Ismeretes, a CO2 a természetben kötött formában a karbonátos közegekben, oldott állapotban a természetes vizekben, gáz formájában a légkörben fordult elő nagy mennyiségben.
Németországban 150 millió eurós összeggel támogatják azt a – 30 szövetségi projektre kiterjedő – kutatást, amely a gázból új anyagok (műanyaghab, ház-építőelem) előállítását célozza. A hasznosításban a legnagyobb akadály a gáz igen lassú reakcióképessége és energiaszegénysége. A német vegyészek a „lusta” gáz „megmozgatására” törekedve megfelelő katalizátorokat vettek igénybe. Ehhez viszont nagy mennyiségű energiára van szükség fenntartható módon, regeneratív forrásokra támaszkodva. Erre kiválóan megfelelnek a szél- és napenergia-termelés során keletkező – nem tárolt – „feleslegek”. Ezzel az energiával a vízből elektrolízissel hidrogént lehet nyerni és abból CO2-vel metánt előállítani. A metánt aztán – mint kémiai alapanyagot – sokoldalúan tovább lehet „alakítani”, belőle műanyagot vagy tüzelőanyagot nyerni, ráadásul a metánt – a földgáz fő alkotóját – a földgázhálózatba lehet betáplálni.
Egy másik projektben (a BASF irányításában) azt vizsgálják, miként lehet a CO2-ből polikarbonát műanyagot nyerni. Erre a célra olyan katalizátorokat fejlesztettek ki, melyek mentesek nemes fémektől és nem mérgezőek. Így ezek a műanyagban azok sajátosságainak megváltoztatása nélkül bennmaradnak. A CO2-tartalmú polimer polipropilén karbonát (PPC) biológiailag lebomló anyag, mely sokoldalúan (pl. csomagolóanyagként) hasznosítható. Egy másik projekt keretében CO2-alapú poliuretánt állítanak elő a szénerőművekből kiáramló füstgáz CO2-frakciójából, itt is katalizátorokkal dolgozva.
A poliuretánhabból habmatracokat, könnyűszerkezetes építőelemeket lehet gyártani. A CO2 hasznosítása a „zöld gazdaság” egyik nagy vívmányának számít, hozzájárulva a klímavédelemhez és a fosszilis energiaforrások védelméhez.
