Az okokat keresve egyértelmű a válasz: egyes mamutcégek agresszív piacpolitikája. Vegyük pl. azt az esetet, amikor ezek a cégek úgy dobták a piacra a GMO-gabonafajtákat, hogy még vitára sem adtak lehetőséget. A GMO-gabonafajtákra való átállásra – pontosabban azok népszerűsítését célzó reklámokra – rengeteg pénzt fordítva valójában nem voltak kíváncsiak maguknak a fogyasztóknak a véleményére.
1996 óta az amerikai élelmiszeriparban a GMO-szervezetekből származó élelmiszer-összetevők majdnem minden élelmiszerben megtalálhatók, pontosabban azok 70-80%-a áll megváltozott DNS-t tartalmazó termékekből.
A GMO-val szemben az USA-ban hiányzik az amerikaiak ”ellenállási viselkedése”, az európaiakkal ellentétben évtizedek óta közömbösen szemlélik a GMO-s termékek térhódítását. Ráadásul a hazai farmerek már nem is tudnak olyan kukorica- vagy szójafajtákat termeszteni, melyek nem GMO-s származásúak lennének.
Lassan azért éledezni kezd valamiféle ellenállás a GMO-val szemben, amit az is jelez, hogy fogyasztóvédelmi nyomásra több államban olyan törvényjavaslatot tettek, miszerint az élelmiszereken (azok csomagolásán) fel kellene tüntetni a GMO-ra vonatkozó utalást. Erre a „támadásra” felkészülve Washington és Kalifornia államokban dollármilliókat költenek az érintett mamutcégek a törvénytervezet megtorpedózására. Mint mindig, most is azzal érvelnek, hogy a GMO-s növények biztonságosan termeszthetők, így nincs terméskiesés, a növények ellenállóbbak, végső soron ezáltal a fogyasztók olcsóbb áron jutnak hozzá. De a lakosság „meggyőzése” mellett még az illetékes minisztériumok legfőbb vezetőihez is megtalálják az utat.
Azzal is próbálkoznak, hogy az élelmiszer hatóságoknál elérjék, miszerint a GMO-s élelmiszer-összetevőket „természetes” kategóriába sorolják be. Az ellentámadás másik nagy tere az államokat egyenként meggyőzni „igazukról”. A harc még nem dőlt el, de félő, hogy a konszernek az erősebbek és a veszélyekre lassan feleszmélő lakosság marad alul.
