Nagy János nyulásszal utoljára 2011-ben beszélgettünk Szentlőrincen, azóta sok minden történt a csertői gazdával. A magyar óriás nyúl baranyai tájfajta tenyésztője büszkén számolt be az elmúlt évek eseményeiről, - stílusosan, egy tányér saját recept alapján készült ízletes nyúlpaprikás mellől...
"Mi, a baranyai óriás nyúl tenyésztői talán arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy végre kezdik elismerni a munkánkat. A baranyai óriás nyúl tájfajtánkat immáron felvették a Baranya Megyei Értéktárba, ezzel agrár- és élelmiszergazdaság kategóriában nemzeti értékké nyilvánították... No, de ne szaladjunk ennyire előre, csak haladjunk szépen, sorjában!"
Mit tudunk a baranyai óriás nyúl történetéről?
"A Baranyában meglévő magyar óriás nyulakra 2012-től használjuk a „baranyai” megnevezést! Miért is?
2008-tól napjainkig folyamatos fajtatörténeti kutatást végzek. Ennek köszönhetően a magyar óriás nyúlról rendelkezésünkre álló információink szinte meghússzorozódtak. Az ebből kialakult képet többször felül kellett vizsgálni. Először 2011-ben, Pécsen jelentem meg, a már saját tenyésztésű óriásaimmal – szép sikerrel. De nem is ez a lényeg. Fontos az, hogy itt Dél-Magyarországon, vannak horvát-magyar, magyar-horvát, kisállattenyésztőink, akik látva a hosszú időn át szünetelt kitűnő magyar óriás felhozatalt, megjegyezték, hogy jó pár egyed, a régi pécs-baranyai sajátosságokat mutatja. Tisztelőim, kollégáim, tenyésztőtársaim hallották, hogy ’baranyai’ jelzővel illették a nyulaimat. Amikor ez a hír a fülembe jutott, nagyon megörültem és elkezdtem felülvizsgálni az akkori teljes összegyűjtött fajtatörténeti gyűjteményemet, beleértve az értékes Mátrai-hagyatékkal.
Gondos tenyésztői munkába- és szelekcióba kezdtem, ennek gyümölcseként 2012-től már „baranyai magyar óriás” néven állítottam-, állítottunk ki a Pécsi Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének kiállításain.
A kérdésre válaszolva, számomra a történet itt kezdődött, de maga a fajtaváltozat eredete, története hosszú-hosszú időre nyúlik vissza.
Magyar óriás nyúl archív fotója Nagy János gyűjteményéből
Miben különbözik a baranyai tájfajta a magyar óriás fajtától?
"A „magyar óriás” csak vadas színben létezhet. Elfogadott lehet a nyúlszürke, sötétvad szín is. De eredetében vadas. Pécsi tenyésztőknél még találunk belőle tenyészállatokat. Valójában ez az „őshonos”-nak elfogadott fajtaváltozat, amelyet egykoron a Magyar Házinyúl- és Prémesállattenyésztők Országos Egyesületének (rövid nevén: MAHPOE) berkein belül tenyésztettek, törzskönyveztek. Az egyesület a 80-as években megszűnt, így mára a fajta felügyelete a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Szövetségéhez (rövid nevén: MGKSZ) került.
A „baranyai tájfajta” a magyar óriás nyúlnak egy helyi változata, amely hozzájárult egy helyi tájfajta fennmaradásához, – talán egy új fajta létrejöttéhez is. Ez még a „jövő zenéje”... 
Baranyai óriás nyúl vadas színváltozata – fotó: Nagy János
Amit kevesen tudnak, hogy eme változat vadas egyedei segítik fenntartani az eredeti őshonos magyar óriást, és ennek köszönhető az „újkeletű” magyar óriásnyúl fajta "újjászületése" is.
A baranyai óriás rövidebb törzsű, a fülei is rövidebbek, súlya ritkán nyom többet 7 kg-nál. Négy színben tenyésztjük. A színváltozatok elnevezései: vadas, vasderes, fekete és fehér. Jelölése lehet tetoválás, de több helyen alkalmazunk egyedi lábgyűrűt is. Mindkettő különlegessége, egyedisége és egyben eredetisége, hogy szerepel a jelölésben a „B” betű, mint Baranya megye."
Baranyai óriás nyúl, fehér színváltozata – fotó: Nagy János
Hogyan maradt fenn ez a fajta, mióta beszélünk baranyai óriás nyúl tájfajtáról?
"2006-tól a gyűrűfűi Völgyi Tamásnak, 2008-tól pedig jómagamnak köszönhető, hogy a megyében és az innen elszármazott óriásokat a dél-zselici tenyészeteinkben elhelyeztük és elkezdtük a komoly tenyésztői munkát, szigorú szelekcióval, jelöléssel, törzskönyvezéssel."
Te mikor és hogyan ismerted meg a fajtát?
"Tudatosan 2008-ban kezdtem ismerkedni a fajtával. Egy újságcikk hatására úgy döntöttem, hogy körbejárom az országot és teszek a magyar óriás fennmaradásáért. Kicsit többre sikerült, mint gondoltam...
2009 végén a kezdeményezésemre már egyesületet alapítottunk, amelynek első elnöke lettem. Fajtaazonosságot vizsgáltam, tetováltam, törzskönyveztem, bíráltam, szakmai anyagokat készítettem elő, cikkeket írtam, fajtatörténetet kutattam, szakkönyveket-, szaklapokat gyűjtöttem és tanulmányoztam. 
Mindeközben nagyon szép sikerekkel tenyésztettem. A nyulaim az ország minden szegletébe elszármaztak.
Munkásságom során nagyon sok nyulat megvizsgáltam. Sok nyúlra mondják, hogy „magyar óriás”, de ez közel sem felel meg a valóságnak...
Mi volt az eredeti foglalkozásod?
Bútorasztalos a szakmám. Faiparban dolgoztam.
Miért döntöttél úgy, hogy neked fontos ez a fajta?
"Egy szakrális sugallat által döntöttem, 2008 nyarán. Fantasztikus érzés öntött el akkor:
Megfogalmazódott bennem, hogy képes leszek arra, hogy segítsek, nehogy kivesszen az egyetlen őshonos magyar óriás nyulunk. Meg kell mentenünk! ...Hát, sikerült."
Mit adott neked a tenyésztői munka, miért "érdemes" ezt csinálni? Mivel jár a baranyai nyulász élete?
"Néhai Mátrai Józsi bácsi szavaival élve: „Ez egy élethivatás, melyet egy egész életen át tanulunk.”
A „tenyésztői munka” nekem nagyon sokat adott. Önismeretet is. Nagyon sok emberrel megismerkedtem többféle lélekminőségből. Erre nem szívesen térnék ki.
A baranyaiak többsége saját maga készíti nyulainak ketreceit és annak kiegészítőit. Ezért is mondjuk, hogy az iparos tevékenység is hozzá járult a tájfajta sajátosságainak kialakulásához. Helyi takarmány, helyi ketrectípusok, helyi kiegészítők, helyi szelekciós módszer, helyi-, sajátságos bírálat.
A nyulászaink többsége önellátó, kézműves, iparos, egyre több közöttük az értelmiségi is."
Nagy János és az ifjabb nyulász, Nagy Bálint Ákos – fotó: Nagy János
Kinek a kezén van jelenleg a fajta és hogyan tovább?
"Még nem fajta! Egy fajtaváltozat, tájfajta. A tenyésztés Völgyi Tamás és jómagam kezén van. Folyamatosan csatlakoznak hozzánk új tenyésztők is, akik ráéreznek a tájfajta tenyésztési szemléletre. Biztos kezekben van, és fenntartható a baranyai óriás.
ifj. Pekár László tenyésznyulaival – fotó: ifj. Pekár László
Most, hogy a tájfajtánk bekerült a Baranya Megyei Értéktárba is, „Magyar Óriás nyúl Baranyai Tájfajtája” néven, kicsit úgy érezzük, hogy elismerés övezi az eddigi hosszú évek áldozatos munkáját."
Mi a célod a baranyai tájfajtával?
"Cél mindig van. És ha egyet elérünk, akkor korlátlan számmal tűzünk ki újakat. Szép lassan haladunk előre. A tenyészállatigény folyamatos. Legtöbb vevőnk önellátó. Közülük néhányan évről-évre ráéreznek a „tenyésztés ízére”. Az új tenyésztőinket nem csak szakmai szemmel fogadjuk el, hanem szívesen látjuk őket a baráti összejöveteleinken és a legnagyobb rendezvényünkön - a Szentlőrinci Gazdanapokon is.
Itthon, régi-új recepteket próbálunk ki a tenyésztésre alkalmatlan állatok húsából, belsőségeiből. A nyulász életével szorosan összefonódik a nyúlból készült gasztronómiai remekek készítése - és nekünk bizony jó néhány páratlan recept van a tarsolyunkban!"
Nyúlpaprikás bográcsban – fotó: Nagy János
"Az én álmom egy helyi bemutató nyúludvar létrehozása, ahol a nyulász kézzel készített ketreceitől-, eszközeitől kezdve a legfinomabb nyúlból készült recepteken át mindent megismerhet a betérő látogató."
Hol a jövő generációja? Ki folytatja majd a hagyományt?
"Szerencsére a nyúl egy „vonzó” állatfaj. Ha magyar fajtáról beszélünk, akkor még „vonzóbb”.
Ha jó úton járunk, - márpedig azon, - akkor bevonzzuk a fiatalságot. És ennek már vannak jelei.
Ezen nem aggódunk. A nehezén amúgy is túl vagyunk."
Mit kell tudnunk a tájfajta fogalmáról? Attól tartok, hogy még a gazdálkodók körében is kevesen ismerik ezt az elnevezést...
"Kezdetként Hegedüs Tibor barátom, a „baranyai tájfajta tyúk” tenyésztőjének honlapjáról idéznék:
"...A tájfajták népi szelekció hatására alakultak ki, valamint egyedeiknek mindig vannak olyan tulajdonságaik, melyek révén a táj ökológiai tényezőinek szélsőséges kilengéseihez is képesek alkalmazkodni (MEZőGAZDASÁGI LEXIKON, 1958.)...
"Tájfajtának nevezzük azt a fajtán belül kialakult állatcsoportot, amelynek egyedei egyes vidékek eltérő viszonyainak következtében bizonyos különálló tulajdonságokra tettek szert. Adott tájegységre jellemző, ott kitenyésztett, elterjedt és fenntartott fajta, vagy változat. Ilyen tájfajták Hazánkban pl. a bonyhádi tarka szarvasmarha, a mezőhegyesi félvér ló, a tarka kajla fülű,- vagy szalontai sertés."
..."Tehát a tájfajták, a biológiai sokszínűség (biodiverzitás) alkalmazásakor nem egyszerűen megőrzési tevékenységről van szó, hanem az egész életmódunkról, jövedelmező gazdálkodásunkról, a túlélésünkről (élelmiszeri önellátás!) és a stabilitásunkról, a nemzeti biztonságunkról. Ezt igazolják olyan további igen fontos szempontok is, amelyek szerint a környezet- és tájgazdálkodás előnyös hatása kihat a feldolgozó, a kiszolgáló, a kereskedelmi, a vendéglátó tevékenységre, a kézművesség újra éledő sokszínűségére, a helyi piacok és élelmiszer-feldolgozók kibontakozására stb.” - forrás: Dr. Márai Géza...
A baranyai tájfajta tyúkról korábbi cikkünkből - IDE KATTINTVA - tájékozódhatnak olvasóink.
A pécs-baranyai magyar óriásokra már a 70-es évek végén, 80-as évek elején felfigyeltek. El sem hitték először, hogyan lehet rövidebb fülű és törzsű, tömör, mokány óriásokat kitenyészteni. Irigyelte az egész ország. - Ez most sincsen másképpen...
Fontos megemlíteni különlegességképpen, hogy „baranyai” tenyésztése során, sok-sok évtized óta sem alkalmaztak semmilyen más óriás fajtát a bekeresztezésére!
Az idegen fajtákkal való keresztezés kizárását a mestereink a lelkünkre kötötték, ezért ez aranyszabály számunkra azóta is!
„Egy szó, mint száz”, a baranyai óriások helyi értékek, eleven örökségnek számítanak, amelyek országos népszerűségnek is örvendenek. Ezért is döntött úgy a megyei értéktár bizottság, hogy a nemzeti értékek közé is felterjeszti.
Fontos számunkra még az egymás helyben történő segítése. Saját magunk készítjük ketreceinket a fajta igényeihez igazítva. A takarmányért nem megyünk 55 km-nél többet. Megpróbáljuk a kiegészítőket is mi elkészíteni, vagy helyi mesterekkel készíttetni. A bírálatot is helyi tenyésztők végzik, hogy a tájfajta külső megjelenési formája is fennmaradjon."
_fill_100x75_0.jpg)
