Az Élelmiszeripar Webináriumon Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének ügyvezető igazgatója az élelmiszeripart befolyásoló tényezők és trendek globális, valamint hazai hatásairól tartott előadást.

Az utóbbi évek trendjeinek megfelelően a klímaváltozás és a globális felmelegedés már nemcsak egy rémhír, hanem globális kontextusban a valóság, ami sokszorosan érinti az élelmiszeripart – kezdte Vörös Attila a webináriumon tartott előadásán. – Az élelmiszerlánc a termőföldön, a természetnek leginkább kitett területen kezdődik, majd követi a feldolgozás, ami ugyancsak számos környezeti erőforrást használ fel. Ezenfelül a szállítás, a logisztika, a kereskedelem és a fogyasztás is növeli az ökológiai lábnyomot. Egyre több fogyasztónak fontos szempont a fenntarthatóság, valamint a környezetvédelem, éppen ezért egyre jobban figyelnek arra, hogy milyen élelmiszert hol vásárolnak, milyen csomagolásban van az áru és milyen információkat találnak a termék feldolgozásáról, összetételéről és származásáról.

Vörös Attila

Vörös Attila – Fotó: Agroinform

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az élelmiszeriparnak összetett, globális problémákra is megoldást kell találnia. Ezekből az egyik legjelentősebb, hogy amíg a bolygó egyik felén az éhezés okoz mindennapi gondokat, addig máshol az elhízás és a kiegyensúlyozatlan táplálkozás súlyosbítja a népegészségügyi problémákat. De ehhez a kérdéshez szorosan kapcsolódik a túlfogyasztás kérdése is, amelynek már „napja” is van, ami évről évre egyre korábban érkezik el, és azt mutatja, hogy az egész évre rendelkezésre álló földi erőforrásokat ténylegesen mikorra használjuk el.

A világjárvány is próbára tette az élelmiszeripart – mondta Vörös Attila. – Bebizonyosodott, hogy az ellátási láncok állták a kihívásokat és viszonylag rugalmasnak is mutatkoztak. Ugyanakkor a pandémia felgyorsított bizonyos fogyasztási tendenciákat: megnőtt az igény a lokalizált, helyi megoldásokra, a helyi élelmiszerekre, és felerősítette az otthon főzés, a tudatos táplálkozás, az alternatív fehérjeforrások, különböző speciális diéták vagy akár az immunerősítést szolgáló „szuperélelmiszerek” trendjeit is.

Fenntarthatóság vs. hatékonyság

Az uniós szinten megfogalmazott főbb célok, így a haszonállatok tartási körülményeinek javítása, a kijuttatott növényvédőszerek mennyiségének csökkentése, az ökológiai gazdálkodásba vont területek növelése, az állatgyógyászatiszer-használat csökkentése, egyértelműen illeszkednek a fogyasztói és a társadalmi elvárásokhoz, azonban végrehajtásuk nem okozhat rombolást.

A fogyasztói igények és a környezetvédelmi szempontok összehangolása a meglévő agrár-élelmiszerlánc-rendszerrel, valamint a nemzetközi kereskedelemmel és a nemzetközi ellátási lánccal kihívásokat jelent a szakember szerint. Az uniós Green Deal első tervezete például súlyos kérdéseket vet fel. A tervezet hatásvizsgálata során az USA agrárminisztériuma úgy kalkulált, hogy a zöld megállapodás alkalmazásával az uniós agrár outputnak volumenben minimum 10 százalékos visszaesését jelentene, de az Európai Unió Bizottsága számára készített hatástanulmány is 10-15 százalékos kibocsátás-, illetve forgalom-visszaesést prognosztizál.

A magyar élelmiszeripar 12-13 milliárd euró (3600-3800 milliárd forint) árbevételt generál egy évben. Ez csupán 1 százaléka az uniós élelmiszeripari kibocsátásnak, ami nyilvánvalóan nem teszi lehetővé, hogy meghatározó szereplői legyünk a folyamatoknak és az uniós jogalkotásnak – emelte ki Vörös az előadásában – tehát meg kell találnunk azt az utat, illetve azokat a lehetőségeket, amelyek a mi helyzetünkre alkalmazhatók és sikeresek lehetnek.

Milyen információk legyenek a csomagoláson?

Az Európai Uniófontos programja a „Farm to Fork” (a termőföldről az asztalig) stratégia, ami nagyon konkrét dolgokat irányoz elő az élelmiszeriparra vonatkozó uniós szabályozás tervezett változtatásai tekintetében. Célja, hogy a 27 tagállam lakosságának élelmiszerfogyasztási szokásait egy fenntarthatóbb irányba tereljék mind környezeti, mind népegészségügyi szempontok alapján – mondta Vörös Attila.

Ám, amíg a stratégiai célokban a szakemberek egyetértenek, a megvalósításban több a kérdés, mit a válasz. Komoly vita zajlik arról, hogy miként lehetne és kellene a fogyasztókat az élelmiszerek tápanyagösszetételéről egyszerűen és hatékonyan tájékoztatni. A „Farm to Fork” stratégia másik összetett pontja az élelmiszerek származási helyének kötelező jelölése, amely iránt növekszik a fogyasztói igény, de bizonyos szempontból az áruk szabad áramlásának eddig mindenható uniós elvével ellentétes és további kérdéseket vet fel, például, hogy mi szerepeljen az előállítás helyeként, amikor az áruk és az alapanyagok különböző feldolgozási fázisban az EU-n belül több helyen is megfordulnak.

Élelmiszerek

Egyre több fogyasztónak fontos szempont a fenntarthatóság, valamint a környezetvédelem – Fotó: pixabay.com

E két évek óta az uniós tárgyalásokban szereplő kérdéskör mellett megjelennek új témák is, ilyen az előállítás környezeti hatását egy pillantásra bemutatóharmonizált védjegy tervezett megalkotása (Eco-Score), és bár egyelőre még a tudomány is értelmez, próbálja definiálni és a meglévő folyamatokhoz illeszteni ennek a kiszámítását, eközben már a viták akár a konkjelölés megjelenítése körül zajlanak.

Milyen erősségei vannak a magyar élelmiszeriparnak?

Az aktuális helyzetet a szakember úgy foglalta össze, hogy „az exportunk nem rossz, körülbelül 40 százalékát exportáljuk az előállított, feldolgozott élelmiszeripari termékeknek, viszont nem a magas hozzáadott értékű magyar termékek kerülnek a külpiacokra, ezért ezen a területen sokat kell fejlődni”.

A fejlődés három sarokpontját tartja számon a szakma. Ezeket elemezve Vörös Attila elmondta, hogy a támogatáspolitika optimizmusra ad okot. A fejlesztések segítik a modernizációt, hogy a magyar gyártók újabb gépekkel, korszerűbb, digitalizációval támogatott termelési rendszerekkel, méretgazdaságosan, optimális üzemméretekkel dolgozzanak. Ezenfelül elengedhetetlen, hogy az élelmiszeripar gyorsan reagáljon a fogyasztói trendek változásaira (pl. online bevásárlás, termékinformációk), valamint nem szabad alábecsülni a környezettudatosság és a fenntarthatóság iránti igény növekedését. Azon fiatal fogyasztóknak, akik most lépnek a piacra, egyre fontosabb szempont az is, hogy mennyi energia szükséges a termeléshez, milyen károsanyag kibocsátással jár az áruk szállítása. A szektor számára sok kihívás jelenleg nagyon nagynak tűnik, de az érintettek folyamatos párbeszédével és közös gondolkodással meg tudjuk találni a hatékony megoldásokat.