Vessünk sárgarépát, petrezselymet, retket, vöröshagymát, borsót!

E módszert hazánkban a bolgárkertészek honosították meg. A boltokban kapható zöldségek hatalmas utat járnak be a szántóföldtől az asztalunkig, ráadásul termesztésük során számtalan szemét termelődik (kőzetgyapot, takarófólia), pulton tarthatóságuk miatt gyakran fogyasztási érettség előtt szedik le, épségük megőrzésére intenzív növényvédelemben részesülnek, így növelve az ökológiai lábnyomot.

A házikertben nevelt zöldségek nemcsak verhetetlen ízűek, termesztésük jó kikapcsolódás és stresszoldó hatású, csökkentjük az ökológiai lábnyomunkat, ha öko/biotermesztésben végezzük mindezt, még olyan különleges ételeket is meg tudunk kóstolni, mint a sárgarépalevélből készült zöldpesto vagy a retek- és borsólevél-saláta.

Az ökológiai veteményeskertem én már ősszel elkezdem felkészíteni a vetésre: kihordom rá a saját érlelésű komposztom, elterítés után akár 40 cm vastagon is avarral takarom. Az avar megóvja a talajt a kiszáradástól, bomlása révén rengeteg tápanyag szabadul fel, nem hagyja kifagyni a talajt. Ne aggódjunk, az avar alatt dolgozó giliszták és mikroorganizmusok gondoskodnak a kórokozók és kártevők visszaszorításáról, tevékenységük révén átlazítják a talajt, így tavaszra olyan puha a veteményesem, mint a legjobban megművelt magágyam, minden fáradság nélkül! Ezúton is köszönet kertem minden lakójának, hogy segítik munkámat!

A gyökérzöldségek termesztéséről

A gyökérzöldségek kedvelik a laza, homokos, tápanyagdús, gyorsan felmelegedő, jó vízáteresztő képességű talajt, az agyagos, vályog talajok túl kötöttek számára, gyökerük nem tud kifejlődni, a túlzott nedvességben könnyen baktériumos rothadást kaphatnak. A gyökérzöldségek nem szeretik a frissen trágyázott földet, így vetésforgó tervezésekor soha ne illesszük be ezeket az őszi trágyázás utáni tavaszra. Vetéskor a veteményesben maradt avart félre szoktam húzni, ez segíti a talaj gyors felmelegedését, a gyönge magoncok nem lennének képesek az avaron áttörni, illetve a gyökérzöldségek körül hagyott mulcsrétegben tevékenykedő apró lények könnyen belekóstolnak a répába is.

A veteményest soha nem ásom vagy kapálom fel, mindössze a kapával megnyitott barázdába sorba vetem a magokat. Szórva vetéskor szükséges a túl sűrűn fejlődő egyedeket egyelni. A legtöbb kertészeti termékeket árusító boltban kapható vetőszalag is: a két papírsáv közé rögzített zöldségmagok ideális távolságra vannak egymástól, így egyelni kikelés után nem szükséges. Vethetjük közvetlenül is a talajba, de jól termeszthetők magaságyásban vagy bakhátban is.

A zöldségnövények termesztésének egyik titka, hogy folyamatosan és egyenletesen öntözzük, így nem repednek meg növekedés közben a répatestek!

Vetőszalagok alkalmazása megspórolja az egyelést – A szerző felvétele

Hogyan védekezzünk a gyomosodás ellen?

Korán tavasszal igen sok gyomnövény megjelenik – fontos a fajok megismerése, mert másképpen kell „elbánni" velük. A tarackoló fűféléket vagy a kereklevelű repkényt (Glechoma hederacea) ne ritkítsuk kapával, mert a szétdarabolt tarackok csak segítik a terjedését.

A salátaboglárkát (Ficaria verna) kifejezetten szeretem, mert hamar elterjed, befedi a talajt, így az nem szárad ki, de elnyomja a többi gyomnövényt is, rövid életű, májusra már magától visszahúzódik a gumóiba, lombja nagy mennyiségű zöldtrágya a talajnak, vetéskor pedig a kapával pillanatok alatt felszabadítom a szükséges talajfelszínt.

A borostyánlevelű (Veronica hederifolia) vagy perzsa veronika (Veronica persica) gyönge termetű és szép virágú gyom, kézzel nagyon könnyű eltávolítani, de ahol lehet, meghagyom őket, mert virágaikat imádják a korai beporzók. Ahol feltétlenül gyommentesítenem kell, ott a sorközöket mindig fűnyesedékkel vagy avarral fedem, akinek rendelkezésére áll, szalmával is takarhatja a veteményest. Fontos, hogy a kellemetlen szagok elkerülése végett a frissen lenyírt füvet legfeljebb 5 cm vastagon terítsük, így könnyen kiszárad és nem dohos szaggal rothad.

Hogyan védekezzünk a csigák ellen?

A házas és házatlan csigák egyaránt imádják a gyökérzöldségeket, de belekóstolnak a borsóba és a spenótba is. Évek óta alkalmazom a csigák ellen a zeolitot: a veteményest mintegy 10 cm széles sávban körbeszórom (kb. mint egy sportpálya határjelölése) ezzel a mészvegyülettel, így a csigák nyálát a zeolit megköti, azok a mészsávon nem tudnak átmenni. A zeolit környezetbarát anyag, javítja a talajt, hátránya, hogy nagy esőzések elmossák, így néhány hetente újra kell szórni.

A sorközöket fűnyesedékkel mulccsoljuk, a veteményes ágyásokat szórjuk körbe zeolittal, hogy a csigák ne tudják felfalni a sarjadó növényeket – A szerző felvétele

A sárgarépa (Daucus carota subsp. sativa)

Őse, a vadmurok eurázsiai elterjedésű faj, kétéves: első évben répatestet és tőlevélrózsát nevel, második évben a répatestből kinyert energiával hatalmas, akár embermagasságú, sok ernyőből álló virágzatot fejleszt, a fehér virágokból álló ernyő virágzatok közepén mindig van 1–2 piros virág. A sárgarépa megőrizte ezen tulajdonságait, de mindössze 0,5–1 m magasra nő fel. A „felmagzott" egyedek nemcsak dekoratívak, de rengeteg beporzó rovart vonzanak, én minden évben meghagyok néhány répát, hogy következő évben felvirágozzon és a veteményesbe csalogassa a pollinátorokat, hogy a többi zöldséget is beporozzák.

A vadmurok termesztésbe vonása Afganisztán és Irán területén kezdődött már 4000 éve, Európába a VIII. században került be a mórok közvetítésével. Ma már a XVII. században, holland nemesítők által kiszelektált narancssárga színű változaton kívül citromsárga, fehér, piros és bordó fajták is kaphatók.

A sárgarépát csak helybevetéssel szaporíthatjuk, az átültetést nehezen viseli. A kikelő magoncokat egyelni kell mintegy 5 cm-es tőtávolságra, hogy legyen elegendő hely a répatest kifejlesztésére. A kiegyelt sárgarépákat ne dobjuk komposztra, mert felhasználhatjuk friss salátákba vagy készíthetünk belőle pesztót.

Házikertekbe a rövid vagy középhosszú tenyészidejű, rövid répatestet nevelő sárgarépa fajták választását javaslom:

• Rövid vagy középhosszú tenyészidejű sárgarépa fajták az 'Amsterdam', 'Nantes', 'Valeria', 'Párizsi carotel', 'Rondo', utóbbi két változat gömbölyded répatestet nevel.
• Piros répatestű fajták: 'Atomic red', amely megfőzve édesebb a hagyományos fajtákhoz viszonyítva és a 'Red Samurai F1', amely kívül piros, belül fehér.
• Sárga színű fajták: 'Mello Yello F1', 'Amarillo' (halvány citromsárga, nagyon édes), 'Solar Yellow'.
• Fehér színű: 'White Satin F1' (színe hófehér), 'Snow White' (krémfehér színű), 'Lunar White'.
• Bordó színű fajták héja lila és belsejük narancssárga: 'Purple Haze F1', 'Cosmic, 'Purple Dragon', míg kívül-belül sötétlila 'Deep Purple F1' és kívül lila, belül piros a 'Purple Elite F1'.

A petrezselyem (Petrosellium crispum)

Tudományos nemzetségneve – „petra selina" – görög eredetű, kőzellert, míg a faji jelzője, epitehetonja („crispa") taréjosat, fodrosat jelent, ami a levélzetére utal.

A gyökérpetrezselyem (Petrosellium crispum var. tuberosum) nagy répatestet nevel, levélzete gyengébben fejlődő, rostosabb, közkedvelt fajtái:

A levél- vagy metélőpetrezselyemnek (Petrosellium crispum var. crispum) két nagy fajtacsoportja van:

• fodros levelű fajták, amelyek legfeljebb arasznyi termetűek (ezek akár nagyobb cserépbe vagy balkonládába is vethetők): 'Mooskrause', 'Darki',

• sima levelű fajták, amelyeknek a lombozata nagy, erőteljes, ízűk is intenzívebb: 'Einfache Schnitt', 'Gigante d'Italia'.

Alapvetően a legtöbb zöldséghez hasonlóan a petrezselyem is szereti a bőséges napot, de a levélpetrezselymet félárnyékba is vethetjük.

A hónapos retek (Raphanus raphaniastrum subsp. sativus)

A vad retek délkelet-ázsiai elterjedésű, termesztése Kr. e. a III. században Indiában, Közép-Ázsiában és Kínában indult meg, utóbbi országból hozhatta be Marco Polo Európába, más források szerint akár már a görögök és rómaiak is termeszthették az I. század óta.

A retek gyors életciklusú növény, magjai már 2–3 °C-on csíráznak, hosszúnappalos növény, azaz a napról napra egyre hosszabb nappalok serkentik a virágképződést, csökkentik a gumóképzési hajlandóságukat, ezért vagy kora tavasszal, vagy késő ősszel vessük. A hónapos retek korán szüretelhető, hamar sikerélményt ad.

Saját bioretek, íze összehasonlíthatatlan a boltiéval, és a levele is salátaként fogyasztható – A szerző felvétele

A hónapos retek rokonsága igen sokrétűen használható: a fekete retek (Raphanus raphaniastrum subsp. sativus var. niger) és a fehér répatestű japánretek, daikon vagy jégcsapretek (Raphanus raphaniastrum subsp. longipinnatus) közkedvelt zöldségnövények, utóbbit talajjavító zöldtrágyanövényként is egyre szélesebb körben alkalmazzák, míg a növényi olajtermesztésben jelentős az olajretek (Raphanus raphaniastrum subsp. sativus var. oleiformis).

Vetőszalaggal vetett retek egyenletesen kel – A szerző felvétele

A vöröshagyma (Allium cepa)

Minden termesztett hagymáról elmondhatjuk, hogy nem csupán zöldségek, hanem gyógynövények is, ezért minden kiskertben ott a helyük! Érdemes tavasszal szakaszosan „vetni", kiskertben leginkább dughagymázni, hogy a szüretelésüket is szét tudjuk nyújtani. A hagymaféléket előszeretettel dugdosom a saláta, retek közé, mivel a hagyma „gyomnevelő", azaz hengeres levelei nem adnak annyi talajborítást, hogy elnyomjanak bármilyen gyomot, ezt a funkciót majd a többi zöldség levélzete fogja ellátni.

A hagymák nyár közepén „felmagzanak", nemcsak dekoratív a viráguk, de a beporzók egyszerűen imádják a nektárban gazdag virágokat, így érdemes mindig hagyni pár vöröshagymát kivirágozni, hogy ezzel segítsük veteményesünk többi növényének a beporzását.

A borsó (Pisum sativum)

A borsó magjai vagy akár egész hüvely termése zöldségként fogyasztható, friss hajtásai, virágai salátakeverékek kiváló alapanyaga. A borsó magja ráadásul a talajunkat is javítja: mélyre hatoló gyökérzete átlazítja a talajt, segít a függőleges kapillárisok helyreállásában, így emeli a talajvíz szintjét, a gyökérzeten fejlődő gümőkben lakó nitrifikáló, azaz a levegő nitrogénjét megkötő baktériumok feldúsítják talajunk tápanyagtartalmát. Szüret után a visszamaradó borsónövényt kapáljuk be zöldtrágyának!

A borsót kb. 2 cm mélyre vagy szemenként vessük kapával húzott árokba vagy kapával megnyitott fészkekbe. Érdemes a borsót ikersorosan vetni, mert akkor egymást támasztják, egymásba kapaszkodnak levélkacsaikkal, de akár támrendszerre is futtathatjuk, vagy metszésből hátramaradt, ágas-bogas ágakat is leszúrhatunk támasztéknak!

Hazánkban őshonos és védett a magas borsó (Pisum elatior), a vetési rokonával ellentétben ennek virágai kékesek, bordósak.

Indexkép: Shutterstock