 leveles. Várhatóan most felgyorsul a növekedése. Károsító még nem fenyegeti, bár a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) a déli, meleg fekvésű tájakon már megkezdte repülését, de hűvösebb vidékeken még várni kell arra.
A csapadék nyomán megindult egy második gyomosodási hullám, s a növényállomány még nem árnyékol, ahhoz még kicsi, így az gondot okozhat.
Napraforgó
A napraforgó sokat növekedett, az állományok zöldek, erősek. Általában 6-8 leveles, helyenként még ennél is fejlettebb. A korai aszályos körülmények között atkafertőzés (Tetranychus urticae) lépett fel gyenge szinten. A szívogatást a levelek torzulása, foltszerűen világosabb színe jelzi. A fekete répalevéltetű (Aphis fabae) szintén szívogat a felső leveleken, illetve a formálódó virágkezdeményen. A fertőzést a gyenge-közepes erősséggel lehet jellemezni.
A napraforgó alapvetően kapásnövény, jól érzi magát a kultivátorozás után.
Betegségek közül a fehérpenészes szártőbetegség (Sclerotinia sclerotiorum) megjelenését észlelték a csapadékosabb vidéken. A levél- és szárfertőző gombabetegségek elleni védekezést nem indokolja még a növény jelenlegi egészségügyi helyzete. Ugyanakkor a technika – földi gép hasmagassága – miatt mégis javasolt a megelőző védekezések elvégzése. Az azol és/vagy strobilurin csoportból választhatunk, illetve azok kombinációit vethetjük be. S ha kezelünk a gombabetegségek ellen, akkor a fenti kártevők ellen is tegyünk megfelelő készítményt a permetlébe.
Nem valami sikeres gyomirtás, sok parlagfű a napraforgóban.
Őszi káposztarepce
A repcetáblák fenológiai állapota változatos, a termőhelytől függően a szemek telnek a becőben, míg máshol már az érett színt veszik fel. Most még jobban látható, hogy a növények kevés elágazást hoztak, kevés oldalhajtás és kevés becő.
A kártevőknek már nincs szerepük a növény egészségi állapotában. Hatást gyakorol viszont a termés mennyiségére, betakaríthatóságára a fehérpenészes szártőkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum). A száraz időszak ellenére egyre több helyen jelenik meg tünete, talán most találjuk meg könnyebben. Általában gyenge – helyenként, foltokban közepes – fertőzést lehet becsülni. Sajnos ebben a szakaszban már nem sok a kárcsökkentési lehetőség, majd a deszikkálás és a betakarítás segít. Mindenesetre a megfigyelést a következő termelési ciklusban hasznosítani kell a növényváltás összeállításakor.
A gyümölcsösökben intenzív védekezésre van szükség
Alma
Az almaültetvényekben intenzív a hajtásnövekedés, a gyümölcs dió nagyságú. Megjelent a varasodás (Venturia inequalis) levélen és gyümölcsön is, bár ültetvényekben a kezelések hatására alig terjedt eddig. Most viszont a kórokozónak kedvező körülmények alakultak ki, sőt a következő héten is az várható, vagyis többórás levélfelületi nedvesség és 22-27 oC. Ehhez társul a levél és a gyümölcs fogékonysága, vagyis jelen helyzetben a betegség gyorsuló terjedésére kell felkészülni. A lappangási idő egyre csökken, így a fertőzési ciklusok is rövidülnek. Intenzív védelemben kell részesíteni a fákat, ehhez felszívódó és kontakt kombinációkat javasolt használni.
Az idén a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) dominált eddig. A következő időszakban a párásság és hőmérséklet emelkedésével e kórokozó aktivitása is erősödni fog, így e téren sem lehet lazítani. A szekunder fertőzések általában csak a gyenge szintet érték el az üzemi ültetvényekben, míg kiskertekben ennél súlyosabb a helyzet. A dús lombozat és a fedettség elégtelensége miatt a betegség a gyümölcsöket is megtámadja. Az intenzív védelmet folytatni kell.
Az almamoly (Cydia pomonella) első nemzedéke befejezte rajzását, a tojásrakás végén tart a kártevő, de már a kis lárvák károsítanak, rövid tájékozódás után befúrnak a gyümölcs belsejébe. A levéltetvek (Disaphis plantaginea, Aphis pomi) fertőzése, terjedése az időjárástól és az elvégzett védekezésektől függően változik, így a védekezés szükségessége helyi döntést igényel. Általában nagy a fertőzési nyomás.
Körte
A körtefákon lassan szaporodott a körtelevélbolha (Cacopsylla spp.). Az utóbbi 2 héten a kártevő szaporodása felgyorsult, s a lárvák, illetve vegyes népesség gyorsan szétterjedt a fákon. Az üzemi kezelések fékezték ezt a folyamatot, gyenge-közepes fertőzöttség alakult ki, de a házi kertekben ennél sokkal súlyosabb a helyzet.
Körtelevélbolha vegyes populáció körte gyümölcsön.
Cseresznye és meggy
A csonthéjasok közül érik a cseresznye, zsendül a meggy. A többi faj a gyümölcsét neveli. Ahogy zsendül a cseresznye, mindig bejön egy csapadékosabb periódus, s megkezdődik a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa).
Ha hosszabb lesz a nedves időszak, akkor a betegség terjedése megállíthatatlan. Most is ez történt, terjed a gyümölcsrothadás.
Besegítenek az esők, vihar, jég, a madarak, s ettől kezdve már az összeérő gyümölcsök fertőzik egymást. A fenhexamid hatóanyagú készítménnyel 3 napos élelmezés-egészségügyi várakozási idővel permetezhetünk, de egy kialakult fertőzöttség esetén a folyamatot megállítani nagyon nehéz. Kései fajtáknál, meggynél érdemes preventíven védekezni a kórokozó várható fellépése ellen, az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartásával!
Moníliás gyümölcsrothadás cseresznyén, a levéltetvekkel együttesen súlyos kárt okoz.
A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R: cingulata) alig mutatkozott a csapdákban, ennek ellenére a gyümölcsökben már ott van lárvája, a nyű. A fertőzöttség a védekezéstől függ.
A gyümölcsöt látványban, élvezeti értékében tönkreteszi a fekete cseresznyelevéltetű (Myzus cerasi) tömeges jelenléte és a mézharmat csorgása. Eddig lassan terjedt a kártevő, de most, az utolsó héten gyorsan gyarapodott a kártevő kolóniája.
Őszibarack
Őszibarackon továbbra is a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) meg-megújuló fertőzése okoz gondot. A sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophila) eddig éppen csak megjelent, de a mostani nedves körülmények várhatóan a betegség terjedését váltják ki.
Szőlő
Az ország déli borvidékein már virágzik a szőlő, míg a hűvösebb vidékeken még csak most kezdődik. Most nehéz betartani a "ne háborgasd a szőlőt virágzáskor"-elvet, mert a zöldmunkák és a védekezések is egyre inkább sürgetőek. A lisztharmatot (Uncinula necator) már korábban megtalálták, de a hűvös és száraz időjárásban nem igazán terjedt a betegség. Most, hogy párásabb levegő érkezett, s az esők utáni kipárolgás is ezt erősíti, a betegség erősödése várható. A védekezést folytatni kell, nagy lémennyiséggel, jó fedéssel.
A peronoszpóra (Plasmopara viticola) telelő oospórái valószínűleg kiszáradtak a száraz tél-tavasz során, ezért az induló fertőzési folyamatban kisebb szerepük lesz. Számítani kell viszont a déli áramlatokkal érkező fertőző anyaggal. Ebben az időszakban gyakoriak ezek a déli áramlatok, s könnyen szállítanak peronoszpórafertőző anyagot, így bármikor elkezdődhet a fertőzési folyamat, a nedves, párás körülmények, érzékeny fenológiai állapot és a fertőző anyag együttese esetén. Most közepes fertőzési nyomással lehet számolni. Éppen ezért a megelőző kezeléseket folytatni kell. Egyelőre a kontakt hatóanyagok elegendőnek tűnnek.
A tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) első nemzedéke befejezte rajzását, a kis lárvák csekély kárt okoztak. Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvakelése még tart, miközben a lárvák nagy része már az L1-L2 stádiumban jár. Hamarosan elérik a védekezés kezdéséhez javasolt fejlődési fokozatot (L3).
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
