Már a tavalyi enyhe tél is kedvezett a kószapocok áttelelésének. Az idei évben pedig gyakorlatilag nem volt olyan időjárási körülmény, ami természetes gátat szabott volna a kártevő elszapordásának. A mezőgazdasági termelők jobb híján abban bízhatnak, hogy az idei hideg időszak a korábbinál lényegesen jobban csökkenti a pocokhadat. A mezőgazdasági szakirodalom szerint korábban általában húszévente fordult elő a mezei rágcsálók komoly mértékű elszaporodása, most viszont gyakorlatilag évek óta veszélyes szinten mozog a pocokkár.

mezei pocok

Védekezési forma lehet a pockok ellen a csalétkes irtószerek kirakása – fotó: Shutterstock

A veszély nagyságáról sokat elárul, hogy egy zavartalan pocokpár egy év alatt akár kétezres populációt is produkálhat. Gyakran felbukkan a szőlőben és a gyümölcsösben – a növények törzsét ék alakban körberágva okoz nagy kárt –, de mivel a pocok mindenevő állat, gyakorlatilag minden növényi kultúrára, így a szántóföldi növényekre is veszélyes.

A kártevő továbbra is tömegesen jelen van, különösen a keleti országrészen, a Dunántúlon kicsit kisebb a fertőzöttség. Ilyenkor jellemző az áttelepedésük az őszi vetésekbe. A repcénél ezt már korábban megfigyeltük, most már az őszi búza kelő tábláinak szélén is ott van, s jól láthatóan fogyasztja a kelő kis növényeket. Éppen ezért a táblák és táblaszélek ellenőrzése fontos és szükséges, mint ahogy az állókultúrák ellenőrzése sem nélkülözhető.

Általánosan alkalmazható kémiai megoldás hiányában a háztáji gazdaságokban hatékony védekezési lehetőség a fák és szőlőtőkék körüli, 10–15 cm mélységű talajművelés, mellyel megakadályozhatjuk a kószapocok akadálytalan járatkészítését. Védekezési forma lehet még ellenük a csalétkes irtószerek kirakása, vagy T alakú ülőfák kihelyezése a pockok természetes ellenségei, a baglyok, ölyvek számára. Utóbbi módszert a nagyüzemi gazdálkodók is egyre elterjedtebben alkalmazzák országszerte.