Már a 20 hektáros birtokméret is kicsinek számít, a 10 hektár alatti pedig pláne. Pedig valamikor (az átkosban) ezek a kis, vagy még kisebb háztáji gazdaságok jól működtek és a különféle, felülről szervezett integrációkban a termelők megtalálták a számításukat. Pedig az a rendszer nem "szerette" a magántulajdont, főleg, ha a földről volt szó. A világ megváltozott, ma már nem az számít példaértékűnek, ha valaki fő munkahelye mellett, a szabadidejében, esetleg a családi kötelezettségeit félretéve megpróbál valamit – nyilván, mezőgazdasági terméket – előállítani, ne adj' isten plusz bevételhez jutni, hanem az, aki csak fogyaszt és megveszi az árut, amit a "nagyok" megtermelnek.

Persze, értem én azt is, hogy a mai pénzközpontú világban az a modell támogatandó, amelyik megvalósítja az önfoglalkoztatást, vállalkozó és esetleg másoknak is munkát ad. De a diverzifikációhoz, a világ – és benne az agrárium – sokszínűségéhez fontosan lennének a kistermelők is, akiket esetleg rendszerbe lehetne szervezni és felvásárolni tőlük a terményt, az élőállatot, mint ahogy történt a 20. század első felében a "Hangya" Országos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet révén. Mert maguktól nem fognak szerveződni, ennek sajnos, ma még nincs nálunk kultúrája.

Ilyesmire jelen állás szerint remény sincs. A kicsik ugyan valamennyi támogatást igénybe vehetnek, de bővülni nem tudnak, hiszen a legtöbb helyen mindent talpalatnyi földet művel valaki, vagy csak egyszerűen bérel és kaszál, hogy az utána járó támogatást felvegye. Sajnos, ki kell mondani, egy elég nagy kör számára ismét földínség alakult ki. Esetükben szűkül a növényvédőszerek használati köre is, mindezek hatására pedig egyre többen akasztják szögre a kapát és hagynak fel a mezőgazdasággal. Írásunkban annak próbáltunk utána járni, hogy látják a helyzetüket a kicsik.

– Úgy látom, hogy a kistermelők halálra vannak ítélve, de ez nem most alakult így, hanem már a rendszerváltáskor elkezdődött a folyamat – hallottuk a szepetneki Gudlin Györgytől, aki egészen a közelmúltig 20 hektáron termelt és tejelő szarvasmarha-állományt tartott. Többféle ok játszott szerepet abban, hogy agrármérnökként felhagyott a mezőgazdasággal.

kistermelők

Gudlin György: – A rendszerváltáskor kihúzták a talajt a kistermelők talpa alól – fotó: Horváth Attila

– Szerintem ez az a kérdéskör, amiben eddig minden kormány konzekvensen "együtt dolgozott". Ennek az egyik hogy úgy mondjam, programpontja az elképesztően nagy és differenciálatlan bürokrácia, ebben ugyanaz vonatkozik ránk, mint a nagyokra, nincs különbség. Nagy gond továbbá, hogy a rendszerváltáskor kihúzták a talajt a kistermelők lába alól azzal, hogy a felvásárlások megszűntek, a húsüzemek közül számos bezárt – főleg a kicsik –, a feldolgozóipar gyakorlatilag megszűnt. Vannak ugyan termelői piacok, de most már szinte minden faluban csináltak egyet, s bizony, a kevesebb több lenne. Néhány, a Balatonhoz közeli piac kivételével a többség nem prosperál – mondta.

Gudlin György szerint oly méreteket öltött a birtokkoncentráció, hogy ma már az 50 hektár alatt termelő is kicsinek minősül. Mint megfogalmazta: gyakorlatilag visszatértünk a téeszekhez, legalábbis ami a gazdaságméreteket illeti.

Vastag Zoltán Zalaújlakon 2,5 hektáron zöldségtermesztéssel foglalkozik. A kézimunka-igényes kertészeti szegmensben ekkora üzemméret is még képes megélhetést nyújtani, de a helyzetük így is bizonytalan, leginkább piaci pozíciójuk miatt.


– Én élek, dolgozok, persze, nem lehet általánosítani, nem biztos, hogy ez mindenki esetében működik. Egyet látni kell: nagyon nehéz piacot szerezni – fogalmazott a termelő. – Ha pedig sikerül, nem könnyű megtartani sem. A nagyok könnyebben boldogulnak, ott már van alkupozíció, melynek eredményeként jogi szempontból is "megtámasztott" szerződések köttetnek, de a kicsik esetében ez általában nem működik, itt a bizalmi elv érvényesül.

Zoltán kérdésünkre azt válaszolta: az őstermelők helyzetét annyival is nehezebbnek látja, hogy hitelekből sem tudnak fejleszteni, mert a bankok nem adnak nekik.

– A kormánynak nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a kistermelői szegmensre, de belátom, úgy nehéz, ha Brüsszel osztja a pénzt és kötve van a kezünk – hívta fel a figyelmet a gazda. – Én egyébként úgy érzékelem, hogy globálisan tekintve nem cél a kistermelői kör életben tartása. Ennek eklatáns példája, hogy míg pár éve rengeteg hatásos növényvédő szer 3-as kategóriájú, tehát bárki számára szabadon hozzáférhető volt, addig ma már gyakorlatilag zöld- illetve fehér könyv nélkül őstermelő szinte semmit nem tud megvenni, csak a gyenge, kevésbé hatékony készítményeket. Folyik tehát a kistermelők ellehetetlenítése, ez nyilvánvaló.


A Nemzeti Agrárgazdasági Kamaránál arról érdeklődtünk, hogy milyen támogatásokat vehetnek igénybe a 10 hektár alatt gazdálkodók. Azt a választ kaptuk, hogy hogy jogosultak a közvetlen támogatásokra, mint például a 147 euro/hektár összegű, a fenntarthatóságot elősegítő alapszintű jövedelemtámogatásra. Ezen kívül igénybe vehetik a 80 euro/hektár összegű újraelosztó támogatást, az öt éven át nyújtott, 157 euro/hektár összegű fiatal gazda területalapú támogatást, az agro-ökológiai program 80 euro/hektáros támogatását, valamint a termeléshez kötött támogatásokat – ha megfelelnek a feltételeknek. Ugyanakkor a II. pilléres (vidékfejlesztési) források keretében egyelőre nem írtak ki releváns pályázatot.