Vannak olyan hiedelmek, hogy a ragadozó emlősök, madarak, hüllők jelentős szerepet játszhatnak egy-egy gradáció megfékezésében. Ez az állítás addig tűnik igaznak, amíg utána nem számolunk a mezei pocok és a predátorok szaporodási ütemének és rátájának, és össze nem hasonlítjuk őket.
A rágcsálók igen gyors felszaporodásra képesek
A ragadozók szaporulatának felnevelkedését valóban segíti a népes pocoktársaság, de mire az új predátorgeneráció felnevelkedne, a gradáció akár össze is omolhat, magával rántva az "ellenség" szaporulatát. A nyugalmi évek nem a ragadozók felszaporodásával érnek véget, hanem a rágcsálókéval. Ez az oka annak, hogy a gradációk kialakulását vagy idő előtti összeomlását védekezési eljárások beiktatása nélkül nem remélhetjük.
A Magyarországon károsító rágcsálók közül legfontosabbak a mezei pocok, a hörcsög és, mint károkozó, a vadak közé sorolt mezei nyúl. Korábban az ürgét is a károkozók között tartották számon, mára – az emberi tevékenység jellegének változása következtében 2 visszaszorult, védetté nyilvánították. Idén a mezei pocok országos felszaporodása várható.
Hörcsögtanya betakarítás idején
A mögöttünk lévő enyhe és csapadékszegény tél kedvező volt számára, ezért mindenütt, ahol ősszel jelen volt a gradáció indulásához szükséges alapnépesség, robbanás következhet be. Indokolhatja a nagyobb óvatosságot az is, hogy a zöldítő és mulcshagyó technológiák kedveznek a felszaporodásnak. Ezek "beviszik" a pocoknépességet a rezervátor területekről a szántóföldek belsejébe, akkumulációs terepet biztosítva számukra. Nem valószínű, hogy a pocok tudomásul vegye: a biodiverzitás nem róla szól! (Vagy mégis?)
Az őszi vetésű kultúrákba már megfigyelhető volt a betelepedés, az érintett területi növényvédelmi kamarák közre is adták a figyelmeztetéseket.
De lássuk, hogyan hat a szárazság a kártétel mértékének változására!
A felszaporodást és a kártételt fokozó körülmények, hatások, intézkedések:
• A rágcsálók "luxusfogyasztók", élettanilag és anatómiailag pazarlók, tehát nemcsak a fenntartásukhoz szükséges mennyiséget rágcsálják el.
• Gondozatlan útszélek, útpadkák, árokpartok biztosítják a fennmaradásukhoz szükséges életteret.
• Gondozatlan, elhagyott/elhanyagolt mezőgazdasági, erdészeti szőlészeti stb területeken gyorsan és észrevétlenül felszaporodhatnak.
• A biodiverzitást segítő intézkedések nincsenek (közvetlenül) tekintettel az élő társulások tagjainak mezőgazdasági szerepére, jelentőségére.
• A csökkentett vagy zéró művelés, mulcsborítás háborítatlan szaporodást biztosít.
• A ragadozó emlősök, hüllők és madarak életfeltételeinek visszaszorulása élőhelyeik mind intenzívebb zavarása miatt (élőhelycsökkenés, közlekedés, környezetben folytatott hobbitevékenységek, turizmus stb.)
• Gyakori száraz időszakok.
• A felszaporodás és túlnépesedés szétterjedésre készteti a kártevőket.
• A megnövekedett populációban versengés alakul ki, ezért fokozódik az egyedi kártétel mértéke.
• A kártétel a gradáció kiteljesedése idején kiterjed a nem elsődleges "csemegének" számító növényrészekre, növényekre is.
• A kártételt tovább fokozza a szomjúság – a növény nemcsak táplálék, hanem vízforrás is egyben.
Pocokkártétel
A kártételt csökkentő körülmények és intézkedések:
• Ökológiai egyensúlyra törekvés
• Gondozott lakóhelyi, ipari és mezőgazdasági környezet
• A zóna és a "senki földjének" számító területek rendszeres karbantartása
• Rendszeres figyelés, számlálás
• Megelőző intézkedések foganatosítása
• Védekezési eljárások szakszerű végrehajtása, térségi szervezéssel
• Predátor szervezetek létszámának szabályozása (a "hasznosak" támogatása, a "károsak" túlszabályozásának elkerülése)
Visszatekintés, tapasztalatok
Az elmúlt mintegy fél évszázadban számos "pocokjárást" tapasztalhattunk. Az '50 -es, '60-as években iskolákat, gyári munkásokat és a falusi lakosságot vezényelték ki a védekezésre, akik kiskanállal vagy nádból készített eszközzel adagolták ki a lakott járatokba a mérget. (Előzőleg brigádok járták be a lucerna- és búzatáblákat, betaposták a lyukakat. Amelyek ténylegesen lakottak voltak, azokat másnap reggelre ismét kifúrta a pocok. A kifúrt lyukak területegységenkénti számából következtettek a ténylegesen meglévő népességre és a veszélyesség fokára.)
A '70-es - '80-as években megjelentek a permetezhető és szórható pocokirtó szerek. Kiterjedt alkalmazásuk ugyan hatékonyan irtotta a mezei pockot, de nagyon sok őz, bagoly és egerész ölyv esett áldozatul.1983-ban egész Kelet-Európára kiterjedő invázió "csapott le" a térségre, amely nemzetközi kutatásokat indukált az előrejelzés és a hatékonyabb vedekezési módok kidolgozásra.
Az új évezredben a legemlékezetesebb pocokjárások 2012-ben és 2014-ben voltak, de egyes térségekben más években is tapasztalható volt erősebb kártétel.
Megelőzés és védekezés
"Legjobb védekezés a megelőzés" – tegyük hozzá, a legolcsóbb is!
A mezei pocok a "küszöbérték alatti" rendszeres jelenléttel folyamatosan okoz kártételt, hiszen a "zónaterületeken" mindig él egy olyan népesség, amely a számára csábító szántóföldi kultúrába bármikor kész betelepülni és felszaporodni. (Ez a népesség gondoskodik az ún. ökológai egyensúlyról is, azaz táplálja saját ragadozóit. Az ökológiai egyensúly egyébként egy fikció, statikus állapotot feltételez, ami a természetben nem létezik. A préda/predátor viszony olyan dinamikus állapot, amelyben a préda felszaporodása vonja maga után a predátor felszaporodását, s a préda gradácójának összeomlása a predátorszervezet populációját is hasonló sorsra juttatja!)
Ha végrehajtanánk a jogszabályi rendelkezéseket (43/2010 (IV. 23), a pocok felszaporodásának megakadályozása és a védekezés tulajdonképpen a helyén lenne, mert az illetékes hatóságnak történő bejelentés és a védekezés mindenki számára, aki földet valamilyen címen használ, kötelező. Ezek szerint kijelenthetjük, hogy
a pocokgradációk megjelenése emberi kötelezettségmulasztásra vezethető vissza
(csak önmagunkra mutogathatunk), mert sem a rendszeres ellenőrzés, sem a megjelenéskor végrehajtandó kötelező védekezés, sem a predátorok felszaporodásának elősegítése, sem a T-fa kihelyezése kötelezettségének nem teszünk eleget.
Pocoklyukak
A jelenlegi helyzet, s ami várható
Idézet a Nébih által 2018. okt. 12.-én kiadott felhívásból:
"A mezei pocok veszélyes kártevőnek minősül, a védekezési kötelezettséget jogszabály írja elő. A felmérés eredménye alapján kell dönteni a helyi védekezés szükségességéről. A védekezési mód megválasztásakor és a kezelések végrehajtásakor kövessék az integrált növényvédelem elvét. Ne csak a növényvédő szeres, csalétkes védekezésre gondoljanak, hisz a megfelelő mélységű talajművelés, a ragadozó madarak számára kihelyezett ülőfák is nagy segítséget jelentenek a túlnépesedés megelőzésében, mérséklésében. Mivel kedvező körülmények, száraz őszi időjárás esetén tovább növekedhet a kártevő egyedszáma, ezért a továbbiakban is elengedhetetlen a folyamatos odafigyelés és a kellő idejű hatékony intézkedés.
A károsítóhelyzet felméréséhez és a védekezéshez szükség szerint vegyék igénybe növényorvos, növényvédelmi szakember irányítását".
A kiadott Szükséghelyzeti engedély is arra utal, hogy a hatóság komolynak látja a helyzetet.
Az őszi vetések, különösen az őszi káposztarepce máris fertőzött, a védekezést sokan elvégezték, vagy tervezik. Egyáltalán nem biztos, hogy egy védekezés elegendő lesz, hiszen a betelepülés a rezervátor területekről és a jó áttelelő helynek számító kukoricatáblákról még folyamatos.
Azokon a gabonatáblákon, ahol a védekezés nem volt eredményes vagy a táblák újrafertőződtek, a kár tetemes lehet.
Az 1983-as felmérések szerint egyes búzatáblákban, a "fogyasztást" nem számolva, csak a lehullott kalászok miatti aratási veszteség jóval meghaladta az 1 tonnát hektáronként. Ebben az esztendőben az aszály ugyancsak jelentős terméselmaradást okozott, tehát a baj nem járt és nem jár manapság sem egyedül.
A mezei pocok csak addig marad a repcében, amíg a friss zöldet és a torzsát táplálék és vízfelvétel szempontjából még hasznosítani tudja. Ezután a már szépen felszaporodott társaság felkerekedik, és felkeresi az újabb ígéret földjének számító gabonatáblákat, cukorrépaföldeket, lucernásokat, zöldítő területeket.
A következő "exodusz" az aratást követi, amikor végleg elfogy a táplálék, s a békés nyugalmat a tarlóhántást végző gépek felborítják. Ekkor a gradáció rendszerint összeomlik*, s a természet az addig meglehetősen rossz hatásfokkal akkumulált energiát szerves hullatrágya formájában visszaadja a gazdának. A maradék – mert mindennek van maradéka – átvonul olyan kultúrákba, amelyek még ilyenkor is megfelelő életfeltételeket biztosítanak. Ilyenek többek között a cukorrépa, burgonya, lucerna, kukorica, csemegekukorica, zöldítő sávok, kertészeti kultúrák és a tipikus rezervátor területek.
*A "nagy összeomlás" általában akkor következik be, amikor a hektáronkénti (felnőtt) pocokszám eléri az 1000-et.
A mezei pocok a kukoricában
A mezei pocok kártételére a kukoricában nem találtunk irodalmi adatot. Saját tapasztalatok arra utalnak, hogy a még zöld terményben közvetlenül nem is okoz kárt. A nagyobb arányú betelepedés is csak akkor lehet veszélyes, ha a betelepedés idején a szár alsó internódiumainak megkeményedése még nem következik be. A szokásos június végi, július elejei betelepülés idején a mezeipocok-népesség a fattyhajtásokat rágja meg.
Mezeipocok-kártétel
Az érő kukoricára felmászhat és károsíthatja a csöveket, de jelentősebb rágást csak megdőlt kukoricában tapasztaltunk, olyanban, ahol a csövek leértek a földre. (A lábon álló kukoricában a csövek "lemorzsolása" inkább hörcsög kártételére utal, s ilyenkor a hörcsög "vára" a közelben meg is található.)
Száraz őszi és enyhe téli időjárásban a mezei pocok felszaporodik azokban a kukoricatáblákban, amelyekben bőséges volt a termésveszteség a táblán maradt kukoricacsövek következtében. A szármaradékokból a pocok biztonságos fészket készíthet magának. Az ilyen kukoricatáblák, különösen, ha szántás nélküli művelést folytatnak, szintén jó kiindulópontjai lehetnek a következő évi gradációnak.
A mezei pocok elleni védekezés jövője
Senki sem reménykedett abban, hogy a téma máról holnapra megoldódik, még akkor sem, ha talán minden gazda örömmel támogatná a (szükségszerű) kezdeményezést, amely a kritikus létszámcsökkenés miatt a mezei pockot védelem alá helyezné. Annak viszont nagyobb a valószínűsége, hogy a modern technika erre a területre is bevonul, pótlandó az emberi tényező fentebb említett gyenge pontjait.
A jövőben a megfigyelést és precíziós kijuttatást drónok és/vagy robotmacskák végzik. Ez a hír azért nem biztos, hogy jó, mert a precíz munka a biológiai sokféleség ellen hat. Valószínű, hogy a jövő rendelkezései meghatároznak majd egy bizonyos maglétszámot, hogy a táplálékláncnak ez a szeme se tűnjön el, ne kényszerüljenek a ragadozók szokásaik, életvitelük megváltoztatására, más területek felkeresésére vagy a kipusztulás szélére.
Fotók: Magyar Kukorica Klub
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
