Vincent ter Beek holland sertéságazati szakújságíró elemezte a hazáját érintő problémákat.

Hollandia országnak ugyan kicsi, de a legjobb úton halad, hogy egy nagy városállam legyen belőle. A lakott területet kirakós módjára természetes parkok és művelt területek szabdalják fel. A közelmúltban zajló gazdatüntetések, és a kiváltó szabályozás a nitrogénfelhasználásról is egy darabja ennek a képnek.

A második világháborút követő években Hollandiának jelentős mennyiségű élelmiszerre volt szüksége, hogy elkerüljék a további téli éhezéseket. Virágzó mezőgazdaság jött létre a romokon, üvegházakban gyümölcs és zöldség termett, színes virágokkal beterítették az egész világot. A világhírű sajtok mellett a mezőgazdaság sokaknak példaértékű volt, Hollandia ma is a világ 2. számú mezőgazdasági exportőre.


Példaértékkel a most várható változások is bírnak

Az utóbbi 20 évben egyre nőtt a lakosságszám (17 millióra), és egyre csökkent a sertésállomány (12 millió). A sertések egyedszáma 1997-ben 15,2 milliónál tetőzőtt, a növekedés éveit a sertésinfluenza zárta le, a szabályozások 12 millió körül stabilizálták a mennyiséget.

Az élelmezésbiztonság egyre aktuálisabb témájában egyre több kritikus hang szólalt meg, a gazdák és szövetkezetek mellett politikusok, hírességek, környezet- és állatvédő aktivisták. Néhányan organikusabb módszereket, mások a húsfogyasztás mérséklését, vagy a teljes elhagyását igényelték. Hollandiában jutott be először a parlamentbe "állatpárt", akik a hagyományos állattenyésztést akarták megváltoztatni. Most 6 képviselőjük van a 150 között, a társadalomnak is hasonló aránya vallja azokat az elveket.

Natura 2000 hálózat és biodiverzitás

Ezt az eleve az instabil helyzetet borította fel a nitrogénkibocsátások szabályozása. A problémák a Natura 2000 hálózathoz köthetők: ez az EU természetvédelmi programja, részei erdők, mocsarak, vizek. A kijelölt területeket meg kell őrizni természetességükben, fenntartani a természetes biodiverzitást, amit rengeteg tényező befolyásolhat.

Az egyik a nitrogén, különösen, ha oxid vagy ammónia formájában jelenik meg. Ezek a vegyszerek javítják bizonyos növények növekedését – például csalán, fűfélék –, ami a természetes társulások kárára történik. A vegetációval együtt pedig változnak a területen élő rovarok, madarak, emlősök is.

Elkapkodott határozatok, túlszabályozás

Egészen 2019-ig azt gondolták, hogy kézben tartják a helyzetet, amíg legfelsőbb szinten úgy nem határoztak, hogy a meglévő szabályozási környezet nem támogatja megfelelően a Natura 2000 alapelveket. Ezt követően azonnal leállítottak egy csomó építkezést a nitrogénkibocsátásra hivatkozva. A kormánynak azonnal lépnie kellett, alternatív megoldásként azt találták, hogy nappal 100 km/órában korlátozták a sebességet az autópályákon.

Ez volt a kezdet, a kormány 2030-ra 50%-kal tervezi csökkenteni a nitrogénemissziót, ennek pedig úgy tűnik, hogy az egyik fő kibocsátó iparág, az állattenyésztés lesz a fő áldozata. Egyszerűnek tűnik: kevesebb állat = kisebb emisszió. A leginkább veszélyeztetettek a Natura 2000 területek közelében gazdálkodók, akik számára nem járható út a jelenlegi egyedszám töredékével folytatni. Bár a védett területek nem túl nagyok, cserébe sok van: 162, így aztán elég sok gazdaság érintett, a hatás pedig tovább gyűrűzik a falvakra és a tágabb vidékre.

Ebből fakad a sose látott tiltakozáshullám: élve demokratikus jogukkal, a gazdák tüntettek Hágában is, a holland parlamentnél; országszerte fejjel lefele fordítva akasztották ki a zászlót; autópályákat, közlekedési- és logisztikai csomópontokat zártak körbe. Mivel a vidéki lakosság nagyrészt szimpatizál a gazdák törekvéseivel, egy új politikai erő jelent meg: a Gazda-Polgár Párt (BoerBurgerBeweging, BBB).

A másik oldalon sem csak egy zöld környezet- és állatvédő kisebbség küzd az állattenyésztés eltiprásáért. A társadalom nagyobb része szeretne megfelelni az EU-s szabályozásnak, és folytatni az ország úgy gazdasági, mint fizikai épülését: kevés a lakóépület, emiatt az árak nagyon magasak. Ők nem vágynak arra, hogy a világ második számú agrárexportőrei legyenek, megfizethető lakhatást szeretnének.

Arany középút?

A hagyományos holland problémamegoldás, amikor mindenki enged, és a középúton megegyeznek, itt nem működik. Senki nem tudja, hogy mi a kiút. Egyet lehet érteni a gazdákkal, akiknek a megélhetése veszélyben van, a túlszabályozás tönkreteheti a vidéki életet. Azonban az EU-s direktívákkal szembe menni nem kifizetődő, és a probléma szőnyeg alá söprése sem oldana meg semmit.

Úgy tűnik, hogy egy apró ország elérte a határait, már nem tud hova tovább nőni. Minden hely foglalt, így a közeljövőben már elkezdődnek a harcok: mit tegyünk a rendelkezésre álló hellyel, mivel járunk a legjobban?

Egy demokráciában a többség dönt: a többség pedig a folyton terjeszkedő városokban él. Az elsietett határozatok viszont bizonytalanságot és haragot szülnek. Talán egy jövőbeli kormány képes lesz megtalálni a helyes utat, együttérzéssel és együttműködéssel, amelyen mindenki tovább tud haladni.

Forrás: PigProgress; képek: Pixabay