2019. tavaszán korán megjelent a lisztharmat betegség a kalászosokban, így előző cikkünkben összefoglaltuk a tudnivalókat vele kapcsolatban. Alig fejeztük azt be, amikor befutottak az első jelzések a szeptóriás levélfoltosság megjelenéséről, majd a rozsdagombák fertőzési nyomásáról. Így egyértelművé vált, hogy amit elkezdtünk, azt folytatni kell.
Kalászosok levélfoltosságát okozó betegségek:
• szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici),
• fahéjbarna levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis),
• hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres),
• barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana)
Rozsdabetegségek:
• búza sárgarozsdája (Puccinia striiformis),
• búza vörösrozsdája (Puccinia recondita)
Szeptóriás levélfoltossság
Tekintettel arra, hogy napjainkban a szeptóriás levélfoltosság egyre gyakrabban okoz kárt, illetve amikor fellép, akkor nagy mértékű a kár, kezdjük a betegségek rövid áttekintését ezzel. Bár a kontinens nyugatabbra eső, csapadékosabb régióiban lép fel rendszeresen, s ott súlyos, akár 30-50 %-os termésveszteséget is okoz, nálunk is figyelmet követel a betegség megjelenése.
A kezdeti tünetek a fiatal növények alsó levelein jelentkeznek, ami már megjelenhet ősszel is, de jellemzően kora tavasszal, bokrosodás idején-bokrosodás végén. Az alsó leveleken megjelenő foltok kerekdedek, először halvány zöldek, világos színűek, sárgába hajlók, később kávébarna színre változnak. Azért ennyire változatos a kezdeti tünetek leírása, mert kora tavasszal gyakran atípusos a kinézete.
Szeptóriás levélfoltosság – fotó: Agroinform.hu
A foltok közepe később kissé kivilágosodik, benne szabad szemmel is jól látható apró gombostűfejnyi pontok láthatók, amelyek a kórokozó ivartalan szaporítóképletei, a piknídiumok. E képletek megjelenése sokat segít a betegség meghatározásában. Később, az idősebb leveleken a konídiumos fertőzések által okozott foltok világosabb barna színűek, erek által határolt, hosszanti lefutásúak és ezekben is megtalálhatók az apró sötét színű piknídiumok.
A betegség elhatalmasodása esetén alulról induló levélszáradás lehet a következmény (felsülés), ami az asszimilációs felület csökkentésével jelentős termésveszteséget okoz.
A kórokozó biológiájáról tudni kell, hogy több formában is áttelelhet. A nem megfelelően aláforgatott, fertőzött szármaradványokon alakul ki a fertőzést tömegesen indító, fő fertőzési forrásként szolgáló ivaros termőtest (pszeudotécium), ami tarlómaradványokon 18 hónapig is megőrzi fertőzőképességét, így az áttelelésben is komoly szerepet kap. A belőle kiszabaduló aszkospórák a széllel a szomszédos táblákra is eljutnak.
Az előbbi forma mellett áttelelhet a gomba piknídium formájában is, akár őszi vetéseken, vagy fűféle gyomokon avagy éppen árvakeléseken. A primer fertőzéseket gyakran az aszkospórák indítják el, de a későbbiekben a konidiumos fertőzés lesz a járványok kialakulásában a főszereplő. A lappangási idő hossza elsősorban a hőmérséklet függvénye, ezért télen hosszabb idő múlva, késő tavasszal és nyár elején a fertőzéshez közelebbi időpontban jelentkezik a tünet.
A spóracsírázáshoz, és a fertőzés létrejöttéhez a 16-20 °C-os hőmérséklet az optimális. A betegség gyors terjedését a konídiumok biztosítják. Egy fertőzési ciklus 14-28 nap alatt játszódik le, de télen 40 nap is lehet a lappangási idő. Mind az ivaros aszkospórák, mind az ivartalan konídiumok csírázásához nedvességgel borított levélfelületre van szükség.
Szeptóriás levélfoltosság erős fertőzése – fotó: Agroinform.hu
A fertőzéshez már 10 mm alatti csapadék is optimális körülményeket teremt, de létrejöhet a fertőzés több, közeli napon esett 1-2 mm csapadék után is, sőt az erős harmat is elegendő lehet a folyamat elindításához. Feltehetően 2019 tavaszán, egy kimondottan csapadékmentes időszakban megjelent új fertőzések kialakulásához is az ismétlődő reggeli harmatok biztosítottak megfelelő körülményeket.
A védekezésben több utat is választhatunk, illetve igazán eredményesek akkor lehetünk, ha ezeket együttesen alkalmazzuk. A fajtaelőállítás és rezisztencia nemesítés itt is ígéretes, bár hazánkban még nem dicsekedhetünk jó eredményekkel. A termesztésben levő fajták a szeptóriás levélfoltosságra közepesen vagy kicsit erősebben fogékonyak. Külföldi fajták esetében is kevés a szeptóriával szemben ellenálló minősítés. Ígéretes viszont, hogy a hibridbúzák esetében vannak rezisztens fajták.
Az agrotechnikai műveletek sokat segíthetnek. Ide tartozik a
• területkiválasztás, kerüljük a mélyfekvésű táblákat,
• a megfelelő elővetemény után kevesebb a tarlómaradvány és a rajta túlélő fertőző tömeg,
• ugyanezt szolgálja a tarlómaradványok leforgatása és az árvakelések irtása,
• az optimális vetésidővel csökkenthetjük az őszi fertőzést, elkerülhetjük a nagyobb áttelelő fertőző tömeget,
• a harmonikus tápanyag-utánpótlás, a N túlsúly elkerülésével megelőzhetjük, hogy a kultúrnövény lombozata optimális táptalajt nyújtson a kórokozók fertőzéséhez.
Fahéjbarna levélfoltosság
A fahéjbarna levélfoltosság mind megjelenési gyakoriságát, mind károsítását illetően emelkedő tendenciát mutat, s mostanra az őszi búza egyik legjelentősebb betegségévé vált. A korai tünetek gyakran a levélcsúcsi részen jelennek meg, kezdetben inkább sárgás, szabálytalan foltokat képez. Innen terjed a fertőzés a levéllemez alapja felé, s itt apró, ovális, sárgás-barna, sötét középpontú foltokat találunk. A későbbi stádiumokban egyre inkább szabálytalan szélű, sárga közepű barna foltokat láthatunk. A betegség az egyes levélemeletek között, alulról fölfelé fokozatosan terjed.
Fahéjbarna levélfoltosság – fotó: Agroinform.hu
A környezeti tényezők erőteljes befolyást gyakorolnak a fertőzés kialakulására. A kórokozó számára a kissé hűvös, csapadékos időszak a kedvező, ami nedves körülményeket tart fenn hosszabb időn át. Nem kedvez viszont a mostanában gyakran előforduló száraz, néha nyáriasan meleg április hónap.
Az időjárásra nem tudunk hatni, de az agrotechnikai beavatkozásokkal csökkenthetjük a fertőzés terjedést, kártételét. Ide tartozik a vetésváltás, a növénymaradványok bedolgozása a betakarítás után, a tarackbúza irtása segíthet csökkenteni a fertőző forrás mennyiségét, s a megfelelő fajtaválasztással mérsékelhetjük a kultúra érzékenységét.
Hálózatos levélfoltosság
A hálózatos levélfoltosság az árpa tipikus levélbetegsége. A nevében szereplő „hálózatos” kifejezés a folt területén megjelenő létraszerű mintázatból ered. Ez jellemző, a meghatározásban sokat segít. E betegség esetén is a kórokozó támadását segíti a nedvesség a lombozaton, de a hőmérsékleti tartomány tekintetében a kissé melegebbet, a 18-24 °C körüli tartományt kedveli. Az agrotechnika hasonló eszközökkel, hasonló eredményt ígér e betegség tekintetében is.
Hálózatos levélfoltosság – fotó: Agroinform.hu
Barna foltosság
Ugyanebbe a körbe tartozik a barna foltosság is. Igazából a tünetek formája tér el az előzőektől, a leveleken sötétbarna, kontúrnélküli foltok jelennek meg. Azok tömegessége esetén a levél akár el is halhat.
A nedvességigény e kórokozóra is jellemző, a hőmérsékleti tartomány inkább a hűvös, 10-20 °C közötti értékbe esik.
Barna levélfoltosság – fotó: Agroinform.hu
Sárgarozsda
A sárgarozsda sokáig nem okozott gondot országunkban, de az utóbbi évtizedekben a kórokozónak egy új rassza jelent meg, amely a hőmérsékleti igény tekintetében jelentősen tűrőképesebb lett, így a mi klímánk alatt is képes fertőzéseket elindítani, sőt, bizonyos évjáratokban (pl. 2014-ben) járványszerű fellépése okozott kárt.
A sárgarozsda kora tavasszal nem a megszokott csíkos (öltéssor) mintázatú tünettel jelenik meg. Ilyenkor egy atípusos, foltszerű megjelenését kell megkeresni a búzák levelein. Nehezíti a felderítést és a meghatározást, hogy gyakran sok más kórokozó, illetve élettani ok miatt lehetnek sárga foltok a növény levelein és a kórokozó csak a megfertőzött levélnek a talaj felé eső felületén sporulál. Néha már ősszel megjelenik, s áttelelés után, már a bokrosodás idején, de inkább csak szárba indulástól jelennek meg tipikus tünetei.
Sárgarozsda – fotó: Agroinform.hu
Már a fiatal növényeken megjelenő tünetek, a levelek csúcsán elszórtan megtalálható sárga „pörsenések” jelzik a korai fertőzést. Később a levélerek között narancssárga, élénkvörös, gépöltésszerűen elhelyezkedő uredotelepek alakulnak ki. A kalászok, pelyvák, toklászok és a szemek is megfertőződhetnek. Néha a levélhüvelyen és a száron is előfordulhatnak a tünetek. A fejlődés későbbi szakaszában valamennyi fertőzött növényi részen hosszú sorokban előtűnnek a barnás-fekete teleutotelepek. Ezeket a bőrszövet mindvégig fedi. Nyáron, száraz forró időjárás mellett, esetenként csak sávos elhalás és kifehéredés alakul ki.
A fertőzést elősegíti:
• a párás, hűvös időjárás,
• az előző évi rozsdafertőzés,
• a fogékony fajták termesztése,
• a megmaradó (akár télig) árvakelésű gabona.
A fertőzés megakadályozásában az agrotechnikai beavatkozásoknak is szerep jut, ilyen
• az árvakelésű gabona felszámolása kellő időben végzett talajműveléssel,
• kevésbé fogékony fajták választása,
• az őszi kalászosoknál az optimális vetésidő 2. felében történő, míg tavaszi kalászosoknál a korai vetés.
Vörösrozsda (levélrozsda)
A betegség elsősorban a meleg klímájú búza- és rozstermesztő területeken lép fel. Hazánk éghajlata igen kedvező számára. Jelentősége egyre nagyobb a termesztés intenzitásának növekedése és a fogékony fajták nagy területen való termesztése miatt.
Az első rozsdatelepek már bokrosodáskor megjelenhetnek a leveleken, nagy tömegben azonban csak a szárba szökkenés után képződnek. Ezek csoportokban vagy szétszórtan, a levelek színén, néha a fonákán, a levélhüvelyen és a száron helyezkednek el az élénkvörös színű, kerekded, fölszakadozó uredotelepek. Ezeket gyakran világos udvar veszi körül. Az uredotelepeket sötétbarna, fekete színű teleutotelepek megjelenése követi a levelek fonákán, melyek szegélyén a bőrszövet nem szakad föl.
Vörösrozsda (levélrozsda) – fotó: Agroinform.hu
A fertőzést elősegíti
• az enyhe ősz és tél,
• a meleg és nedves időjárás tavasszal,
• az előző évi rozsdafertőzés,
• a fogékony fajták termesztése,
• az árvakelésű kalászosokon és fűféléken való fennmaradás nyáron.
A védekezés lehetséges agrotechnikai eszközei megegyeznek a sárgarozsdánál leírtakkal.
Védekezési módok
E betegségcsoport elleni védekezések lehetőségeit már érintettük az agrotechnikai beavatkozások rövid ismertetésével. Nem tagadva ezek fontosságát rá kell mutatni, hogy a genetikai kutatások gyors fejlődése, s ezek eredményeinek átszivárgása a fajtanemesítés és hibrid-előállítás területére egy nagyon megbízható, s a szántóföldi növényvédelmi kezelésekkel szemben egyszerűen alkalmazható védekezési megoldást ad.
Azért mégsem annyira egyszerű ez a védelem, hisz a kórokozók új rasszainak megjelenésével, a tűrőképességük és alkalmazkodó képességük bővülésével kell számolni.
A fajtaelismerést megelőző vizsgálatok és bírálat az itt tárgyalt kórokozók többségére adnak érzékenységi eredményt a fajtákra vonatkozóan külön-külön. (Szeptóriára sajnos kevésbé állnak adatok rendelkezésre.) Ennek áttekintése és a választásban egy szempontként való alkalmazása már most is biztat némi sikerrel.
A vegyszeres beavatkozások tárgyalását akár a gyártói ajánlások, akár a technológiai leírások a lombkárosító betegségek esetében egy csomagban tárgyalják. Nyilván ez igazodik a termelői elvárásokhoz, ami a takarékosság jegyében olyan technológiákat kér, amivel ezt a károsító csoportot együttesen tudja kezelni.
A hatóanyagcsoportok gyakorlatilag azonosak a lisztharmatnál bemutatottakkal. A kombinációkban az arányok, a súlyok eltolásával tudnak a gyártók valamely kórokozó ellen hatásosabb kezelést ajánlani. Nézzük át röviden ezeket: alapvetően 3 hatóanyagcsoport hatóanyagai és ezen keresztül számtalan kombinációjú termék jelenik meg a palettán.
A három hatóanyagcsoport:
- triazolok (ergoszterol bioszintézis-gátlók),
- strobilurinok (sejtlégzést gátlók)
- SDHI (szukcinát-dehidrogenáz enzim blokkolók)
A felsorolt hatóanyagcsoportokra egyenként nem lehet egyértelmű kategóriát felállítani a tekintetben, hogy mely kórokozók vagy kórokozócsoportok ellen hatásosak. Sokkal inkább helytálló az a megállapítás, mely szerint a hatóanyagcsoporton belül vannak olyan hatóanyagok, amelyek valamely kórokozó ellen kiemelkedő hatékonyságot mutatnak, míg egy másik vegyület ugyanezen hatóanyagcsoportból kevésbé lesz eredményes.
Természetesen nem azt akarjuk sugallani, hogy a termékek hatékonysága véletlenszerűségen alapul. Az eltérés csak a jó - nagyon jó - kiemelkedő hatékonyság kategóriában tesz különbséget.
Ez azt is jelenti, hogy mindhárom hatóanyagcsoport alkalmas a kalászsok levélbetegségeinek megelőzésre, megfékezésére, de a kombinációk kialakítása még további hatást javító eredményt ad.
Szerencsés esetben a hatóanyag-kombinációk kiegészítik egymás hatásspektrumát, illetve emelik a hatékonyságot. A gyártó cégek sok-sok vizsgálat eredményét feldolgozva nagyon tudatosan alakítják ki a hatóanyag-kombinációkat, sok esetben 2 hatóanyag, de néha 3 hatóanyag egy termékbe való formulázásával. Ezzel érik el azt a célt, hogy (szinte) minden helyzetre tudjanak megoldási javaslatot adni.
A tőkeerős, globális növényvédőszergyártó cégek óriási erőfeszítéseket tesznek a fejlesztések terén, amelyek eredménye a bővülő szerválaszték, az új kombinációk megjelenése. Emellett folyamatosan javul a tájékoztatás, a technológiai ajánlások kidolgozottsága, precizitása.
Miután a növényvédőszergyártó- és forgalmazó cégek szép számmal találhatóak kicsiny országunkban, s általuk még nagyobb számban kerülnek megfogalmazásra ajánlások a kalászosok levélbetegségei ellen, mi nem megyünk végig a listán, hisz a végső döntésben oly sok tényező hatása megjelenik (pl. a kapcsolat, a bizalom, a tapasztalat, a pillanatnyi növényvédelmi helyzet, a termesztés intenzitása, a befolyásoló tényezők jövőbeni alakulása, a büdzsé és még valószínűleg továbbiak), hogy azokat csak a tett helyszínén és az adott pillanatban lehet mérlegelni.
A növényvédőszer-ajánlat mellett fontos tényező a kezelés időzítése, a technikai kivitelezés is.
Az első kezelést általában az adott betegség megjelenéséhez kötik. A levélbetegségek általában, különösen tavaszi időszakban lassan szaporodnak fel, tehát adnak időt a felvételezésekre és a döntésre, illetve a kivitelezésre. A rozsdabetegségek esetében azért meg kell jegyezni, hogy nem a lassúságukról híresek, különösen a kórokozó számára kedvező időjárásban.
A táblák első ellenőrzéseit már kora tavasszal, a bokrosodás szakaszában ajánlott elvégezni, majd a szárbaindulás elején ismételni. A megállapítások alapján kell eldönteni, hogy kell-e, ha igen, mi ellen kezelni. Általában már ekkor elvégzésre kerül az első kezelés.
A kalászosok fejlődésében, a virágzás és szemnevelés időszakában a zászlóslevélnek nélkülözhetetlen szerepe van. Természetesen szerencsés az, ha a zászlóslevél mellett több felső levél zöld még ekkor. Éppen ezért nem kérdés ennek a védelme, az erre az időszakra időzített kezelés.
Innét kezdve sokféle taktikázás megjelenik, van, aki az első kezelést csúsztatja későbbre, hogy egy kezeléssel megoldja a lombvédelmet, van, aki a második kezelést csúsztatja időben, hogy így megoldja egy menetben a kalász védelmét is. Ezek azok a megfontolások, amelyek egyedi szempontok alapján, egyedi mérlegelés során születnek meg, így ezekbe beleszólni kívülről nem lehet.
Helyesnek tartjuk, ha a kalászosok lombvédelmében a tavaszi fertőzések megakadályozására, illetve a betegség terjedésének megállítására valahol a bokrosodás vége – szárbaszökkenés elején történik egy kezelés, majd egy második a zászlóslevél védelmére. Intenzív termesztésben, a nagyobb hozamok reményében ez általában megtérül.
A kivitelezés során áprilisban a szeles napok okoznak gondot, illetve az a takarékos megoldás, amikor a gyomirtással együtt végzik a gombaölőszeres kezelést. Ilyenkor a fúvóka mérete és a magasság beállítása lehet a gond. Manapság a korszerű gyomirtó szerek már finomabb porlasztást, kisebb cseppméretet követelnek, ami a gombaölő szereknél is követelmény, így az kevésbé gond.
A zászlóslevél megjelenésére időzített kezelés során a nagyobb lombozat, a vertikálisan nagyobb bepermetezendő felület ad feladatot. Ilyenkor a lémennyiség emelése és a szögbe állított fúvókák, a dupla lapossugár lehetnek segítségünkre.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_99x55_0.jpg)
