Az idei be­ta­ka­rí­tá­si sze­zon előtt jár­va, né­hány szót kel­le­ne ej­te­nünk ar­ról, hogy a be­ta­ka­rí­tás idő­pont­ja, mód­ja ho­gyan be­fo­lyá­sol­ja a ter­més mennyi­sé­gi- és mi­nő­sé­gi pa­ra­mé­te­reit. A ha­zánk­ban ter­mesz­tett bú­za­faj­ták há­rom éré­si cso­port­ba so­rol­ha­tók: ko­rai-, kö­zép­éré­sű- és kö­zép­ké­sei faj­ták. Emel­lett az op­ti­má­lis be­ta­ka­rí­tá­si ide­jük kö­zött is van­nak kü­lönb­sé­gek. Az egyik cso­port­ba tar­to­zó faj­ták ese­tén rö­vi­debb (3-5 nap) míg a má­sik cso­port ese­tén hosszabb (10-12 nap) be­ta­ka­rí­tá­si idő­in­ter­val­lum­mal szá­mol­ha­tunk, ami a be­ta­ka­rí­tás szer­ve­zé­sé­nél il­let­ve a be­ta­ka­rí­tá­si sor­rend kiala­kí­tá­sá­nál lé­nye­ges szem­pont. A bú­za be­ta­ka­rí­tá­sá­nál alap­ve­tő szem­pont, hogy a leg­jobb mi­nő­ség­ben, a le­he­tő leg­ki­sebb szem­vesz­te­ség mel­let tör­tén­jen. A mi­nő­sé­gi mu­ta­tó­kat és a ter­més­mennyi­sé­get egyaránt be­fo­lyá­sol­ja a nö­vény érett­sé­gi ál­la­po­ta eb­ből ki­fo­lyó­lag az ara­tás ide­jé­nek he­lyes meg­vá­lasz­tá­sa. A bú­zá­nál alap­ve­tően négy éré­si stá­diu­mot kü­lön­böz­te­tünk meg: - te­jes érés: a ter­més zöld, a bel­se­je tej­sze­rűen fe­hér, a szem már elér­te a tel­jes nagy­sá­got, a táp­anyag beáram­lás erő­tel­jes, a víz­tar­ta­lom 40-60%, - viasz­érés: a sze­mek jel­leg­ze­tes szí­nűek, kö­röm­mel el­vág­ha­tók, bel­se­jük viaszszerű, víz­tar­tal­muk 18-39%, a csí­ra tel­je­sen ki­fej­lő­dött, a vi­rág­pely­vák szo­ro­san tart­ják a sze­met, - tel­jes érés: a táp­anya-be­ván­dor­lás tel­je­sen meg­szűnt, a szem eléri a faj­tá­ra jel­lem­ző ala­kot és színt, a pely­vák kö­zül könnyen ki­hull, a víz­tar­ta­lom 14-18% -holtérés ak­kor kö­vet­ke­zik be, ha a ga­bo­nát lá­bon hagy­ják ek­kor a ka­lász tö­ré­kennyé vá­lik, a szem könnyen ki­pe­reg, csök­ken a mennyi­ség és rom­lik a mi­nő­ség. Ilyen­kor nagy fi­gyel­met kell for­dí­ta­ni a kom­bájn beál­lí­tá­sá­ra a tört sze­mek ma­gas ará­nyá­nak el­ke­rü­lé­se ér­de­ké­ben. Ha eb­ben az éré­si stá­dium­ban megázik a ga­bo­na rom­lik a mi­nő­sé­ge. Ez­zel egyidőben fo­ko­zott gyomosodásra le­het szá­mí­ta­ni a te­rü­le­ten, ami be­ta­ka­rí­tá­si ne­héz­sé­ge­ket okoz, va­la­mint a sze­mek vissza­ned­ve­se­dé­sé­hez ve­zet. Aszá­lyos idő­já­rás vagy ko­rai meg­dő­lés meg­za­var­ja az érés fo­lya­ma­tát és ek­kor kény­szer­érés kö­vet­ke­zik be. Ek­kor a sze­mek meg­szo­rul­nak és en­nek ha­tá­sá­ra lé­nye­ge­sen csök­ken az ezerszemtömeg és rom­lik a mi­nő­ség. A táp­anya­gok beépü­lé­se a viasz­érés vé­géig tart, az érés to­váb­bi sza­ka­szá­ban a szem­be már nem épül be több táp­anyag, a sze­men be­lül men­nek vég­be átala­ku­lá­sok, de ezek már a tel­jes érés ál­la­po­tá­ban zaj­la­nak le. Kí­sér­le­ti ta­pasz­ta­la­tok iga­zol­ják, hogy viasz­érés vé­gén tel­jes érés ele­jén be­ta­ka­rí­tott ga­bo­ná­nak a mi­nő­sé­gi tu­laj­don­sá­gai ki­vá­lóak, míg tel­jes érés­ben csök­ken a mi­nő­ség, ám a ter­més­mennyi­ség nagy­sá­ga ked­ve­zőbb. A leg­jobb mi­nő­ség­ben leg­ki­sebb szem­vesz­te­ség eléré­sét cél­zó be­ta­ka­rí­tást nem csak az op­ti­má­lis éré­si idő­pont ha­nem sok egyéb té­nye­ző is be­fo­lyá­sol­ja. A fon­to­sab­bak: - egyen­le­te­sen el­mun­kált ta­laj­fel­szín, - meg­fe­le­lő szár­szi­lárd­sá­gú faj­ták ki­vá­lasz­tá­sa, - op­ti­má­lis táp­anyag­el­lá­tás biz­to­sí­tá­sa, - gyom­men­tes nö­vény­ál­lo­mány, - jól szer­ve­zett szem­szál­lí­tó ka­pa­ci­tás és - nem utol­só sor­ban a ter­més­ho­zam nagy­sá­gá­hoz iga­zít­ha­tó áteresz­tő­ké­pes­sé­gű be­ta­ka­rí­tó­gé­pek hasz­ná­la­ta. A be­ta­ka­rí­tás a leg­ko­ráb­bi faj­tá­val kez­dő­dik, már 16-18% ned­ves­ség­tar­ta­lom mel­lett, ugyanak­kor a tá­ro­lás­hoz ma­xi­mum 14%-osra kell csök­ken­te­ni a sze­mek ned­ves­ség­tar­tal­mát. A 18%-os ned­ves­ség­tar­ta­lom ese­tén már szük­sé­ges mes­ter­sé­ges szá­rí­tás al­kal­ma­zá­sa. A szá­rí­tás so­rán rend­kí­vül fon­tos, hogy az áru­bú­za hő­mér­sék­le­te 50-70, a ve­tő­mag pe­dig 40 OC fö­lé ne emel­ked­jen, mi­vel a csí­rá­ban vissza­for­dít­ha­tat­lan vál­to­zá­so­kat in­du­kál. A fris­sen ara­tott és be­tá­rolt bú­za még lé­leg­zik, ezért fo­lya­ma­to­san el­lenőriz­ni szük­sé­ges a ter­mény hő­mér­sék­le­tét, mi­vel a tar­tós me­le­ge­dés és ned­ves­ség ha­tá­sá­ra mi­nő­sé­gi ká­ro­so­dás kö­vet­ke­zik be. Tá­ro­lás ele­jén a bú­za 5-6 hét alatt utó­éré­sen megy ke­resz­tül (14-15%-os op­ti­má­lis ned­ves­ség­tar­ta­lom mel­lett), mi­köz­ben je­len­tő­sen ja­vul az ipa­ri mi­nő­sé­ge. Jól fel­sze­relt és meg­fe­le­lő ka­pa­ci­tás­sal ren­del­ke­ző gaz­da­sá­gok­ban a kombájnolással szin­te szink­ron­ban tör­té­nik a mel­lék­ter­mé­kek be­ta­ka­rí­tá­sa, biz­ton­ság­ba he­lye­zé­se is. A kü­lön­bö­ző nö­vény­fa­jok szal­má­ja el­té­rő hasz­no­sí­tá­si irá­nyú le­het. Ta­kar­má­nyo­zá­si cél­ra leg­gyak­rab­ban a ta­va­szi ár­pa és a zab szal­má­ját hasz­nál­ják fel, alom­szal­ma­ként min­den ka­lá­szos szár­ma­rad­vá­nya hasz­no­sít­ha­tó. Az egyes fa­jok „harvest in­de­xe” el­té­rő, leg­ked­ve­zőbb a bú­za eme mu­ta­tó­ja, ahol is 1 t sze­mes ter­mény előál­lí­tá­sá­val egyide­jű­leg 0,8-0,9 t szal­ma kép­ző­dé­sé­re kell fel­ké­szül­ni. A szal­ma be­ta­ka­rí­tá­sá­nak és hasz­no­sí­tás­ra va­ló elő­ké­szí­té­sé­nek szer­ve­zé­se szin­tén ko­moly felada­tot je­lent, hi­szen a tar­ló­ápo­lá­si mun­kák ad­dig nem kezd­he­tők meg, míg a szal­ma a ta­lajt fe­di, vagy a bá­lák a tar­lón van­nak. A leg­gya­ko­ribb szal­ma­ke­ze­lé­si mód ma a bá­lá­zás, majd azt kö­ve­ti azok szé­rűn va­ló el­he­lye­zé­se. A bá­la nél­kü­li kazlazásos tech­no­ló­gia már a múl­té, egy­re ke­ve­sebb kéz­zel ra­kott ka­zal lát­ha­tó az or­szág­ban. A kom­báj­nok­ra sze­rel­he­tő ap­rí­tó-szer­ke­zet­tel a szal­ma egyen­le­tes fel­da­ra­bo­lá­sa tar­lón tör­té­nő ha­gyá­sa sok előnnyel jár­hat a ta­la­jok szervesanyagtartalmának nö­ve­lé­sé­ben, fenn­tar­tá­sá­ban. Al­ter­na­tív hasz­no­sí­tá­si mód­ként a ter­ve­zés­nél szá­mí­tás­ba ve­he­tő a szal­ma ener­gia­ter­me­lé­si cé­lú, vagy a bú­za­szal­ma pa­pír­gyár­tás­ra tör­té­nő ipa­ri fel­hasz­ná­lá­sa. Egy biz­tos, nem­csak a sze­mes ter­mény­nek van ér­té­ke, a szal­ma a hasz­no­sí­tás mód­já­nak függ­vé­nyé­ben szin­tén ér­té­ket kép­vi­sel.

Ba­logh Ág­nes és Hor­nok Má­ria DE ATC MTK Nö­vény­ter­mesz­té­si és Táj­öko­ló­giai Tan­szék