A repcebetakarítás műszaki hátteréről előzőleg már olvashattak az Agroinform.hu oldalon. A témát a gabonavágó asztal átalakító „repce készletek"-kel folytatjuk.

A kombájngyártók és erre szakosodott adapter gyártók is kínálnak a gabona vágóasztalokra felszerelhető alternáló rendválasztó repcevágó oldalkaszákat, amelyekkel az összekuszálódott repceszárak elvághatók, csökkenthetők ezáltal a pergési veszteségek és a vágóasztal eltömődések, folyamatosabbá válik a kombájn munkája.

A gabona vágóasztal egy (általában a fogásvétel szempontjából kedvezőbb, jobb) vagy kétoldalára függőlegesen felszerelhető rendválasztó repcekaszák, a vágóasztalról mechanikusan, vagy külön hidrosztatikusan, ill. elektromotorral hajtott alternáló kaszaszerkezetek 120-135 cm hosszúak és 70-80 mm-es lökethosszal dolgoznak.

Éles pengéikkel elvágják a repce szárát, elősegítik a repce vágóasztalra jutását és megakadályozzák a száraknak a motolla tengelyére történő felcsavarodását. Természetesen ezek is okoznak pergési veszteséget, amely azonban csak 1-2 % között alakul.

Ezek a berendezések megtalálhatók a Claas, a Deutz-Fahr, a Biso, a Cressoni, a Geringhoff, a Zürn, a Ziegler és a Sanerburger kínálatában. A gabonavágó asztalok mások fontos átalakító egysége a vágóasztal felületének (a kasza és az összehordó csiga közötti távolság) megnövelésére szolgáló fenéklemeztoldatok, amelyek utólag szerelhetők fel a vágóasztalokra, ezáltal nagyobb felület áll rendelkezésre a levágott és az asztalra döntött repcenövény fogadására. Csökkenthető a motolla terelő munkája, kisebb agresszivitással hordja középre a ferdefelhordóhoz a gyűjtőcsiga a terményt és kevesebb mag hull ezáltal ki a vágóasztalról a földre.

Vario vágóasztalok

A vágóasztal fogadó felületének meghosszabbítása a más csépelhető növények betakarításánál is előnyökkel jár, ezért több arató-cséplőgép gyártó is (Claas, Deutz-Fahr, Case IH, New Holland stb.) kínál már ún. „vario" vágóasztalokat, amelyek felülete, gyári konstrukciós kialakításban a kombájn vezetőfülkéjéből általában 170 és 800 mm-rel megnövelhető (azaz a kaszaszerkezet előre tolható). Egy részüknél a fokozatmentes állítással - akár menet közben is - az aratásra kerülő növényállomány magasságának arányában végezhető a beállítás és csökkenthetők az aratási veszteségek. A repcebetakarításhoz a „vario" vágóasztalokat is fel kell szerelni oldalkaszákkal.

Szállítószalagos vágóasztalok

Ugyancsak számottevően csökkenthető a repcebetakarítás aratási vesztesége szállítószalagokkal felszerelt („ponyvás", „szállítóhevederes") vágóasztalokkal (Max Flow, Power Flow, Premium Flow, TriFlex stb.). Ezeknél a kaszagerendely és a gyűjtőcsiga közé hossz/vagy keresztirányban mozgó szállítószalag kerül beépítésre. Ezzel megnő a kasza és csiga közötti távolság, valamint a vágóasztal aktív felülete. A kaszaszerkezet által levágott termény, többnyire rendezett formában a szállítószalagra kerül.

A szalagokon anyagtovábbító bordák, vagy lécek találhatók, amelynek segítségével a hosszirányban beépített szalagok az összehordó csigának adják tovább a terményt, amely azt a kombájn ferdefelhordójára, a keresztirányba beépített és mozgó szalagok, pedig közvetlenül középre hordják, ahol egy rövid adagolócsiga juttatja tovább azt a ferdefelhordóra. A szalagok sebessége fokozatmentesen állítható. A hosszirányban beépített hátrafelé szállító szalagok 4-9 db, azonos munkaszélességű tagokból épülnek fel, a hosszuk 60 és 80 cm között változik. A keresztirányba beépített középre hordó szalagok munkaszélessége 90 és 106 cm közötti hosszúságuk a vágóasztal munkaszélessége arányában változik.

Az előttük dolgozó kaszaszerkezetek merev, vagy flexibilis gerendellyel készülnek, amelyek 1080-1300 vágás/min frekvenciával dolgoznak. Nagyon dőlt repceállományban kalászemelők használata is indokolt lehet. Mindkét szalagos megoldásnak az előnye, hogy nagyobb felületen történik a lekaszált repce fogadása és sokkal kíméletesebb annak a ferde felhordóra juttatása, ezért kisebb pergési veszteséggel dolgoznak, ill. az esetlegesen a csiga és a motolla által kipergetett szemek nem a földre, hanem szalagokra és onnan a ferde felhordóra kerülnek. A szalagos vágóasztaloknak a további előnye, hogy nagyobb munkasebességgel üzemeltethetők, ezáltal nagyobb lehet a kombájn betakarítási teljesítménye is.

A terelő motolla beállítása

A repce betakarításánál a motolla beállítására különösen oda kell figyelni, mert jelentős pergésveszteséget okozhat. A motolla kerületi sebességét úgy kell beállítani, hogy 1,1-1,3 szorosa legyen a haladási sebességnek, a magasságát pedig, hogy éppen csak érintse a repcét, minimálisan hatoljon be az állományba, fésülő mozdulatokkal rásegítve támassza meg a növényt és döntse azt a vágóasztalra. Dőlt állományban a dőlés irányával szemben haladva a motolla használata mellőzhető is. Az aratórész felkészítésénél figyelemmel kell lenni arra is, hogy csak hibátlan éles kaszapengékkel felszerelt kaszaszerkezettel lehet tökéletesen levágni a repcét.

Beállítások a cséplő szerkezeten

A megfelelően beérett és mesterségesen leszárított szalmájú repce kis veszteség mellett könnyen csépelhető. A cséplődobnál nagyobb dob-kosár beállítása és a dob fordulatszámának csökkentése szükséges. Erre vonatkozó adatok az egyes típusok esetében a kombájnok kezelési és üzemeltetési utasításai között megtalálhatók. Nagyobb fordulatszámnál, különösen, ha nedvesebb a repceszár, a dob összetömöríti (paplanhatás) és belepréseli a szárak közé a magokat, amely jelentős többletmunkát ad a szalmarázóknak. A magtisztító szerkezetnél a rosták megválasztására, a rosták nyitására és főleg a szelelő légmennyiség mennyiségének megválasztására kell odafigyelni. Az erős szél ugyanis könnyen kifújja a pelyvánál a könnyű repce magokat is.

A szemtermés tisztítása, szárítása és tárolása

A repce gondos tisztítást és kíméletes szárítást igényel. Csak annyit szabad naponta learatni, amennyit a szárítóüzem fel is dolgoz. Már egy éjszakai halomban történő kombájn-tisztaságú, nedvesebb repce tárolásánál, komoly minőségi romlások is bekövetkezhetnek. Ezért ha a repce nedvességtartalma meghaladja a 8-9 %-ot, azonnal tisztítani és szárítani kell. Gyakorta elő- ás utótisztítás is szükséges. A szárításnál a szárító levegő hőmérséklete nem haladhatja meg az 50 fokot. A tárolásnál is gondosan kell eljárni. A repce halmok belső hőmérséklete nem emelkedhet 26 fok fölé, ha mégis, szellőztetésről kell gondoskodni.