Növényvédelmi előrejelzés: Már most érdemes ellenőrizni a repce- és a kalászostáblákat

Tavasz van, mutatja az ibolya is.

Tavaly március végén a száraz tél és száraz tavasz miatt aggódtunk. Ennek ellenére mégis volt annyi nedvesség, hogy őszi búzában – a Dunántúlon – sárga rozsda kezdődő fertőzésére figyeltünk. Aztán tovább ment a száraz tavasz, így a sárga rozsda nem tudott igazán elterjedni. Most is hasonló körülményekről beszélhetünk, érdemes az állományokat átnézni. A telelés után a szokásos lombfertőzések (pyrenofóra, septória, lisztharmat) csak gyenge fertőzéssel mutatták magukat, és ez a mostani tavaszra is érvényes.

Repcében már a korai kártevők, a szárormányosok első betelepedése megtörtént, sőt megjelentek a repcefénybogár első példányai. A mezei pocok jól telelt – ennél jobban már csak a mostani télen érezte magát. (2. kép.)

Ez egy lakott járat. A mostani esők elmosták a kártevő nyomát, ő pedig a járatba húzódott a nedvesség elől.

Áprilisban leginkább az esőre vártunk. A száraz körülmények közepette a kalászos állományok fejlődése stagnált, leginkább a bokrosodás elmaradása fenyegetett kisebb terméssel. Sajnos a betakarításkor a legtöbb helyen ez be is igazolódott. Ebben a helyzetben az jelentett pozitív fejleményt, hogy a korábban gyenge fertőzések még inkább visszaszorultak. Bezzeg a vetésfehérítő bogár korán és szokatlan nagy számban lepte el első lépésben a táblák szegélyeit. És még egy szárazság miatti károsító, a muharbolha is növekvő számban károsította a gabonáinkat.

A repcefénybogár korai megjelenését követően dinamikus számbeli gyarapodást észleltünk, amit 1-2-(3) bogár/ virág számmal lehet jellemezni, s ez már a védekezési küszöbértéket elérte. Megkezdődtek a védekezések.

A szokásos időben elindultak a vetőgépek a napraforgó-, majd a kukoricatáblákon is. Április közepén már a vetésfehérítő bogár lárvakártételéről szóltak a híradások. A kalászosok levélzete egyre nagyobb kárt szenvedett, ezért ismételt védekezésre kényszerültek a gazdák.

Április végén még mindig a szárazság uralkodott, így nem csoda, hogy a betegségek visszaszorultak. Ezzel szemben a kártevők szaporodása töretlenül ment előre, a repcefénybogár továbbra is kártételi szint felett lepte el a virágzó repceállományt, s a vetésfehérítő bogár is igen aktív volt.

Aztán jött a május, s fordulatot hozott. Elsősorban az időjárásban, de ez azonnali hatást gyakorolt növényeink egészségi állapotára is. Egyrészt maga a csapadék javította a vízellátást, a másik oldalról viszont kedvező körülmények közé kerültek a kórokozók. A lombkárosító betegségek korábban visszaszorultak, s most már nem vagy csak nagyon lassan szaporodtak. A repce a virágzás végéhez közelített, a repcebecő-ormányosok nagy tömegben károsítottak. Érdekes, hogy ennek ellenére a repcebecő-gubacsszúnyog kártétele alacsony szinten maradt.

Kisorolt a cukorrépa. A csapadék hatására az addig egyenetlen állományok sokat erősödtek. A lisztes répabarkó megjelent a táblák szélén, de kártétele alig mutatkozott. Hasonlóan kisorolt a burgonya is, s megjelentek a burgonyabogár áttelelt imágói is.

Május közepén megkezdődött az őszi árpa kalászhányása, az őszi búza majd 7-10 nap múlva követte. Ezzel megnövekedett a fuzáriumfertőzés veszélye, s a folytatódó csapadékos időszakban a fertőzés egyre több helyen megtörtént. A csapadékos időjárásban megjelent, majd gyorsan terjedt a hagymaperonoszpóra. Ennek hatása sajnos a betakarított termésen is meglátszott, a tavalyi hagyma kevésbé tárolható lett.

Május végén, az őszi búza virágzásakor a fuzárium fertőzése megerősödött, s ez már a betakarított termésen is mérhető volt. Amint a nyár végén kiderült, a 2019. év magas fuzáriumfertőzést hozott, a sokéves sorban kiemelkedett a fertőzöttség oszlopa.

A kukorica kisorolt már korábban, de a kissé hűvös időjárásban fázott a növény, nem igazán gyarapodott.

A csapadékos időjárás és tartós nedvesség hatására repcében megjelentek a fehérpenészes és fómás szárfoltosság tünetei. Kukoricában az alföldi táblákon megkezdődött a kukoricamoly rajzása. Egész év során az Alföldön erősebb rajzást tapasztaltunk. A Dunántúlon később (akár 2 héttel is) indult a kártevő repülése, s kisebb népesség mutatkozott.

Az őszi árpát korán kezdték el vágni. Közben a búzatáblákon a gabonaszipolyok és a gabonapoloskák szaporodtak, károsítottak, de ez csak kismértékben rontotta a termés minőségét. A búza betakarítása időben indult, majd egy-két esős nap megállította a munkát. A zivataros napokon a szél megdöntötte az állományt. A megdőlt foltokon, esők után a fuzárium, majd egyéb betegségek terjedése rontotta a minőséget.

Június végén megjelent burgonyatáblákon a fitoftóra, majd erősödött a fertőzés. Július elején napraforgóban megjelentek a levél- és szárfoltosságok. Először az alternáriás levélfoltosság mutatkozott, majd a fekete szárfoltosság és a diaportés szárfoltosság egészítette ki a tünetegyüttest. Utóbbiak károsítása a tenyészidőszak során nem tudta meghaladni a kezdeti gyenge szintet. A kukoricamoly mellé csatlakoztak az amerikai kukoricabogár imágói és a gyapottok-bagolylepke hernyói is.

Burgonyában még mindig terjedt a fitoftóra, de már megjelentek az alternáriás levélfoltosság tünetei is. A tenyészidőszakban gyenge-közepes kárt okozott egyik is, másik is.

Augusztusban a sokéves tendenciát követve egyre forróbb napok jöttek, s csapadék csak a hónap legelején esett, majd egyre inkább elmaradt. Így aztán nehéz feladatot adott a tarlók elmunkálása, s még inkább a repce magágykészítése.

A kukoricatáblák – főleg gyengébb talajokon – korán felsültek. A kukoricamoly lárvája és a gyapottok-bagolylepke lárvája együtt rágtak a csövek végén.

Augusztus végére a talajok kiszáradtak, megkezdték a repce vetését, de a magvak száraz, sokszor poros vagy éppen rögös talajba kerültek. Mások kivártak a vetéssel. Megkezdődött a napraforgó-deszikkálás, s ez megoldást nyújtott a kezdődő tányérfertőzésekre is. Párhuzamosan haladt a burgonya szedése is. Sajnos ez utóbbi minősége sem lett kifogástalan, főleg a tárolhatóság okozott gondot.

Szeptemberben haladt a napraforgó betakarítása, míg a kukoricatáblákon még csak a hónap közepén indultak meg a kombájnok. Kukoricában egészen sokáig károsítottak a korábban emlegetett kártevők, ezzel szinte kiváltva a csőfuzárium fertőzését. Amikor szeptemberben megjöttek az esők, akkor a betegség valóban megjelent, s kártétele a betakarításig szinte folyamatosan erősödött.

Megkezdődött a repce kelése. Gyenge, ritka, egyenetlen állományokat lehetett találni. A szeptember elején hullott csapadék csak a keléshez volt elég. Ezzel szemben kedvező körülményeket találtak a rágcsálók. Nyár végére egyre nagyobb családok alakultak ki, s azok keresték az új élőhelyüket. Így az árokparton, táblaszéleken szaporodtak a lakott járatok.

Október elején elkezdődött az őszi búza vetése. A talajállapot ekkor se kedvezett a magvak kelésének. Repcében a földi bolhák károsítottak, de a csávázás és a kezelések hatására hamar megszűnt a veszély. A repcedarázs kicsit később jelentkezett, de jelentős felszaporodást nem tudott elérni. Szaporodtak viszont a levéltetvek, a hosszan tartó őszi időjárás kedvezett e kártevőnek.

A kikelt kis növényeken kezdetben a repceperonoszpóra tüneteit lehetett megfigyelni a Dunántúl nyugati tájain. Később a fómás levélfoltosság is megjelent, de egyik betegség sem tudott a száraz körülmények között terjedni.

Október végére általánosan kisoroltak az őszibúza-vetések, az őszi árpa ekkorra az 5-7 leveles állapotot érte el. Október végén újra csapadékosabb időszak köszöntött be.

November elején általánosan befejezték a búzavetést. A kései vetések rövidebb idő alatt kikeltek, mint a korábbiak, köszönhetően a nedves talajnak. Az őszi vetésű kalászosokba a levéltetvek telepedtek be, ez különösen fontos az őszi árpáknál. A fertőzöttség lassan emelkedett, de november közepén eltűntek a kártevők. A repcevetések fejlettsége elég széles skálán mozgott. A korai kelésű állományok már kezdték elérni a túlfejlett állapotot, míg a kései vetésűek vagy más okból lemaradtak csak a (4)-6 leveles állapotban jártak. A regulátoros kezeléseket általánosan elvégezték, s ez kissé kiegyenlítette az állományokat, illetve segített a megerősödésben. (3. kép.)

Szépen kizöldült a repcetábla, nem viselte meg a tél.

November végére lelassult a biológiai aktivitás, a kártevők telelőre vonultak. Kivételt képezett a mezei pocok, ami egyre inkább az őszi vetéseket kereste fel. A kalászosok igyekeztek behozni lemaradásukat, a repcék elérték a teleléshez szükséges fejlettséget. (4. kép.)

Késői vetésű őszi búza. A tél megcsipkedte a kicsi növényeket, de az állomány zöld, egészséges és bokrosodik.

Most, tavasszal lehet látni, hogy a kései vetésű őszi búzák sokat fejlődtek a hosszú ősz és az enyhe tél alatt, a repcék általában jól teleltek. (5. kép.)

A növény közepén jól látható az élénk zöld, vitális tenyészőcsúcs.

Jól teleltek a kórokozók és kártevők is. Arra kell készülni, hogy korán jelennek meg, korán kezdődik a szezon.

Már most érdemes ellenőrizni a repce- és a kalászostáblákat.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.