"Első íz, illat- élményeim megmutatták, hogy a borban van valami erős, szavakon túli üzenet arról, hogy a világ szebb annál, mint aminek látjuk. És hát én is vágyódom a szavakkal el nem mondhatóra, a megértésen túli átélésre" – így fogalmazza meg ars poeticáját pincészete honlapján a fiatal siklósi szőlőtermelő-borász, Bakonyi Péter.


Nem ezen az úton indult el, a kémia tagozatos volt, eredetileg állatorvosnak készült, de pécsi nagy találkozása a borral kijelölte számára az új irányt.

Lenyűgözték a szakértelemmel készült borok

– Nagyatádról származom és ugyan apám, nagyapám is termelt szőlőt Ötvöskónyiban és készített bort csak a maga kedvére, akkor még nem gondoltam úgy, hogy nekem ezt kellene folytatni – idézte fel a kezdeteket. – Talán azért is, mert ezen a vidéken leginkább direkttermő fajtákkal foglalkoztak az emberek, ezek pedig nem mozgatták meg különösebben a fantáziám. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem, kémia tagozatos voltam. Sokan mentek orvosnak, gyógyszerésznek az osztályból, de engem jobban motivált a szőlő és a Kertészeti Egyetemen kötöttem ki. Hogy miért? Mindenről Pécsen, a Széchenyi téren megrendezett első borfesztivál tehet. Lenyűgöztek a szakértelemmel készült, csodálatos ízvilágú borok, ott és akkor döntöttem el, hogy igen, én is ezt szeretném csinálni.

Bakonyi Péter borász

Bakonyi Péter útját az első pécsi borfesztivál jelölte ki – forrás: Bakonyi Péter

Első pincéjét családi segítséggel vásárolta meg Siklóson egy lehetetlen, meredek helyen, ahol kihívás volt a termelés. Már ekkor kitűzte maga elé a célt: a legfontosabb, hogy legyen hárslevelű szőlője! Diploma után Villányban helyezkedett el szőlészként, itt 6 évet töltött. 2011-ben pedig megalapította az azóta már elhunyt üzlettársával, pénzügyi partnerével Josef Kerl-lel a saját pincészetét. Immár közel másfél évtizede járja a saját, egyáltalán nem könnyű útját. Hitvallása szerint nem kell egy bornak megosztónak lennie, de nem törekszik arra, hogy ne legyen az. Ragaszkodik a maga stílusához, elveihez, nézeteihez – az ilyen típusú emberek előbb-utóbb mindig összetalálkoznak valakivel, akinek más a véleménye, s ebből a helyzetből néha vita is kerekedik, de ez szerinte egyáltalán nem baj. Ettől szép a világ...

A borkészítést nem lehet megunni

Jelenleg Siklóson és Nagytótfaluban 5 hektárnyi területen termel organikus módon, szóval igazi kézműves borászat az övé.

– Hogy mi tetszett meg a borászatban? Minden évjárat külön kihívás, mindig van valami, ami miatt nem lehet évről évre ugyanazt a sztenderdizált minőséget hozni – árulta el Bakonyi Péter. – Úgy érzem, a borász tudása és képessége csak egy bizonyos szintig "működik", a többi nem rajtunk múlik, ez a dolog felettünk áll. Ezért a borkészítést nem lehet megunni, bennem például mindig van egyfajta várakozás, hogy na vajon milyen lesz, hogy sikerül az idei? Érdekes egyébként, hogy amikor általában a növénytermesztők azt mondják, hogy jó évük van, bőven hull csapadék, az nem biztos, hogy a szőlőtermesztés szempontjából is jónak számít, hiszen sokkal többet kell küzdenünk a gombabetegségekkel. A borászat szemszögéből viszont már megint jó, mert levesesebbek a bogyók, kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb a sav-cukor arány. Míg száraz, aszályos évjáratban költségoldalon jobban járunk, hisz nincs szükség erős növényvédelemre – viszont a borkészítőnek sokkal nehezebb a  dolga, kisebb a kinyerhető lémennyiség, a savak eltűnnek, durvábbak lesznek, olyankor nagyobb kihívás jó bort készíteni.

Bakonyi Péter borász

A borász birtokai madártávlatból – forrás: Bakonyi Péter

A szakember úgy látja: hamarosan fordulat következik be a hazai szőlőtermesztésben, mert most járnak majd le a korábbi AKG-pályázatok és az uniós támogatással együtt is a magas inputköltségek miatt veszteségessé válik a termelés. Emiatt vélhetően sokan abbahagyják majd. S itt is elindul – pontosabban már el is indult – a növénytermesztésben és az állattenyésztésben már tapasztalható birtokkoncentráció: a nagyok "felfalják" a kicsiket. Ezzel a szakember szerint eltűnik a hazai bortermelés meglévő sokszínűsége.


Magyarország az egyik legdrágábban termelő, de legolcsóbban értékesítő

– Amúgy se fényes az ágazat helyzete, most már csak 58 ezer hektáron folyik termelés, miközben a rendszerváltáskor még 160 ezer hektárt tett ki a szőlőtermő terület – mondta el a szakember. – Azt gondolom, 50 ezer alá is megyünk 2025 végére, kivágási kérelmek tömege érkezik majd az illetékesekhez. Hogy ki tud majd ebben a helyzetben talpon maradni? Én úgy látom, hogy a nagyon hatékonyan dolgozó alföldi termelők, akik ugyan nem kurrens fajtákkal dolgoznak, de ezek a fajták jó évben "tudják" a  2-300 mázsás termésmennyiséget is hektáronként, ami a nagyobb felületeken kiszámíthatóbb bevételt jelent. Nálunk, dunántúli kicsiknél más a helyzet, mi tudunk termelni 70 mázsa cabernet franc-t, amiért ugyanannyi pénzt kapunk, mint 20 évvel ezelőtt... Meglepő és neveket nem akarok mondani, de nagy dunántúli szőlőtermelők vágják ki azt a szőlőt, amelynek egyébként keresett a bora, viszont inkább beszerzik az alapanyagot a környékbeli gazdáktól, mert akárhogy számolnak, olcsóbban jönnek ki így, mint ha maguk termelnék meg. Képzelhetjük, annak a gazdának mennyire éri meg, aki csak pár hektáron termel a szőlőt. Magyarország az egyik legdrágábban termelő, de a terményeket a legalacsonyabb áron értékesíteni képes ország.

Bakonyi Péter borász

Az organikus termeléstechnológia lassan már alapvető elvárás – forrás: Bakonyi Péter

Bakonyi Péter szerint sokat javítana a helyzeten a kisebb gazdák szövetkezése, együttműködése, de ezt a szemléletet a téeszesítés teljesen kiégette az emberek agyából. Pedig vannak rá jó példák Ausztriában.

A fiatal, alapvetően növényvédős végzettségű borász és termelő szerint egészségtudatosabbá váló világunkban ma már nem kitörési pont, hanem lassan alapvető elvárás az ökológiai termesztés. Az persze fontos lenne, hogy ezt a minőséget legyen, aki meg tudja és nem utolsósorban: meg akarja fizetni.

Arányaihoz képest jelentős a növényvédőszer-felhasználás az ágazatban

– Egy szép nyári éjszakán a pincében aludtam nyitott ablaknál, s egyszer csak a helyiséget növényvédőszer-szag járta át, ami nyilván, kintről érkezett – mesélte. – Akkor mozdult meg növényvédősként valami bennem: fontos a szőlő egészsége, de az enyém még fontosabb. Így kezdtem el ökológiai módszerekkel termelni. Nem a végtermékben kimutatható hatóanyag-maradványtól tartok, mert ha azt egy egysejtű gomba túléli, akkor valószínűleg mi, emberek is túl fogjuk. De amikor a munkatársaim ennek a hatóanyagnak egész évben ki vannak téve a  terepen, ott, a szőlőben, akkor azért az más. Nekem ők fontosak, ez a váltás oka leginkább. A konvencionális szőlőtermesztéshez köthető az európai peszticid-felhasználás 25 százaléka, miközben a termőterület 2 százalékot tesz csak ki. Azt gondolom, ebből az összevetésből is érzékelhető, hogy van hová fejlődni.

Bakonyi Péter borász

"A borban van valami erős, szavakon túli üzenet arról, hogy a világ szebb annál, mint aminek látjuk" – forrás: Bakonyi Péter

A villányi borásszal ejtettünk szót a talajtakaró növények szőlőültetvényben való alkalmazásáról is, hiszen manapság ez is egyre jobban teret nyer.

Lesz még itt értelme termelni?

– Tévedés azt gondolni, hogy ezekkel a talaj tápanyagtartalmát jelentős mértékben tudjuk növelni, a széntartalmát viszont annál inkább, s napjainkban ez is mind fontosabbá válik – fogalmazott. – Hiszen ennek elsősorban a talajélet stimulálása, a humuszképződés szempontjából van jelentősége. Mi, akik ökológiai szemléletben gondolkozunk, azt szoktuk mondani, hogy a talajt tápláld, ne a növényt! Akármilyen trágyát, akár műtrágyát is használok, az lenne a szerencsés, ha ezt a talajtakaró növénnyel "vetetném fel", majd azt ott hagynám a talaj felszínén, esetleg sekélyen dolgoznám be, vagy inkább csak terminálnám. Fontos, hogy mindig legyen elhaló gyökérzet a talajban, mely szénhidrátforrást jelent a gombáknak, baktériumoknak. Ezzel a módszerrel megőrizhető a talajnedvesség és folyamatosan aktív talajélet tartható fenn, ami fontosabb a tápanyagellátás szempontjából, mint a tápelemekkel való feltöltöttség – ez eredményez egészséges növényeket és jó termést.


Bakonyi Péter végül kérdésünkre hozzátette: fejlesztési tervei közt éppen ehhez kapcsolódóan szerepel egy direktvetőgép beszerzése is – ám mivel ez nem olcsó mulatság, két évet kivár még, hogy alakul a szőlő- és bortermelés helyzete Magyarországon. Egyáltalán lesz-e még értelme itt termelni...