A szú, annak ellenére, hogy igazán apró, óriási károkat képes okozni. Hazánkban közel 110 féle szú él, és az elmúlt években itthon is hatalmas károkat okoztak. Ráadásul, ha európai viszonylatban nézzük, akkor a számok még inkább megdöbbentők.
Hivatalosan kis kopogóbogárnak hívják azt a rovart, melynek egyedei évi 40-60 millió köbméternyi fenyőfa pusztulásáért felelősek Közép-Európában. De akkor sem lehetünk túl nyugodtak, ha az otthonunkban halljuk meg a szú jellegzetes hangját. Ez a kis bogár ugyanis pillanatok alatt képes óriási károkat okozni. Ráadásul sokáig rejtve maradhat, ha nem figyelünk oda. Tudjunk meg hát róla minél többet, és a megelőzésről és az eltávolításáról is.
Ismerd meg a szút
A kis kopogóbogár, vagyis a szú, az Anobium punctatum, a rovarok osztályának bogarak rendjébe, ezen belül az álszúfélék családjába tartozó faja. Európában és Ázsiában az északi sarkkörig honos, Amerikába és Ausztráliába behurcolták.
A kis kopogóbogár mintegy 0,5 centiméter hosszú, sötét színű, jelentéktelen bogár. A szabad természetben korhadt, száraz fákban, taplógombákban él, de gyakran fordul elő az ember környezetében, ezért gyakori épületekben, épületfában, bútorokban és fafaragványokban.
A nőstények a fába rakják petéiket. A lárvák a cserebogárpajorra emlékeztetnek, lábuk rövid, és erőteljes szájszervvel rendelkeznek, amellyel a száraz fában járatokat rágnak, melyeket faliszttel töltenek meg. A fában fejlődnek, a fából élnek, és ott is bábozódnak. A rovar teljes fejlődési ideje több mint egy év lehet.
A szú óriási károkat képes okozni a fában. Fotó: Shutterstock
Kicsi a szú, de annál több a baj vele
Sajnos óriási szúinvázió tarol Ausztriában, Németországban és Csehországban is, mivel néhány szúbogár-faj az utóbbi években egyre fokozódó mértékű pusztulást hozott Európa erdeire. Az adatok szerint 2018-ban 40 millió köbméter fenyőfát pusztítottak el, majd 2019-re csak Csehországban 30 millió köbméterre nőtt a fertőzött fák száma - tudjuk meg a zipmagazin.hu cikkéből.
Hazánkban szúfertőzés következtében az 1990-es években elpusztult a kevés lucfenyves túlnyomó része. A fák pusztulása pedig erősen negatív hatással van a teljes ökoszisztémára. A szomszédos Ausztriában ráadásul az erdők 51 százaléka lucfenyves.
A megtámadott lucfenyő próbál saját maga is tenni a szútámadás ellen. A legyengült fa fokozott gyantatermeléssel védekezik a támadás helyén, a gyantahullámba pedig a bogarak előörsei bele is fulladnak. De a szú sajnos remekül kommunikál a feromonnal, így a bogarak egy idő után legyőzik a fát. Az első fa után pedig jön a többi is, és a terjedést már lehetetlen megállítani.
Az osztrák erdővédelmi előírások szerint kötelező kivágni a fertőzött fákat, különben megbüntetik a tulajdonost. Emellett jelentős támogatást és koordinációt kap a védekezés kormányzati oldalról is. Sajnos azonban sok erdőtulajdonos dönt úgy, hogy nem begyűjti vagy eladja az érintetlen fát, hanem egyszerűen otthagyja, ezzel fokozva a szúbogarak terjedését.
Sopronban is támad a szú
De határon belül is támad a szú. A szúbogarak már évtizedek óta tizedelik a Sopron környéki lucfenyveseket, a Soproni Egyetem kutatói a TAEG Zrt. munkatársaival karöltve keresik a megfelelő védekezés lehetőségeit - tudjuk meg a sopronitema.hu oldal cikkéből.
Hazánkban közel 110 féle szúbogár él, Sopronban a betűző és a rézmetsző szú okoz jelentős károkat a lucfenyvesekben. Prof. dr. Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem kutatási és külügyi rektorhelyettese, Pro Silva Hungariae díjas egyetemi tanár több évtizede kutatja a témát.
A kilencvenes évek elején történt az első komolyabb pusztítás a környékünkön található lucfenyvesekben, amelynek az lett az eredménye, hogy a korábban az erdő mintegy egynegyedét alkotó lucfenyő napjainkra erősen visszaszorult, ma már csak néhány területen találkozhatunk vele – fogalmazott a rektorhelyettes. Véleménye szerint a szúbogarak elsősorban a klímaváltozás miatt szaporodtak el. A megmaradt soproni luccosokra fokozottan figyelnek a Tanulmányi Erdőgazdaság munkatársaival együtt, ezért rendszeresen monitorozzák a bogarak mennyiségét.
12 helyszínre helyeztek ki szúcsapdákat, amelyekbe elsősorban a betűző szúk kerülnek bele, ám más szúfajok is csapdába esnek. Ennek segítségével meg lehet figyelni, hogy mikor kezdődik a rajzás, hány nemzedék fejlődik ki, hol vannak nagyobb mennyiségben, ami további károkozást jelezhet.
Van segítség a szúval szemben
A szú által okozott károkat a természetes ellenségei segítségével Finnországban és hamarosan Közép-Európában is meg lehetne előzni – állítja Mikko Pelto-Arvo, a Helsinki Egyetem doktori kutatója, a fataj.hu oldal cikkében.
A legjobb eredményeket a biológiai kártevőirtás és a helyes erdőgazdálkodás kombinálásával lehet elérni. Véleménye szerint az általa vizsgált ragadozó bogarak és parazitoid darazsak, valamint az eurázsiai háromujjú harkály és a fekete harkály képes megfékezni a kezdődő károkat.
A Finn Erdészeti Központ szerint tavaly Finnországban több mint 6.000 hektárnyi erdőt vágtak ki a rovarkárok miatt, és hasonló a helyzet Németországban és a Cseh Köztársaságban is. A károk hátterében a szárazság és a hosszú ideig tartó meleg időjárás áll.
A hangyabogarak kifejlett példányai a fa felszínén élő szút, míg a lárvák a fakéreg belsejében élő szú lárvákat zsákmányolják. Pelto-Arvo reméli, hogy a tulajdonosok nem tartják túlságosan "tisztán" az erdejüket, így teret adva a természetes kölcsönhatási folyamatoknak, de a helyes erdőgazdálkodási intézkedések is igazán fontosak.
Azonban, ha a gyérítés során minden egyes ágat és gallyat eltávolítanak az erdőből, akkor a ragadozó számára szükséges folytonosság megszakad, így fontos lenne, hogy a gyérítés során a fafajok keverékét meghagyják az erdőben.
Pelto-Arvo szerint a tökéletes helyzet az lenne, ha az újonnan elhalt és legyengült fákat távolítanák el, és fenntartanák a kártevők ellenségei számára kedvező erdei körülményeket. A holtfa nem jelent kockázatot a szú terjedése szempontjából szerinte, hiszen a bogár általában csak egy nyáron át táplálkozik egy adott fa belső kérgén, mielőtt az ehető réteg elfogy vagy túl száraz lesz a lárvák számára. Mire a fán nem marad kéreg, a szú számára teljesen használhatatlanná válik, és sokkal hasznosabb lesz más, azt fogyasztó erdei organizmusok számára.
Fontos a megelőzés a szú károkozásával szemben. Fotó: Shutterstock
Oxigénelvonással a szúkkal szemben
A szú azonban nem csak az erdőkben, az otthonainkban is nagyon sok kárt okozhat. Így hát nem is csoda, ha pánikba esünk, amikor meghalljuk azt a nagyon is jellemző sercegő vagy kopogtató hangot, és meglátjuk a faliszt port.
A szú nem kíméli a gerendákat, a képkereteket, a fából készült bútorokat, az ajtókereteket, így hát időben észbe kell kapni, mielőtt mindent ellep. A szú, és a többi farontó, lárvaként kezdi az életét a fa belsejében. A fában nagyon sok járatot rágnak, és egyre csak növekednek. Akár 2-20 évig is elélnek a fa belsejében. Amikor kifejlődnek és átalakulnak a lárva állapotból rovar állapotba, kirágják magukat a fából, csúnya lyukakat hagyva a fa felületén, és párosodnak. Ezután a petéket lerakják a fába rágott lyukakba, és kezdődik elölről minden, azonban a lárvák száma ekkor már hatalmasra duzzad.
Hatásukra a fa elporlik, és egy por szerű anyag marad utánuk a járataikban és abból kihullva is. Sok esetben ezzel lepleződnek le előttünk.
Számtalan rovarirtószer kapható az aktív rovarfertőzés megszüntetésére, és megelőzésére, melyek komoly vegyi anyagok, és sajnos sok esetben kárt okozhatnak a megtámadott fa tárgy festékében, fém részeiben.
Ezért világszerte kísérleteznek alternatív eljárásokkal is, melyek közül az oxigénelvonásos módszer bizonyult a legmegfelelőbbnek - tudjuk meg a hobbiasztalos.hu cikkéből. Ez a rovarok irtása mellett az oxigénre érzékeny anyagok hosszútávú tárolására is kiváló megoldás jelent. A módszer lényege, hogy olyan zárt teret alakítsunk ki, ahol huzamosabb ideig körülbelül 0,5-0,1 százalék között tudjuk tartani az oxigénszintet. Ez pedig biztonsággal alkalmazható műtárgyak esetén is.
Három különféle eljárást különböztethetünk meg az úgynevezett anoxiás kezeléseknél. Az elsőnél olyan gázokkal öblítik át a zárt teret, amik kémiai reakciókban nem vesznek részt, mint amilyen a nitrogén és az argon. A másik eljárásnál valamilyen oxigént abszorbeáló anyagot, legtöbbször vasport használnak, ami kémiai reakciók során megköti a levegőben lévő oxigént, a harmadik módszer az előbbi két eljárás keveréke.
Azonban ehhez tudni kell, melyik faj támadta meg a bútort, hiszen a különböző bogárfajoknak más és más az ellenálló képessége az oxigénszegény környezettel szemben, amit erősen befolyásol a hőmérséklet is. 15 Celsius-fok alatt nem is érdemes a módszerrel próbálkozni. Az ideális kezeléshez 20–25 Celsius-fok szükséges.
Így vedd fel a harcot a szúval szemben
1. Sokan a szalmiákszeszt használják a szúkkal szemben. Ez a szúrós szagú anyag mélyen behatol a fába, azonban pontosan az erős szag miatt nem ajánlott beltéri használata.
2. A mikrohullámú sugárzás is segít a szú ellen, de ezt mindig bízzuk szakemberekre. Ez 300 MHz-en történő melegítést jelent elektromágneses sugarak segítségével. Ahhoz, hogy megszabaduljanak a szútól, körülbelül 2500 MHz-re van szükség. Ez a módszer nagyon hatékony, de nem gátolja meg, hogy a szú visszatérjen a fába. Érdemes az eljárás előtt a fát impregnálóval bevonni.
3. Azonnal távolítsuk el a fertőzött bútordarabot, amelyet megtámadott a szú, a többitől, hogy minél kevesebb kárt tudjanak okozni.
4. Sokan 10:1-hez arányban adnak az ecethez mosogatószert és egy adag fekete borsot, és ezt alaposan elkeverve viszik fel az érintett felületre.
5. Nagyon hatékony a fa impregnálása kártevők elleni készítménnyel. Ilyen szereket minden nagyobb drogériában vásárolhatunk, de mindenképp olvassuk el előtte a használati utasítást.
Felvihetők ecsettel vagy festékszórópisztollyal, azonban a nagyobb károsodás esetén mélyebbre kell juttatni a készítményt, hogy eljusson a lárváig. Az érintett részt akár bele is márthatjuk a készítménybe, majd kellő időn át hagyni kell hatni azt. Mivel ezeknek elég szúrós a szaga, érdemes a lakáson kívül lekezelni a bútorokat.
Léteznek olyan rovarölő szerek, melyeket a lárvák a fával együtt elfogyasztanak, majd elpusztulnak, de vannak hormonális rovarölők is, melyek elfogyasztását a lárva túléli, de megakadályozza a további fejlődését és növekedését.
Sajnos azonban, az a fa, amelyet megtámadott a szú, veszít a tömörségéből, ezért a szútól való megszabadulás után az érintett területet szilárdító oldattal kell stabilizálni, vagy teljesen le kell cserélni. Ha pedig nem sikerült megmenteni, mielőbb távolítsuk el a fertőzött tárgyat az otthonunkból.
Megelőzésként építkezéskor a lomblevelű fáktól származó gerendákat részesítsük előnyben, és tartsuk figyelembe a fa nedvességtartalmát, hiszen minél alacsonyabb, annál jobb. A fa megelőző kezelését pedig ne felejtsük el. A használt bútor esetében pedig nem árt óvatosnak lenni, mielőtt vele együtt hívatlan vendég is érkezik a házba.
Mindenkinek szútól mentes otthont kívánunk!
